Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 36. szám

Külön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye“ í^. ElőílZGtéSÍ üiFälv

as „Igazságügyi rendeletek tára“ és az ..Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel“. ___________________ .-------— >—-n. > (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmeii“ Y H ^ szétküldéssel)

•ttaaarsssöiassr ’ I |_| |j 1 /■ I W ííkc^-st

Szerkesztőség: Főút 18. sz. ■ 1 I I j fl 11/ 'élévre ‘ ne9,edévre 2 '°rint 50 Kr'

_— _JBL_ i______..... éM Ék * _JBL___________________Az előfizetési pénzek bér men te sen. vidéki- 1

lepczélszerübben postán ta lvány utján

Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. kmaendík.

A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA.

MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT.

Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum“ részvénytársaság.

TARTALOM: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv bírálatához. Dr. Schütze gráczi egyetemi tanártól. — Látogatás osztrák és bajor közjegyzői irodákban. III. Dr. Mark ó Sándor kir. közjegyzőtől. — A miniszterelnök és a közigazgatási bíráskodás. Gruber Lajostól. — A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentéBi határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet: az »Igazságügyi Rendelek Tárá«-nak egy ive.

Tizedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1880. szeptember 2.

A bűntettekről és vétségekről

szóló

MAGYAR BÜNTETŐ-TÖRVÉNYKÖNYV

■birá.latá,lioz.

Dr. Schütze, gráczi egyetemi tanártól.

III.

A tartalom, részben a szövegezés tekintetében is kielégítők a büntetőtörvény azon fejezetei, melyek annak területi s időbeli uralmára vonatkoznak. A német btk. által 2. §-ában egyesitett, itt pedig az 1. §. 2. bekezd, és a 2. §-ban foglalt határozatok szétválasztásának következménye, hogy az előbbiben foglalt határozat a törvény időbeli uralmával való összefüggésből kivál, s inkább csak azon tételt juttatja kifejezésre: uulla poena sine lege praecedente (delicto). Ez helyeselendő a mennyiben a magyar törvényhozó e szót »törvényes« kiemelni, s igy evvel a tulajdonképeni analógia alkalmazhatóságát s a törvénybe ütköző szokás (törvényszéki gyakorlat) követhetését kizárni akarta. Az 5.— 1

19. §§. rövidítését és összevonását kívánatosnak már fenebb jeleztük. Azon személyeket, akikre a »területkivüliség« kiterjed, a büntető perrendben kell majd közelebbről megjelölni, miután »a nemzetközi jog szabályai« tudvalevőleg e részben nagyon ingadozók és hézagosak, mint például a követ s az idegen fejedelem házi és cseléd-személyzete (nem különben hozzátartozói) tekintetében.

A (»büntetések«-ről szóló) III. fejezet büntetési rendszerét már mások oly behatóan és nagyobbára találóan megbeszélték, hogy csak az ezen bírálatok által nem érintett avagy nézetem szerint egyoldalúan tárgyalt pontokra szoritkozhatom. Különösen sajoálom a halálbüntetésre nézve, bogy a javaslat által indítványozott »nyaktiló« felcserélve lett — a kötéllel; oly végrehajtási eszközzel, mely a közvélemény előtt még mindig becstelenitő jellegű, melyet úgyszólván már minden újabb törvényhozás és pedig alapos indokokból mellőzött s mely végül a magyar-osztrák jogterületen való keletkezését, általáno- sulását és fenmaradását pusztán történelmi véletlennek köszöni. Utalunk e helyütt csak a halálbüntetés végrehajtási módjának ama ismeretes változásaira, melyeken a Theresiana-tól kezdve, a josepbini törvényekben, egész az 1803. évi ausztriai büntető-törvénykönyvig keresztül ment. A kinek ezen felette sajátszerü fejlődési menet emlékezetében maradt, annak jól meg kellett gondolnia, ha vajon a pusztán véletlen fejlemény fentartandó-e. Igaz ugyan, hogy az 1874/77. ausztriai javaslatok ezt ép oly kevéssé vették figyelembe, mint a magyar törvény- könyv. Helyeslést érdemel ellenben e büntetési nem alkalmazhatóságának messzemenő megszorítása, a mely nemcsak a törvény szerint halállal büntetendő esetekben (128., 278. §§.) előtérbe lép, hanem különösen ezek keretén belül a birói enyhitési jog folytán (91., 92. §§.) fog bekövetkezni. A halálbüntetés jelentősége ma már egyedül a legsúlyosabb esetekben való alkalmazásának törvényes lehetőségén alapul.

Az életfogytiglani szabadságvesztés-büntetés (fegyház) eseteit nézetem szerint jobban lehetett volna megszorítani. Még sokkal helyesebb lett volna ugyan az életfogytiglani tartamtól mint meg nem határozható és meg nem mérhető valamitől teljesen eltekinteni s azt 20 (legfölebb 25) évi tartammal helyettesíteni. A statistikai kimutatások

Zur Kritik

des

UNGARISCHEN STRAFGESETZBUCHES

über Verbrechen und Vergehen.

Von Prof. Dr. Schütze in Graz.

in.

Dem Inhalte, zum Theil auch der Fassung nach befriedigen die Abschnitte über Zeitliche und Räumliche Herrschaft des Strafgesetzes. Die Trennung der Bestimmungen in § 1 Abs. 2 und § 2, welche das deutsche St.-G.-B. in seinem § 2 vereinigt, hat zur Folge, dass erstgenannte aus ihrem Zusammenhänge mit der Zeitlichen Herrschaft des Gesetzes heraustritt, vielmehr nur den Satz: nulla poena sine lege praecedente (delicto) wiedergibt. Dies verdient Billigung, wofern der Ungar. Gesetzgeber das Wort »gesetzlich« betonen, also damit zugleich die Anwendung der eigentlichen Analogie und die Befolgung einer dem Gesetze widerstreitenden Gewohnheit (Gerichtsgebrauch) ausschliessen wollte. Die Verkürzung und Zusammenziehung der §§ 5 bis 19 haben wir bereits oben als wünschenswerth bezeichnet. Einer näheren Kennzeichnung jener Personen, auf welche die »Ex- territorialität« Anwendung leide, wird es in der Strafprocessordnung bedürfen, indem »die Grundsätze des Völkerrechts« hier bekanntlich schwankend sind und nicht ausreichen, z. B. hinsichtlich des Hausund Dienstpersonals (ebenso der Angehörigen) des Gesandten und fremden Souveräns.

Das S tr af en-Sy s t e m des III. Abschnitts (»Strafen«) ist bereits von Anderen so eingehend und grossentheils zutreffend begutachtet worden, dass ich auf einzelne von diesen Kritiken nicht betonte oder m. E. einseitig aufgefasste Punkte mich beschränken darf. Insbesondere bedaure ich bezüglich der Todesstrafe die Ersetzung des von den Entwürfen vorgescblagenen »Fallbeils« durch den — Strang; ein Vollstreckungsmittel, welches in der öffentlichen Meinung seinen entehrenden Karakter behauptet, welches nahezu alle neueren Gesetzgebungen und aus stichhaltigen Gründen abgelehnt haben, welches endlich seine Entstehung, Verallgemeinerung und Festhaltung im Oesterreichisch-Ungarischen Rechtsgebiete nur einer historischen Zufälligkeit verdankt. Wir verweisen an diesem Orte nur auf die bekannten Wandlungen der Todesstrafe von der Theresiana durch die Josephinischen Gesetze hindurch bis auf das Oesterr. Strafgesetzbuch vom J. 1803. Wem dieser höchst karakteristische Entwickelungsgang in Erinnerung geblieben war, der musste Bedenken tragen, an dessen rein zufälligem Ergebnisse festzuhalten. Freilich haben die Oesterr. Entwürfe von 1874/77 dies ebenso wenig beherzigt, wie das Ungar. Gesetzbuch! Beifall verdient dagegen die weitgehende Einschränkung der Anwendbarkeit dieses Strafmittels, welche nicht blos in den gesetzlich todeswürdigen Fällen (§§128, 278) hervortritt, sondern insbesondere innerhalb derselben durch das richterliche Milderungsrecht erfolgen wird (§§ 91, 92). Die Bedeutung der Todesstrafe beruht heute lediglich auf der gesetzlichen Möglichkeit ihrer Anwendung im schwersten Falle.

Die Anwendungsfälle der lebenslänglichenFreiheitsstrafe (Zucht-