Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 21. szám - A magyar magánjog mai érvényében. Az elmélet és gyakorlat igényeire aló egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál, egyetemi tanár. 5. [r.]

— 169 — Ily badarság nem tür commentárt. S e fejezet élén még a codice civile is díszeleg s a cittadinanza vívmánya szóba sem hozatik! Az ingatlanok öröklése is mindenkor az örökhagyó lakhelyének törvényét uralja; ellenkező »régibb felfogás — némely államokban, mint Franczia- és Angolországban még ma is követtetik.« (39.1.) A fenálló jogrendszerek politikai, társadalmi alapjairól nem is álmodván, a régibb felfogás szembeszökő helytelenségét azon joglogika sértésében látta, mely a hagyaték és öröklés egységét felteszi, mi megáll római jog szerint, de értelemmel nem bir a mi jogunkban. Két lappal odább ismét azt olvassuk, hogy a hazai törvények kihatnak »idegenekre, ha itt tartózkodnak, vagy fekvő jószágot birnak*, stb. (41. 1.) Nem tudjuk meg a lakhely jogi fogalmát, nem tudjuk, miért szól szerző csak törvényekről, hol minden tárgyilagos jogszabály értendő. Csak annyit tudunk meg, hogy Socrates nem tud semmit. A dologbani jogok sans phrase vagyoni jogoknak kereszteltetnek (37.1. s passim). A statútumok »törvény vagy szokás nem létében tételes jog gyanánt szolgálnak« s mégis »az illető területen megelőzik a közönséges jogot, mely csak akkor nyer alkalmazást, midőn amaz hézagos levén, bizonyos esetre nézve kielégítő intézkedést nem tartalmaz.« (105. 1.) Tehát egyrészt az országos jog kizárja a statútumot, másrészt a statútum kizárja az országos jogot. Marad érvényes jognak semmi. Testület meg nem szűnik tagok nélkül, »mig czélja megvan és kilátás van rá, hogy a czél elérésére uj tagokat nyerhet. Például megtörténhetik, hogy egy ragályos járvány miatt a Kisfaludi társaság tagjai mind kihalnak, ezért az nem szűnik meg létezni,mert újra alakítása nem lehetetlen*. (173. 1.) De a csőd megszünteti a testületet e kilátással együtt. (174. 1.) Ugyané szép 1an kapcsán előadja, mily esetekben van a törvényhozásnak joga testület megszüntetésére (173.1.), mi tételes jogi tankönyvben kissé meglepő elmélkedés. A hiteles helyek fenálló, mint régente működő intézmény, szerzőnél jogi személyként mutattatnak be. (180., 182. lk.) így megy ez elejétől végig. Ha minden helytelenséget, képtelenséget és ellenmondást elsorolni akarnánk, melyet e könyv tartalmaz, kihagyás nélkül kiirni kellene azt, mert minden lapja, minden mondata kihívja a birálat iszonyát. Ha pótolni akarnók szerző mindentudatlanságát, egész uj könyvet kellene Írnunk. Csak két példát még. Ha egyéb haszna nincs ily észellenes vállalatnak, legalább kettőt követelhet a szegény tanuló tőle, ki ily könyv megvásárlására kényszeríttetik. Az egyik az irodalmi áttekintés, a könyvészet. Mert nincs, még magyar nyelven sem, könyv, mely rosszaságban ezzel vetélkedhetnék, melyből legalább valamit tanulni nem lehetne. A Suhayda, Ökröss, Knorr-féle irodalom, az osztrák polgári törvénykönyv transcriptiói ehhez képest sublimált tudomány, de még Zlinszky könyve is, mely eddig a csalhatatlan helytelenség pápája volt irodalmunkban, ezután szerző müve mellett csak kispapnak mutatkozik. Sághy Gyula könyve pedig égben trónon ülő isten igéje ezekhez képest. Tehát legalább irodalmi idézeteket várunk, mint annyi praetentióval igértettek és a budapesti könyvtárak — szerző szerint jogi személyek — székhelyén tartózkodó egyén által, ki a források fáradságos utánkeresése nélkül dolgozik, adathattak is. Mit kapunk e helyett ? Vegyünk elő bármely példát. >66. §. 105.1. Vallás*. Idéztetik 1 magyar, 2 franczia, 19 német könyv. Szól 1 egyháztörténetről (1844-től), 2 a mennoniták hitvallásáról s történetéről (1824 s 1829-ből), 18 a zsidók jogáról, szertartásairól, némethoni történetéről (p. o. Spieker: Ueber ehemalige und jetzige Lage der Juden. Halle 1809. Hiinle : Geschichte der Juden in Frankén im Fürstenthum Ansbach stb.), és 1 az uzsoráról (Neumann: Geschichte des Wuchers in Deutschlan d.). Zsidó és uzsora synonim ? vagy hallatlan hanyagság német katalógus kiírásában legyen-e ez, azt nem tudjuk, nem vizsgáljuk. De kétségtelenül ez nagy botrány, melyet tűrni nem szabad, melyért sajnálni lehet a középkor szokását, botrányos könyvet pellengér alatt elégettetni. A másik minimális követelmény, hogy a ki nem tudós, nem dolgozik a tudomány határainak kiszélesbitésén, nem fedez fel semmit, nem képes semmi eszmére, csak paedagogikus tölcsér az irodalomban is, az legalább annyi eruditióval, annyi oktatási becsülettel birjon, hogy egy tudományág rendszerének kézikönyvében e rendszer egész vázlatát adja. Legalább az áttekintés, a csontváz legyen meg, abból egész oldalborda ne hiányozzék. Es mit látunk szerző 398 lapos általános magánjogában, melybe belefért a codiflcatio, mert meg volt szerzőnek erről irt, újra fructificált szerencsétlen czikksorozata, belefért a nevetséges és botrányos idézetek óriás halmaza, belefért a mai érvény köpenyében a régmúlt história, belefért ezer nem ide való dolog? Azt látjuk, hogy ezen irodalmunkban eddig legterjedelmesebb részből egyszerűen kimaradt a rendszernek elméletileg és gyakorlatilag főfontosságu része: a jogok védelme. Akár "Windscheidből, akár Ungerból, akár melyik mintájából kiindulva, ez szerzőn csak ugy eshetett meg, hogy kifogyott a sok uzsora-vallás stb. töltelék folytán a kiszabott hely, a kiadó kérlelhetlen volt, egy darabot elhagyni kellett, fogta magát s kidobta a jogok védelmének tanát. Omen. E könyvben a jog védetlen, oly védetlen, mint a tudomány, mint az irodalom. Hasonló botrány példáját eddig csak egyet ismerünk irodalmunkban, midőn Zlinszky a kötelmi jogban kihagyta a társaság fejezetét. De Zlinszky mellett enyhítő körülmény, hogy ő a gyakorlat elfoglalt embere, akkor talán épen társaságban volt, mikor róla írni kellett volna, és idiosynkrasia belejátszott feledésébe. Szerző ellenben tanár, maholnap okvetlenül akadémiai tag, elmélet embere, ki a gyakorlatra csak tekint; mivel igazolhatja ő magát ? Szerzőnek egy collegája azt tanácsolta az elnyomott ügyvédeknek az országgyűlésen, hogy természetes hivatásukhoz, kapához és kaszához térjenek vissza. E nyers szavakat mi senkire sem engednők alkalmazni. Hanem azt természetesként helyeseinők, ha szerző irodalmi méhese még »zajtalanabbá« lenne. Dr. Dell'Adami Rezső. Magyar Jogászegylet.* — Az igazgató-választmánynak f. hó 15-én tartott ülése. — Jelenlevők : Csemegi Károly elnök ; Dr. Környey Ede alelnök; Czorda Bódog, Daruváry Alajos, Szentgyörgyi Imre, Tóth Elek, Dr. Vécsey Tamás választmányi tagok; Dr. Dell'Adami Rezső, Dr. Fayer László titkárok; Dr. Tauszig János könyvtárnok. Elnök üdvözli az újonnan megválasztott választmányt, s felveti azon kérdést, hogy addig, mig az egylet állandó helyiséget bérel, hol volnának tartandók a teljes-ülések. Határoztatott, hogy a budapesti ügyvédi karaara felkéressék helyiségének ideiglenes átengedésére. Elnök javaslatba hozza, hogy a nyári időszak beállta előtt még egy teljes-ülés tartassék, melynek napirendjére tűzetnék Dr. Dell'Adami Rezső előadása, mely a mult ülésben elmaradt. Elfogadtatott. Elnök a könyvtár berendezésének módozataira hivja fel a választmány figyelmét. Tauszig könyvtárnok nincs azon helyaetben, hogy a beszerzendő könyvek iránt már most javaslatot tehessen, mivel a tagsági dij leszállítása folytán nem lehet tudni, hogy az egylet mennyit költhet e czélra a folyó évben. Jelenti, hogy több egyleti tag olvasó-kört alakított, mely számos külföldi folyóiratot fog megrendelni, s használat után a folyóiratok átmennek az egylet tulajdonába. Ily módon az egylet a könyvtári költségvetés terheltetése nélkül becses müvek birtokába fog jutni. Jelenti továbbá, hogy az egylet t. elnöke hajlandónak nyilatkozott saját könyvtárából több müvet az egylet könyvtárába áthelyezni, hogy a tagok azokat használhassák. Köszönettel fogadtatik. Tóth Elek a tagokhoz felszólítást javasol intéztetni az iránt, hogy az egylet könyvtárát gyarapítsák. Elfogadtatik.