Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 36. szám
291 A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. XXIII. A szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitelére használt eszközök absolut . vagy relativ alkalmatlansága nem zárja ki a kísérlet fogalmát. A ravensburgi elsőfokú bíróság méhmagzat-elhajtás bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösöknek vádlottakat, mert teherben lévő nő méhmagzata elhajlásának véghezvitelét, bár alkalmatlan eszközökkel, de megkezdették. Vádlottak közbevetett semmiségi panasza folytán, melyet főleg arra alapítottak, hogy a kísérlet büntetése, a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitelének alkalmatlan eszközökkel történő megkezdésére, ily esetben a bűnös szándék bebizonyithatósága egyáltalán ki lévén zárva, alkalmazást nem találhat, a német bírod, törvényszék összes büntető-tanácsai 1880. év május 24-én egyesült ülésben következőleg döntöttek: »Miután a jogszabály, melyről vádlottak állítják, hogy azt az elsőfokú bíróság nem alkalmazta, a német btk.-ben sehol egyenesen kimondva nincs, miután továbbá az, hogy a fenforgó esetben a kísérlet, még ha különben helyesen lett is megállapítva, a szándékolt bűntett véghezvitelére használt eszközök alkalmatlansága miatt nem büntetethetnék, a német btk. 46. § ából (a magyar btk. 67. §-a. — Szerk.) sem következtethető, a kérdés csak az lehet, ha vajon nem foly-e az állítólagos jogszabály a büntetendő kísérlet általános fogalom-meghatározásából, a mint azt a német btk. 43. §-a (a magy. btk. 65. §-a. — Szerk.) tartalmazza. E kérdés eldöntése első sorban a törvény azon szavainak értelmezésétől függ, hogy a kísérlet büntethetőségéhez a bűntett vagy vétség elkövetésére irányzott elhatározásnak oly cselekmények által való nyilvánítása kívántatik, melyek e bűntett vagyvétségvéghezvitelénekmegkezdé- sét foglalják magukban. E szavak kétféle értelmezést nyerhetnek és tényleg nyertek is. Majd ugyanis oly cselekmények értettek alattuk, melyek tárgyilag véve alkalmasak arra, hogy a bűntett bevégzéséhez megkívánt eredményt előidézzék, majd pedig oly cselekmények, melyeketcsak a tettes képzel erre alkalmasaknak. Hogy a német btk. a kérdéses szavak által melyikét az illető nézeteknek akarta kifejezésre juttatni, arra nézve ^ fontos támpontokat szolgáltat a szószerkezet keletkezési története. Épen nem uj az. A franczia törvényhozásból véve eredetét, egyenlő vagy legalább nagyon hasonló formában befogadást nyert a jelen század csaknem valamennyi büntetőjogi codificátiojában, nevezetesen Németországban is. A nézetek ugyanazon meghasonlását eredményezte itt is. Ugyanazon ellentét az, mely a mint az illető szó- szerkezettel szemben, úgy egyáltalán a kísérlet büntethetőségének jog- bölcseleti vagy jogpolitikai szempontokra való elméleti visszavezetése körül mindazóta helyet foglalt, a mióta csak a büntetőjog alapvető fogalmainak tudományszerü elemzése és meghatározása napirendre került. Az északnémet szövetség büntető-törvénykönyvének keletkezése előtt már tételes jogelv volt Németország nagy részében, hogy a külvilágba lépett bűnös elhatározás, objectiy megvalósulásának lehetőségére való tekintet nélkül, büntetendő. Érvényre juttatva található e jogelv az 1874. évi oldenburgi, 1840. évi hannoverai, 1841. évi szászaltenhurgi büntető codexekben__Már ennélfogva sem lehet feltenni, hogy az illető codexek helyébe lépett uj törvénykönyv a szóban forgó szószerkezet által a vitakérdést egyik vagy másik irányban megoldani kívánta volna.... A törvény szóhangzata szerint mindkét értelmezés egyenlően jogosultnak tekintendő és a szakasz kérdéses szövegezése csak a véghezviteli cselekmény fogalmára nézve bir jelentőséggel.... Az kétség tárgyát sem képezheti, hogy a kísérletben a bűnös akarat az, mely ellen a büntető-törvény fordul, ellentétben a bűnös akaratból származott jogellenes eredménynyel, mely a ‘befejezésben lát napvilágot. Magában véve minden vonatkozás a befejezésre mint a kísérlet ellentétére figyelmen kívül volna hagyandó, és nem lenne más feltételezendő, mint hogy a bűnös gondolat külső cselekményekben nyilvánult légyen. De mivel vannak oly cselekmények is, melyek, bár ha bűnös elhatározásból származtak is, magukban véve tárgyilag a jogrendet ép oly kevéssé veszélyeztetik, mint maga a bűntett gondolata, és mert ily veszélyeztetés nélkül a büntető-jog alappal nem bir, kívánja az egyik nagyon elterjedt elmélet, miszerint a cselekmények, hogy mint kísérlet büntetés alá vonattathassanak, causalis viszonyban álljanak a befejezéshez, mely a büntetés alapját képező jogveszélyeztetést vagy jogsértést magában foglalja. Csak oly cselekmények legyenek büntetendők, melyek, ha a befejezés a tettes akaratától független és önálló körülmények által meg nem gátoltatik, a befejezést eredményezték volna. A tudomány ezen elmélet tarthatatlanságát meggyőzőleg kimutatta. A causalis összefüggés valamely cselekmény és az ez által czélba vett eredmény között soha sincs feltétlenül adva vagy megszüntetve az egyik vagy másik közbenső körülmény fenfor- gása vagy hiányzása által, hanem ellenkezőleg minden egyes, a végeredményre befolyást gyakorló esemény vagy viszony mint egyes okkapcsolati tényező csak a causalitás nagyobb vagy csekélyebb lehetőségét vagy valószínűségét nyújtja, soha sem azonban bekövetkezésének bizonyosságát. Ha minden a befejezés lehetőségét kizáró cselekmény elvonatnék a kísérlet büntetése alól, ennek nem az lenne következménye, hogy a büntetendő kísérlet csak az oly cselekményekre szorittatnék, melyek már részbeni befejezést foglalnak magukban, mert hisz ilyenek nincsenek, hanem maga után vonná minden kísérlet büntethetlenségét. Mert sohasem mondható az eredményre nézve causalisnak valamely cselekmény, ha az eredmény be nem áll: a be nem következés mutatja épen, hogy nem volt causális............ Az absolut alkalmatlan és a csak relative alkalmatlan eszközökkel foganatba vett cselekmények közti különbségre a kísérlet büntethetősége vagy büntethetlensége nem alapítható, és ha n6m akarják a büntethetlenséget statuálni minden cselekményre nézve, melynél alkalmatlan eszközök használtattak, nem hozható fel indok az absolut alkalmatlan eszközökkel foganatba vett cselekmények büntethetlensége mellett. Az utóbbiaknál is megtett a tettes mindent, a mit bűnös elhatározásának megvalósítására alkalmasnak tartott, és ezzel ténylegesité a jogrend elleni támadását. Az, hogy cselekményének alkalmas volta iránt tévedett, büntethetőségére nem gyakorolhat befolyást. Az, hogy a szándékolt bűncselekmény csak a kísérletig jutott, mindig a tettes tévedésében találja okát, a mennyiben az eredmény elmaradását okozó körülményeket elhatározása megvalósításának tervénél helytelenül vette számításba . . . .c Különfélék. — „A. büntetőjog tára“ czim alatt Németh Péter igazságügyminiszteri fogalmazó büntetőjogi folyóiratot indít meg. Legközelebb visszatérünk a vállalatra. — A német jogászgyülés napirendjére a következő kérdések vannak kitűzve: I. Az ingó dolgokra vonatkozó tulajdoni keresetnek a jóhiszemű szerzéshez való viszonyát illetőleg minő határozmányok veendők fel a német polgári törvénykönyvbe ? II. Tulajdonittassék-e, s minő feltételek alatt tulajdonittassék a »constitutum possessorium«-nak ingó dolgokra nézve birtok átruházási hatály ? II [. Megfelelőnek mutatkozik-e a házasulással a nagykorúság jogkövetkezményeit összekapcsolni ? IV. Minő terjedelemben állapitandók meg a törvényben külön részvényesi jogosítványok s mily védvekkel biztositandók ezek ? V. Igazoltnak mutatkozik-e oly tartalmú általános határozmány, hogy arra, ki valamely kereskedelmi üzletet átvesz vagy ilyenbe beltagként belép, ha a czég változást nem szenved, feltétlenül átszállnak a czég követelései és tartozásai ? VI. Váltókeresetnél okirati perben (Urkundenprozess) szükséges-e az intézvényezett váltó elfogadója, illetőleg a saját váltó kibocsátója ellenében, a váltó bemutatásának okiratilag igazolt állítása is? VII. Mikép állapítandó meg a forum delicti comissi valamely sajtótermékre nézve, ha az különböző helyekről terjesztetett? VIII. Indokolható-e a tudomány elvei szerint és a jogszolgáltatás igényeinek álláspontjáról sajtóügyekben az úgynevezett objectiv bűnvádi eljárás a mint az Ausztriában fenáll ? IX. Kivánatos-e a nemzetközi büntetőjognak az európai államokra nézve való azonos elvek szerinti szabályozása ? s esetleg mily elvek szerint? X. Czélszerü-e a törvény szerinti általános váltóképességet korlátolni ? Legközelebbi csődbejelentést batáridők: (Szept. 7-töl szept. li-ig.) Fratta Markus kolozsvári tsz. szept. 9. (171.) — Schodl Ádám bpesti kér. g vtsz. szept. 9. 10. 11. (185.) — Singer Jakab veszprémi tsz. szept. 13. 14. 15. (159.) — Frenkel Éliásné nyíregyházi tsz. szept. 13. 14. 15. (168.) — Nyitrai Kálmán kar- czagi tsz. szept. 13. 14. 15. (174.) — Néh. Zeisel Vilmos szabadkai tsz. szept. 13. 14. 15. (190.) — Dobos Ferencz szabadkai tsz. szept. 13. 14. 15. (192.) — Stein- berger Herman beregszászi tsz. szept. 13. 14. 15. (193.) — Kroo A. Jakab beregszászi tsz. szept. 13. 14. 15. (198.) Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Rövidítések: bh. = benyújtási határidő és bejelentés határidő ; vh. = végrehajtó; i. = ideiglenes; t. = tömeggondnok; p. = perügyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a „Bpesti Közlöny“ azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. A pécsi ügyvédi kamara választmánya részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Rothauser Illés gyönki ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett ; Kostyák Hugó volt bonyhádi ügyvéd pedig a kamara területéről történt elköltözése folytán abból töröltetett. A pécsi Ügyvédi kamara fegyelmi bírósága részéről ezennel közhírré tétetik, kép Ngers Lajos pécsi ügyvéd, a pécsi kir. tszék bűnt. osztálya által közlött jogérvényes vádaláhelyezési határozat alapján, az 1874. évi 34. t.-cz. 105. §. a.) pontja értelmében, a pécsi kir. tsznél 1880. évi 2905. bűnt sz. a. folyamatban levő bűnügy végelintézéseig. az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett s ez időtartamra irodája részére gondnokul Rosinger Ignácz pécsi ügyvéd neveztetett ki. A pozsonyi ügyvédi kamara közhírré tétetik, hogy Lelkes Gábor nyitrai ügyvéd jogérvényes fenyitő bírósági ítéletek által az ügyvédség gyakorlatától végleg elmozdittatván, neve a kamaránál vezetett ügyvédi lajstromból kitörültetett. A gyula-fehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Weress Sándor vajda-hunyadi ügyvéd, lakását Tordára helyezvén át, a kamara névjegyzékéből kitöröltetett. A szombathelyi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Markovits József kőszegi lakos ügyvéd, a kamaránál vezetett ügyvédek lajstromába folytatólag felvétetett. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Bernolák Nándor rimaszombati lakos ügyvéd, a Leipniker Em. és Jul. s társai
