Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 28. szám - A váltójog nemzetközi egységesítése. 5. [r.]

Tizedik évfolyam. 2s. szám. Budapest, 1880. július 8 KfllSn mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye" HÍ „Igazságügyi rendeletek iára" és az ,.| Dgyi törvények anyaggyüjteménynyel" A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség : Főút 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordánál, ra^y vidékre bénnentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimii mellékletekkel együttesen: egész évre 10 lorint, félévre 5 lonnt, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elífizetési pénzek bírmn legczélszcrübbcn postául; küldendők. i.lékríl MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TA UTALOM: A váltójog nemzetközi egységesítése. Dr. Na gy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanártól. - A békebíró fegyelmi bírósága és a bagatell-törvény. Dr. «. uy. wontveny bírálat, XI. — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XXIII. (A büntetési elleninditvány kölcsönös rágalmazás ^vagy' becsületsértés esetében.) XXIV. Dr. Barna Igaácztó'. - A hivatalvesztés mint mellékbüntetés. (Az uj büntetö-törvénykönyv 54., 55. s 57. g-at.) Dr. H. S. iogtanártól. — A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Különfélék. — Legközelebbi csödbeielentési hatardök. - Kivonat a .Budapesti Közlönyéből. (Csődök. - Csődmegszüntetesek. - Pályázatok, melléklet: a .Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Igénykereseti felhívások.) Külön A yáltójog nemzetközi egységesítése. V. Bármennyire fontos bizonyítékát képezték is az eddig ismertetett törekvések az egységes nemzetközi váltójog mélyen érzett szükségének s megvalósítása lehetőségének, azok mégis két nagy hiányban szenvedtek. Egyrészt csak a váltójogok különbségeiből származó baj létezését tanúsították, melyet ugyan orvosolhatónak jelentettek ki, a nélkül azonban, hogy az orvoslás positiv módjának még kísérletét is eredményezték volna. Másrészt sokkal elszigeteltebben állottak egymástól és sokkal inkább nélkülözték a nemzetközi szervezetet, semhogy kellő sikerre vezethettek volna. A Jenckenféle javaslat már czélba vette ugyan a nemzetközi összemüködést, de e javaslat azon egyesület által, melyhez intéztetett, foganatosítva nem lett. A nemzetközi összemüködés eszméje azonban mégis csakhamar megvalósíttatott más oldalról. Midőn 1872. szeptember 14-én a hires Al a barna-kérdés a genfi választott . bíróság ítélete által szerencsés megoldást nyert, ezen nagy horderejű jelenség következtében élénk mozgalom támadt a nemzetközi jog terén. Vérmes utópisták már az örök békéről álmodoztak; de tapasztalt államférfiak, eszéiyes emberbarátok és előkelő jogászok is elérkezettnek vélték az időt, hogy a nemzetközi jog terén reformok létesíttessenek, a választott bíróságok intézménye kifejlesztessék s a nemzetközi viszályokra alkalmat szolgáltató okoknak nemzetközi jogszabályok tudományos megállapítása által minél inkább eleje vétessék. E gondolat megvalósítására 1873. október havában különböző nemzetek hozzátartozói által Gent-ben, illetve Bruxelles-ben két egyesület alakittatott: az »Institut de droit international« és az »Association pour la réforme et la codification du droit international« — előbbi egy tudományos nemzetközi akadémia jellegével, meghatározott számú tagokkal; utóbbi mint szabad egyesület, melyben mindenki részt vehet, kit a nemzetek közti béke eszméje és a nemzetközi jog érdekel. Az Institut tagjai közül sokan az Association tagjai is voltak. Mig azonban az előbbi már kezdettől fogva élesen körvonalozott és elérhető gyakorlati czélokat tartott szem előtt, addig az utóbbi, legalább kezdetben, nem kevesebbet tervezett, mint a háború teljes mellőzését és az összes nemzetközi köz- és magánjog kodifikáczióját. Nemzetiségre nézve az Associationban eleinte az angol-amerikai elem volt túlnyomó, e mellett lényeges befolyást gyakorolt a papi elem; maga az egyesület tulajdonképeni megalapítója: Dr. James B. Miles (hivatalosan D. D. Field szerepel mint alapító) is bostoni hitszónok volt. Csakhamar azonban a jogászi elem az Association-ban is túlsúlyra emelkedett, s már az egyesület fenállásának harmadik évében az elérhetlen ideálok helyébe a nemzetközi jogegység érdekében kifejtett komoly munkálkodás lepett, melynek tárgyául első sorban épen a váltójog szemeltetett ki. 1875 tavaszán az egyesület két titkára, köztük a már emiitett H. D. Jeneken, a bel- és külföld legelőkelőbb jogászaihoz s más tekintélyes személyekhez egy 13 pontot magában foglalt kérdőivet intézett Londonból, melyet az egyesület állandó székhelyéül választott. Ezen kérdőív nemcsak a váltójog egységesítésének szüksége, hanem a váltójog tényleges állapota és az óhajtandó reformok iránt is kívánt tájékozást. A nagy számmal beérkezett feleletekből egy átnézet készíttetett, mely még ] 875 őszén a társulatnak Haagában tartott harmadik évi gyűlése elé terjesztetett. Miután a bérkezett feleletek kivétel nélkül a váltójog egységes szabályozásának szükségét elismerték, a hágai kongressus egy 11 tagból álló nemzetközi váltóbizottságot határozott kiküldeni, melynek tagjai gyanánt Borchardt Berlinből, J a q u e s Bécsből, V i d a r i Paduaból, A u b e r t Christianiaból, Hindenburg Kopenhágából, de Folleville Douaiből, Hovy Amsterdamból, Guillery BruxellesbŐl, Björk Gothenburg-ból és Pruyn Albany-ból választattak meg. A bizottság elnökéül Sir Travers Twiss neveztetett ki, a titkári teendőket Jeneken vállalta magára. Oroszországot kivéve tehát minden európai nagyhatalmasság, azonfelül pedig a három skandináv állam, Belgium, Hollandia és az amerikai unió voltak képviselve. Mielőtt ezen bizottság, melynek majdnem minden tagja a váltójog terén irodalmilag is tevékeny volt, egy törvénykönyv kidolgozásához fogott volna, czélszerünek mutatkozott egy második még terjedelmesebb írásbeli enquétet eszközölni, melynek alapjául egy Twiss és Jeneken által kidolgozott és a különböző váltójogok közti eltéréseket kitüntető összehasonlító átnézet vétetett. Számos kereskedelmi kamara, jogász, kereskedő és bankár részéről értékes felvilágosítások érkezvén be, ezeknek felhasználásával azután Borchardt és Jacques 19 tételt állítottak fel az egységes nemzetközi váltójog alapjául, melyeket a kiküldött bizottság is magáévá tett. Az 1876. évi szeptember 23-tól 29-ig Brémában tartott kongressuson a 19 tétel, melyek leginkább a német váltójognak felelnek meg, részben éles viták után, melyekben azonban sajnos a franczia elem képviselve nem volt, végleg elfogadtatott s még egy a »promissory note« kifejezésének megszorító magyarázatára vonatkozó tétel által kiegészittetett. A következő évben Antwerpenben tartott kongressuson, melyen a franczia elera is erősebben képviselve volt, a nemzetközi váltójog alapvonalai de Folleville elnöklete alatt ujabb tárgyalás alá bocsáttattak és Borchardt indítványára 4 további pont vétetett fel vita nélkül, mig két más a váltóelévülésre és a csőd esetébeni viszkeresetre nézve javaslatba hozott pont közül az első elvettetett, a második pedig csak nagy viták után fogadtatott el. Végül az Association 1878. augustus havában Frankfurtban tartott kongressusa egyikét a brémai tételeknek megváltoztatta és a már elfogadott 25 tételhez még további kettőt csatolt. A mult évben Londonban tartott kon-