Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 26. szám - A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából

— 210 — közvélemény nem mindig esik össze a parlamenti többség véleményével. Nem is szabad a közvéleményt Biedermannal az egyéni vélemények átlaga gyanánt venni. A közvélemény az egész népnek véleménye; azon vélemény, melyet sem törvény elő nem ir, sem köz hatósági intézkedés meg nem parancsol. Ismeretes, hogy a görög államokban nem tűrtek meg senkit, ki nem alakított magának véleményt a közügyek felől, és tudjuk, hogy Mirabeau »de dangereux citoyens et les plus funestes ennemis de l'amélioration des cboses humaines« nevezte az állam ügyei iránt közönyös embereket. És valóban csak azon állam, melyben erős és folytonos a közvélemény: elégedhetik meg egyes javításokkal és nincs kitéve a forradalmak vérengzéseinek. Mennyi reformot létesített Anglia egy század óta! Emancipálta a katkolikusokat és zsidókat, szeliditette büntető törvényeit, Howard, Brougham, Mackintosh és mások útmutatása szerint átalakította börtönhelyiségeit, ismételve megváltoztatta választási rendszerét, eltörölte a corn-taxot, lehetetlenné tette a párbajt, kiirtotta coloniáiból a rabszolgakereskedést, — mind oly reform, mely a közvéleményben lassan érlelődött, de megérlelődvén létesült is. Igaz, sok, minden attól függ, kik hatnak a közvélemény képzésére. És Holtzendorff nem megnyugtató képét adja ennek. Sok országban már behozták az általános szavazatjogot; mindenütt szélesbedik azoknak a köre, kik az állam ügyeire befolynak. Mit sem teszünk azonban, hogy előkészítsük ezeket fontos hivatásukra. Minden felelősség nélküli egyének kerítik őket hálójukba és innen nehéz a megszabadulás. Szerző azt kívánja, hogy az államtudományokat szélesb körökben tanítsák, hogy azok, kik az állam ügyeivel foglalkoznak, gyakrabban világosítsák fel a közvéleményt. Bizonyára óhajtandó mindez. De megadja-e ez a panacaeát ? Biztosítva lesz-e ezek után egészséges közvélemény képződése ? Nem kell Lassalle hívének lenni, s mégis nem-mel szabad e kérdésre felelni. Dr. Reiner Ede. A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából. ív. Terjesztést képez valamely nyomtatványnak zárt személyi körön belüli közlése is, és a közlésre vonatkozó szerződési kötelezettség a terjesztés büntethetőségét nem zárja ki. Petersen és társai ellen vád emeltetett, hogy egyletükben socialista lapokat tartottak és azokat alapszabályaik értelmében a tagok között olvasás végett köröztették. Az első- és másodfokú biróság az ellenök terjesztés miatt emelt vád alól felmentette őket. Az államügyészség semmiségi panasza folytán a lipcsei birodalmi törvényszék 1880. mártius 17-ikén következőleg határozott: »Az alattas bíróságok a vádlottakat a tiltott iratok terjesztésének vádja alól azért mentették fel, mert nem a közönség, azaz nem határozatlan számú emberek között, hanem csak vádlottaknak saját zárt körében történt részükről az iratok továbbadása. Ez ellen szól legelsőbben a socialista-törvény 19. §-a, mely közönségről, határozatlan számú emberekkel való közlésről mitsem tud. De maga e kifejezés »terjesztés« sem tételez fel ilynemű közzétételt, hanem ellenkezőleg nyelvtani értelme szerint az iratok azon továbbadását is magában zárja, mely csak egy határozott számú, zárt személyi körön belül mozog. Hogyha a soczialista-törvény minden határozott számú személyekből álló egyesületnek, bármennyire kiterjedt legyen is az különben, tiltott nyomtatványoknak külföldről való behozatalát, vagy tiltott belföldi nyomtatványok vásárlását, hacsak az egyesület körén belül való olvasásra történik, meg akarta volna engedni, akkor czélja, Németországon az iratokra vetett tilalom által gátolni meg a soczialista tanok terjedését, aligha érethetnék el. Ily nyilvánvalóan alkalmatlan eszköz választását (!) annál kevésbbé lehet feltenni a törvényhozóról, mivelhogy egyebekben a socialista-törvény nagyon is gondosan, sőt mondhatni, hogy a magán-személyeket a különbeni jog szerint megillető szabad mozgás és elhatározás iránt való minden kímélet nélkül választotta meg eszközeit. A felmentés azon másik indoka pedig, mely szerint vádlottak szerződésileg (egyleti alapszabályaiknál fogva. Szerk.) voltak egymásnak az iratok közlésére lekötve, nem kevésbbé téves jogi felfogást árul el. A soczialista-törvény tiltja az iratok továbbadásának, terjesztésének tényét, az egyes személynek a továbbadással összekötött czélzatára való tekintet nélkül. A továbbadásra, a közlésre irányzott szerződés ennélfogva egyátalán nem bírhat joghatály lyal, de ha birna is, a szerződési magánjogi kötelezettség a tiltott és büntetés alá helyezett cselekménynek nem biztosithatna büntethetlenséget.« V. A büntetési magáninditványnak előterjesztése, mielőtt a bűntett vagy vétség elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott, volna nem. idöeWti. —• Ha az indítványra jogosított uz egyes közreműködőkről különböző időben nyert tudomást, inditványozási jogát azok ellen kik később jutottak tudomásására, nem szünteti meg azon körülmény hogy a három havi határidő a közreműködőkre nézve, kikről már előbb birt tudomással, eltelt. A lipcsei birodalmi törvényszék 1880. évi április 17-iki határozata : A btk. 61. §-ának (a magyar btk. 112. §-a. — Szerk.) vádlott által megkisérlett azon értelmezése, mely szerint a büntetési magáninditványnak előterjesztése, mielőtt a bűntett vagy vétség elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott volna, időelőtti és érvénytelen, minden alapot nélkülöz. A magánfél indítványa ugyan azon naptól számított három hó alatt terjesztendő elő, a mely napon az elkövetett bűntett vagy vétség elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott, de a törvényben nincs kizárva az, hogy az indítvány e nap előtt is előterjesztethessék. Ha a magánfél indítványt tesz, mielőtt a bűntett vagy vétség elkövetőjéről tudomással birna, személyes tekinteteket többé ugyan, feltéve, hogy az előterjesztett indítvány vissza nem vonható, nem gyakorolhat; de hisz az az ő dolga, hogy az indítvány korai előterjesztése által magát e lehetőségtől meg ne foszsza, és különben is az indítványozás indokainak ellenőrzése és felülvizsgálata helyt nem foghat. Nem kevésbbé téves a semmiségi panaszban hangoztatott azon nézet, hogy miutáu a magánfél a tettestársak egyikéről, Wagnerről, 1879. év deczember havának 16-ánál jóval három hónappal előbb tudomással bírt, és ennélfogva az e napon tartott végtárgyaláson előterjesztett indítvány ezen tettestársra nézve elkésettnek tekintendő, a büntetési indítványnak törvényes oszthatatlanságánál fogva a másik tettestárs, vádlott ellen, sem volt többé az üldözés indítványozható, noha az indítványra jogosított ez utóbbinak részvételéről csak később nyert is tudomást. A büntetési indítvány oszthatatlanságának elve ugyanis csak abban áll, hogy ha valamely bűntett vagy vétség elkövetésénél többen működtek közre és a bűnvádi eljárás valamennyi ellen csak a magánfél indítványára indítható meg, az indítványnak előterjesztése azok egyike ellen, az eljárásnak megindítását valamennyi ellen maga után vonja; másrészt, hogy az indítványnak a közreműködők egyikére nézve történt visszavonása az eljárás megszüntetését eredményezi a többiek ellen is. Az azonban, hogy adott esetben a közreműködők egyike ellen előterjesztett indítvány érvényes-e, a btk. 61. §-ának határozatai szerint döntendö el, ugy hogy, ha az indítványra jogosított az egyes közreműködőkről különböző időben nyerttudomást, inditványozási jogát azok ellen, kik később jutottak tudomására, nem szüntetimegazon körülmény, hogy a 61. §-ban megállapított határidő a tettesekre nézve, kikről már előbb birt tudomással, eltelt. VI. Valamely ténykedés okozatosságát és az azérti felelősséget nem szünteti meg sem a ténykedés nem rendes lefolyása, sem véletlenségek hozzájárulta, jeltéve hogy a véletlen események vagy számításba voltak véve, vagy némi figyelem mellett elöreláttathattak volna. Klauenflügehié egy rum és méreggel telt poharat a lakszoba nyitott ablakába helyezett el. Részeges férje a pohárra ráakadván, kiitta és ennek következtében meghalt. A lipcsei német birodalmi törvényszék 1880. évi április 12-ki határozatában ez esetet következőkép döntötte el: »A semmiségi panasz azt állítja, hogy a gondatlanságból okozott emberölés fogalmának alkalmazhatósága feltételezi, miszerint vádlottnak cselekménye magában véve, mások cselekményének hozzájárulása nélkül idézte légyen elő a halálos eredményt. Ez azonban csak annyiban igaz, a mennyiben arra, hogy vádlott valamely eredményért büntetőjogi felelősségre vonathassék, kétségtelenül feltételeztetik, miszerint saját ténykedése képezze a szóban forgó eredménynek teljes okát. Hogy ezen felül mások ténykedése is előmozdította az eredmény bekövetkezését, jelentőséggel nem bírhat. Mert ha egyszer vádlott ténykedése magában véve okozatos, ezen azon későbbi körülmény nem változtathat semmit, hogy mások is közrehatottak. A jelen esetben ténybelileg meg van állapítva, hogy a méregpohárnak a nyitott ablakba történt elhelyezése nélkül vádlottnak férje nem öletett volna meg. A teljes ered-