Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 22. szám - A sajtóügyi felelősség kérdése - A franczia jogi oktatás rendszere

— 174 — A franczia jogoktatás a legszigorúbban és legnagyobb következetességgel keresztülvitt szakiskolai rendszer. Felsőbb oktatási intézeteik nem viselik a »tudomány-egyetem« bangzatos nevét, minden facultas egymástól mereven elkülönített felső »iskola«, mely szakpályára készit elő. Jogoktatási intézeteiket egyszerűen »Ecole de droit«-nak (jogi iskola) hívják, melyeknek egész szervezetét bizonyos középkorias kicsinyes szellem lengi át; tanszabadságnak sem hire sem nyoma. Hiányzik a tanítási szabadság: a magántanári intézmény ismeretlen ; hiányzik a tanulási szabadság: a tanulók által hallgatandó tantárgyak tananyag és óraszám szerint szigorúan elö vannak irvá, a special-collegiumok merőben ismeretlenek. A tanitó testületet (corps enseignant) a rendes tanárok p r o f e ss e u r s és a segédtanárok professeurs agrégés képezik, az előbbiek 16 ezer ez utóbbiak 7,000 franc évi lizetéssel Párisban. Mondhatni, hogy a két osztály közt csakis a fizetés tekintetében van lényeges különbség. Az »agrégé«-k rendesen párhuzamos s gyakran önálló cursusok tartásával is vannak megbizva; ezen kivül az ő kötelességük a tanuló ifjúságot a vizsgára előkészíteni, mi az úgynevezett »c o n f é r e n c e«-okon történik. Vizsgáló biztosok azonban ép ugy lehetnek mint a rendes tanár; ez állás mintegy lépcsőül tekintetik a professorság elnyerésére, a mit azonban az illetők nem egyhamar érnek el, rendesen tiz, azonban néha több évet is kell várniok. Alig van jellemzőbb vonása a franczia jogoktatási rendszernek, mint azon eljárás, a mely szerint a segédtanári állomások betöltetnek. Nem elég itt, mint nálunk, egyszerű habilitationalis dolgozat benyújtása és egy egyszerű próba-előadás, de bármily kitűnő nevet szerzett légyen is valaki magának a jogtudományok terén, soha sem lehet tanár, de még segédtanár sem, hacsak egy rendkivül bonyolódott vizsgarendszerrel összekötött pályázatnak, az úgynevezett »Concours pour l'a gr é g at i o n«-nak alá nem veti magát. Legközelebb a párisi jogi facultásonhét agrégé-allásra volt pályázat, hirdetve; a pályázók, kik csak jogtudorok lehetnek, 45-en voltak. A vizsgálóbizottság tagjai — számszerint kilenczen — a közoktatási miniszter által neveztetnek ki az országos közoktatási tanács (conseil superieur de l'instruction publique), a felső oktatás főfelügyelői (inspecteurs généraux de l'enseignement superieur), a jogi facultás rendes tanárai és a semmitőszék birói közül. E hatalmas aireopag előtt minden pályázó tesz egy első vizsgát, melynek czélja csupán az, hogy az illető mint jelölt elfogadtassék, ez az úgynevezett »épreuves de can didature.« E vizsgának négy pontja van : 1. a jelölt megelőző működésének és szolgálatainak méltatása a jogtudomány terén ; 2. valamely kérdés felett a franczia jogból zárt írásbeli dolgozat készítése az erre engedett hét óra alatt, melyeknél mint segéd-források csakis a franczia és római jogi codexek használhatók; 3. három negyedórai szóbeli előadás tartása 4 órai szabad előkészülés után a franczia jogból; 4. másik szóbeli előadás 24 órai szabad készülés után a római jogból. Könnyen elgondolhatni; hogy ez előleges sürü rostán csak kevesen hullanak át; a jelenleg folyó »agrégation« alkalmával 45 pályázó közül csak húszat bocsátottak a tulajdonképeni pályázatra — az »épreuves d é fi n i t i v e s«-re. Az »épreuves définitives«-re bocsátott 20 candidatusnak az előbbihez hasonló mennyiségű és minőségű ujabb próbát kell kiállania : 1. zárt írásbeli dolgozat a római jogból latin nyelven; 2. két háromnegyed óráig tartó szóbeli előadás tartása 24 órai szabad előkészülés után, egyik a code civil-bői, másik a vizsgáló bizottság által kijelölt valamelyik szakából a franczia jognak; 3. két vitatkozás, egyik a digestáknak valamelyik czime, a másik a code civil-ből kölcsönzött valamely tárgy felett. A választottak ezzel képesítve var.nak tanárkodni bármely jogi tantárgyból, s a tárgy, melyet elő fognak adni, nem a hajlam vagy az előkészültség, hanem a szükséglet szerint oszíatik ki. A franczia törvényhozó gondolata szerint minden tanárnak általános jogi képzettségre van szüksége, melyet a római és franczia általános magánjog tökéletes ismerete képes csak nyújtani; azon segédtanárok, kik e tekintetben kitűnő készültségük jelét adták, bármely speciális szakkal igen könnyen megbirkóznak. Mindenesetre sok igaz van e rendelkezésben. Azt hiszem, hogy mi is tanulhatnánk belőle valamit, főleg jelenleg, midőn a doctori diploma egy kenyér-pálya feltétele lőn s korántsem nyújtja azon garantiát az általános jogi képzettségre, melyet egy magántanártól meg kell követelni. Ha a tanárok képesítése és kinevezése ily sok mesterséges vizsgától van feltételezve, képzelhetni, hogy ezektől a tanulók sem mentek. Az egész franczia jo^oktatási rendszer a vizsgákon fordul meg ; az előadások külső és belső berendezése a tananyag beosztása, mind mintha, nem is annyira azért, hogy a tanulók tanuljanak, hanem csakis a vizsgák kedvéért léteznének. Ez azonban nem csak az iskola falain belül van igy; hát még azon kivül. Az élelmes franczia a legkülönfélébb iparágakat találta fel, hogy magát a vizsgálatra készülők zsebének rovására boldogitsa. De mielőtt mindezekről besznélnék, kénytelen vagyok magáról a vizsgarendszerről szólani, bármily száraznak tessék is e tárgy A tanulási idő rendesen három évből áll. Azoknak, kik doctori rangra aspirálnak, ezt még egy negyedikkel kell megtoldaniok. A doctori grádus mellett léteznek még a középkorból fenmaradt egyetemi fokok: »capacité«, »b ac ca 1 aur é a t« »licence«. A »capacité«, mely vizsgának letehetése végett egy évi cursust kell hallgatni, elegendő az »avoué« tisztségre (ofíicier ministeriel) való képesítésre. Legújabb időben az avouék is, mint minden egyéb más jogi pályára készülők a licenciatusi viz-gát is leteszik, s igy a 2capacité« elnyerésének feltételeit bátran mellőzhetjük. A licenciatusnak, mely valamennyi jogi gyakorlati pályára képesít (kivéve a tanárságot), feltétele a b a c c a 1 a u r é a t u s-fok elnyerése. Ez utóbbi fok elnyerése végett két évet kell hallgatni és két vizsgát tenni: egyet az első. a másikat a második év végén. Az első vizsga tárgyai: 1. a code civil I. és II. könyve (a személyek, a javak és a tulajdon különböző módozatai) ; 2. római jog, a digesták J. és II. könyvéből válogatott és a tanár által előre meghatározott fejezetek fejtegetése; 3. a code pénal (büntető-törvénykönyv) I, és II. könyve ; 4. a coded'instruction cri m ine 1 e-nek (büntető eljárás) a tanár által kiválasztott, czikkei. A második baccalauréatusi vizsgának tárgyai: 1. a code civil III. és 2. a code de procéd u r e civil (perrendtartás) II. III. és IV. könyve. Mint látjuk a francziák mindjárt a legelső évben in medias res mennek, nem kerülgetik a jogi tárgyakat »elő-« és »általános« készültség adásának ürügye alatt mint mi, s nem fogynak ki három év alatt, mint mi négy év alatt az időből, nincsenek szorítva arra, hogy az utolsó év alatt kapkodjanak néhány morzsát a »gyakorlati« jogtudományokból; ők az úgynevezett általános politikai képzettséget adó tudományokat utoljára hagyják, mintegy koronájául a positiv tanulmányoknak, csak olyan feleit kívánnak bölcselkedni, a mit már ismernek. Kitűnik ez a licenciatusi és doctori vizsgák tárgyából. A licenciatusi vizsgánál már kezd bonyolódni a vizsgarendszer; számtalan minutiosus és praeventiv szabályok léteznek, melyek nem csak feleslegesek, de igen sokszor bosszantók; a kitűzött czél elérésére nagy részben nem alkalmasak: sem az esetleges csalásoknak elejét nem veszik, sem arra nem szolgálnak, hogy általuk a candidatus készültsége biztosabban megítélhető legyen. Talán unalmas is leszek, ha mind e szabályokat és formaságokat leirom, de másrészt oly jellemzők ezek a franczia jogoktatási rendszeren, hogy nem lesz felesleges az egésznek menetét röviden közleni. A licenciatusi vizsga (examen de licence) két szóbeli vizsgából áll, melyek a harmadik év utolsó két hónapjában teendők le. Az első szakasznak tárgyai: 1. a római jogból Justinianus institutiónak négy könyve a digesták szövegéből kiegészítve; 2. a nemzetgazdaságtan, mely egy 1877. évi marczius 26-áa kelt réndelettel lőn felvéve a vizsga tárgyai közé. A második szakasz tárgyai: 1. a code civi l-nek azon fejezetei, melyek a baccalauréatusi vizsgának tárgyát nem képezték; 2. a code de commerce egészen; 3. a közigazgatási jognak (droit administrativ) a tanár által kiválogatott fejezetei. Mielőtt azonban e második szakasza a vizsgának letehető volna, minden jelölt köteles magát egy ugy nevezett »é p r e u v e é c r i t e« zárt Írásbeli vizsgának alávetni. Minden tanuló huz egy tételt a civil jogból, melyet két óra alatt minden segédforrás nélkül köteles kidolgozni, betüszerint minden legcsekélyebb közlekedés meg van tiltva egymásközt. E próba azonban csupa formalitássá sülyedt alá, az illetők rendesen kézikönyveket hoznak magukkal, s azokból a tétel megfejtését kényelmesen lemásolják ; olyan csendesen türt visszaélés ez, melyet csakis a vizsga ezen különös módjának képtelensége igazolhat. Ha a jelölt a második vizsgát letette, ezzel még nincs jogositva a diplomára; ezután következik még »A cte publique ou théses név alatt ismert rendkivül sok formasággal egybekötött Írásbeli értekezés. Legelső actus a »tiragesausort desmatiéres«; a párisi facultáson jelenleg 128 kérdés van megállapítva, melyből a tanulók húznak, egy hónapi határidő engedtetvén annak megfejtésére. Minden kérdést először a római jog, azután a franczia jog szempontjából kell megfejteni. Az értekezést ki kell nyomtatni. Azonban, hogy az esetleges csalásoknak eleje vétessék, bizonyos formaságokat kell betölteni. Először is a kéziratot a vizsgáló bizotiság elnökével kell aláíratni, azután a titkári hivatalban letenni, hogy a kari dékán által is aláirassék; ha a forgalomban ezen kéziratnak meg nem felelő példány találtatnék, ugy nemcsak az egész actus semmis, hanem igen szigorú akadémiai fenyítéket is von maga után. Ha a tétel elfogadtatott, következik a »S o u t e n a n c e«, hol a jelölt négy vizsgáló biztos által a tétel (thése) tárgya felett szigorúan megvizsgáltatik. Azt hiszem, hogy mindenek közt ez az utolsó actus az, mely az esetleges csalásoknak leginkább gátat vet; de egyszersmind kitűnő eszköz arra, hogy a tanárok alapos meggyőződést szerezzenek maguknak arról is, hogy és miként fogca fel tárgyát az illető, öntudatosan irt-e, milyen az általános készültsége. Olyan pont ez, melyet minálunk is igen jó eredménynyel honosíthatnának meg a »dissertatio inauguralis« ellenőrzésénél, főleg mióta oly sok kósza hir kering az itt elkövetett visszaélésekről. A kik a doctori diplomát kívánják elnyerni, azoknak még egy évet kell hallgatniok. E vizsga kevés eltéréssel ugyanazon formalitások közt folyik le mint az előbb leirt; de tárgyaira és tárgyalási modorára vonatkozólag nagyon különbözik az előbbiektől. A tárgyak itt már nem a szakpálya szükségletei, hanem magasabb tudományos szempontból választatnak meg; ugyanez az eszme irányadó a felvett gyakorlati szakok tárgyalási modoránál is. A két szakaszból álló vizsgának tárgyai: 1. Justinianus institutiói és a digestáknak egyes, az eredetiforrások után fejtegetett pontjai; 2. nemzetközi jog; 3. az egész I »code civiU ; 4. szokásjog (droit coutumier); 5. jogtörténet. Az 1879.