Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 36. szám
289 intézkedéseket állapított meg. Nevezetesen, a végrendeletek a többi okiratoktól elkülönítve tűzbiztos szekrényben tartandók, a melynek kulcsa mindig a közjegyző személyes őrizete alatt van x); továbbá a közjegyzők irodáit vizsgáló államügyészeknek épen nem, a pénzügyi közegeknek pedig csak a kihirdetés után szabad a végrendeletekbe beletekinteniük 2). A közjegyző a fél által végrendeleti végrehajtóvá nevezhető ki, s ekkor nemcsak a végrendelet kihirdetése, hanem a hagyaték elintézése is a közjegyzőt önállóan illeti meg.3); e kinevezés olyan végrendeletben is megtörténhetik, mely az illető közjegyző által vétetett fel, vagy az ő őrizete alá adatott; ha azonban a közjegyző zárt végrendeletben bízatott meg a hagyaték elintézésével, akkor, még ha tudomása volna is a végrendelet tartalmáról, tartozik a végrendeletet felbontás s kihirdetés végett a bírósághoz beterjeszteni4). Miután pedig a közjegyző azon hagyatéki ügyeket, a melyeknek elintézésével a végrendelkező vagy az örökösök által bízatott meg, bírói beavatkozás nélkül intézheti el, s csak ha a törvényes örökösök jogosultsága vagy a végrendelet valódisága vonatik kétségbe, tartozik az ügyet az illetékes bírósághoz áttenni, — nagyon természetes, hogy a közjegyzők az ilyen ügyeket jobban szeretik a bírói megbízásból eredőknél; a minek különben még egy más kézen fekvő oka is van, t. i. az, hogy habár a bíróság tárgyalja is a hagyatékot, a fontosabb teendők mint pl. leltározás, ingatlanok árverése, a közjegyző kizárólagos hatáskörébe tartoznak ; sőt ha a bíróság be is szavatolta a hagyatékot, az ahhoz tartozó ingatlanok s dologbeli jogok csak akkor írhatók át az örökösökre, ha a fe- lekabeszavatolási végzéssel elmennek a közjegyzőhöz s ott abiróság előtt létrejött osztályos egyezség alapján közjegyzői okiratot állítanak ki. — Ennyire következetes a bajor törvény a közjegyzői kényszer alkalmazásában. Ezt tudva, a közjegyző szívesen átengedi a biróságnak az előzetes hagyatéki tárgyalásokat s az örökség felett veszekedő felek kiegyeztetésével járó kellemetlenségeket, s nyugodtan várja be, mig a bíróság köztük rendbehozta a dolgot s ő a kész munka alapján felveszi a maga okiratát. Kevés váltóóvás fordul elő a bajor közjegyzőknél, mert az ezzel való foglalkozást a közjegyzői tekintélylyel alig tartják összeférhetőnek s inkább átengedik müködésök emez ágát a »Gerichtsvollzieher«-eknek. Egyáltalában azt tapasztaltam, hogy a bajor közjegyzők csak a szoros értelemben vett közjegyzői okiratok felvételét tartják leginkább hivatásukhoz tartozónak, s müködésök többi részével nem sokat törődnek ; s igy ők e tekintetben is valódi közjegyzők. De épen azért kissé visszatetsző az, hogy a bajor közjegyzők (valamint az osztrákok is) okirataik külső csinosságára semmi gondot nem forditnak;5) mert habár nem is a finom papirok, nyomtatott czimer s felirat és gondos szépírás az, a mi a közlegyzői okiratnak a benne rejlő erőt kölcsönzi, mégis igen czélszerü a nagy közönség iránti tekintetből, — mely a jogtudomány thesisei iránt fogékonysággal nem viseltetik, — a magán- és közokiratok közti különbséget azok külső kiállítása által is könnyen felismerhetővé tenni. Szólok még valamit a bajor közjegyzői könyvek- s jegyzékekről. A bajor közjegyző ügykönyvébe a bírói megbízásból felvett okiratok is (leltárak, árverések) bevezetetnek; annak rovatai a mi ügykönyvünk rovataival majdnem egyezők, azon különbséggel, hogy a közjegyzői dijakra szintén van rovat, s egy külön rovat azon okiratok megjelölésére szolgál, melyek eredetiben (ősiratban) kiadattak, a mennyiben nemcsak a bírói megbízásból felvett ügyletek ősiratai adandók ki a megbízó biróságnak, hanem a végrendeletek s kisebb fontosságú nyilatkozatok, nyugták, meghatalmazások ősiratai is kiszolgáltathatok a felek kívánságára. A váltóóvásokról kölön könyv vezettetik s úgyszintén a közjegyzőre bizott hagyatéki ügyeknek6) és a magánokiratok felmutatásának nyilvántartására (Feststellung des Datums einer Privaturkunde7) külön-külön jegyzékek szolgálnak. Jegyzékbe kell venni továbbá a bajor közjegyzőnek a csőd és gondnokság alatti személyeket s azon házastársakat is, kik egybekelésük előtt az előirt formaságok mellett kinyilatkoztatták, hogy ’) L. a bajor törvény 49. czikkét és az instructió 88. §-át. s) L. a bajor törvény ] 25. czikkét és az 1879. augusztus 18-ki illetékügyi törvény 125. czikkét. 8) L. az instructió 121. §-át. *) Ezt határozta a bajor minisztérium 1866. junius 2-án kelt rendeletében, egy bajor bíróság és közjegyző közt felmerült illetékességi összeütközés alkalmából. B) Egy miniszteri rendelet eltiltotta az ősiratoknál nyomatott vagy litografi- rozott példányok használatát, 1. Kgl. Verordnung vom 8. December 1864. •) 1. Kgl. Verordnung vom 8. Februar 1865. ’) Artikel 88. des Ausführungsgesetzes zur Reichs-Civilprocessordnung und Konkursordnung és Kgl. Verordnung vom 8. September 1879. házasságuk tartama alatt vagyonközösségben lenni nem kívánnak. Azon házas felekre nézve, kik ily nyilatkozatot nem tettek, vagyonközösség létezik. Tartoznak továbbá a közjegyzők az előttük történt birtok változásokról rovatos jegyzéket vezetni s azt minden hónap leteltével a >Rentamt«-nak a kataszteri könyvekbe leendő beigtatás végett beküldeni. Végül kötelessége a bajor közjegyzőnek még egy 22 rovatból álló jegyzéknek pontos kitöltése; s ezen jegyzék az általa felvett okiratoktól járó állami illetékek kimutatását foglalja magában. Ennek felvilágosításául előre kell bocsátanom azt, hogy az illetékügynek Bajorországban a múlt évben keresztül vitt reformja alkalmából, egy 1879. évi szeptember 15-én kelt rendelet a bélyegjegyek (Gebührenmarken) alkalmazását csakis némely kivételes esetekben hagyta meg (például fizetésekről szóló nyugták, iskolai, orvosi, lelkészi bizonyítványoknál) ; minden egyéb okiratoktól az állam részére járó illeték az okiratokat kiállító hatóságoknál készpénzben fizetendő be. Ennélfogva a közjegyzők sem alkalmaznak bélyeget okirataikra, hanem pénzben szedik be a felektől az illetéket, még pedig nemcsak a szorosan vett okirati illetéket, hanem a más czimen pld. birtokátruházás, örökség czimén fizetendő járulványokat is; minden hó végén tartoznak az általuk e czélra vezetett jegyzéket a >Rentamt«-nak a bevett pénzzel együtt beterjeszteni s a hátralékokat behajtás végett bejelenteni. Terhes és nagy felelősséggel jár ezen teendő, de nem haszonnélküli; mert a közjegyző fáradsága fejében az általa beszedett állami illeték 2°/0-át kapja jutalékul. Ez pedig nagyobb ügyleteknél nem csekély összeg; sok esetben többet tesz ki a közjegyzői díjnál. Ha figyelembe veszszük az illeték kiszabásának s beszedésének ezen egyszerű, olcsó s biztos módját1), melynélfogva annak legnagyobb része már az ügylet megkötésekor befizettetik, s ha meggondoljuk azt, hogy nálunk 1—2 év telik bele, mig az illetéket kivetik, s ugyanannyi, mig azt kamatokkal s költségekkel együtt behajtják, s mennyi kezelő hivatal van ezzel elfoglalva: a bajor illetékügyi rendszert pénzügyi szempontból is helyesnek kell elismernünk. Mindamellett azonban, hogy a bajor közjegyző sok mindenféle jegyzék vezetésével van megterhelve, a könyvvezetést tartom mégis a bajor közjegyzőség leggyengébb részének. Az még csak hagyján, hogy habár a hagyatéki ügyekről külön jegyzék vezettetik, a hagyatéki eljárás folyamában felvett közokiratok (leltárok, jegyzőkönyvek, egyezségek) az ügykönyvbe is beigtatandók, minek az a következmenye, hogy azok ősiratai majd a közokirati csomóba, majd pedig a hagyatéki iratcsomóba s onnan ismét vissza vándorolnak, mig nyugtot lelnek, hanem megfoghatatlan előttem az, miért nincs betüsoros jegyzék az ügykönyvhöz. Képzeljünk magunknak 1862-től kezdve egy közjegyzői irattárt évenkint 2__ 3000 ügyszámmal, 18 év alatt tehát 40,000 darab okirattal; ugyan hogy lehet itt betüsoros jegyzék nélkül egy okiratot kikeresni? Hiszen ez napokat, heteket igénybevevő, lélekölő munka. Különös emlékező tehetséggel vagy ügyességgel kell a bajor közjegyzőknek birniok, hogy ezen hiányt eddig nem érezték s nem igyekeztek azon segíteni. Némely közjegyző könnyiteni vél magán az által, hogy a főbb ügyleteket s végrendeleteket ügyszámok szerint egy magánjegyzékbe vezeti; ilyen jegyzék azonban, mely nem teljes s nem is betűrendes, még roszabb a semminél. Ezt látva, nem fogunk csodálkozni azon, hogy a különben alacsony bajor díjszabály egy tétele meglehetős magas, t. i. okiratok felkeresésére 1 mark 80 pfennig jár (nálunk 50 kr.), ha a fél az okirat évszámát nem tudja. Meg lehetünk azonban győződve arról, hogy ha a bajor közjegyzőnek sikerült egy okiratot saját vagy elődeinek irattárából felkeresnie, a fentebbi dijat keservesen megérdemelte. E mellett van egy jegyzék, — t. i. az okiratok felmutatásáról vezetett, — a mely mellőzhető volna, s annak adatai úgy mint nálunk az ügykönyvbe lennének bevezethetők. Azonban ezen aránylag csekély s könnyen pótolható hiányok ne feledtessék el velünk azt, hogy a bajor közjegyzőség annyira helyes szervezettel bir s annyira népszerű s kedvelt intézmény, miszerint igen kívánatos volna, hogy Európa államainak többi közjegyzőségei is fejlő- désöknek ilyen magas fokára emelkednének. Dr. Markó Sándor kir. közjegyző. ’ 9 A közjegyzőnek nem szabad addig kiadványt kiállítani, mis az án illeték be nem fizettetett. aaami
