Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 3. szám - Vitás kérdések a házassági jogból

Az alkotmány helyreállítása után a törvénypótló szokás megtartotta az 1863-ki rendelet intézkedéseit to v á b b r a is, ami egyebeken kivül pl. a találomra kiszemelt következő két döntvényből is kitűnik t. i.: »Az izraeliták wáltópereiben az eljárásra nézve az 1863. nov. 2-ki udvari rendelvény szolgálván zsinórmértékül, ezen rendekvény értelmében a válóperekben házasságvédő alkalmazása szükségképen nem kivántatik«»); továbbá : »Az izraeliták válópereire nézve a polg. tk. rendtartás egyedül az illetéke-sséget szabályozván, ily perek nem az 1868: 54 t.-czben foglalt polg.. tkv. rendtartás, hanem az előbbi szabályok szerint intézendök el; következőleg azokra, kivéve az illetékesség kérdését, a UL k. semmitőszéknek a polg. tk. rendtartásban gyökerező hatásköre ki nem terjed.«2) Ha az 1863-iki udvari rendelet »törvényileg« meg lett volna szüntetve, akkor legfelsőbb bíróságunk nem mert volna a törvény intézkedései ellenére cselekedni. Az »usus judiciorum«-on kivül még a scommunis doctorum opinio«-ra is hivatkozhatom, kik az 1867: XVII. t.-cz. daczára az 1863-ki udv. rendelet érvényét vitatják. E tekintetben felette sovány magánjogi irodalmunknál fogva csupán Wenzelt8) és Suhajdát*) hozhatom fel. Pedig Wenzel hét és Suhajda négy esztendővel 1867. után irták meg müveiket. Hogy különben a kérdéses udv. rendelet érvénye tekintetében mai nap minden kétely ki van zárva, hogy ennek folytán a mózes-talmudi házasság jog nem »érvényes*, nem képezheti többé még vita tárgyát sem, miután a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1878-ik évi szeptember 27-én 17619. sz. a. kelt rendelete szerint »az izraelita házasságoknak némely rabbik által eszközölt szabályellenes felbontása alkalmából a fenállott udv. kanczellária által e tekintetben kiadott szabályrendelet megujittatik.« Ezen rendeletben határozottan ki van mondva, >hogy azon ^lválások . . ., melyek az idézett udv. kancz. rendelet szabványainak meg nem felelnek, polgári törvényileg érvényeseknek nem tekintetnek.« 5) Különösen kiemelendő itt e miniszteri rendelet következő passusa: » szükségesnek tartom kijelenteni, hogy az idézett udvari kancellárai szabályrendelet ma is érvényben áll; önként értetvén, hogy az abban megnevezett oly hatóságok helyett, melyek jelenleg már nem léteznek, a helyökben fenállók (jelesül a m. kir. helytartó tanács helyett a vallás- és közoktatási-, s esetleg az igazságügyminiszterium, a városi és megyei törvényszékek helyett pedig a létező kir. törvényszékek) vannak hivatva eljárni. A szóban lévő, s az izraeliták házassági ügyeire nézve irányadó udvari kanczelláriai szabályrendeletet hiteles másolatban oly felhivásssl küldöm meg a közönségnek, hogy a törvényhatóság területén lévő izraelita hitközségek elöljáróságának tegye szigorú kötelességévé, mikép rabbiját e szabályrendeletben foglaltak szoros megtartására utasítsa, stb.« Ezekből látható, mily alaptalan Sztehlo s utána íteiner azon állítása, hogy aezen rendelet érvénytelent Gruber Lajos. II. »Zsidó házassági jog« czim alatt legújabban megjelent röpiratomban azt állítottam, hogy a zsidók házassági ügyeit szabályozó 1863. évi novemb. 2-án kelt udvari cancellariai rendelet érvénytelen. Én megvallom, tekintettel a hazai közigazgatási és törvénykezési legfőbb'forumok határozmányaiban nyilvánult ellenkező nézetre, azt vártam, hogy ezen állitásom nem fog maradni megtámadtatás nélkül, de csodálkozással s némi önmegelégedéssel azt tapasztalom, hogy mindazok, kik eddig a sajtóban munkámról megemlékezni szívesek voltak, ezen tételt mint túlhaladott álláspontot egyszerűen tudomásul veszik, és daczára az eddig általánosan elfogadott és a gyakorlatban is követett ellenkező nézetnek, nem akad senki, a ki az udvari kanczelláriai rendelet érvénye mellett lándzsát törne. A rendelet a gyakorlatban általánosan el van fogadva ; minisztérium, semmitőszék, legfőbb Ítélőszék hatályban lévőnek mondja, s akad valaki, a ki az elméleti törvény magyarázat szempontjából ki ')L. Döntvénytár, kiad. Dárday, Gallu és Zlinszky XIII. köt. b. 18 1. •) L. u. o. VII. köt. 50. 1. s) L. Wenzel: A magyar magánjog rendszere, 2-ikkiad. II. k. 325. és 334. 1. 4) L. »A magy. polg. anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz alkalmazva.« Budán, 1871. Ötödik kiadás, 321. §. 364. 1. s köv. ') IJ. ^Közigazgatási Lapok* II. évf. 1 878. 49. szám 454. I. »K ö z i g a z g atási Döntvénytár« 301-ik szám. Wenzel: A magyar magánjog rendszere, 3-ik kiad. pótkötet, Budapest, 1379. 88. 1. s köv. meri mondani: ez érvénytelen, s mindnyájan azt mondják reá, hiszen ez magától értetődik! Ennyire megy nálunk a jogbizonytalanság. Idézett munkámban az általam felvetett tétel helyességét csak a törvénymagyarázat szempontjából, tekintet nélkül a fenálló gyakorlatra s az ezt indokoló érvekre, fejtegetvén, szabadjon nekem ezen mulasztást e helyütt pótolni, s a legfőbb közigazgatási és törvénykezési forumoknál e kérdésben | nyilvánult nézetek közlése és megbirálása által a kérdést közelebbről megvilágítani. Lássuk először, milyen nézetben van a semmitőszék ? Ez a »Jogtudományi Közlöny* mult évi 52. számához mellékelt curiai határozatok közt közzétett egyik döntvényében (1879. okt. 29. 20617. sz.) egy sommás perben, melyben zsidó nő férje ellen a járásbíróságnál hozomány kiadása iránt perelt, a járásbíróságnak az illetékességet leszállító végzése ellen beadott semmiségi panaszt elvetette; »mert a zsidó házasságok körüli eljárást szabályozós jelenleg is hatályban lévő 1863. évi novemb. 2-án kelt udvari rend. 21. pontja értelmében, a házassági viszonyból felmerülő vagyoni kérdéseknek rendezése kivétel nélkül a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik, s ettől a perr. 53. §-a szerint eltérésnek helye nincs.« Mint látjuk, a semmitőszék nem indokolja, miért van hatályban a rendelet, miért is ezen semmitőszéki határozatnak egyéb hasznát nem vehetjük, és egyszerűen ancak constatálására vagyunk kénytelenek szorítkozni, hogy a semmitőszék nézete szerint a rendelet hatályban van. Legfőbb itélőszéki döntvényt e kérdésben polgári ügyben nem | ismerünk. Miután pedig ez lenne e kérdés megoldásánál a legilletékeI sebb közeg, igen lekötelezne az, a ki ilyet közölni tudna. A zsidó válóperek nem lévén hivatalból felebbezendők, ily ügyek gyéren kerülnek a legfőbb itélőszékhez. Annyi bizonyos, hogy az e. f. bíróságok, köztük a budapesti törvényszék, a rendeletet hatályosnak tartják és Ítéleteiket erre alapítják. Biiunk azonban fenyítő ügyben hozott e kérdésbe vágó itéletej ket, melyeket, miután indokaikban tüzetesen szólnak a kérdéshez, a I következőkben közöljük. ! A budapesti kir. törvényszék fenyítő osztálya 1878. évi 1994. sz. Ítéletével kettős házassággal vádolt Brecher Henrik és társai bűnügyében következő Ítéletet hozott: Brecher Henrik és Weisz Mária a kettős házasság és Stern Albert, főrabbi, a hivatalos hatalommali vissszaélés vádja alól tárgyi tényálladék hiányában felmentetnek, ellenben közintézkedés elleni kihágásban mindhárman vétkeseknek Ítéltetnek, és e miatt Stern A. 300 ft pénzbirsággal, nem fizetés esetében 60 napi fogsággal, Brecher Henrik és Weisz Mária pedig 100—100 frt pénzbirsággal, nem fizetés esetén fejenkint 20 napi fogsággal fenyíttetnek, stb. Indokok: »A kötelező polgári házasság Magyarországra nézve törvényileg mindeddig elrendelve nem lévén, az egyes házasságok megítélésénél anyagi törvényként azon vallásfelekezet hit- és egyházjogi elvei fogadandók el, mely vallásfelekezethez az illető házasfelek tartoznak, és a házasság megkötése és felbontása tárgyában hozott polgári törvények és kibocsátott hatósági rendeletek egyedül alaki törvények jelentőségével bírhatnak. Brecher Henrik és Weisz Mária mózesvallásuak lévén, a k ö z t ük való házas viszony fenállása a zsidó vallás elvei alapján bírálandó el. Ezen egyház hitelvei szerint a házasság végérvényesen felbontottnak tekintendő, ha a fér j a zsidó lelkész előtt feleségének válólevelet ad és ez azt elfogadja. Ennek a vallási szertartások mellett való megtörténte a végtárgyaláskor kihallgatott tanukkal és felolvasott okiratokkal bizonyittatott. Ehhez képest a Brecher Henrik és Weisz Mária között 1860. évi június hó 26-án megkötött házasság 1873. évi márczius 19-én, mely napon t. i. a válólevél a férj által a nőnek átadatott és az ez által elfogadva lön, jogérvényesen felbontatott, miből folyólag azon házasságok, melyek egyrészről Brecher Henrik és Prisch Regina között 1873. évi april 20-án, másrészről Brunnauer Sámuel és Weisz Mária között 1876. évi június 24-én szabályszerüleg megköttettek, érvényesnek tekintendők. Nem lévén tehát kettős házasság ténválladéka, vádlottakat az ítéletben kitett módon felmenteni kellett. Ellenben mindhárman közintézkedés elleni kihágásban vétkeseknek voltak itélendők, mert az o. p. tvk. 133. és következő §-ai az ideigl. törvény k. szabályok 22. §-a által f e n t a r t a 11 a k, sőt az 1863'. évi november 2-án 15949. s z. a. legf. rendelet által is érvényben megerősítettek. Hatályuk meg nem szüntettetett az 1868. évi 54. t.-cz. 22. §-ában foglalt azon rendelkezés folytán sem, melylyel az igazságügyminiszter felhatalmaztatok, hogy a 36. §. szerint tárgyalandó zsidó válóperekben követendő eljárást rendeletileg szabályozhassa, sőt ellenkezőleg az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. évi márczius 30-án kelt igazságügymin. rendelet XlX-ik czikke 1. pontjában az ideigl. tör vényk. szabályok e tekintetben érintetlenül hagyattak. Miután pedig sem az osztr. polg. törvénykönyv