Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 28. szám - Döntvény-birálat. 9. [r.] - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

— 225 — diknak e részbeni felhatalmazása folytán. Feltétlenül hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának a 270. §. 1. és 2. pontjánakeseteiben. Ha a rágalmazás vagy becsületsértés valamelyik magyar kir. miniszter, vagy cs. kir. közös miniszter ellen hivatalos eljárására vonatkozólag követtetik el: a 270. §. utolsó bekezdése szerint a bűnvádi eljárás csak a sértett miniszter, ha az az egész kormány ellen követtetik el: csak a minisztertanács, ha pedig a rágalmazás vagy becsületsértés a közös hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség vagy ezeknek valamelyik önálló része ellen követtetett el: a közös hadügyminiszter, illetőleg a honvédelmi miniszter felhatalmazása folytán inditványoztathatik. Hivatalból, de felhatalmazásra indíttatik meg továbbá a bűnvádi eljárás a 269. §. esetében (azon országgyűlés, ház vagy közösügyi bizottság felhatalmazása folytán, mely megsértetett, vagy a sértett bizottságot, illetőleg küldöttséget megválasztotta), valamint a 271. §. eseteiben (az igazsftgügyminiszter felhatalmazására). A 272. §. szerint pedig, ha a rágalmazás vagy becsületsértés külföldi uralkodó vagy államfő ellen, vagy valamely külállamnak Ő Felségénél felhatalmazott követe vagy ügyviselője ellen követtetik el: a bűnvádi eljárás az illető állam vagy követnek, illetőleg ügyviselőnek, diplomatiai uton kijelentett kívánatára, hivatalból indítandó meg. Az minden kétségen felül áll, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés feltétlenül hivatalból üldözendő esetei miatt megindított bűnvádi eljárással szemben a btk. 274. §-a nem találhat alkalmazást. Épen nem egyszerű azonban az a kérdés, hogy a rágalmazás vagy becsületsértésnek hivatalból ugyan, de csak felhatalmazás folytán vagy diplomatiai uton kijelentett kívánatra üldözendő esetei miatt megindított bűnvádi eljárással szemben, hahogy fogalmilag kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esete forog fen, megilleti-e vádlottat az ellene elkövetett sértésre nézve a rendkívüli inditványozási határidő ? Hogy a 269. §., valamint a 270. §. utolsó bekezdésének azon esetei miatt megindított bűnvádi eljárással szemben, ha ugyanis a rágalmazás vagy becsületsértés az egész kormány, vagy a közös hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség, vagy ezeknek valamely önálló része ellen követett el, a 274. §. kedvezménye nem találhat alkalmazást, az már a dolog természetéből foly, a mennyiben az országgyűlés, annak valamelyik háza stb. vagy az egész kormány, vagy a közös hadsereg stb. mint ilyen rágalmazás vagy becsületsértés activ alanya, bűnvádi üldözés xelatuma magától értetőleg nem lehet, és ennélfogva kölcsönös rágalma?ás vagy becsületsértés esete e tekintetben egyátalán szóba sem jöhet. Nem vethető fel továbbá a 274. §. alkalmazhatóságának kérdése a 271. §. esetei miatt megindított bűnvádi eljárással szemben sem, mert ez esetekben a bűnvádi eljárás ugyan csak felhatalmazás folytán inditható meg, de nem a közvetlenül sértett fél, biró, birósági hivatalnok, kir. ügyész stb., hanem az igazságügyminiszternek felhatalmazására, a sértett fél szempontjából tehát ilyenkor, miután az a bűnvádi eljárás megindítása iránt semmikép, sem igenleg, sem nemleg nem rendelkezhetik, a helyzet teljesen ugyanaz lévén, mintha a bűnvádi eljárás feltétlenül hivatalból volna mpginditandó. A mi pedig a 272. §. eseteit illeti, nem kevésbbé nyilvánvaló, hogy az azok miatt megindított bűnvádi eljárással szemben is rendszerint aligha lehet szó a 274. §. alkalmazásáról. Eltekintünk e helyütt annak tüzetesebb vizsgálatától, hogy »a diplomatiai uton kijelentett kívánat* az »inditvány« vagya »felhatalmazás« categoriájához áll-e közelebb, csak mellesleg jelezve abbeli nézetünket, miszerint a diplomatiai uton kijelentett kívánat, habár annak folytán hivatalból indíttatik is meg a bűnvádi eljárás, amagáninditvány fogalma és ennélfogva az e részben megállapiiott elvek alá esik, hogy tehát p. o. külföldi uralkodó vagy államfő stb. ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetében a bűnvádi eljárás megindítása iránti kívánat szintén azon naptól számított három hó alatt jelentendő ki, a mely napon a rágalmazás vagy becsületsértés és annak elkövetője a külföldi uralkodónak stb. tudomására jutott. Más nézetben van e részben Schnierer (comm. ad. §. 272). A btk. 5. §-ának 3. bekezdése szerint a területkivüliségre nézve a nemzetközi jog szabályai irányadók. Következve azon kérdés, hogy a külföldi uralkodó, követ stb. ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés miatt megindított bűnvádi eljárással szemben, a külföldi uralkodó, követ stb. által codexünk hatályának területén elkövetett sértés miatt emelhető-e egyátalán büntetési inditvány illetőleg elleninditvány, és a mennyiben átalában emelhető, hogy minő határidő alatt terjesztendő az elő, a rendes vagy szintén privilegiált inditványozási határidő alatt-e, ama hely törvényének e részbeni határozatai szerint fog éldelni, mely helynek törvénye leend adandó esetben a nemzetközi jog szabályai szerint irányadónak tekintendő. A mennyiben pedig a nemzetközi jog szabályai szerint esetleg codexünk leend irányadónak tekintendő, vagyis a mikor a külföldi uralkodó, követ stb. által elkövetett sértés belföldi bíráskodás alá fog esni, kétségtelen, hogy a btk. 274. §-a is alkalmazandó lesz. Hátra van azonban a 270. §. utolsó bekezdésének azon esete, hogy ha a rágalmazás vagy becsületsértés valamelyik m. kir. miniszter, vagy cs. kir. közös miniszter ellen hivatalos eljárására vonatkozólag követtetik el. Föltéve, hogy kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esete, azaz a miniszter ellen és által elkövetett sértés forog fen, élhet-9 a miniszter ellen elkövetett sértés miatt hivatalból ugyan, de a sértett miniszter felhatalmazása folytán megindított bűnvádi eljárással szemben, a megtámadott fél a miniszter által ellene elkövetett sértésre nézve az elleninditvány kedvezményével ? Nézetünk szerint, nohaa btk. 274. §-a szószerint csak az egyik fél indítványára megindított bűnvádi eljárásról tesz is említést, aszóban forgó esetben pedig felhatalmazás folytán megindított bűnvádi eljárásról van szó, noha továbbá az inditvány és a felhatalmazás között lényeges elvi különbség létezik, — a mely különbség nevezetesen abban nyilvánul, hogy codexünknek az inditvány előterjesztését, oszthatlanságát, visszavonását stb. tárgyazó 111.—116. §-ai a felhatalmazásra nem alkalmazhatók, — mindazáltal a 274. §. e kifejezése »inditványára« kiterjesztőleg magyarázandó, azaz oly értelemben veendő, hogy az elleninditvány kedvezménye azon esetekben is helyt foglal, midőn a korábban megindított bűnvádi eljárás nem ugyan indítványra e szó technikus értelmében, hanem felhatalmazásra indíttatott meg, hozzátéve azonban azt, hogy ha a közvetlenül sértett félnek, nem pedig hogy ha más harmadik jogosítottnak p. o. az igazságügyminiszternek felhatalmazására indíttatott meg. Ebbeli nézetünket a rendkívüli inditványozási határidő kedvezményének ratiojára véljük alapithatni. A kérdéses esetben a bűnvádi eljárás ugyan hivatalból, de csak a sértett miniszter felhatalmazása folytán lővén megindítható, vagyis az eljárás hivatalból indíttatik ugyan meg, de az, hogy hivatalból megindittassék, kizárólag a miniszter szabad tetszésétől függvén, a helyzet ugyanaz, mint a rágalmazás vagy becsületsértésnek csak a sértett fél indítványára üldözhető eseteiben. A 274. §. alapeszméje: egyenlősíteni a bűnvádi eljárás megindítása feletti rendelkezésre jogosított felek illetőleg ellenfelek helyzetét, különösen pedig elejét venni annak, hogy a fél, ki ellen a rágalmazás vagy becsületsértés később követtetett el, az általa korább sértett fél kárára inditványozási jogának kedvezőbb állását, azaz későbbi lejártát álnokul ki ne zsákmányolhassa. Miért tétessék kivétel e részben a később sértett miniszterre nézve, miért legyen annak felhatalmazási joga kedvezőbben situálva az általa korább sértett magánfél inditványozási jogánál, mint van a később sértett magánfél inditványozási joga az általa korább sértett magánfél inditványozási jogával szemben, mikor a dolog úgyis egyre megy ki, akár inditvány, akár felhatalmazás czimén illessen is meg valakit a bűnvádi eljárás megindítása feletti rendelkezés ? Eadem ratio, eadem dispositio. A btk. 274. §-a kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetéről szól. A kölcsönösség fogalmának főismérve az, hogy ugyanazon személyek követték légyen el egymás ellen a rágalmazást vagy becsületsértést. »Subjectiv ist die Wechselseitigkeit nur gégében, wenn die beiderseitigen Verletzten zugleich auch die gegenseitigen ITrheber der Beleidigungen sind.« (Reber: Die Antragsdelicte II. kt. 229. lpn.) Viszonosságról csak a felek teljes azonossága mellett szólhatni. A. megsértette B-t, B. megsértette A-t. Megkívántatik pedig a sértett felek azonossága. Következik ebből, hogy annak személye, ki a dolog érdemét tekintve csupán indítványozásra jogosított fél, azaz maga tulajdonképen nem sértett fél, hanem a sértett félnek törvényes képviselője, tehát az indítványozásra csak képviselet czimén (a btk. 113. §-a szerint) jogosított fél, hogy ennek személye azen kérdés eldöntésénél, ha vajon az általa képviselt felet illetőleg, forog-e fen kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esete, mindenképen tekinteteten kívül marad. Az elleninditvány tárgyát csak a sértett fél cselekménye képezheti. E szerint ha a törvényes képviselő mint ilyen lép fel inditványnyal, vagyis képviseltje ellen elkövetett sértés miatt, a megtámadott fél nem élhet az elleninditvány kedvezményével azon sértésre nézve, melyet ellene nem a képviselt fél, hanem annak képviselője követett el. Szóval, a felek azonosságáról és ennélfogva kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértésről csak az esetben szólhatni, hogy ha az egyik rágalmazás vagy becsületsértés passiv alanya egyszersmind a másik rágalmazás vagy becsületsértés activ alanya, ha p. o. a rágalmazott fél a rágalmazó felet viszont rágalmazta. A 274. §. e kifejezése »az egyik fék, >a másik fék mindig ssértett fék-lel veendő egyértelműnek. »Es genügt nicht, wenn die zweite Beleidigung nicht von