Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 21. szám - Indokolás "a műemlékek fentartásáról* szőlő törvényjavaslathoz. (Befejezés)

— 170 — Fayer titkár jelenti, hogy a közgyűlés óta a tagok száma jelentékenyen szaporodik; az utóbbi hét alatt uj 22 tag jelentkezett. Szükségesnek tartaná közzétenni, hogy kinél történhetnek a jelentkezések. Határoztatott, hogy közzététessék, miszerint jelentkezéseket elfogad az elnök, a két titkár és a pénztárnok. Felkér ettünk a következő sorok közlésére : Köztudomású dolog, hogy a testileg (és pedig nemcsak iüggőleges, hanem vízszintes irányban: emeletek szerint, söt minden elv nélkül: egyes lakrészek szerint) osztott háztulajdon vala, mint Németországban és az osztrák tartományokban, ugy hazánkban is található; mégpedig, amennyire én tudom, leginkább rí'gibb eredetű és német ajkú lakossággal biró városainkban fordulnak elö ezen sajátszerűségek. Miután a hazai tudomány ezen viszonyt eddigelé nem méltatta figyelmére, a reá vonatkozó adatokat nem is birjuk sehol összeállítva. Egy dolgozatban, melyhez jelenleg az anyagot gyűjtögetem, az érintett kérdésre is óhajtanék kiterjeszkedni, mely ezélból pontos és kimerítő adatokra volna szükségem. Ilyeneknek beszerzése azonban a magánembernek, ha csak az egész jogászközönség nem részesiti szives támogatásában, merőben lehetetlen lévén, bátor vagyok a hazai jogtudomány nevében mint annak szerény napszámosa összes barátaihoz azon bizalmas kérelmet intézni, kegyeskedjenek engem vállalat ómban támogatni, jelesül ne terheltessenek az általuk ismert helyre vagy helyekre vonatkozólag a következő kérdéseimet bárha csak rövid válaszban is részesíteni: 1. előfordul-e az illető helyen ilyen testileg osztott háztulajdon, és ha igen, sűrűn-e vagy csak elvétve? 2. mikép van ezen állapot a telekkönyvekben feltüntetve ? 3. vajon az osztályba bele nem foglalt, tehát közöseknek maradt házrészeknek (pl. házfedél s illetve padlás, lépcsők, folyosók, csatornák, főfalak, stb.) használata és föntartása, meg általában az egész viszony nem válik-e az érdekeltek között gyakran egyenetlenségeknek és pereknek forrásává ? Ha felhívásom, mint remélem, nem marad viszhang nélkül, bátor vagyok t. ügy barátaimat kérni, kegyeskedjenek a nekem szánt adatokat hozzám Szebenbe küldeni és fogadják mindnyáján, kik támogatásban részesitendnek, már előre őszinte köszönetemet. Dr. Biermann Mihály, nagyszebeni jogtanár. Az ügyvédi kamarákból. — Hodossy-ovatio. Több tag meghívására f. hó 13-án a bpesti ügyvédi kamara helyiségében 92 ügyvéd jelent meg annak megbeszélése végett, miként fejezendő ki a kamara helyeslése és elismerése elnökének utolsó országgyűlési fellépése, a kar érdekében is tartott nagy ellenzéki beszéde miatt. Elnökül Horváth Károly, jegyzőül Králik Lajos választatván, a részvét általánosságát tanúsító nagyszámú értekezlet egyhangúlag elfogadta Mérő János és Perlaky Kálmán indítványát az elnök arczképének olajban festetése s a kamarában elhelyezése, ugy hozzá intézendő adress iránt, melynek szerkesztésével s az egész programm kivitelével az elnök s jegyző mellé választott hat-tagu bizottság megbízatott. — A gyulafehérvári ügyvédi kamara fegyelmi birósága R. Gy. nagyenyedi ügyvéd ellen B. Zs.-nak 1875. évi szeptember 23-án 56. fegy. szám alatt benyújtott panasza folytán folyamatba tett fegyelmi panaszos ügyét, a kamara ügyészének indítványa bevétele után, következő határozatot hozott: E. Gy. nagyenyedi ügyvéd ellen az 1874. évi 34-ik t.-cz. 69-ik §. c. pontjában körülirt fegyelmi vétség miatt a rendes fegyelmi eljárás ezennel elrendeltetik s a vizsgálatnak az idézett t.-cz. 80. és következő §§. szerinti eszközlése iránt a szükséges lépések jelen határozat jogerőre emelkedése után hivatalból fognak folyamatba tétetni. Indokok: B. Zs. 56. fegy. sz. alatti panaszában azzal vádolja paDaszlottat, hogy K. A. elleni perében, 6 év óta mi eredményt sem mutatott fel. Tekintettel arra, hogy panaszlott az 56. fegy. sz. alatt kibocsátott és utóbb 11./878. és 457./878. sz. alatt ismételt felhívások daczára, ezen panaszra, bár erre utóbbi száma, a fegyelmi eljárás elrendelésével fenyegettetett, nyilatkozatot adni makacsul vonakodott, a fegyelmi eljárás elrendelendő volt, annál inkább, mert panaszlott eljárása a panasz tartalmának valódiságát a valósziDŰség legnagyobb fokára emeli, már pedig a panasz tartalmának valósága esetén az 1874. évi 34-ik t.-cz. 69-ik §. c. pontja alatti fegyelmi vétség súlyos fokának fenforgása kétségtelen. Panaszlott ügyvédnek felebbezése folytán a magy. kir. Curiamint legfőbb ítélőszék fegyelmi tanácsa 1880. évi mártius 19-én 123.. szám alatt következő határozatot hozott: Tekintve, hogy panaszlott ügyvédnek 1875. évi deczember hó 12-ike óta, midőn a panaszt nyilatkozat-adás végett átvette, elegendő ideje volt védelmét előadni; tekintve, bogy azóta nyilatkozatának be. adására az ügyvédi kamara fegyelmi birósága részéről négy ízben, utasíttatott, azt beadni mindamellett elmulasztotta, az első fokú fegyelmi bíróság fentebbi számú és keletű határozata indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik. mert habár panaszlott felebhezéséhpz mellékelt iratokkal a panasz alaposságát megczáfolni törekedik, minthogy mégis ezen adatok az elsöbiróságnál elö nem fordultak, azokac a felebbviteli bíróság tekintetbe nem veheti. Indokolás / »a műemlékek fentartásáról* szőlő törvényjavaslathoz. . V' (Befejezés.) A törvényjavaslat 3. §-ára vonatkozólag megjegyzendő, miszerint nem minden régi építmény fog mint műemlék e törvény ótalnia s a kormány felügyelete alá vétetni, hanem csak az, mely a kormány részéről a műemlékek bizottságának meghallgatása után, fentartásra alkalmas műemléknek nyilváníttatott. Ámbár kívánatos lenne, hogy valamennyi, a százados háborúk s az idő romboló hatása után napjainkig fenmaradt emlékek további megromlástól megóvassanak, mégsem lehet azoknak különbség nélkül való fenlartását elvül kimondani. Tiltják ezt egyrészt a modern élet exigentiái, tiltja továbbá a műemlékek fentartásara rendelkezésre álló javadalmak korlátolt volta. Ehez járul, hogy a még fennálló emlékek között nem csekély számmal olyanok is találtatnak, melyek sem műépítészet], sem történelmi különös becscsel nem bírván, a tudományra nézve elégséges, ha azok holléte tüzetesen konstatáltatok s szakszerű felmérése, rajzok és fényképek által, azok képe az utókornak megmentetik. A föld alatt levő maradványok az azokat takaró földréteg által további megromlás ellen amúgy is meg levén védve, azon kérdésnek eldöntése, vajon hol és minő mérvben rendeltessék el azok feltakarása, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek tartatik fen. Indokát ezen intézkedés abban találja, hogy a földbirtokos csakis a kormány engedelmével takarhasson fel ilynemű műemlékeket, viszont hogy egyes buzgó, szakavatatlan műkedvelők ásatásai által ily emlékek mint pl. kúnbalmak, vagy ős temetkezési helyek a tudományos kutatások hátrányára fel ne dulathassanak. Magától értetik, hogy még azon esetekben is, midőn valamely helyen a kormány tudományos czélu ásatásokat rendel, azok csakis a telek tulajdonosának beleegyezésével, esetleg a teleknek előleges kisajátítása után eszközöltethetnek. Ezen törvényjavaslat 4. §-ában elvül kimondatik, miszerint a fentartandónak nyilvánított műemlék épségben tartá-áról az ezen törvényjavaslat 6. §-ának 2-ik pontja értelmében jelzett eset kivételével a tulajdonos gondoskodni tartozik, s hogy azon javításokat, bővítéseket vagy átalakításokat csak a vallás- és közoktatási miniszter engedélyével, az általa a műemlékek országos bizottságának meghallgatása után meghatározott módon teheti. Tekintve azon körülményt, miszerint a műemlékek legjelentékenyebb része egyházi czéloknak szolgál sa világi czélokra szánt műemlékek ismét legnagyobb részben községek s főurak, részben a kincstár tulajdonában állanak, ezektől jogosan várható, miszerint őseik iránti kegyelettel vezéreltetve, a régi dicsőség maradványaiként még fenálló építmények fentartásáról, a mennyiben vagyoni viszonyaik engedik, gondoskodni erkölcsi kötelességüknek ismerendik. A mennyiben pedig azok fentartásáról gondoskodni nem akarnak, vagy pedig a fentartáshoz szükséges néha tetemes pénzösszeggel nem rendelkeznek, alkalmat szolgáltassanak a kormánynak ezen építmények fentartásáról közköltségen gondoskodhatni. A kormány, ha a tárgyalás alá került műemléket oly jelentékenynek ismeri fel, miszerint annak közköltségeni fentartása indokolt, a körülményekhez képest vagy a gondozást elvállalja, vagy pedig az illető műemléknek lerombolását meg is engedi, eleve gondoskodik, hogy az, a mennyiben még meg nem történt volna, pontosan felmérettessék, lerajzoltassék vagy lefényképeztessék, s az így nyert okmányok a műemlékek országos bizottságának levéltárába letéteményeztetvén, a megsemmisült műemlék képe legalább az utókor számára megmentessék. Minthogy pedig a műemlékekre nézve ép oly veszedelmes, ha újítások és átalakítások, vagy kibővitések által, kivált ha ezen átidomások a műemlékek styljétől eltérő modorban foganatosíttatnak, eredeti typicus alakjokból kivetkőztettetnek, mellőzhetlenül megkívántatik, hogy ezen átalakítások, mint ez a községek birtokában levő műemlékekre nézve az 1871: XVIII. t.-czikk 26. §-ának f) pontjában elvileg kimondatott, csakis a közigazgatási hatóság, jelesen akár községi, akár magánbirtokban álljon a módosítandó, átalakítandó vagy kibővitendő műemlék, csakis a műemlékek épségben fentartására őrködő miniszter, illetőleg annak közegeinek hozzájárulásával s engedélyével foganatosíttassanak. Az ehhez hasonló 1832-ik évi november 16-ikán kelt miniszteri rendeletnek köszöni Francziaország a nagy forradalom alatt sokat szenvedett műemlékeinek fentartását, helyrehozását, s az épitészet művészetének felvirágzását. Hasonló módon intézkedik a műemlékek tárgyában alkotott svéd törvénv 1. és 9. §^-ban. Viszont a mennyiben valamely műemlék stylszerü helyreállítására