Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 21. szám - Indokolás "a műemlékek fentartásáról* szőlő törvényjavaslathoz. (Befejezés)

— 171 — a tulajdonos vállalkozik, a stylszerü helyreállításból eredő több költség elviselhetésére, a kormány anyagi támogatására is fog számithatni. A törvényjavaslat 5. §-ában elvül kimondatik, hogy azon esetben, ha valamely fentartandónak nyilvánított műemlék tulajdonosa azt épségben nem tartja, jogában álland a kormánynak az elhanyanyagolt műemlék fentartásáról gondoskodni; köteles lévén a tulajdonos a felmerült költséget a kormánynak megtéríteni. A műemlékeknek, mint a dicső hajdan néma tanúinak, lehetőleg fentartása természetes elkállódástól való megóvása lévén ezen törvényjavaslatnak czélja, a kormánynak módot kell nyújtani arra, hogy azon esetben, ha a tulajdonos a műemléket sem fentartani nem akarja, sem a kormánynak átengedni nem kívánja, azt a végpusztulástól megmenthesse. — Ez csak ugy történhetik, ha a kormány a műemlék megóvására szükséges (támfalazási, befedési, duczolási stb. efféle) műveletekst saját közegei által megtéteti. A mennyiben isteni tiszteletre nem használt templom- vagy kápolnáról van szó, a miniszter annak kisajátítását is elrendelheti. A tulajdonosnak a műemlékek fentartására vonatkozó kötelezettsége jelen törvényjavaslat 6. §-ában jelzett esetekben megszűnik; tartozik mindazonáltal, ha szabad rendelkezésre a kormány által fel nem jogosíttatott, a műemléket a bejelentéstől számítandó 40 napig érintetlenül hagyni. Valahányszor valamely tulajdonos a birtokában levő műemléket fentartani nem akarja vagy nem birja, a kormány őt a törvényjavaslat 7. §-a értelmében vagy szabad rendelkezésre jogosítja fel, vagy pedig, ha a műemlék fontosságát tekintve, annak országos költségpn fentartását szükségesnek ítéli, annak kisajátítását rendelheti el. Ez esetben, nehogy a kisajátítási eljárás befejeztéig a műemlék leromboltathassák, tartozand a tulajdonos azt az eljárás befejeztéig érintetlenül hagyni. Valahányszor valamely telken a kormány részéről tudományos czélokra ásatások rendeltetnének el s azok eszközlésére az illető telek tulajdonosa beleegyezését eleve meg nem adná, az ily ásatások megkezdése előtt az illető terület mindenkor kisajátítandó. Nehogy azonban az illető telek tulajdonosa tulajdonjogában és annak szabad gyakorlatában kelletén tul megszorittassék, nehogy viszont túlságos költségek által ilynemű kutatások a tudomány kárával kelletén tul megnehezittessenek; a kisajátítás mindazon esetekben, midőn az ásatási terepen kő- vagy téglaépitmény, avagy más anyagból készült laképület áll, véglegesen, midőn pedig ilynemű épület azon nem találtatik, csak ideiglenesen eszközöltetik, ugy hogy ez utóbbi esetben az ásatási-terepül szolgáló telek a tulajdonos tulajdonában marad, s csakis használati joga az ásatások idejére korlátoltatik. Magától értetik, hogy a kisajátítás akár ideiglenes, akár végleges, csakis a jelen törvényjavaslat 2. részében körülirt eljárás utján s valódi és teljes pénzbeli kártalanítás mellett fogna eszközöltethetni. A tapasztalás azt mutatván, hogy kivált régiebb időkben számos eltakart műemlék, különösen szobrok, kőkoporsók, feliratos kövek s több effélék feltakarásuk után részint külföldre vándoroltak, s igy a hazára elvesztek, részint a találók tudatlansága, roszakarata, vagy hanyagsága által épületanyagul felhasználtatván, elenyésztek, s igy a tudományra nézve teljesen megsemmisültek: szükségesnek mutatkozik szigorú intézkedés által odahatni, hogy ez jövőben ne történhessék. E czélból jelen törvényjavaslat 9. §-ában kimondatik, hogy mindenki, a ki valamely történelmi vagy műemlék becsével biró földalatti építményt vagy földfeletti építménynek történeti vagy műemlék becsével biró, eltakarva volt tartozékát felfedezte, s kiről műveltségi állapotánál fogva fel kell tenni, hogy a felfedezett tárgy emlékbecsének ismeretével bir s a törvényjavaslat 2. §-ában előszabott feljelentést a felfedezés napjától számítandó 8 nap alatt megtenni elmulasztotta, 5 —100 frtig terjedhető birságban marasztaltassékel, szintúgy 50—500 frtig terjedhető pénzbirsággal sújtandó mindaz, a ki valamely fentartandónak nyilvánított műemléket vagy ennek tartozékát önhatalmúlag ledönti, lebontja vagy rongálja, vagy ennek ledöntését, rongálását elrendeli vagy megengedi. Tartozik továbbá tűrni, hogy a műemlék, a mennyiben helyreállítható, az ő költségén állittassék helyre. A mennyiben ily törvényellenes cselekvény vagy mulasztás azon törvényhatóság, község vagy egyház képviselőtestületének határozatán alapul, mely birtokosa a műemléknek, a birságban egyetemlegesen azon képviselők marasztalandók el, a kik az illető határozat hozatalánál »igen«-nel szavaztak. A jelen törvényjavaslat 9. és 10. §§. értelmében kirovandott pénzbírságok a műemlékek fentartására fordítandók. Jelen törvényjavaslat a műemlékeknek lehető fentartását és megóvását, az illető tulajdonosok tulajdonjogának korlátozásával igyekezvén biztosítani, az ez ügyben szükséges eljárás, jelesen a törvényjavaslat 5., 9. és 10. §§-ban érintett esetekben az illető műemlékekre vonatkozólag területi illetőséggel biró járásbíróságra kell hogy ruháztassék. A bírság kirovása tárgyában az eljárás csakis a vallás- és közoktatásügyi miniszter kívánatára inditandó meg. Minthogy pedig oly ügyekről van szó, melyek rendészeti természetűek és veszély nélkül halasztást nem igen tűrnek, oly eljárási nemeket kell előszabni, a melyek utján a fenforgó ügyek gyorsan és lehetőleg csekély költséggel elintézhetők. E végre a bírságok tárgyában a rendőri kihágások iránti eljárás, a helyreállítási, valamint a fentartási költségek megtérítése iránt pedig sommás utu peres eljárás szabványai szolgálandnak zsinórmértékül. A műemlékekre való felügyelet jelen törvényjavaslat első szakasza értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatásköréhez tartozván, kell, hogy hatóságának e részbeni gyakorlására a törvénynek sikeres és szakszerű végrehajtására kellő számú és képzettségű közegekkel rendelkezhessen. E végre szolgál a műemlékek országos bizottsága, mely a központban működvén, a műemlékek fentartása vagy azok felhagyása iránt nyilatkozik, a helyreállítandó műemlékek jó karba hozatala tárgyában készült terveket és költségvetéseket, ugy szerkezeti mint különösen mürégészeti és idomtani szempontból megvizsgálja, — a minisztert minden irányban szakszerű tanácsával támogatja, a műemlékek összeírásáról és felvételéről (törzskönyvezéséről) gondoskodik. Ezen bizottság, mely ideiglenesen az 1872. april 4-én kelt miniszteri rendelettel szerveztetett, egy elnökből, egy előadóból, egy titkárból s több rendes és levelezőtagból áll, kiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevez ki. — Az elnök s a bizottsági tagok mint jelenben, ugy jövőre sem fognak fizetést húzni, csak kiküldetés esetén nyerendnek jelen törvényjavaslat 14. §-ában kijelelt mérvben útiköltségeik j felszámítására jogot; rendes fizetés esetleg tiszteletdíj, csakis az elő: adónak s az irodai és levéltári teendők végzésére hivatott titkárnak J járand. Míg t. i. az elnök s a bizottsági tagok tisztje tiszteletbeli, s a j bizottság építésze csak esetről esetre tényleg végzett munkája szerint j dijaztatik, addig kell, hogy az ügyeknek a bizottságban előadására i hivatott előadó, nemkülönben a levelezések vezetésére, az iroda és I levéltár rendben tartására hivatott titkár állandó díjazásban részesülI jenek. E tekintetben megjegyeztetik, hogy a mennyiben egyikük vagy másikuk már rendesen díjazott más hivatalt visel (pl. tanár, vagy épités/.eti tisztviselő), egy ember két hivatalt nem viselhetvén, csak tiszteletdíjakat húznak. A mennyiben azonban más rendes hivatalban nem állanak, illetményeiket királyi tisztviselőkként fizetésül élvezendenék. Ily műemléki bizottságok Prancziaországban már 1837-ben, Ausztriában ő cs. és ap. kir. Felségének 1850. deczember 31-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán 1853-ban, Olaszhonban 1874. auguszt. hó 4-ikén királyi rendelettel küldettek ki, s működésük mindenütt kellő sikerre vezetett a nélkül, hogy az államkincstárt nagy mérvben terhelte volna.*) A műemlékekre való közvetlen felügyeletet egyrészt a műemlékek j bizottságának levelező (vidéki) tagjai, másrészt a közigazgatási bizott, ságok lesznek hivatva gyakorolni. A bizottság levelező (vidéki) tagjai, előforduló alkalomkor, a ] bizottság felszólítására vagy saját kezdeményezésükből észleléseikről ' időről-időre értesitik a központi bizottságot; mig a közigazgatási bizottságok évnegyedenkint tartozandnak a területükön található műemlékekről, illetőleg az azokon észlelt vagy azokra nézve tervezett ! változtatásokról, az országos bizottságnak jelentést tenni. A közigazgatási bizottságok tisztjéhez fog tartozni a műemlékek i orsz. bizottságának felszólítására eljárni s eljárásukról jelentést tenni. Ezen bizottságok hatásköre az 1876: VI. t.-cz. értelmében a | közmunkákra, nemkülönben az építkezés körül felmerülő rendészeti J ügyekre is kiterjedvén, a műemlékek károsítások elleni megóvása legj inkább ugy érvényesirhető, ha ezen bizottságok hatásköre a műemlékekre mint középületekre is kiterjesztetik, annál inkább pedig, minthogy a fentidézett törvény értelmében az illető törvényhatóság terüleJ tén létező akár kinevezett, akár választott közegek azon bizottságnak I alárendelvék, intézkedéseit, utasításait ezen törvényben jelzett korlá| tok közt foganatosítani kötelezvék. Az országos bizottság fentartásával járó kiadások a műemlékek I javadalmából fognak fedeztetni, mint ez a dolog természetéből folyó' lag évek óta történik. A kisajátítások, a felvételi, tatarozási, és helyreállítási munkálatok költségei, a mennyiben az utóbbiak a műemlékek kegyurai avagy tulajdonosai által nem viseltetnek, illetőleg meg nem téríttetnek, szintén a műemlékek fentartására évenkint megszavazott országos javadalomból (ez idő szerint 18,000 fit), s a mennyiben egyházakról van szó, az azok fentartására rendelt egyéb forrásokból lesznek, miként eddig, ugy jövőben is fedezendők. A jelen törvényjavaslat II. fejezetének 18—75. §§. tartalmazzák azon szabályokat, melyek a műemlékek biztosítása czéljából szükségessé válandó kisajátításra s az a körül követendő eljárásra vonatkoznak. A kisajátítás által az illető birtokosnak birtoka, illetőleg tulajdona iránti joga részint korlátoltatván, részint megszüntettetvén, ezen eljárást szabályzó törvényszakaszok szerkesztésénél különösen arra kellett figyelemmel lenni, hogy a tulajdonosnak a műemlékekre vonatkozó joga csak azon esetben és csak oly mérvben korlátoltassék, esetleg megszüntettessék, a midőn és a mennyiben azt valamely fentartásra méltó műemléknek az enyészettől megóvása mellőzhetlenné teszi. E tekintetben a kisajátítás vagy ideiglenes (59—69. §§.), midőn csak ideig-óráig válik a tulajdonjog használatának korlátozása szükségessé; vagy pedig végleges (18—58. §§.), midőn a dolog természeténél fogva a műemlék és azon telek, melyen áll, örök időre a magántulajdonostól elvonatván, az állam, illetőleg a műemlékek országos alapjának tulajdonává (56. §.) válik. *) L. Circulaire du Ministre de l'Intétrieur du 10 avout 1837. — Notes circulaire et rapports sur le service de la conservation des monuments historiques 13. s. k. lap. — Jahrbuch der k. k. Central-Commission zur Erhaltung und Erforschungder Baudenkmale 1856. évi 5 lap. Regio Decreto col quale sono nominate Commissioni conservatrici dei monumenti e delte opere d'arte. 1. agosto 1874.