Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 22. szám - A sajtóügyi felelősség kérdése - A franczia jogi oktatás rendszere

— 175 — évtől fogva e két utóbbi tantárgyat az illetők tetszésük szerint a közjog (droit constitutionel) vagy az iparjog (droit commercial industriel) által helyettesithetik. A mily sok formasággal van egybekötve a vizsgák belső berendezése, olyan oeremoniás azok külső lefolyása is. Minden jelölt, ki fzóbeli vizsgára megy, felölti a fekete talárt és felköti az ügyvédi nyakkendőt*); e felöltöztetésért 3 francot kell fizetni, az úgynevezett »droit de robe«-ot, mely az »appariteur« (bedellus) zsebébe foly. A tanárok, kik a »Cour d'appel* bíráival egy rangban állanak, hasonlókép felöltöznek bíborpiros színnel szegélyezett talárjukba és piros színű aranyszegélyű sapkájukba; mi a vizsgának bizonyos ünnepélyes szint kölcsönöz. A kérdezésnél igen furcsa metbodus szerint járnak el, nem ugy mint minálunk — a mi pedig talán helyesebb — hogy az egész tananyag minden részéből intéznek kérdéseket; hanem az egy tárgyra szánt egy negyed vagy fél órai idő alatt csupán egyetlen egy kérdést fejtegetnek, s az ezzel összekötött egyéb pontokra tesznek egyes kitéréseket, A franczia magánjogból és a római jogból pedig a tanár a code civil vagy a corpus juris egyik paragraphusát üti fel, mely a jelölt által felolvastatván, annak magyarázatát kéri. Másrészt e rendszernek azon előnye van, miszerint jobban meg lehet ítélni, hogy öntudatosan gondolkozva tanult e az illető, mig más oldalról nagy hátránya abban rejlik, hogy e módszer az egész vizsgálatot bizonyos szerencsejátékká teszi. A franczia jogi iskola szakpályára készit elő; de mivel minden szakpályának feltétele rövid időközökben ismétlődő vizsgának letétele, az egész lényeg ez utóbbi mint legközelebb álló közvetlen czélban olvad fel, minek következtében azok egyszerűen vizsgára előkészítő intézetek gyanánt tűnnek fel; ugy tekintik azt a tanulók. S a tanárok, bármennyire igyekeznének is e viszás helyzetből szabadulni, s mind az oktatásba mind a tanulókba egy magasabb tudományos szellemet beoltani, minden törekvésük hajótörést szenved a helyzet vas logikájával szemben. Apáiisi facultás egyik legkitűnőbb tanára Bufftioir mondta, hogy az examenek képtelenek a tanulmányokat a szükséges színvonalon fentartani, sőt több, e niveau napról napra tülyed. Buffnoir e mondásának szomorú igazságát minden tanár kénytelen volt beismerni s mellé oly dolgokat constatáltak, melyek a legkirívóbb színekben tüntetik fel a rendszer tarthatatlanságát. Kellene-e annál eclatansabb bizonyíték, mint a »Sociétépour l'enseignement superieur« — mely Franczia ország legkitűnőbb tanférfiait egyesíti magában — jogi szakosztálya elé terjesztett kérdő pontok (Questionnaire) indokolása: »Élénken és fájdalmasan sújtva a jogi tanulmányok hanyatlása, a tanulók legnagyobb részének csekély szorgalma és az igyekvőbb rész közönyössége által, (a jogi szakosztály) feladatává teszi kutatni, hogy miféle erkölcsi és anyagi eszközök áltaí lehetne a tanár és tanuló közt bizonyos közlekedést létre hozni, a tanulókat a tanterembe vonzani s őket ott megtartani; kényszeritő rendszabályokat kellene-e alkalkalmazni, vagy az oktatásnak, az előadásoknak vagy »confé.rence«-oknak egy uj formát adni.« Igen helyesen jegyzi meg az illető indokolás : »Hogy kényszerítő rendszabályok a felső iskolákban csak legvégső esetben alkalmazhatók,« és ezért e kérdés legutoljára tétetett. E »Questionnaire«-ben megkülönböztetik a tanulók tömegét és »élite«-jét. És egy csomó kérdést tesznek fel, hogy mily oktatási methodus volna leghelyesebb, melynél fogva a tömeg tanulásra volna kényszeríthető, az élite tanulmányai pedig gyümölcsözőbbé tétethetnének. Az ülések, melyekben e kérdések megvitattak, a tanügy minden barátjára rendkívül érdekkel bírhatnak; a hely szűke miatt nem közölhetem azok fogalmát, csak a benyomását akarom constatálni, melyet az reám tőn. Számtalan kirivó hiányokról emelték fel a tanárok és más kitűnő szakemberek a fátyolt, melyek a franczia jogiskolák helyzetét kétségbeejtőnek tüntetik fel. S mégis — valóban csodálatos — e kitűnő férfiak, de főkép a tanárok oly szűk látkörben mozogtak, egész tanácskozások alatt oly minotiosus rendszabályokkal foglalkoztak, melyek a bajt csakis külsőleg tüneteiben, de gyökeresen soha nem gyógyíthatják. Nem vették észie, vagy nem akarták elismerni, hogy a rendszer alakjában rosz, hogy minden bajnak gyökere abban van, miszerint a tanulók az »Ecole de droit«-t — mint mondám — csak ugy tekintik mint egyszerű vizsgára előkészítő intézetet, előttük csak az a kérdés lebeg, hogy a czélt, a vizsgára való elkészülést, hol érik el könnyebben: az iskola falain belül, vagy azon kívül. Erre akarok most saját észleteim alapján feleletet adni. Az előadások berendezése sokban hasonlít ahhoz, mely a legújabb miniszteri rendelet által akadémiáinkra nézve megállapittatott, Minden év elején egy programm (tableau des cours) adatik ki, melyben minden osztálynak elő vannak irva a hallgatandó tantárgyak. Például az első évesek számára: Római jog .... 3 óra Magánjog .... 3 » Büntetőjog.... 3 » Összesen 9 óra. A másodéveseknek 12, a harmadéveseknek 9, a negyedéveseknek 8 órájuk van hetenkint. Ha e számot összehasonlítjuk a mi kötelezett 20 óra számunkkal, sokan bizonyára kétkedve fogják fejüket rázni, hogy mily sok szabad henyélési időt engednek a franczia jogásznak, az első *) Ez alól még a hölgyek sincsenek kivéve, vizsgatételnél ők is kötelesek az ügyvédi tógát felöltem. felületes pillantásra elfogják ítélni e beosztást. Bészünkről nem tudjuk eléggé helyeselni. Kevesebb anyagot könnyebb megemészteni, de több időmarad az önmunkálkodásra is, nem terhelik ugy tul a tanulót, mint minálunk, mely egy viszás felfogás eredménye, mely épen a szorgalmasokat sújtja legkeservesebben, s vagy azzal végvződik, hogy a sok encyclopaedicus ismeretekkel tultömött szerencsétlen végre is megcsömörlik a tanulástól, vagy testileg sinli meg, a mire nálunk már — fájdalom ! •— számos élő példa van. Mint az elmondottakból láthatja a tisztelt olvasó, a számos vizsga daczára, még a vizsgaanyag is csekélyebb a francziáknál; általában az a borzasztó anyaghalmaz, melylyel nálunk a vizsgákat elárasztották, mind Német-, mind Francziaországban nagy feltűnést és visszatetszést keltet a szakférfiakban. Csaknem rég volt, hogy Roscher a híres lipcsei tanár egy fiatal magyar doctor jurisnak, midőn ez elbeszélte, hogy ő a doctori vizsgán tizenöt tantárgyból felelt, szánakozó részvéttel azt mondá: sszerencsétlen ember, mily borzasztó encyclopaedia lehet a maga feje!« Mások meg »barbár« és »szellemet ölő« epithetonokkal illették rendszerünket mely minden fiatal jogtanulóból négy év alatt universalis politikust és jogászt akar nevelni. A »tableau des cours« az egész tanéven át változatlan marad, daczára hogy az négy ti imestre-re van felosztva, a mely felosztásnak inkább csak fináncziális jelentősége van. Minden »trimestre« elején minden tanulónak újra be kell iratkozni, ugy hogy a három éves tanfolyam 12 s négy éves pedig 16 beiratkozásból (Inscripiion) áll, s minden ily actusnál egyr30 francnyi átatán-összeget kell lefizetni, mi az államkincstárt illeti. Általában a tanároknak a tanulók által fizetett semmi néven nevezendő dijakban nincs semmi részük; egyedüli lehetséges helyes állapot, mely az időközi vizsgálatokkal megfér, a mely mellett nem mutatkozhatnak oly kórtünetek, milyeneket nálunk naponkint tapasztalhatunk, mióta a német keretbe beolltottuk a franczia vizsgákat, s mióta párhuzamos tanszékek léteznek. Igen természetes, hogy midőn a heti óraszám maximuma egy-egy tantárgyból 3, az illető tanár abba nem igen hatolhat valami mélyen, kénytelen a legszükségesebb és leglényegesebb pontokra szorítkozni. Csak a kitünőbbek képesek ily megszorítás mellett magasabb tudományos szempontra emelkedni, a minek kimaradhatlan következménye, hogy a lényegtelenebb részt röviden átfutják vagy épen mellőzik. A párisi facultáson sok kitűnő előadást lehet hallani, s főleg az ifjabb nemzedék az a tanárok közül, mely kiváló csínnal beszél, a mely tekintetben nagyon felülmúlják a német egyetemi előadásokat, a hol a legtartalmasabbak gyakran a legélvezhetlenebbek. A kitűnő előadásokat mint mindenütt, ugy itt is számosan hallgatják, sokszor egészen tömve vannak a nagy auditóriumok melyeknek száma összevéve három. E nagy termek sokat hasonlítanak a régi római amphitheatrutúokhoz: egy félkört képeznek, a padok fokonkint emelkednek, ugy hogy a végső már emeletnyi magasságban van. E padok csakis ülésre szolgálnak s a lehető legkényelmetlenebbek, még csak asztal sincs előttük ; a kik jegyeznek, füzetjüket a térdükre fektetik s a tintatartót gomblyukaikba akasztják. S mégis — •— e kényelmetlen helyzetben minden jelenlévő hallgató kivétel nélkül jegye/, egy oly kitűnő jó szokás, mel\re a mi jogászainkat, még e kényelmes padok daczára sem lehet rákapatni. A franczia jogászok magaviselete kifogástalannak nevezhető az előadások alatt, pedig sokkal elevenebb vér, mint a német vagy akár a mi tanuló ifjúságunk is; sokszor valóságos gyerekesek ; a tanár bejövetele előtt akárhányszor az egész auditórium chorusba dalol, de midőn az ezüstlánczos kapus a katedra hátterében lévő ajtót felnyitja s bíboros talárjában a tanár megjelenik, — — mintha csak egyszerre keresztülvágták volna, — a legnagyobb csend következik be, egy pár másodpercz alatt csak már a pennák perczegését lehet hallani. A katalógus-olvasást (appel) a párisi facultáson néhány óv óta egy miniszteri rendelettel beszüntették, ep akkor midőn nálunk behozták; itt már teljesen belátták e kicsinyes rendszer képtelenségét, a mint mondják, a szorgalom e módon való constatálása itt is oly viharos jelenetekre adott alkalmat, mint a milyet nálunk naponkint van alkalmunk tapasztalni a budapesti egyetem falai közt; az itteni tanároknak nem nagy örömük van a tanulni nem akaró rendetlen tömeg odacsőditésében. A rendes előadásokon •—• »cours« — kívül léteznek az úgynevezett »c o n f ér e n c e-ok, melyek a német egyetemeken divatos repetitoriumoknak felelnek meg. Ily »conférence«-ok tartása a segédtanárokat terheli, kiknek ez a legfőbb feladatuk. E repetitoriumok nem kötelezők, de csak az esetben tartatnak meg, ha a növendékek száma lagalább tíz, mig az a törvény értelmében a 15-öt soha tul nem haladhatja, nehogy a tulnépesség által legnagyobb előnye, mely a tanár és tanuló közti barátságos közvetlen érintkezésből áll, veszélyeztessék. Ennek daczára azonban, a jelentkezők nagy száma miatt, kénytelenek őket oda bocsátani, ugy hogy rendesen 40 s néha ötvenen is vannak. A gyakorlatok e nemének igen különös keletkezése van. Régebben az »agrégé«-k, midőn még csekélyebb fizetésük volt, saját számlájukra és saját lakásukon vizsgára előkészítő leczkéket tartottak, a minek azonban megvoltak a maga viszás oldalai. A privát-órákat ennek következtében egy miniszteri rendelet beszüntette, rendelvén, hogy efféle előkészítő leczkék ezután az iskola kebelében tartassanak s a tanárok semminemű közvetlen dijat ne szedhessenek, hanem azok az államkincstárt illessék, mig az agrégék fizetés-felemelés által kárpótoltattak. Conférence-ok csakis a két fő tantárgyból t. i. a római és polgári magánjogból tartatnak; a jelen tanévben 10 cursusban tartottak con*