Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 26. szám - A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából

— 211 — tnény bekövetkezése e szerint a pohár elhelyezésétől volt feltételezve, ennélfogva vádlott ténykedése képezi magában véve a halálos eredmény teljes okát. Az, hogy vádlott férje a pohárból maga itta magának a halált, vádlott okozatosságának csak egy része, melyért szintén feleletteltartozik, mert kellő gondosság mellett ténykedésének ebbeli következményét mint lehetőleg bekövetkezőt előrelátta volna. A ténykedés nem rendes lefolyása, véletlenségek hozzájárulta sem szünteti meg annak okozatosságát, sem az azért való felelet terhét, feltéve hogy a véletlen események számításba voltak véve, vagy némi figyelem mellett előreláttathattak volna.« VII. Betörés által elkövetett lopás minősített esete forog fen akkor is, hogy ha a letörés az épület különbeni hozzáférhetőségére való tekintettel szükséges nem is volt. Váolott oly épületben lopott, hová betörés által jutott, de a hová betörés nélkül, a fészer nyitva állott, azonban általa észre nem vett ajtaján is bejuthatott volna. Az alattas bíróságok a német btk. 243. §-ának 3. pontja (a magyar btk. 336. §-ának 3. p.— Szerk.) alapján ítélték el őt. A német birodalmi törvényszék 1880. évi április 27-iki határozatában helybenhagyólag döntött: »A törvény a 243. §. 3. pontjában megállapított súlyosabb büntetés alkalmazhatóságát nem köti más körülményhez, minthogy a lopás épületben követtetett légyen el, hová a tolvaj betörés által jutott. Nem tesz azonban különbséget, ha vajon a betörés az épület különbeni hozzáférhető égére való tekintettel szükséges volt-e vagy sem. A súlyosbított büntetés megállapításánál a törvény előtt a tolvaj fokozott vakmerősége és konoksága lebegett. A minősítés főokát e szerint az akarat bűnösségének ép a veszélyes eszközök használásában nyilvánuló magosabb foka, a személyi veszélyesség képezi, a külső körülményektől függő egyéb feltételek, a házi biztonság ellen intézett támadás jelentősége pedig csak másod sorban vétettek figyelembe. Az, hogy a tolvaj miért fordult a veszélyes eszközökhöz, közömbös. Nem jő tehát tekintetbe, hogy azért tört-e be, mert tévesen az épületet más uton hozzáférhetlennek tartotta, vagy pedig azért-e, mert a tettenkapatás ellen magát jobban biztosítandó, czélszerünek találta az elkövetés veszélyesebb módozatának választását.* Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága B. A.-nak P. G. budapesti ügyvéd elleni panasza tárgyában, a megejtett vizsgálat és a kamara ügyészének meghallgatása után következő határozatot hozott: Panaszlott P. G. ügyvéd ur ellen a további eljárás beszüntetik. Indokok: I. Panaszlott terhére rovatik, hogy ő a védencze és panaszló B. A. részére A. J. ellen 300 frt iránti perben az 1876. június 30 ra kitűzött igényperbeni tárgyalására meg nem jelent, s ebből panaszlóra kár háramlott, másrészről panaszlott, mint előbb említett védencze javára indított perujitási és 1876. szeptember 10-re kitűzött tárgyaláson szinte meg nem jelent, ugyancsak védencze a panaszlónak kárára. De tekintve, hogy a panasz a panaszolt mulasztások elkövetése után két évvel későbben adatott be, s igy ezen mulasztások fegyelmi utoni elbírálása és megbüntetése az 1874: 34. t.-cz. 102. §-ához képest elévült: ugyanazért e részben a fegyelmi eljárást megszüntetni kellett. II. Panaszlott terhére rovatott továbbá, hogy folytonos folytatólagos végrehajtásokat eszközölt. • Tekintve, hogy ezek a panaszlónak kivánságára eszközöltettek, illetőleg hogy ő a lefoglalt tehénre nézve ellenvetést nem tett, ugyanazért a fegyelmi eljárást e részben is megszüntetni kellett. III. A panasz azon részét végre, mely szerint panaszlott 146 frt és az előlegen kivül, több összeget vett föl költség czimén mint a mennyiről nyilatkozatában elszámolt, és hogy a VIII—X. kerüleli kir. járásbíróságnál a panaszlót nagyobb összegért perelte be, e helyütt mellőzni kellett, mert az 1874: 34. t.-cz. 54-ik §-ához képest panaszlottnak igazolt munkadíjai és költségei a befolyt összegekkel sem voltak fedezve. Ehhez járul, hogy a beszedett pénzek kiszolgáltatása tárgyában a bíráskodási illetőség a királyi törvényszéket illeti meg s igy az eziránti panasz a fegyelmi eljárás tárgyát nem képezheti. Mindezeknél fogva a panasz ezen része tárgyában is a fegyelmi •eljárást megszüntetni kellett. A királyi ügyészségnek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék fegyelmi tanácsa 1880. évi június 4-én 239. sz. a. következő határozatot hozott: Tekintve, hogy a per vitelére szükséges pénznek állítólag erőszakkal történt elvitelét igazolhatott egyedüli tanú P. J. hivatal>zolga a teljesitett vizsgálatról beadott jelentés szerint panaszos nyilatkozatához képest, időközben elhalálozott, ugyanazért a vizsgálat azon iránybani folytatásától eredmény nem várható : a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentebbi számú és keletű határozata indokainál fogva helybenhagyatik. — Az eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága N. P. lembergi lakosnőnek panasza folytán, panaszlott Dr. E. S. ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben 1880. évi áprilhó 10-én 42. szám alatt következő határozatot hozott: A Dr. E. S. eperjesi ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi eljárás fegyelmi vétség tényálladékának hiánya miatt beszüntettetik. Indokok: I. A vizsgálat folyamán kicünt, hogy a két rendbeli 78 frt és 117 frtról szóló kötvényt nem maga panaszlónő, hanem O. J. hozta panaszlott ügyvédhez, a nélkül azonban, hogy egyúttal egy a bepereléshez okvetlenül szükséges megbízást is hozott volna. E szerint panaszlott ügyvéd nem is volt azon helyzetben, hogy ezen két kötvényt beperelje. O. J. vallomásából is kitűnik, hogy ezen kötvények átadásánál csak beszedésről (Incasso), tehát nem beperelésről volt szó. A dolog ezen állása mellett panaszlott ügyvédnek az 1877. évi februárban kelt levelében foglalt azon kitétele »ich hátte dieselbe lángst geklagt« annál kevésbbé terhelheti őt, miután ezen kitétel az egész eljárás folyamában kiderült körülmények egybevetése mellett nem tekinthető olyan határozott és a következményekkel számoló nyilatkozatnak, mint a minő okvetlenül szükséges, hogy joghatályu beismerésnek vétethessék. Hozzájárul még, hogy panaszlott ügyvédnek azon mentsége, hogy a két kötvényt csak barátságos utoni vagyis megintés utjáni beszedés végett vette át, és azokat azért, mivel panaszlottnő későbben azok beperelését sürgette ugyaD, a kért előleget azonban nem adta, visszaküldte, különben sincsen megczáfolva. Kellett ennél fogva ezen ügyre vonatkozólag, a kamarai ügyész vád alá helyezési indítványának elvetése mellett, a további eljárást fegyelmi vétség tényálladékának hiánya miatt beszüntetni. II. A panasz egyéb tárgyaira nézve, tekintve hogy azon vádbeli cselekmény, mintha vádlott L. J. és társai elleni 30 frtos ügyben mulasztást követett volna el, a vizsgáló biztosnak 611/879. sz. alatti jelentése által végképen megczáfoltatott. Tekintve továbbá, hogy panaszló azon állítását, mintha vádlottnak a G. Gy. és társai, valamint K. A. és társai elleni ügyben 10 frtnyi előleget adott volna, vádlott határozott tagadásával szemben semmivel nem igazolta, sőt ezen állítása 0. J., panaszló vejének és a kérdéses előleg állítólagos átadójának esküvel megerősített azon vallomásával szemben, mely szerint ezen előleget 1873. évi február vagy márczius havában vádlottnak kézbesítette volna, már csak azért nem lehet helyes, mert a kérdéses két rendbeli kötelezvény mindegyike, az arra vezetett keltezés szerint 187 3. évi június 16-án állíttatott ki, okszerűen tehát képzelni sem lehet, hogy valaki oly adóslevél beperelése végett előleget adjon, mely az előleg átadása idejében tényleg nem is exisált: Szintén teljesen megczáfoltnak veeudő, — szintén kellett — itt pedig a kamarai ügyész indítványához képest, a további eljárást tényálladék hiányából beállítani. A kamarai ügyésznek felebbezése folytán a magy. királyi Curia legfőbb itélőszéki osztálya fegyelmi tanácsa 1880. évi június hó 4-én 242. szám alatt következő határozatot hozott: Az eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának a megtartott vizsgálat eredményére fektetett és itt is elfogadott indokokon alapuló határozata helybenhagyatik. Megjelent: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformja ,az államhatalmak megosztása szempontjából. Irta Dr. DeH'Adami Rezső. (Felolvastatott a » Magyar JogászegyleU 1880. május 9-én tartott teljes-ülésén.) Budapest, 1880. Pfeifer Ferdinánd bizománya.