Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 3. szám - Vitás kérdések a házassági jogból

ország 'és Oroszország között köttetett. Az ez időbeli szerződések azonban ínég nem tartalmazzák határozott hangsúlyozását sem a szabad állampolgárság, sem a nemzetiség eszméjének. Ez legelőször 1831-ben a londoni szerződésben történt, melyben Hollandia és Belgium különválasztása mondatott ki. Különösen fontos azonban az optió történetében az 1859. november 10-kén kelt zürichi békeszerződés, mely az olasz-osztrák háborúnak véget vetett, s mely legelőször tartalmaz azoptio technikai keresztülvitelére nézve is részletes intézkedést. A s a v o y i tartománynak és Nizzának Francziaországhoz 1860-ban történt csatolása alkalmával ismét a plebiscitumok nyertek alkalmazást, melyek azonban nyilt ellentétben állottak az olasz nemzetiségi mozgalommal. Az erre vonatkozó turini szerződésben különben a plebiscitum nem kizárólagos eszkőz gyanánt rendeltetik el, hanem a plebiscitum mellett a kisebbség oltalmára optionális rendszabályok is állíttatnak fel. A londoni c o n f e r e n t i á n, mely a német-dán háború megszüntetése miatt tartatott, a nemzetközjogi plebiscitum először tétetett diplomatiai vita tárgyává. Ez alkalommal az ethnografikus elv utoljára lépett előtérbe, mig a némettranczia háború és annak következményei alkalmából a nemzetiségi eszme teljesen háttérbe szoríttatott, és a plebiscitum mellőzésével kizárólag az optio alkalmaztatott, az eh sass-lotharingai lakosságnak szabadságára hagyatván franczia állampolgárságukat megtartani. A elsass-lotharingai tartományok annexiója adott egyúttal alkalmat arra, hogy az optio és plebiscitum intézménye szélesebb elméleti fejtegetések tárgyává tétessék. Ezen elméleti vizsgálatok azonban sokkal mozgalmasabb időben és az eseményeknek sokkal közvetlenebb behatása alatt eszközöltettek, semhogy teljes objektivitással dicsekedhettek volna. E körülmény kívánatossá tette a kérdés nyugodt, tendentia nélküli fejtegetését, s ez azon feladat, melyet magának Dr. Stoerk fent idézett munkájában kitűzött. A kérdés kétségkivül nagyon érdekes, és a nemzetközi jog tudománya sokat nyerhet annak higgadt, alapos megfejtése által. Nem tartózkodunk elismerni, hogy szerző minden tekintetben kielégítő módou oldotta meg feladatát. Az előttünk fekvő munka az ujabb nemzetközjogi irodalomban valóban kiváló helyet foglal el. Elegáns, könnyű, szellemdus irály mellett a nemzetközi jog általános ismeretének oly mélységével s e mellett a felfogásnak és tárgyalásnak oly eredetiségével találkozunk, a minőt csak ritkán tapasztalunk, s mely a fiatal szerző részéről még nagy reményekre jogosit fel. Magára a tárgyalásul vett kérdésre nézve szerző oly álláspontot foglal el, melyet részünkről is tökéletesen helyeslünk. Részünkről is csak az optio intézményében találjuk az egyén állampolgári szabadságát, az államok hódítási jogával szemben, kellőleg biztosítva. A plebiscitum, a többségi szavazat eszméje az államok belső alkotmányos életeben kétségkivül üdvös és nélkülözhetlen szerepet játszik; ezen eszme átültetése a nemzetközi jog terére azonban annyival jogosulatlanabb, mert midőn egyrészt az egyéni szabadságot sérti, másrészt semmi praktikus jelentőséggel nem bir arra nézve, a mit általa elérni gondolnak. A plebiscitum ugyanis a mellett, hogy a lakosok állampolgári viszonyuk iránt szavaznak, magában foglalja egyúttal a lakosságnak a terület átmenete iránti akaratnyilvánítását is. A polgárok nemcsak a fölött szavaznak, váljon ők a hódító állam polgárai akarnak-e lenni, hanem egyúttal a fölött is, vajon akarják-e, hogy az általuk lakott terület a hódító birtokába átmenjen? Vagy megfelel már most a terület elfoglalása a lakosok óhajtásának, vagy nem. Első esetben a szavazás fölösleges; utóbbi esetben impraktikus és veszélyes, mert a hóditó vagy a szavazás kedvezőtlen eredményét respektálni nem fogja, vagy minden eszközt fel fog használni, hogy a szavazás reá nézve kedvezőleg üssön ki, a mint hogy tényleg a plebiscitumok még soha sem ütöttek ki a hódítók hátrányára. De eltekintve ettől, a területnek elfoglalását a lakosok beleegyezésétől függővé tenni, ellentétben áll az állam létszükségén alapuló terjeszkedési jogával, s azon feltevésre vezel-, mintha a lakosok egyúttal önkényszerüleg jogositva volnának az általuk lakott terület eddigi kapcsolatából való kiválását elhatározni,a mikor épen jónak találják, s a franczia íwadaltfü tényleg ezen következtetést megvonta. Azon jelentésben, melyet Jaques Menou a franczia nemzetoyüíés elé Avignon és Venaissin területeinek Francziaországhoz előzetes, népszavazás alapján való csatoláaa iránt terjesztett, szórói-szóra ezeket találjuk: »I1 est évident, qu'un peuple libre et indépendant ayant le droifc de fairé tout ce qu'il croit lui etre le plusavantageux, peut continuerrde formér une société particuliere, en adoptant tella-forme degouvernement qui lui piait, ou s-e réunir á une autre société dont le gouvernementlui convient en jurant s o n pa c t e f é d é r at i f.« (Procés-verbal de l'Assemblée Nationale 70. köt. No. 762. appendice). Ezen felfogás radikalismusán még csak. a kommunismus és socialismus tesz tul. Valamint ezek az államok belső társadalmi és politikai szervezetét akarják lerontani, ugy a plebiscitumból folyó következtetés minden állami' egység fenállása ellen van irányozva. Mindezen és más a plebiscitum ellen saóló érveket szerző a történelmi események fonalánfoly meggyőzőleg kifejti, saz, optio intézményének a plebiscitum ellenében való fölénye oly kétség/>e,.vonhatlan módon tüntettetik elő-, hogy aa [ ellenmondás csakis elfogultságból eredhet, melylyel, fájdalom, épem politikai kérdésekben nagyon is gyakran találkozunk. Dr. Nagy F&rencz,. nagy.Táradi kir. jogtanár. Vitás kérdések a házassági jogból.*) t Több ily kérdés napirendre jutására adott alkalmat SzteHlio Kornél egy füzete, mely a napokban hagyta el a sajtót.'Ji Mely positiv jog szabályozza hazánkban a zsidó házasságot? Szerző szerint: »az 1863. évi november 2-án kelt caacell. rendtelet a zsidókat oly politikai jog gyakorlatában! akadályozván, melyet más vallásfelekezetek szabadon gyakorolnak, ellentétben van az 1867. évi 17. törvényczikkel; miután pedig ezen törvényczikk 9. §-a mindazon törvényeket, szokásokat vagy rendeleteket megszüntette, melyek ezen törvény 1. §-ával ellenkeznek, nyilvánvaló, hogy az 1863l évi november 2-án kelt udvari rendelet is törvényileg meg van szüntetve.* Ebből szerző ur azt következteti, hogy ezen rendelet érvénytelen, és hogy — miután az igazságügyminiszter az 1868: LIV. t.-ez. 22-ik §-ának utolsó bekezdésében nyert azon felhatalmaaással, hogy az izraeliták házassági pereiben követendő eljárást a törvényhozás tová b bi intézkedéséig rendelet utján szabályozza, mind ezen óráig nem élt, — hogy tehát ennek folytán a 4000 éves mózes-talmudii házasságjog, a Mischna, a Schulchan Aruch Eben Haé'ser stb. érvényes. Vizsgáljuk ez állítást kissé közelebbről. Nem áll az, hogy az 1863. évi november 2-án kelt udv. cancell. rendeletet az 1867. XVII. t.-cz. megszüntette volna. Köztudomású, hogy az ált. polg. tvkv. Magyarországon 1853. május 1-től 1861. július 23-ig volt érvényben. Az ezen törvénykönyvet nálunk hatályba léptető 1852. november 29-én kelt nyiltparancs IV-ik czikkének 3-ik bekezdésében az rendeltetett, hogy: >az átalános polg. törvénykönyv 2-ik fejezetének (a házassági jogról) szabályai . . . a zsidó vallást követökre teljesen alkalmazandók.« Ennek folytán 1853-től 1561-ig nálunk és Ausztriában közös zsidó házassági jog létezett. Az ezen idő alatt mély gyökeret vert törvényes2) (mert az ausztriai törvénykönyvön alapuló) intézkedéseket az 1863. évi 87414. sz. helytartótanácsi intézvénynyel közzétett azon évi november 2-án 15940. sz. a. kelt udvari kancelláriai rendelvény épségben tartotta. Mert ezen rendelvény nem ta> talmaz egyebet, mint az ált. polg. tvkv. I. rész, II. fej. 123.—136. §§-ait, t. i. a zsidóságnak a házassági jog alóli kivételeit számos más idevágó §§-okkal és két régi t. i. 1813. és 1827-ből való »Hofdekret«-tel egyetemben. Csak a sorrend más az emiitett 1863-ki udvari rendelvényben. Különben ez nem egyéb amannak a képzelhető leghűbb fordításánál. Tehát a zsidók házassági joga tekintetében is teljes »paritas« áll fen a birodalom mindkét felében. ., ., *JA következő két czikket ugyanazon egy napon vettük, s minthogy a kérdést ket ellentétes oldalról vitatják, közöljük miudakettőt. Szerk. ') Zsidó házassági jog. Adalék a zsidó-kérdés megoldásához. Irta Sztehlo Kornél. Budapest, Grill, 1880. Ara 50 kr. 29 lap. .. . '} Természetes, hogy nem »közjogi« érteleinhen veendő törvényes intézkedésekről szólok.