Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 35. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához - Zur Kritik der Ungarnischen strafgesetzbuches

278 — mivelődési viszonyaihoz, a mint azokat (a büntetőjogi statistika sok évi eredményei szerint) adva találja ; individu alisáltatnia kell tehát, hogy ama viszonyoknak úgyszólván testére szabott legyen. Mert czélja s feladata, hogy a maga területének s a maga korának sajátszerű büntető-igazságszolgáltatási és jogbiztonsági szükségleteit teljesen kielégítse. A mi helyén van ma az egyik polgárosult államban, azért még nincs feltétlenül helyén a másikban. E szempont döntő többek között p. o. a halálbüntetés szükségessége s alkalmazandósága, a szabadságvesztésbüntetések fokozatai s következményei, a szemérem, a vagyon elleni bűncselekményekre, a verekedésből származott testi sértésekre szabott büntetési tételek nagyságára nézve. 2. Az érvényben volt büntetőjoggal való folytonosságot szükség nélkül feláldozni nem szabad, hanem az kétség esetében fentartandó. Mindig helyesebb: a helyben jónak bizonyulthoz ragaszkodni mint sötétbe reformálni. Gondolunk) ennél nevezetesen a tudomásunk szerint Magyarországon (hazai törvénykönyv hiányában) tényleg és részben amúgy is eddigelé alkalmazásban maradt 1852. évi ausztriai büntető-törvénykönyvnek egyes a gyakorlatban jóknak bizonyult határozmányaira. Az oly codificalio, mely magát a fenebbi követelményeken könnyű vérrel tultenné, elvont compilatió, merőn utánzó munkálat maradna. Modern törvénykönyv összeállitAsa, tekintet nélkül hogy Kamtsatka • vagy Zürich számára készül-e, tekintet nélkül mi volt itt s mi volt ott mindaz ideig jogérvényben, criminalistának aligha igényelné tizennégy napját. Csak össze kell keresni a legkedveltebb ujabb codexekből, a mi az illetőnek legjobban tetszik, azután pedig el-el dugni vagy elsimitani a határozmányok elleumondásait. 3. Csakis ezen (1. és 2. alatti) korlátok között jöhetnek az uj vagy megváltozott joganyag felvételénél lehetőség szerint figyelembe ama követelmények, melyeket Európa polgárosult államai büntetőjogának mai álláspontja minden ujabbi codificatiótól megkívánhat; olykép t. i., hogy ezen modern (reforraatorius) joganyag, a mennyiben az másutt már gyakorlatilag jónak bizonyult, s a mennyiben épen az érintett korlátok megengedik, értékesítésre talál. így fűződik a codificatio egyéniesítő (conform) s folytonossági eleméhez ujitó (uniform) elem is. Hogy ez utóbbi irányban a magyar törvénykönyv messzire menő igényeknek is iparkodik megfelelni, csatlakozva majd a német, majd a belga törvénykönyvekhez, majd az ausztriai javaslatokhoz, ez előttem nem maradt kétséges. Hogy azonban ama két másik elem vagy tényező melyeket nézetem szerint az elsőbbség illet, szintén kellő figyelembe vétetett-e, vajon jelesül a törvénykönyv (hogy köznyelven fejezzem ki) a magjar jogi s közmivelődési állapotokra mindvégig ráillik-e s a jónak bizonyult eddigi joganyag lehetőség szerint fentartatott-e, ezen legfontosabb kérdés megítélésére hiányzik nekem mint mondám, minden eszköz és alap. Bírálatom a hozott törvény felett ehhez képest túlnyomóan általános nézpontokra szoritkozhatik s még ezen megszorítás mellett is viszonylagos értékre is alig tarthat igényt. II. Előre bocsátva, hogy általánosságban a törvénykönyv tartalom és szöveg tekintetében rokonszenves benyomást tesz. nem fog idegenkedést szülni, ha a következőkben tulnyomólag kifogások és aggályok jutnak kifejezésre. Mindenekelőtt nélkülözöm az anyag beosztásának amaz áttekinthetőségét, mely bírónak s laicusnak a tájékozást megkönnyíti, ama rövidséget és világosságot az együvé tartozó anyag összefoglalásában, melyet különösen a német büntető-törvénykönyv, s ennek példáját követve az 1874. évi ausztriai javaslat is, szövegezésének vezérelvéül tűzött ki. E hiány már az első (általános) részben mutatkozik, melynek kilencz fejezete legfölebb hétre szállt volna le, hahogy az I. és II. fejezet (szintúgy a VI. is) »Bevezető intézkedések« (helyesebben: »határozatok«) alá foglaltattak volna össze, melynek 5—19. §-ai áttekinthetőbben hat, legfölebb hét szakaszba vonathattak volna össze (nem hagyhatva említés nélkül, hogy épen ezen jelenlegi II. fejezet tartalma különös körültekintetéssel s a monarchia másik államához való közjogi viszony gondos szemmeltartásával codificáltatott). Még inkább illeti e kifogás a második (különös) részt, melynek 43 fejezete nagyon jól s az egész törvénykönyv nem kis előnyére alig több mint e szám felére lett volna reducálható. Ugyanez áll a törvény, könyv szakaszainak főösszegére (486 !) nézve. A nagyon is sok fejezet, illetve szakasz csak megnehezíti a megértést és alkalmazást; az együvé tartozóknak szükség nélkül szétder wenigstens annáhernden Erfüllung von drei A nforderungen. die ich in der Reihenfolge, welche ihrer Bedeutsamkeit entsprickt, hier voranstelle. 1. Die Kodifikation muss in ihren leitenden Grundsatzen wie Einzelbestimmungen den individuellen Rechts- und Kultur-Zuslánden ihres Geltungsgebietes, welche sie (nach den vieljáhrigen Ergebnis en der Kriminalstatistik) vorfindet, thunlichst angemessen erscheinen; sie muss alsó individuális irt, sozusagen jenen Zustánden auf den Leib zugesehnitten werden. Denn siewillund soll die individuellen Bedürfnisse der Strafordnung und der Rechtssicherheit in ihrem Territórium und für ihre Zeit vollaus befriedigen. Was für den einen civilisirten Staat heute gilt, passt darum noch nicht ohne weiteres für den anderen. Danach bemisst sich unter vielem Anderen z. B. Erforderlichkeit und Anwendungsgebiet der Todestrafe; Abstufung und Polgen der Freiheitsstrafmittel; die Hőbe der Strafsatze für Sittlichkeitsdelicte, Eigenthumsdelikte, Raufexcesse, etc. etc. 2. Die Kontinuitát mit dem zeither geltend gewesenen Strafrechte ist nicht ohne Noth preiszugeben, sondern im Zweifel aufrechtzuhalten. Besser bleibt immer[: das in loco Bewáhrte Konserviren, als in's Blaue hinein Reformiren. Wir denken hierbei zunáchst an einzelne in praxi bewührte Bestimmungen des Oesterreichischen Strafgesetzes von 1852, welches ja (in Ermaugelung eines eigenen Gesetzbuches) in Ungarn thatsáchlich und theilweise bisher in Anwendung geblieben sein soll. Eine Kodifikation, welche vorstehende Anfordeiungen leichten Herzens beiseite setzte, würde abstrakte Kompilation, blosse Nachahmungsarbeit bleiben. Ein modernes Gesetzbuch. zusammenzustellen — gleichviel ob für Kaintschatka oder für Zürich, gleichviel was dort und was hier bisher Rechtens gewesen — dürfte für den Kriminalisten kaum die Arbeit von vierzehn Tagén erfordern. Man sucht nur aus den beliebtesten neueren Kodices zusammen, was Emem am bestén gefallt, und beseitigt oder verwischt dann die Widersprüche der Bestimmungen ! 3. Nur innerhalb jener Schranken (sub 1 und 2) sind bei Aufnahme des neuen oder veránderten Stoffes thunlichst die Anforderungen zu befriedigen, welche der heutige Siandpuokt des Strafrechts der civilisirten Staaten Europas an jede neue Kodifikation stellen darf; indem námlich dieser moderné (r e f o r m a t o r i s c he) Rechtsstoff, soweit sich derselbe anderswo bereits praktisch bewáhrt hat, und soweit eben jené Schranken es gestatten, seine Verwerthung findet. So gesellt sich dann zum individualisirenden (konformen) und zum kontinuirenden auch ein reformatorisches (uniformes) Element der Kodifikation. Dass nun in letztgenannter Richtung das Fngarische Gesetzbuch auch weitgehende Ansprüche zu befriedigen sucht, indem es bald dem Deutschen bald dem Belgischen Gesetzbuche, bald den Oesterreichischen Entwürfen sich anschliesst, ist mir nicht zweifelbaft geblieben. Ob aber auch jene beiden anderen Elemente oder Faktorén, welchen meines Dafürhaltens der Vorrang gebührt, hinreichende Berücksichtigung gefunden habén, ob (um es populár auszudrücken) das Gesetzbuch den l'ngarischen Rechts- und Kultur-Zustánden durchweg angemessen und der bewührte bisher geltende Rechtsstoff thunlichst konservirt ist — für Beurtheilung dieser wichtigsten Frage fehlt mir wie gesagt Handhabe und Grundlage. Meine Begutachtung der lex lata darf demgemáss vorwiegend auf allgemeinere Gesichtspunkte sich beschranken, und auch innerhalb dieser Beschránkuüg kaum relativen Werth beanspruchen. II. Schicken wir voraus, dass im Allgemeinen das Gesetzbuch nach Inhalt und Textirung einen sympathischen Eindruck macht, so wird es nicht befremden, wenn im Nachstehenden vorwiegend Ausstellungen und Bedenken zum Ausdruck gelangen. Zuvörderst vermisse ich jene dem Richter wie dem Laien die Orientirung erleicbternde Uebersichtlichkeit in der Sloffvertbeilung, jeneKürze undKlarheit in Zusammenfassung des zusammengehörigen Stoffes, welche insbesondere das Deutsche Strafgesetzbuch, und dessen Beispiel folgend auch der Oesterreichische Entwurf von 1874, zum leitenden Gedanken seiner Textirung erhoben hat. Dieser Mangel tritt schon im ersten (Allgemeinen) Theile hervor, dessen Neun Abschnitte auf höchstens Sieben reducirt worden wiiren, wenn man Abschnitt I und II (allenfalls auch VI) unter »Einleitende Verfügungen« (richtiger »Bestimmungen«) zusammengefasst bátte; dessen §§ 5 bis 19 ferner in 6 oder höchstens 7 Paragraphen