Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 33. szám
267 mazta: ezek szerint jelenleg voltaképeni panaszos nem létezvén, az ügyvédi kamara fegyelmi bírósagának fentebbi számú és keletű határozata megváltoztatik és panaszlott ügyvéd ellen, a fegyelmi vétség miatt, a további eljárás megszüntettetik. — A pozsonyi ügyvédi kamara átiratot intézett a budapesti kamarához az ügyvédgyülés összehívása tárgyában. Az átirat főpontjai a következők: Az országos gyűlés egybehivását óhajtjuk, mivel mindenekelőtt szükségesnek tartjuk, hogy a nmélt. m. kir. igazságügyminiszterium a gyülekezet határozataiból meggyőződjék, mikép mindazon panaszok, melyeket az egyes kamarák évek óta felterjesztettek, nem talán néhány tagjainak idétlen kifakadása, hanem az egész ügyvédi osztálynak komoly felszólalása volt, és különösen mivel hiszszük, hogy e magas hatóság ezúton az egész ügyvédi karnak egyhangú óhajtásainak jogosultságáról és alaposságáról meggyőződik, ezeket tétlenül mellőzni nem fogja. Köztudomású tény, hogy az összes ügyvédi kamarák és különösen mi is az igazságszolgáltatás és az ügyvédi rendtartásban tapasztalt hiányainak orvoslását évek óta kértük. Ismeretes tény az is, hogy minden eddigi felszólalás és kérelem siker nélkül maradt. Tennünk kell tehát; ez hivatásunk, kötelességünk. Igazságszolgáltatásunk helytelen intézkedései által az ország hitele megrendült; a solid de félénk tőke mindinkább visszavonul, s a hitelt kereső honpolgár elegendő födözet daczára is kedvező feltételek alatt hitelt nem találván, az uzsorások karjaiba hajtatik, s ennek folytán anyagilag és erkölcsileg romlásnak indul. Igazságszolgáltatásunk — úgy látszik — nem az államhatalom független kifolyása, nem czél önmagában, hanem jövedelmi forrásnak tekintetik, kicsinyes pénzügyi tekinteteknek van alárendelve. Az igazságügy — az ügyvédi kereseti s jövedelmi adót be nem számítván — évenkint milliónyi hasznot hoz, de javítására mi sem történik. Igazságszolgáltatásunk lassú, nehézkes, gyakran önmagának útjában álló menete miatt a panaszok mindinkább hangosabbak s általánosabbak — és méltán; mert hol a kézbesítő, az igazságszolgáltatásnak ezen legalárendeltebb közege, a már hozott bírói határozatok foganatosítását tetszése szerint büntetlenül meghiúsíthatja, és a végrehajtási eljárásban a törvény mellőzése folytán a felek letéti hivatalainkban heverő pénzeiknek kiutalványozására számtalan sürgetések daczára is hónapokig várni kénytelenittetnek, hol a bírósági személyzet a mindinkább felhalmozódó anyag feldolgozására elégtelen, s a kormány rosszul alkalmazott takarékoskodás miatt ennek szaporításában fukarkodik, ott gyors igazságszolgáltatásról szó sem lehet. Codifikált törvényünk nincs, s az annak hiányában hasonló ügyekben hozott egymástól eltérő, sőt ellenkező birói Ítéletek a jogi biztonságot megrenditik. Nem bocsátkozhatunk a fenálló hiányok elősorolásába, ismeri ezeket mindenki, — de constatálnunk kell, hogy épen mi, kik édes hazánk nyugoti véghatárán lakunk, lajthántuli szomszédainknak épen komolyabb részénél többször kénytelenek vagyunk azt tapasztalni, hogy jogszolgáltatásunk iránt a bizalom megrendült s ők ennélfogva gondosan kerülnek mindent, mi őket csak távolról is a magyar bíróságokkal netalán érintkezésbe hozhatná. Tennünk kell tehát mig nem késő, mert a panaszok és kérelmek ideje lejárt. Mit mondjunk önmagunkról, kiknek érdeke s létele az igazságszolgáltatással a legbensőbb összefüggésben van ? Az ügyvédi és a perrendtartás némely §-ai az ügyvédet törvényesen megillető tekintélyét nemcsak mélyen sértik, de midőn őt jövedelme nagy részében a felek kérelme nélkül is a biró jóakaratától, vagy épen önkényétől teszik függővé: annak függetlenségét és magát a szólásszabadságot is komolyan veszélyeztetik. A törvény újabb intézkedései által az ügyvédi osztálynak keresetét a kormány a legszűkebb határok közé szorította; a kellő kárpótlásról azonban nemcsak nem gondolkozott, de a mindinkább burjánzó zugirászatnak tág kaput nyitván, az ügyvédtől a tisztességes megélhetés módját is elvonja. Az ügyvédi vizsgák előbbi letételének könnyűsége által úgyszólván egy egész néposztályt teremtett, s midőn ez életre kelt, az előbbi jövedelem forrásainak nagy részét bedugván, az anyagi gondoknak odaveti áldozatul. A helyzet fölötte komolylyá vált s már-már tarthatlan, az ügyvédi osztálynak nemcsak érdekei, de létele is megvan támadva, s ma-holnap egy uj az egész országban szétágozott intelligens proletariátus üti föl fejét, s a függetlenség, melynek még örvendünk, romba dől. Összetett kézzel nézzük-e anyagi s erkölcsi romlásunkat ? Az ügyvédség függetlensége a honpolgárnak védpajzsa marad mindig a hatalom jogtalan megtámadásai, jogainak sértése s igazságtalan üldöztetése ellen. Semmitől sem lehet tartani, ha ez magát fen- tartja s tekintélyét megőrzi; de mindentől félni lehet, ha ez meg- esonkittatik. Megkisérlették ezt Francziaországban, később Németországban, de törekvésük az ügyvédek erélyes magatartásán meghiúsult. Nemes hivatásunk szerint a jogszolgáltatás törvényes ellenőrei, az igazságot kereső honpolgároknak pedig törvényes képviselői és oltal- mazói vagyunk. Kötelességünk tehát 1-ször a jogait kereső közönség irányában minden törvényes eszközzel oda hatni, hogy ugyanez jobb és gyorsabb igazságszolgáltatás által érdekeit kellőleg mégóva s az egyes ügyvédek netáni .visszaélései ellen magát kellőleg biztosítva lássa. Önmagunk iránti kötelességünk pedig 2-szor hogy önmagunk fölött egyrészt szigorú, de igazságos fegyelmet gyakorolván, tekintélyünket mennél inkább megóvjuk, de másrészt őrködni a fölött, hogy a tisztességes megélhetés módja el ne vonassék; mert csak az anyagilag biztosított ügyvédség nyújthatja mindazon garantiákat, melyeket a jogkereső honpolgár méltán követelhet. Ha ezen kötelességeinket teljesítettük, a minket törvényszerűen biztosított befolyást a jogszolgáltatás s önmagunk érdekében legjobb tudomásunk s meggyőződésünk szerint erélyesen gyakoroltuk, és minden, bárhonnan fenyegető visszaélés vagy igazságtalanság ellen szavunkat emelvén, ezt meghiúsítani törekedünk, — hazafiui kötelességünknek is megfeleltünk. A nmélt. m. kir. igazságügyminiszterium az egyes kamarák feliratait s panaszait mindeddig hallgatással mellőzte; csak egy eszköz áll tehát előttünk : az országos ügyvédi gyűlés. Ötezernél több intelligens honpolgárnak a jogszolgáltatás és saját létkérdése érdekében tett egyhangú felszólalása meghallgatás nélkül nem maradhat ....... Különfélék. — Steiu Löi’iucz a közigazgatási bíráskodásról Magyarországon igy nyilatkozik lapunk egyik munkatársához intézett levelében: »... Es ist ein bedeutendes Zeichen des geistigen Lebens das bei Ihnen waltet, dass man in Ungarn mit solchem Nachdruck und so grossem Verstand- niss gerade diese neueste Frage auf dem Gebiete der Yerwaltuugslehre aufgenommen bat. Leider verstehe ich das Ungarische nicht; ich würde mir sonst die Frage erlauben, ob Sie Ausdrücke für die Unterschiede von Gesetz, Verordnung, Verfügung, Befehl, Kundmachung, Bescheid und Entscheidung haben, welche wie ich meine, das feste Substrat für die Bildung einer bestimmten Formulirung der Momente des Verfahrens abgeben. Die grosse Frage nach dem Staatsrathe hat wie ich glaube, gerade in Oesterreich noch eine hochbedeutende Zukunft —« Az államtanácsra való kitérésre Steinnak azon törvény- javaslat szolgáltatott alkalmat, melyet Schvarcz Gyula 1878-ban a képviselőház asztalára tett volt. Felette örvendetes tény, hogy oly kiváló férfiú, mint Stein Lőrincz, feltétlen elismeréssel méltatja a hazánkban uralkodó azon törekvést, hogy a közigazgatási bíráskodást létesitsük. E kétségtelenül illetékes oldalról jövő enunciátió bizonyára további ernyedetlen tevékenységre fogja buzdítani ezen intézménynek lelkes úttörőit. BEKÜLDETETT. A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878. évi V. t.-czikk). Kézikönyv bírák, ügyészek, ügyvédek és köz- igazgatási hatóságok számára. 200 sűrűn nyomott lap. Fűzve ára 1 frt 20 kr. A magyar büntető-törvénykönyv a kihágásokról. (1879. évi XL. t.-czikk.) Kézikönyv bírák, ügyészek, ügyvédek és közigazgatási hatóságok számára. 73 sűrűén nyomott lap. Fűzve ára 60 kr. Az 1880. évi XXXVII. törvényczikk a magyar büntető törvény- könyvek (1878. V. t.-cz. és 1879. XL. t,-cz.) életbeléptetéséről. Ára fűzve 20 kr. Az 1. és 2. sz. könyvet minden egyes szakasz tartalmának kitüntetésével, szövegbe nyomott jegyzetekkel s a büntetési tételeket is tartalmazó tárgymutatóval, a 3. számút pedig a bíráskodási illetőséget feltüntető táblás kimutatással ellátta: Cserna Vincze, kir. ügyész. A kiadó Krausz Armin könyvnyomdája Veszprémben, hova megrendelések intézendök. Legközelebbi csödbejelentési határidők : (Aug. 17-töl aug. 24-ig.) Neumann Lipót s tsa bpesti keresk. s vtsz. aug. 17. 18. 19. (116.) — Néh. Pásztor János hagyatéka miskolczi tsz. aug. 17. 18. 19. (143.) — /izmán József debreczeni tsz. aug. 17. 18. 19. (181.) — Gedale Getrürcz beszterczei tsz. aug. 20. (141.) — Gedeon János s.-a.-ujhelyi tsz. aug. 23. 24. 25. (148.) — Kohn és Blum karczagi tsz. súg. 23. 24. 25. (150.) — Papp József debreczeni tsz. aug. 23. 24. 25. (150.) — Rátkay György komáromi tsz. aug. 23. 24. 25. (155.) — Obláth Sándor n.-becs- kereki tsz. aug. 23. 21. 25. (158.) Kivonat a „Budapesti Közlöny“-M. Rövidítések: bh. = benyújtási határidő és bejelentés határidő ; vh. = végrehajtó; i. = ideiglenes; t. = törneggondnok ; p. == perügyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a „Bpesti Közlöny“ azoD számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. A pozsonyi ügyvédi kamara ezennel közhírré teszi, bogy Dr. Samarjai Emil ügyvéd Pozsonyban, Kostyák Hugó pécsi ügyvéd szintén Pozsonyban letelepedvén, mindketten az ügyvédi lajstromba felvétettek ; továb á hogy Fülöp László magyarsoóki ügyvéd, lakhelyét Vág-Sellyére áttette. A szabadkai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Somogyi János ó-moraviczai lakos, ügyvéd az ügyvédek lajstromába folytatólag felvétetett. A kolozsvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Os. Csegezi Mihály ügyvéd, Torda székhelylyel, a kamara ügyvédi lajstromába felvétetett.
