Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 33. szám

266

megszerzése forogjon fen, mely dolog büntetendő cselekmény utján szereztetett meg, és hogy a tettes (orgazda) a szerzés tényénél tudja, hogy a dolog büntetendő cselekmény utján jutott birlalója kezéhez. A büntetendő cselekmény utján való megszerzésnek tehát időleg meg kell előznie az orgazda szerzési tényét; az előző ténynek a bűnös szerzés jellegét kell magán viselnie, s az, ki a dolgot utóbb szerzi meg, dolusával a dolog ezen tulajdonságát átölelni tartozik. Ez azonban nem forog fen a sikkasztás által nyert dolog megszerzésénél, ha a reá bízott dolog eltulajdonitásának ténye a sikkasztó részéről összeesik azon ténynyel, melylyel azt az orgazda megszerzi, mivel a kölcsönbe adás és a kölcsönbe vétel mint ilyen egy és ugyanazon jogügyletet képeznek. Ily esetben sikkasztásban való részességről lehet szó.

XXI.

Az orgazda »haszna« a közönséges kereskedői nyereség is lehet, s nem szükséges, hogy rendkívül nagy legyen.

Schüttke és társai a berlini törvényszék által az orgazdaságban bűnösöknek mondattak. Revisiójukban felhozták, hogy az árukat piaczi áron vették, tehát nem volt több hasznuk, mint a rendes kereskedelmi forgalomban szokott lenni.

A német birodalmi törvényszék nem adott helyt.

Indokok: A ki Üzletszerűiig dolgokat vesz továbbadás czéljá- ból, ezt a nyereség vagyis vagyoni haszon kedvéért teszi. Ha a törvényhozó az »előny« szóval mást akart volna mondani, mint azt, a mit ezen szó etymologice jelent, megszorító pótlékot kellett volna hozzáadnia. Minthogy ezt mellőzte, fel kell tenni, hogy oly eseteket is akart sújtani, melyekben az orgazda csak a közönséges kereskedői hasznot tartotta szemelőtt a vételnél.

XXII.

A felbujtó nem büntettethetik egyszersmind segédként is.

Vádlottak egyike az elsőfokú bíróság által (Ostrovo) felbujtásban és egyszersmind segítésben is bűnösnek mondatott.

A német birodalmi törvényszék feloldotta az ítéletet a következő indokolással:

»A btk. 74. §-a szerinti összbüntetés csak az ellen mondható ki, a ki több önálló cselekmény által több bűntettet követ el. A felbujtó azonban úgy büntettetik mint a tettes, és ép oly kevéssé, mint a tettestárs nem büntettethetik tettesként és ezenkívül még segédként, a felbujtó sem büntettethetik segédként is azon cselekményért, melyet a végrehajtásnál teljesített; csakis a büntetés kiszabásánál vehető tekintetbe, hogy a felbujtó a végrehajtásnál is közreműködött.

Az ügyvédi kamarákból.

— A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága, a bpesti kir. fenyitő törvényszéknek feljelentése alapján K. I. budapesti ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben, panaszlott és a kamara ügyészének meghallgatása után következő határozatot hozott:

K. I. budapesti ügyvéd ellen az 1874: XXXIV. t.czikk 68-ik §-a a) és b) pontjaiban körülirt fegyelmi vétség miatt, a fegyelmi eljárás és vizsgálat elrendeltetik.

Indokok: Az áttett vizsgálati iratok szerint több tanú, nevezetesen A. A., M. S. és R. P. egyezőleg vallják, hogy A. A., M. S. és R. P. helyett, X. B. S.-nak egész 500 frtos követelését fizette le K. I. ügyvéd kezeihez, hogy azonban ez, ebből 200 frtot M.-nak és R.-nak visszaadott, magának pedig 50 frtot fáradsági dij fejében megtartván, felének, ki A. A. fizetésekor jelen nem volt, a megmaradt 250 forintot adta, illetve adott ismét ki ennek javára.

A. A. további vallomásában azt is megemlíti, hogy M.-tól és R.-tól a szerződést, mely szerint ezek vállalták el az egész tartozást, előbb vette át, mielőtt panaszlott ügyvédnél megjelent. Ezekből gyanú- okok merülnek fel az iránt, hogy az 500 forint azért nem fogadtatott el egészben, hogy egyrészről azt egyetemlegesség adta jognál fogva, M. és R. abban segittessenek elő, hogy az őket terhelő fizetést S. J. nyakába róhassák, s ezért 50 frtnyi díjazást fogadott el, és más részről, hogy a hátralék perlése által költségek okoztassanak, a mint hogy tényleg per-, végrehajtási és árverezési költségek okoztattak is.

Mivel pedig az 1874: XXXIV. Ccz. 47. §-a szerint az ügyvéd köteles közreműködését megtagadni oly cselekményeknél, melyek meggyőződése vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását czélozzák, s az ügyvédi tisztesség követelményei közé tartozik

az is, hogy oknélküli költségszaporitásokra az ügyvéd segédkezet ne nyújtson, és tagadhatatlan, hogy úgy az első kikerülendő, valamint az utóbbi kikerülhető lett volna, ha panaszlott ügyvéd arról, miszerint az egész tartozás M. és R. által törlesztendő, tudomást szerzendett:

ugyanazért a fegyelmi eljárást, és különösen azon körülmény kiderítése tekintetében, vajon A. A. közölte-e panaszlottal a szerződésnek általa ismert azon tartalmát, hogy az egész tartozásnak törlesztése M. és R.-t illeti, valamint az iránt is, hogy a felvett összegből panaszlott csakugyan kapott-e 50 frtot és miért ? a vizsgálatot elrendelni kellett.

Panaszlott ügyvédnek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb itélőszék fegyelmi bírósága 1880. évi julius hó 9-én 312. szám alatt következőleg határozott:

A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata, indokainál fogva helybenhagyatik.

— A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága R. Gy-nek K. I. ügyvéd elleni panasza tárgyában a megejtett fegyelmi vizsgálat és a kamara ügyészének meghallgatása után 1880. évi márczius 19- ér.

196. sz. a. következő határozatot hozott:

Panaszlott K. I. ügyvéd az 1874: 34. t.-cz. 68-ik §. a) és b) pontjai alá eső fegyelmi vétség miatt vád alá helyeztetik.

Indokok: A panasz azon része, hogy panaszlott azon Ígéreteket, melyeket panaszlónak, tartozásának részletenkinti fizetése tekintetében állítólag tett, megszegte volna, panaszlott határozott tagadása ellenében semmiféle bizonyítékkal támogatva nincsen, s enDél fogva a vád alapjául nem is szolgálhatott.

Ellenben a vizsgálat folyamában kiderült, hogy midőn R. Gy. a panaszhoz E. alatt mellékelt váltót 1877. október 28-án elfogadta, ő panaszlottnak csak 30 írtjával tartozott, s hogy panaszos köteles lett volna az 50 frtnyi váltóösszegnek — ezen 30 írtnak s az egy havi kamatnak — leütése utáni többletét, melyet panaszló 20 írtra, panaszlott pedig 192% kamat felszámítása mellett 12 Írtra tesz, R. Gy.-nek átszolgáltatni, vagy legalább is ezen összeg erejéig a váltó beváltásához hozzájárulni.

Panaszlott állítja ugyan, hogy ő az említett 12 frtot R. Gy.-nek átadta, de ezen állítását panaszló határozott tagadása ellenében mivel sem bizonyítja.

Kiderült továbbá az is, hogy panaszlott 1877. évi deczember 2 án

10. és 18-án, három Ízben, összesen 75 frtot, vagy panaszlott állítása szerint legalább is 70 frtot R. Gy.-től azon határozott rendeltetéssel vett át, hogy ezen összeg az E. alatti, deczember 3-án óvatolt és deczember 4-én beperesitett váltó rendezésére fordittassék, a nélkül, hogy panaszlott ezen elvállalt megbizatásának megfelelt volna.

Sőt miután panaszlott azon állítása, hogy ő ezen összegből 50 forintot G. M.-nak a váltó rendezése végett átadott, ugyanennek mint panaszlott által felhívott tanúnak vallomása által megczáfoltatik, panaszlott azon jogos gyanúval látszik terheltnek, hogy a R. Gy.-től felvett 75 vagy 70 frtot egészben és jogosulatlanul magánczéljaira használta fel, és panaszlót 1878. évi január 30-án kelt valótlan tudósításával megtévesztette, s az által a végrehajtási lépésekre okot szolgáltatott.

Ily tényállás mellett azon körülmény, hogy panaszlott panaszlót a fegyelmi vizsgálat elrendelése után kárára nézve kielégítette s hogy panaszló ennek folytán panaszát visszavonta, panaszlottnak csak fenyitő utoni felelősségét szüntetheti meg s épen azért a különben fenyitő eljárás alá eső tényeket is, fegyelmi utón megtartandókká minősiti.

Mindezeknél fogva panaszlottat a kamarai ügyész indítványához képest vád alá helyezni kellett, és pedig minthogy a felhozott tények, úgy a hivatás szerinti kötelességek megszegésére, mint az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértő magaviseletre mutatnak, az 1874. 34-ik t.-cz. 68-ik §-ának a) és b) pontjaiban foglalt vétségek miatt.

Panaszlottnak felebbezése folytán a magy kir. Curia legfőbb itélő- széki osztályának fegyelmi tanácsa 1880. évi junius 4-én 251. sz. alatt következő határozatot hozott:

Miután R. Gy. panaszos a kiküldött biztos által lett kihallgatása alkalmával beismerte, hogy panaszlott ügyvéd az ellene intézett feljelentésben kitett tartozását panaszosnak lefizette és azért vádját vissza is vonta;

miután továbbá a kamara ügyésze, a vizsgálati iratok közlése után tett indítványában foglaltakhoz képest, nevezett ügyvéd ellen felhozott panaszokra nézve a rendes fegyelmi eljárás folytatásának helyét nem látván, a vádnak hivatalból leendő fentartását nem szorgal