Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 28. szám - Döntvény-birálat. 9. [r.] - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

— 224 — DÖntvény-birálat. XI. A »Victoria« biztositó-társaság részvényesei a társaság alapításakor 1000 frt névértékű részvényeket írván alá, 300 frtot az aláíráskor lefizettek és 700 frtról kötelezvényeket állítottak ki, melyeknél fogva kötelezték magukat: hogy aláírásuk folytán részükre kiállított és számszerint megjelölt részvényekre hátralékban lévő 700 frtot a közgyűlés határozata következtében a kitűzött időben be fogják fizetni, a mit ha nem teljesitnének, joga legyen az igazgatóságnak a fizetendő összeget per utján rajtok felvenni, mely esetre a társaságra nézve illetékes kolozsvári bíróság illetőségének és a sommás eljárásnak vetik magukat alá. A társaság néhány év múlva alapszabályait felsőbbségi jóváhagyás mellett módosítván, megállapította : hogy a társasági alaptőke 10,000 db., egyenkint 200 ftos részvény által képviseltetik, melyből egyelőre 5000 db. bocsáttatik ki. Minden részvény 200 ft névleges értéke teljesen befizetendő. Minthogy azonban a társaságnak már addig régibb alapszabályai szerint 1500, egyenkint 1000 ftos részvénye volt kibocsátva akkép, hogy minden részvényre csak 300 ft fizettetett le, 700 ft pedig kötelezvénynyel fedeztetett: ezen régibbszerü részvények átváltoztatása czéljából minden 700 ftos kötelezvényre még 100 ft lesz befizetendő, mely a kötelezvényre feljegyeztetvén, a régi részvényt két uj részvénynyé egészíti ki. Ekkép az 1500 régi részvény 3000 uj-féle részvényt képviselvén, a hiányzó 2000 uj részvény újonnan lett kibocsátva. Ezen alapszabályi megállapítás folytán a régi, 1000 ftról szóló részvények helyett uj két 200 ft névértékű részvény állíttatott ki és a társaságnál letétben tartattak addig, a mig az illető részvényesek a 100 ftot befizették. A fenemiitett 700 ftról szóló kötelezvények is ekkor lettek volna az aláíróknak kiszolgáltatandók. M. M. budapesti nagykereskedő a társaság alapításakor 10 db. 1000 ftos részvényeket irt alá és minden részvény után 300 ftot fizetvén, 10 db., egyenkint 700 ftról szóló kötelezvényt irt alá, de a részvények átváltoztatása folytán alapszabályilag megállapított fizetést nem teljesítette és uj részvényeit nem váltotta ki. A társaság csődbe esvén, a csődtömeg a 10 db. kötelezvény és a módosított alapszabályok alapján, 1000 ft részvénydij megfizetése iránt, a járásbíróságok rendes illetékességéhez képesti összegek megfizetésére irányzott kereseteket indított a kolozsvári kir. járásbíróságnál M. M. hagyatéka ellen, s ennek részére ügygondnok kinevezéseért folyamodott, mert a nevezett részvényes időközben meghalván, a csődtömegnek nem volt' tudomása róla, vajon a néhai hagyatéka át lett-e már adva és kinek, minélfogva az örökösök hirdetményileg szólittattak fel a hagyaték ellen folyamatba tett perben leendő képviseltetésökről gondoskodni. Ennek folytán az örökösök még a tárgyalás előtt, a kinevezett hagyatéki ügygondnok mellőzésével, ügyvédet vallottak, ennek részére sajátkezüleg aláirt meghatalmazványt állítottak ki, a ki első sorban azt a kifogást érvényesítette, hogy a kereset nem indíttatott meg helyesen, mert a néhai hagyatéka már évek előtt az illető örökösöknek lévén átadva, hagyaték nem létezik. A járásbíróság az osztr. polg. törvénykönyv 811. g-a alapján, és azért, mert az örökösök magukat képviseltették, a kifogást elvetvén, az ügy érdemleges tárgyalását rendelte el, mely két év múlva befejeztetvén, a keresetnek helyt adó ítéletet hozott. Ez ellen alperesek semmiségi panaszszal élvén, a semmitöszék f. évi április 28-án 4114. sz. a. következő határozatot hozott: »A neheztelt ítélet a perbeli egész eljárással együtt a ptr. 297. §. 1. p. alapján a 304. §. alkalmazásával is megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik, mert azon kívül, hogy a kereset az alperesként megnevezett hagyaték ellen nem intéztethetett és a hagyaték ügygondnok képviselete mellett szabályellenesen idéztetett perbe, miután az ált. polg. törv. 811. §-án alapuló ügygondnok általi képviseletnek oly hagyaték tekintetében van helye, a mely azon területen tárgyaltatott, melyre az általános b. t. k. hatálya kiterjed, a néhai M. M. hagyatéka pedig az iratok között lévő átadási végzés szerint a pestvárosi törvényszéknél tárgyaltatván, a keresetek egyedül az illető örökösök ellen lettek volna intézendők és ekként azok a ptr. 64. és 65. §§. rendeletének meg nem felelnek, tekintve, hogy a kereskedelmi ügyekbeni eljárást szabályozó 1875. évi deczember 1-én kelt m. kir. igazságügyminiszteri rendelet 6. §. 4. p. értelmében azon keresetek, melyek valamely részvénytársaság alapitói és a részvényt aláírók között ezen aláirásból származnak, kizárólag a törvényszékek mint keresk. bíróságok hatáskörébe tartoznak, a melytől eltérésnek helye nincs, a jelen követelés iránti keresetek pedig ily viszonyból származnak: ennélfogva a kir. jbiróság a hatáskörébe nyilván nem tartozó és a fen előadottak szerint alakilag is szabálytalan keresetek visszautasítása helyett, azok tárgyalása és eldöntése által az elől idézett törvénybe ütköző lényeges alaki törvénysértést követte el.« Ezen határozat indokai egyenesen kihívják a kritikát. A mi ugyanis az első indokot illeti, sem a jogtudomány nem állapította meg azt az elvet, sem a positiv törvény nem szabja elő, hogy valamely bíróság akkor, a midőn hagyaték pereltetik nála, az eljárásra nézve más szabályokat tartson szem előtt és kövessen, mint a melyek azon a területen vannak hatályban, a hol működik. Az a feltevés tehát, hogy a kolozsvári kir. jbiróság az anyaországban hatály, ban lévő, de az erdélyi részekre ki nem terjesztett, valamely törvényt alkalmazzon az anyaországban lévő oly hagyatékra nézve, mely nála pereltetik, annál is inkább tévedésen, ha nem önkényen alapszik, mert az oszt. polg. törv.-könyvet Erdélyben életbe léptető és eddig hatályon kivül nem helyezett nyílt parancs világosan megszabja, hogy mindazon tárgyakra, melyekre az szabályt tartalmaz, kizárólag ezek alkalmazandók, és a peres ügyre nézve néhai M. M. kifejezetten alávetette magát a Kolozsvárt székelő bíróságnak és sommás eljárásnak, a mihez még az is járul, hogy a néhai részvényes örökösei a perbe bocsátkozván, tettleg védelmükről gondoskodtak is; tehát ha a hagyaték nem lett volna is beperelhető, az ebbeli hiba az örökösöknek perbe bocsátkozása által jóvá tétetett. A második indok pedig, mely az 1875. deczember 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 6. §-ának 4. pontjára támaszkodik, lehetőleg még tévesebb mint az első. Mert ezen intézkedés világos szövege nem hagy fen legkisebb kétséget sem, hogy az azon jogviszonyra vonatkozik, mely valamely részvénytársaság alapitói (Gründer), és a részvényaláirók között a társaság megalakulása illetőleg életbelépte előtt keletkezvén, szabályozását nyeri a keresk. törvény 150., 151., 152. és 154. §§-ban. Alapitókat, létező alapitókat, feltételezni egy részvénytársaságnál, akkor, a mikor az nemcsak több mint 10 év előtt megalakult és működött, hanem meg is bukott és ezen állapotában részvényese.tői a részvényekre még be nem fizetett összegeket követeli, hogy a biztosítottak igényeit kielégíthesse : igazán anomal feltevés. Persze, hogy alperesnek még sejtelme sem volt, de nem is lehetett róla, hogy ezen argumentum is harczolhatua semm. panasza mellett, azt tehát nem érvényesítette és a semmitöszék a ptr. 304. §-a alapján a providentiát kellett játszania, hogy hivatalból észlelje ezen semmiségi okot, melynek ép ugy nincs semmi alapja, minta ptr. 297. §. 1. pontjára való hivatkozásnak, mely rendesen akkor használtatik bűnbak gyanánt, ha valamely intézkedés alaposan nem igazolható. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XXIV. A büntetési elleninditvány kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében.*) (Befejezés.) A büntetési elleninditvány privilégiuma a btk. 274. §-ának szóhangzata szerint csak akkor foglalhat helyet, hogy ha »az egyik fél indítványára meginditott bűnvádi eljárás* forog fen. Következve, bár kölcsönös rágalma7ás vagy becsületsértés legyen is szóban, ha a korábban meginditott bűnvádi eljárásnak tárgyát a rágalmazás vagy becsületsértés oly esete képezi, mely miatt hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának, a megtámadott fél az ellenfele által ellene elkövetett sértésre nézve az elleninditvány meghosszabbított határidejének kedvezményével nem élhet. Vagyis hivatalból üldözendő rágalmazás vagy becsületsértés miatt meginditott bűnvádi eljárással szemben, csak a sértett fél indítványára üldözhető oly rágalmazás vagy becsületsértés miatt, melyre nézve a rendes inditványozási határidő már lejárt, a bűnvádi eljárás megindítása ne inditványoztathassék többé. Tudvalevőleg azonban codexünk szerint a rágalmazás vagy becsületsértés hivatalból üldözendő esetei vagy feltétlenül hivatalból üldözendők, azaz a sértett félnek minden hozzájárulása nélkül, vagy hivatalból üldözendők ugyan, de csak a sértett félnek vagy egy harma*) L. az előző czikket a »M. Themis* 27. számában.