Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 3. szám - Optio és plebiscitum

Tizedik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1SS0. január 15. Külün mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 11. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOCTÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmertes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyü jteménye-' és az „Igazságügyi rendeletek tára" czímii mellékletekkel e sy ilt te se n : egész évre 10 fonnt, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. .z előfizetési pénzek bérmei legczélszerübben p o s t a u t i Küldendők. n. vidékiíl i y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Optio és plebiscitum. Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogakadémiai tanártól. — Vitás kérdések a házassági jogból. I. Gruber Lajostó1. II. Sztehlo Kornél ügyvédtől. — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. II. Rész. Dologi jog. (Folytatás.) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonata »Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). Külön melléklet : a » Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Optio és plebiscitum.*) Azon mindinkább elterjedő nézet, hogy a jog, a magánjog epugy mint a közjog, nem egy észrevétlen, lassú, békés proc- ssus eredménye, mint azt a S a v i g n y-P uchtaféle iskola gondolta, banem egy barcz, egy küzdelem szüleménye, mint azt nem ugyan legelőször, de mindenesetre legékesszólóbban és leghatásosabban a bires német tudós Ihering kifejté: a nemzetközi jog tudományára is a legnagyobb befolyással volt. Mig e század első felének, nemzetközjogi irói a hóditás fogalmának elméleti megállapítását gondosan kerülték, nyilván abbeli félelmükben, hogy csak fokoznák azon támadás hevét, mely a nemzetközi jog existentiája ellen irányoztatik: addig az ujabb irók a nemzetközi jogra nézve semmi veszélyt nem találnak abban, ha ők a háború és ennek következményeinek behatóbb elméleti fejtegetésébe bocsátkoznak. A háború, ellentétben a régibb felfogással, többé nem fölösleges baj a népek életében, nem a joggal szemben idegen valami; a háború a jog lényegével el válasz thatlanul össze van kapcsolva, a jog fogalmának egyik kiegészitő elemét képezi. Mint ilyen, a háború a nemzetközi jog rendszerében előkelő helyet annyival inkább kell, hogy elfoglaljon, mert nem lehet szemet hunyni azon történeti tény előtt, hogy a nemzetközi átalakulások legfőképen ugyancsak a háború hatalmas tényezőjének eredményei. Kapcsolatban a háború változott felfogásával, az erőszakos területmegszerzés, a hóditás, ujabb szempontok alatt is tétetik elméleti vizsgálat tárg) ává, oly szempontok alatt, melyek azelőtt teljesen ignoráltattak. Azelőtt a hóditás főleg csak a területkiterjesztés szempontjából vizsgáltatott. A hóditó általi területelfoglalás és a legyőzött részéről történt területátengedés mintegy magánjogi tulajdon-átruházás gyanánt tekintetett, s a területátengedés ipso jure magában foglalta a rajta lévő lakosságnak is a hóditó állam kötelékébe való átmenetét. A lakosság legfeljebb magánjogi, gazdasági oldaláról jött tekintetbe, a hódításhoz való állam jogi viszonya ellenben alig érintetett. Az ujabb nemzetközjogi irodalom már most ezen viszonyra is kitei-jeszkedik. Az irók többsége, midőn elismeri az államoknak a létkérdésből folyó azon jogát, hogy területüket kiterjeszszék, egyúttal tagadásba veszi azt, hogy ezen jog odáig terjedhetne, miszerint a meghódított terület lakosai szabad akaratuk ellenére, a hóditó állampolgárai lenni kényszeríttessenek. Az egyéni pzabadság nemcsak a magán-, hanem a közjog terén is kell, hogy érvényesülést nyerjen. Addig, míg az állam nem tekintetett másnak, mint a fejedelem magántulajdonának; mig ezen patrimoniális felfogás annak felismerését visszanyomta, hogy az államfogalom az állampolgároknak az államterülethez való önkénytes lekötöttségét foglalja magában: addig persze az egyén aka*) Option und Plebiscit bei Eroberungen und Gebielscessionen. Von Dr, Félix Stoerk. Leipzig, 1979. 8° IV. és 176. I. rata területváltozásoknál nem vétethetett tekintetbe. Mihelyt azonban felismertetett, hogy az egyéni akarat az államfogalom constitutiv alkatrésze, hogy az államterület és az egyes polgárok közti kapocs nem elválaszthatlan, nem rabszolgai, hanem szabad, a polgárok által felbontható: meg kellett engedni azt is, hogy területváltozás esetében a lakosok állampolgári viszonyuk iránt szabadon határozhassanak; meg kellett engedni, hogy a lakosok kinyilvánítsák, vajon ők előbbi állampolgári viszonyukban meg akarnak-e maradni, avagy hajlandók-e a hóditó állam polgári kötelékébe átmenni ? A meghódított terület polgárainak ezen akaratnyilvánítása a tételes nemzetközi jog szerint kétféle formában történik. Az egyik az egyéni akaratnyilvánítás, optio, melynél fogva minden polgár egyenkint nyilvánítja ki akaratát, vajon előbbi állampolgári kötelékében meg akar-e maradni vagy nem; a másik a kollektív akaratnyilvánítás, a népszavazás, plebiscitum, mely szerint a meghódított terület összes lakosai többségi szavazat által határoznak állampolgári viszonyuk iránt, a kisebbség a többség határozatát elfogadni lévén kénytelen. Ugy az optio, mint a nemzetközjogi plebiscitum intézménye a mult században nyert először alkalmazást. Azelőtt a meghódított tei'ület lakosai állampolgári viszonyukra nézve meg nem hallgattattak. A reformátió időszakában kötött békeszerződések a lakosoknak megengedik ugyan a szabad kivonulást az elfoglalt területből, de ezen jog a vallás és nem az állampolgárság eszméjén sarkall. Mint tisztán az állampolgárság eszméjén alapuló intézmény, az optio, legelőször a hétéves háború befejezése alkalmából 1763. február 15-én kötött hubertsburgi békében jelentkezik, melyben a Poroszországnak átengedett Glatz grófság lakosainak megengedtetik, hogy két év lefolyása alatt szabadon kiköltözködhessenek. A hubertsburgi béke ezen záradéka több későbbi békeszerződésbe is vétetett föl, igy az 1779-ki tescheni békébe, mely a bajor örökösödési háború befejezése alkalmából köttetett. A kifejezés: »optio« legelőszőr a Francziaország és Spanyolország között 1785-ben kötött elissoni határigazitási szerződésben fordul elő. Mig az optio intézménye germán talajban gyökerezik, addig a nemzetközjogi plebiscitum franczia eredetű intézmény. Találkozunk vele először a franczia forradalom idejében, és pedig Avignon és Venaissin területeinek a franczia államtestbe történt beolvasztása alkalmával (1791). A napóleoni korszakban a plebiscitum eszméje ismét háttérbe szoríttatott, s az optio intézménye is csak kivételesen nyert alkalmazást. Csakis I. Napóleon bukása után nyer a szabad államválasztás gondolata ismét érvényesülést, különösen mindjárt az 1815. november 20-án kelt nagy határigazitási szerződésben, mely az európai államok sok évi területingadozásainak az előbbi korszakban véget vetett; valamint azon határszerződésben, mely 1815 május 3-án Ausztria-Magyar-