Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 31. szám - A miniszterelnök és a közigazgatási biráskodás

— 246 — 24. »A szenvedő váltóképesség külföldiekre nézve azon állam törvényei szerint Ítéltetik meg, melyhez az illető tartozik ; azonban a saját hazája törvényei szerint váltóképességgel nem biró idegen a belföldön elvállalt váltói kötelezettségért felelős, ha őt a belföldi törvények szerint a váltóképesség megilleti.* Tökéletesen azonos a német váltórendszabály 84. czikkével és a magyar v-t. 95. szakaszával. Az állami hozzátartozóság az ujabb nemzetközjogi elméletnek megfelelőleg az állampolgárság, nem pedig a lakhely értelmében veendő. 25. >A megelőző angol nyelven szerkesztett határozatokban előforduló íBill of Exchange* kifejezése kiterjesztendő ugyan a s>Pr o m i s s o r y n o t e«-okra, de nem a szelvényekre, bank-utalván) okra (cheeks) és más hasonló okiratokra azon országokban, melyekben ilyen okiratok a váltókkal azonos elbirálás alá esnek.« A »Promissory note« kifejezése első sorban saját váltót jelent, de nem egyedül: az angolok és amerikaiak minden rendeletre vagy bemutatóraszóló fizetési Ígéretet promissory note-nak neveznek. V. ö. Parson: The elements of Mercantile Law, 85. lap: ^Promissory note is a written promise to pay to a certain person or his order, or to bearer at a certain time, a certain somé of money.« E fogalom alá a bankjegy is tartozik s általában mindennemű k ö t e 1 e z ő j e g y. 26. »A váltókereset valamennyi váltókötelezett (elfogadó, kibocsátó, forgató és kezes [avalista]) ellen 18 hónap alatt elévül a váltó lejárati napjától számítva.« E tétel megfelel az angol elévülési rendszernek, mig a német és franczia váltójog egyrészt különbséget tesz az elfogadó illetőleg saját váltó kibocsátója elleni direkt váltókereset és a többi váltókötelezett elleni viszkereset között, másrészt a viszkereset elévülését is különböző határidőkhöz köti a szerint, a mint a fizetési hely illetve a viszkereső lakhelye közelebb vagy távolabb esik. Utóbbi rendszer mindenesetre nagyon bonyolult s azért részünkről tökéletesen helyeseljük, hogy az elévülési idő megrövidítve valamennyi váltókötelezettre nézve egységesen állapittassék meg. 27. »Ha egy elfogadott váltó elvész vagy megsemmisül, a tulajdonos, a mennyiben a váltót fizetés hiánya miatt kellőleg megóvatoltatta, biztositék adása mellett jogosítva van az elfogadótól, az előző forgatóktól, valamint a kibocsátótól a váltóösszeg kifizetését követelni.« E tétel kissé homályos. Kétséget hagy az iránt, vajon a tulajdonos formális megsemmisítési eljárást tartozik-e indítani vagy nem? vajon el nem fogadott váltó elveszése esetében lehet-e a fizetést a forgatóktól és a kibocsátótól követelni? vajon nem óvatolt váltó elveszése esetében lehet-e a fizetést az elfogadótól követelni? mikor és minő feltételek mellett adandó vissza a bútositék? stb. Ezek a nemzetközi jog reformját és kodifikátióját czélzó egyesület által megállapított váltójogi tételek, melyek egy egységes nemzetközi váltójog alapvonalait képeznék. Magától értetődik, hogy e 27 tétel, még ha azokat kivétel nélkül helyeseknek és kielégítőknek is találjuk, távolról sem meríti ki mindazt, a mi a tervezett nemzetközi váltójogi kódexbe felveendő volna, bár egyelőre meg lehetne elégedni azzal is, ha csak a megállapított 27 tétel fogadtatnék el. A kilátások erre nem kedvezőtlenek. Legalább az associatio német fiók-egyesületének 1878. ápril 27-én kelt, évi jelentésében azt olvassuk, hogy a német birodalmi kormány az ügy előmozditását kezébe vette s e czélból az idegen kormányoknál kezdeményező lépéseket tett. Ezek közül némelyek, mint Ausztria, Olaszország és a Svájcz hozzájárulásukat fejezték ki, s az angol külügyi hivatal is kedvező értelemben nyilatkozott. A remény tehát nem alaptalan, hogy a mi a kereskedelmi világ közóhaját képezi, nemsokára mégis teljesedésbe fog menni. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kii-, jogtanár. A miniszterelnök és a közigazgatási bíráskodás. i. A közigazgatási bíráskodás évekkel ezelőtt nálunk ismeretlen, vagy megfelelőbben kifejezve: kellőleg még eléggé fel nem ismert fogalom volt. Gyanakvó szemekkel néztek az érdekes ismeretlenre, ki hazánk határán bebocsáttatásért esdekelt. Idealistáknak, utópistáknak nevezték azokat, kik állampolgárságának szükségességét vitatták. Ma változott a helyzet. Ma a közigazgatás reformja képezi politikai életünk tartalmát. A közigazg. irodalom kezd gazdagodni; az egyetemen beáll egy második közigazg. jogi tanszék systemisálásának szükségessége. A közigazgatási reform főtárgyát a közigazgatási bíráskodás szervezése fogja képezni. Kinek köszönhetjük közéletünk ezen metamorphosisát ? A törvényhozás, a ritka szívóssággal buzgólkodó törvényhatóságok, a jogászközönség s a sajtó egyhangú, gyakran ismétlődő s mindinkább követelőbb módon fellépő sürgetéseinek. A kormány utóvégre hátrálni kénytelenült; az egyesült off'ensiva legyőzte s a parliament ismételt utasításai folytán a kezdeményezés útjára kellett térnie. Most már nincs többé megállás e téren. Az egész vonalon elkezdték az irtó háborút a közigazgatás kőién belül burjánzó önkény és erőszakos hatalmaskodás ellen. A jognak minden pillanatban lábbal tiprása, a jogorvoslás — ez időig — lehetetlenségének tudata feljajdulást okoztak a közigazgatási önkény szánandó áldozatainál, kiknek sebei államunkban, — mely minden inkább mint jogállam, — gyógyíthatatlanok. Miután a közigazgatás ura jelenleg Tisza Kálmán ur s minden alkotása egyéni égének félreismerhetlen bélyegét hordja magán, lássuk, mint véli ő a szóban lévő intézményt létesíteni, s legutóbbi parliamenti enuntiátióiból construáljuk magunknak a leendő közigazgatási bíróság képét, azon képet, a melyre miniszteri nyilatkozatokból vont szigorú következtetések feljogosítanak minket. Lássuk, hogy beszél a miniszterelnök ur, azután könnyű lesz megtudnunk, hogy szándékozik majdan cselekedni. Tisza Kálmán elismeri ezen intézmény fontosságát és az e tekintetben való intézkedés szükségességét, és a képviselőház 1878. január 31-én tartott ülésén ugy nyilatkozott, hogy: »amint kellő nyugalmas idő lesz, magam is szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás eziránt intézkedjék.« A nyugalom hiányára való czélzás a kiegyezési küzdelmekben találja magyarázatát. Ugyanezen év június 24-én a miniszterelnök ur ugyanott meg ugy nyilatkozott, hogy: »intézkedések minél előbb eszközlendök lesznek, s hogy a jelenlegi állapot nem kielégítő; de az a nézetem, hogy nem lehet a közigazgatási bíróságot a minisztérium fölé, nem is mellé, hanem a minisztérium kebelébe kell azt helyezni.* (Élénk helyeslés a középen.) Ezen nézet félelmetes mérvű absolutistikus velleitásokat árul eb melyek egy Stahlhoz méltóak, ki tudvalévőleg az absolutistiko-bureaukraticus rendszer hírhedt typusaként ismeretes. Sokkal jobb nézetem van a miniszterelnök urnák alkotmányos érzülete felől, semhogy ezen állítását komolynak vehetném. Hiszen ha Tisza Kálmán ur ily módon contemplálná a közig, bíróság szervezését, akkor merényletet követne el a közvélemény jóhiszeműsége ellen. Akkor a reform, a haladás, az ujitás leple alatt a jelenlegi a botrányossal határos jogoltalom nélküliség állapota állandósittatnék. Tehát »a minisztérium kebelébe« óhajtja a miniszterelnök ur azon qualificálhatatlan valamit helyezni, mit »biróság«-nak (sít venia verbo!) nevez. Talán egy külön ügyosztálya legyen a vezetése alatt álló minisztériumnak azon »Y>iróság«, a melyről egy józan ember sem meri feltenni, hogy annyi önállósággal és bátorsággal fog birni, hogy a nála jogorvoslást keresők indokolt keresetei vagy — ha ugy tetszik — panaszai alapján ura intézkedését mint törvénytelent és jogellenest megsemmisíteni merje. Vajon fellázadhat-e a rész az egész ellen? Egy hányada a minisztériumnak olyan suprematiát gyakorolhasson és olyan práponderantiával legyen felruházva, hogy urának tetteit bírálgatni merhesse ? Lehetetlen megfelelőbb módot ajánlani arra nézve, hogy jogállamból rendőr-államot alkossanak, mint a közig, bíróságnak olyatén szervezetben leendő életbeléptetését, mint a hogy a miniszterelnök ur construálni óhajtja. Inkább ne létesítsenek soha semmiféle névvel biró közigazg. bíróságot, mint igy. Maradjon a közigazgatási önkény és zsarnokság jelenlegi állapota inkább örökie, semhogy Európa hahotára fakadjon a magyar reform felett. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy egész légió idézetet producálhatok, a melyből kiviláglik, hogy a szomszédos Ausztriá