Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 36. szám
290 A miniszterelnök és a közigazgatási bíráskodás. ív. (Befejezés.) A képviselőház igazságügyi bizottságának f. é. április hó 30-dik napján tartott ülésében a miniszterelnök ur ezeket mondta: » A z t semmi esetre sem tartanám helyesnek, ha oly intézkedés fogadtatnék el, mely a közigazgatás és bíráskodás közti egyensúlyt megzavarná s azt emez alá rendelné.« Ugyanezen bizottságnak f. é. május hó 5-ik napján tartott ülésében meg igy nyilatkozott: »Az administratio mint intézmény tekintélyében csorbittatnék, ha a bíróság helyeztetnék fölébe mint felebbezési forum.« Ezen utóbbi két nyilatkozat után a f. é. május hó 12-dik napján tartott miniszterelnöki nyilatkozat diplomatikus szövegezésének sorai között nem lesz nehéz a t. olvasónak a conclusiót megtalálni. »A köz- igazgatási bíráskodás rendezése helyes, — úgy mond Tisza ekkor —, de annak nem szabad oly határokon tulmennie, melyek mellett az eljárás sikeres volta egyfelől, a közigazgatás vezetőinek felelőssége másfelől illusoriussá tétetnék.« így a jelenlegi miniszterelnök ur, a ki valószínűleg megfeledkezett már a volt balközép vezérének azon jeles beszédéről, melyet >a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat« felett való általános és részletes vita alkalmával 1871-ben márczius 23-án a ház »élénk helyeslés «-e között tartott. »Teljes szivemből óhajtom — úgy mond Tisza — és azt tartom, hogy csakis ott van valóságos egyéni szabadság, jogi állam, hol az államnak minden egyes polgára biztos az iránt, hogy minden, bármely közig, közegtől szenvedett sérelmeiért az ország törvényszékei előtt orvoslást nyer.« (Helyeslés bal felől.) [L. »Képviselőházi napló« 1869/72. XV. k., 161. L] Nem állhatom meg, hogy az ellenzék akkori vezérének id. beszédeiből még ezen gyönyörű passust is ne reprodukáljam: »Mi ennek eredménye? Mikor a miniszter intézkedik végérvényesen: akkor nincs az ily intézkedés ellen hová folyamodnia a sértettiéinek.« (Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól: »A képviselőházhoz.«) »Mi utoljára az eredmény? Az, hogy kifejlődik lassanként a közigazgatási teljhatalom, a közigazgatási önkény ; a miniszter és a képviselői többség kölcsönösen ámítják egymást és magukat, együtt elnyomják az ország egyeseinek érdekeit, az ország polgárai elvesztik a hitet abban, hogy törvényes utón a bajon segíthessenek; egy darabig szenvednek, egy darabig meg van döntve a szabadság, de midőn az már oly fokra ment, hogy azon állapot, melynél fogva a jogorvoslás nem remélhető, el nem viselhetővé válik, akkor megdől a rend, beáll a zűrzavar és bekövetkezik az, a mi már nem egyszer nemcsak kormányokat, de dynastiákat is megbuktatott.« (Igaz! igaz! hal felől.) »Ezen figyelmeztetésem után kérem, hogy ne méltóztassanak hazánkban azon helyzetet előidézni, melynél fogva a polgároknak kétségbe kelljen esni a fölött, hogy békés, alkotmányos utón kereshetnek és találhatnak sérelmüknek orvoslást.« (Id. helyen 190. 1. s köv.) Azt is mondá akkor Tisza Kálmán: »....Csak egy van, a mihez m a g a m a t k.ö töm, és e z: az elv maga. Méltóztassanak az elvet elfogadni, és méltóztassanak intézkédni; a minisztérium terjesz- szen be erre nézve javaslatot.... Elérkezik azon időpont is, midőn majd talán tovább is méltóztatnak menni és talán meg fogják engedni azon elvek alkalmazását is.« A Tisza által akkoron jósolt »időpont« elérkezett az idén; Szájbély a Tisza által fennen hirdetett »elveket alkalmazni« akarta, és ki akadályozta meg nemes ambitióját ? Ki más, mint Tisza Kálmán, a ki »csak az elvekhez köti magát!«.... Kilencz év óta ezen elvek a csodálatossal határos métám orphosison mentek át. Nem tehetem, hogy az alkalmat fel ne használjam arra, hogy a t. igazságügyminiszter ur figyelmét is felhívjam azon körülményre, hogy a képviselőház az 1879. évi február hó 8-án tartott ülésében a kérvények tárgyalásához Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun megyének a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránt 1878, évi november hó 26-án benyújtott kérvényét, a kérvényi bizottság indítványához képest, a bel-és igazságügyi miniszternek határozta kiadatni. (L. a képviselőház jegyzőkönyvét 1878—81. I. kötet, 156. 1. 8 köv. 507-dik számú határozat. 60-dik ülés.) Ezen határozatával a képviselőház azon tökéletesen correct nézetének adott kifejezést, hogy a közigazgatási bíráskodás intézménye nemcsak a közigazgatás érdekeit érinti, hanem fogalmilag és már nevénél fogva is, abirósági szervezet magasabb szempontjából is veendő figyelembe, és ez utóbbi minőségénél fogva az igazságügyi tárczához is tartozik. Kérdem: minő tevékenységet fejtett ki a t. igazságügyi miniszter ur a jelzett irányban másodfél év — az említett képviselőházi határozat hozatalának időpontja — óta ? Tudtommal : semminemű t. Az igazságügyminiszter urat e tekintetben joggal éri azon szemrehányás, hogy nincs kellőleg azon, hogy az ő tárczáját megillető tekintetek érvényesüljenek. Ha keresem az előkészületeket ez irányban, ezeket nem találom. Nem látom nála a komoly munkálkodás jeleit arra nézve, hogy a közigazgatási bíráskodás eszméje meg- valósittassék. Nem forog fen ugyan annak szükségessége, hogy hosszasan bizonyítgassam, miszerint a közigazgatási bíráskodás kérdése legbensőbb kapcsolatban van a jogszolgáltatással. De mégis utalok azon körülményre, hogy hazánk jogászközönsége élénken érzi e kettőnek együvé tartozását, és ezen érzetnek és meggyőződésnek kifolyásaként mutatkozik azon örvendetes tény, hogy a legközelebbi magyarjogászgyülés napirendjére szintén felvétetett a közigazgatási bíráskodás kérdése. Mint sajátságos jelenséget felemlitendőnek tartom, hogy az igazságügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor tudtommal az egyedüli Hodossy Imre volt az, ki felemelte szavát a közigazgatási bíráskodás eszméjének megvalósítása érdekében. A képviselőháznak többször említett utasítását a minisztertanács legközelebb megbeszélés tárgyává tette és azon határozatot hozta, hogy a szóban lévő intézmény behozatala modalitásainak minden oldalról leendő tárgyalása végett a nyáron értekezlet lesz tartandó. Ezen az egyes minisztériumok magasb hivatalnokaiból egybe- állitott bizottság egybehivatott, és jelenleg — a mint hírlik — buzgalommal dolgozik a belügyminisztérium kebelében. Ezen bizottság arra van hivatva, hogy javaslatot tegyen a közigazgatás általános reformja iránt, hogy az erre szükségelt anyagot gyűjtse és hogy az előmunkálatokat befejezze. Továbbá még arra is van ezen bizottság hivatva, hogy véleményt mondjon az iránt, hogy minő alakban és mely modalitások mellett lenne a közigatási bíráskodás intézménye alkalmazandó, esetleg hogy e tekintetben javaslatot készítsen. Ezen bizottság működéséről azt irta az »Egyetértés«, hogy a bizottság több tagja azon nézetben van, hogy a közigazgatási bíráskodás intézményét addig nem lehet életbeléptetni, a mig a közigazgatás megelőzőleg nincsen szervezve és a mig a szervezet nem nyugszik egy egységes elvi alapon. A bizottság tagjai épenséggelnem hiszik, hogy a kormányez ügyben őszszel rendszeres javaslatot tehetne már; ellenben kisebb reformok, mint pl. a hivatalnokok minősítése, a közigazgatási bizottságok stb. tekintetében mindenesetre czélbavétetnek. Ezen bizottság azon tagjait, a kik a közigazgatási bíráskodás intézményének behozatalát az egész közigazgatás gyökeres szervezéséig akarnák huzni-halasztani, arra emlékeztetjük, hogy ha mi a közigazgatási bíráskodás létesitéséről szólunk, akkor nem az administratio, sem a közigazgatási jog reformját kívánjuk létesíteni, mert ehhez évtizede'k kellenek, hanem csak azt akarjuk elérni, hogy a legislativák által már nyújtott jogok és szabadságok bírói ítélet alá helyeztessenek. Az egész közigazgatási szervezetnek reformjától, a közigazgatásnak valamennyi téren való újjászervezésétől nem tehetjük függővé a közigazgatási bíráskodás életbeléptetését. Nemzetünk, mely az alsó táblát reformálta és a miniszterek felelősségre vonásának lehetőségét törvényesen statuálta, türelmetlenül követeli, hogy a minisztereknek alárendelt közig, közegek önkénye ellen szintén leljen már egyszer kielégítő jogoltalmat. Ennek létezni kell minden a modern fogalmak szerint »alkotmányos«-nak nevezhető jól rendezett állam politikai háztartásában. A cselekvés órája ütött. A döntő köröknek határozott czéllal kell már birniok. Tényeket várunk. Miniszteri nyilatkozatokból elég gazdag es szép készletünk van már. Concrét javaslatra van szükségünk már azért is, mert az elégedetlenség általános és a közigazgatási önkényt ez országnak a szabadsághoz szokott polgárai többé el nem viselhetik. Kérjük a miniszterelnök urat, hogy csak »elveihez kösse magát«, és hogy azoknak megfelelőleg cselekedjék gyorsan. Ejtse el azon szerencsétlen pillanatban született szörny-eszmét, hogy »a közig, bíróságot a minisztérium kebelébe kell helyezni«. Ha pedig ezen eszmétől nem bírna megválni, akkor kívánatos, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt ezen kérdés ne leljen megoldást. Gruber Lajos.
