Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 31. szám - Másolattal való bizonyitásról

— 247 — tan maga a kormány is a törvényhozással egyetemben épen ellenkezőjét vallja annak, a mi a miniszterelnök ur nézetét képezi. A >Motivenbericht zu dem Gesetzentwurfe betreffend die Errichtung eines Verwaltungsgerichtshofes« - ezen javaslat azóta törvénynyé lett, t, i. Gesetz vom 22. October 1875, R.-G.-B. Nr. 36 u 37 Jabrg. 1876, — erre vonatkozólag ezen passust tartalmazza: .... »es soll lediglich durch eine als ausserordentlicbe Rechtshilfe gewáhrte ricbterlicbe Ueberprüfung der administrativen Judicate eine Garantie dafür gescbaffen werden, dass die Administrativbebörden bei ihren verwaltungsgericbtlichen Functionen nach dem bestehenden Rechte vorgehen. Der V e r w al t u n g s g e r i c b t s b o f stebt somit ni chtinnerhalb, sondern ausserhalb des Organismus der Verwaltung; seine Aufgabe bestebt in der Controlirung administrativer Judicate nach dem Gesichtspunkte ihrer Gesetzmassigkeit.« (L. Gautscb: Ges. über d. Verwaltungsgerichtshof, 2. 1.) A »Bericht der Commission des Herrenhauses« (Gautscb: u. o. 19. 1. s köv.) erre vonatkozólag ezt tartalmazza: »Für den im Rechtsstaate als unentbebrlich erkannten Scbntz der auf dem Gebiete der Verwaltung zur Entscheidung kommenden Angelegenheiten des öffentlichen Rechtes kann bekanntlich auf zwei verscbicdenen Wegen gesorgt werden: je nachdem man entweder 1. , oder 2. die regelmássige Entscheidung in Sacben der Verwaltungsjustiz zwar den gewöbnlicben Verwaltungsbehörden überlasst, ibnen gegenüber aber, und rücksichtlicb über dieselben einen durcb die bobé Stellung und die Unabhángigkeit seiner Mitglieder ausgezeichneten Gericbtsbof binstellt, welcber gleicb den englischen Reichsgerichten über die Gesetzmássigkeit der im Wege der Administration erfolgten Entscheidungen controlireud zu wacben bestimmt ist.« Végül Dr. Unger miniszternek az osztrák urak-házában 1875. évi január hó 22-én tartott állandó becscsel biró remek beszédéből legyen szabad a következőt kiemelnem (Gautscb: u. o. 52. 1.): ^Törvényszék és igazgatás egymás ellenébe helyeztetnek ittugy, hogy a jogaiban sértettnek a törvényszék által az igazgatás ellen segély nyujtassék, tehát a közigazgatási törvényszék nem az igazgatáson belül van, ennek mintegy tetőzeteként, hanem az igazgatáson kivül, és mint ilyen a sértettnek még egy egészen rendkívüli különös óvszert van hivatva nyújtani a közigazgatás túlkapásai ellen.« így a gyakoriali politika emberei. Lássuk már most az elmélet, a tudomány elismert hirü férfiait és olvassuk el nézeteiket azok felöl, kik a közig, bíróságot »a minisztérium kebelébe* óhajtják helyezni. Legelső helyen felemiitjük itt a nagy tekintélyű Bah r-t, a »Rechtsstaat« czimü hires munka szerzőjét, ki azokról, kik a közigazgatási önbíráskodásnak rég túlhaladott absolutistikus elvét még mindig vitatják, így nyilatkozik kissé drastikus módon : »Ki mai nap vitás jogi viszonyokban konokul kerüli a birói Ítéletet, azon gyanuDak teszi ki magát, hogy nem egészen jóhiszemüleg jár el. (id. m. 107. 1.) Ki ma az eddigi már csekély kivétellel superált álláspontot még mindig védi, az vagy gonosz lelkiismeretű, vagy botor.« (u. o. 57. 1.) Jordán a Weiske-féle »Rechts-Lexikon für Juristen aller teutschen Staaten« czimü müvében — mely pedig már 1839-ben látott napvilágot — (I. k. 146. 1. s köv.) azt mondja: »Ein Recbtssprechen durch Regierungs-Verwaltungsbehörden kann daher nur als einEingriff in ein fremdes, einer anderen Technik angeböriges Gebiet, als eine Rechtspfuscherei erscheinen. Wissenschaftlich ist und bleibt die Justiz der Administrativbehörden ein Zwittergeschöpf, das weder Jusitz, noch Verwaltung ist, eben weil sie beides zugleich sein will.« (u. o. 146. 1.) Végül még R o 11 e c k-W e 1 c k e r szintén már 1847-ben megjelent Staats-Lexicon VHI-dik kötetének 18-ik oldalán lévő azon megjegyzését idézem, miszerint a közigazgatási hatóságoknak kebelébe helyezett biróság >fonák valami.« Azok, kik a közig, biróság életbe léptetését sürgetik, két táborra oszlanak, t. i. azokra, kik annak teendőit a már meglévő polgári bíróságokra akarják ruházni, és azokra, kik ez utóbbiakat arra képteleneknek tartják és azért speciális közigazgatási biróságok szervezésének szükségességét vitatják. Csakis azok, t. i. »a rendes biróságok hivei« még egyetlen ellenségei a tulajdonképeni közigazgatási bíráskodásnak, mert tudtunkkal mai nap nem létezik az alkotmányos országok egyikében sem oly államférfiuhoz nem illő felfogás, mely egyáltalában elvből küzdene még azon a beállott politikai események és a bekövetkezett nagy népjogi átváltozások folytán immár elavulttá vált nézet mellett, hogy a rendes vagy külön biróságok mellőzésével a hatóságok még továbbra is legyenek birák saját ügyeikben, mint volt az alkotmányos aera bekövetkezéséig és sok helyütt még ezután is huzamosb ideig. Ily iskola ma nem létezik többé; ennek következtében híveikről sem történhetik már említés. Ezek a múltéi és nézeteik történelmi becscsel birnak csak. Midőn 3 évvel ezelőtt ezt irtam (1. G r u b e r : Közigazgatási bíráskodás 51. 1. s köv.), nem volt sejtelmem arról, hogy nálunk a másutt már réges-régen jobb létre szenderült politikai elveket fogják még valaha netalán galvanizálni akarni. íme a közvélemény echauffirozza magát, hogy a közigazg. bíráskodás valósággá legyen, és a miniszterelnök ur oly ellenszenvvel és idegenkedéssel viseltetik ezen intézmény iránt, hogy még csak a minisztérium »niellett« sem türi; tehát a coordinatiótól is meg akarná fosztani. Gruber Lajos. Másolattal való bizonyításról. A bizonyítási eljárás alapjául vett okirat másolatban csatolható a keresethez. Szerződéseknél, végrendeleteknél, elszámolásoknál stb. az okirat tartalmának nagy része gyakran teljesen közömbös a pervitát képező kérdésekre nézve. A másolat ily esetekben kivonatban csatolható. Kérdés immár, szemben különösen a rendes eljárás formalismusával, mily hatálya van az ily kivonatolásnak ? A kérdésnek két oldala van: a) hivatkozhatik-e a megtámadott fél az ellenfél által kivonatban közölt másolat eredetijének kihagyott szövegére; b) hivatkozhatik-e a producáló fél az általa csatolt másolat eredetijének kihagyott részére ? Az ellenfél által használt okiratok eredetijeit mindenik félnek joga van megtekinteni; követelhető a bíróságon kivüli közlés, ennek megtagadtatása esetében az eredetinek a pertárban felmutatása. A megtámadott fél tehát nyomozhatja azt,a mit ellenfele az általa másolatban producált okiratból kihagyott. A perrendtartás csak egy esetben, az üzleti könyvek általi bizonyítás esetében, szorítja meg a betekinthetést tárgyi irányban. A könyveknek a bíróságnál való felmutatására kitűzött határnapon a biróság a könyvek vitelét megtekinti, az ellenfél pedig a csupán őt illető tételeket megvizsgálhatja. Ily megszorítást azonban a perrend az okiratok általi bizonyítás egyéb eseteiben nem ismer. Betekintést követelhet tehát a megtámadott fél az eredetibe, annak egész szövegébe, hogy az okirat belső és külső kellékeire vonatkozó észrevételeit és esetlegas aggályait alaposan megtehesse. Ha pedig követelheti a betekintést az egész szövegbe, ugy kifogásokat, bizonyítékokat alapithat a másolatból kihagyott tartalomra. Igaz ugyan, hogy az ilykép szerzett bizonyítékot csakis oly módon érvényesítheti, hogy annak erejét önmaga is gyengíti, miután a bizonyító fél csak azon esetben tartozik az eredeti okiratot a percsomóhoz csatolni, ha az ellenfél azt aggályosnak nyilvánította, ámde mindkét fél bizonyítékainak sorsa egyenlő ily esetbon, a menuyiben a hivatkozó fél csak akkor bizonyít, ha a csatolt okirat ellen felhozott aggályoknak kimutatja alaptalanságát, a mely esetben az ellentélnek is, az aggályok elesése folytán, megerősbödik bizonyítéka. Vagy elesik ugyanis a hivatkozó fél okiratbeli bizonyítéka azért, mert az ellenfél aggályai alaposoknak találtattak s akkor meg van fosztva az ellenfél is az aggályos okiratból a másolatban kihagyott volt részre alapított kifogásával vagy bizonyítékával, vagy bizonyít a hivatkozó fél, me> t az ellenfél által felhozott aggályokat megczáfolnia sikerült, de akkor áll az ellenfél kifogása, illetőleg bizonyítéka is, melyet a corroborált okirat közlésekor talált tartalmára alapított. Másként áll a dolog a hivatkozó félre nézve. A prdts 181. §-a szerint minden okirat az illető helyen másolatban rendszerint teljesen közlendő. Ha különféle tárgyakat tartalmaz, legalább a per tárgyára vonatkozó tételek másolata terjesztessék elő. A mikor a hivatkozó fél az eredeti okirat másolatát csatolja a keresethez s e másolatban, a melyre a kereseti követelés ténybeli jogalapját fekteti, az eredeti okirat tartalmának egy részét kihagyja, avval kifejezést ád annak, miszerint a bizonyítást csakis a közölt részre alapítja, a szándékosan kihagyott részt pedig a maga részéről közömbösnek tartja. A 177. §. ezen szavai »csupán őt illető tételek* ily esetben azon értelmet nyerik, hogy csupán a közölt részek képezik a hivatkozót illető tételeket, vagyis hogy a kereset alapossága vagy alaptalansága tekintetében csakis ezen részek lehetnek mérvadók. Az ellenfél nyomozhatja ugyan a kihagyott szöveget, de azt nyomozni nem köteles; követelheti védelme szempontjából, hogy vele az eredeti annak egész terjedelmében közöltessék : de szoritkozhatik arra is, a mit a felperes a másolat-