Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 21. szám - Igazságügyi viták

— 166 — egy ily személy, és senki más. A létesítendő jogállapot a sajtó jogi különlegességét abba helye/J: hogy eltérőlcg az általá­nos beszámítási elvektől, egyenlő büntetéssel, egyenlően tett esi büntetéssel sújtja mindazokat, a kik a sajtó­ipar terén mozognak, ha a dolus rájuk bizonyul. Szedőgye­rekek, hordárok bírálata alá helyezi a sajtót. Elfojtja ott, hol iparának — életének — forrása lüktet. Ehhez járul, hogy halomra döl az esküdtszéki intéz­mény. Közel fekszik, hogy az 1848. sajtótörvény által sajtó­vétségekre behozott jury elé csak azok fognak állíttatni, kik ezen törvény alapján vonandók felelősségre, nem pedig azon számnélküli egyének, a sajtó-ipar távolabb eső tagjai, kik a codex alapján az együttes felelősség elvénél fogva azokon kivül vonhatók bünperbe. Es fenyeget mindezek mellett az osztrák »objectives Verfahren* a codex 62. §-ában. Figyelmeztettünk már nmlt bét előtti számunkban azon veszélyekre, melyekkel a két rendszer combinatiója jár. Ma a képviselőház már döntött. Csak egy lehet még a mentő, a főrendiház. Alkalom van adva a sajtónak, mutassa, tudja-e megvédeni magát; alkalom van adva a főrendi háznak, mutassa, van-e érzéke a kor haladt intézményei iránt. Igazságügyi viták. A mult heti képviselőházi viták a büntető-törvény­könyvek életbeléptetésének a jogügyi bizottság által revideált határozmáuyai felett érdekes világosságot deritettek azon pálya alakulására, melyen nehezen kivívott uj anyagi bün­tetőjogunk a gyakorlati életnek bemutattatni fog. Számára oly diadalkapu emeltetett, melyen nem egy sophisma-her­vasztotta levél, nem egy éles töviskorona díszeleg. A codificatio által alkotott jogbizonyosságnak értékét s üdvös hatását ha fel nem áldozza, legalább csor­bítja és kétessé teszi, midőn a kivitel és alkalmazás közegei szakértelem nélkül, jogi ellenőrzés nélkül, hathatós felelősség nélkül kezelvén a bizonyos jogot, azt a gyakorlatban ismét bizonytalanná teszik vagy épen képtelenek biztosítékot nyúj­tani a legfőbb jogczél, a jogbiztonság tekintetében. Fájdalom nagyon is jogosult bizalmatlanság kifolyása voltak azon ellenzéki ellenvetések, melyeket Veszter, C bor in, Eötvös, a gyakorlat emberei, az egyes bírói hatás­körnek súlyosabb és gyakori vétségekre kiterjesztése ellen felhoztak és melyekre a közigazgatási hatóságok büntető bíráskodásának jogi ellenőrzésének, birói felebbviteli fórum­nak követelményét, alapították. E jogosult gyakorlati kivánalmak természetesen mellőz­tettek. Az ideiglenes »eddigi gyakorlat*, melyre Emmer, Zsiros, Pauler és Tisza hivatkoztak, napról napra még a főváros területén is a rendőri biró és egyes bíró bün­tető törvénykezésének oly eseteit tünteti fel, melyek másutt az általános felháborodás viharát keltenék, míg nálunk, mert természetesen rendszerint tudatlan, szegény embereket sújtanak, legjobb esetben a hivatalos hatalommal való vissza­élés miatti intést voüják maguk után. Hiszen nem rég történt meg, hogy a belügyi miniszté­rium egy rendőri közeg törvénytelen hatalmaskodását annak »világos jogtudatlanságával* mentette ki. Mit várhatnak a büntető-törvénykönyvek tudományos beszámí­tási elvei a közigazgatási hatóságok kezelésében, arra leg­főbb forumoknak ezen ominosus felfogásából vonhatunk következtetést. Más eset. Budapesten székelő egyes biró szokás szerint elrendeli kihágásról gyanúsított előleges letartóz­tatását tagadása miatt, mig terhelő tanukkal szembesit­tethetik, mire hosszabb határidő tűzetik ki, mint a mennyi a kihágásban bebizonyított vétkesség esetén büntetésül kiszabható lenne. E praparatorius detentio ezen egyes biró felfogása szerint felebbezhetlen, mert nem »irás­belk, azaz végzés nélkül rendeltetik el (!), mert a táblára nem lehet felebbezni, mivel az meritorius második instantia (!), a törvényszéki appellatorium pedig csak vizsgálóbírói le­tartóztatás eseteire vonatkozik. Ilyen a felfogás és módszer az »eddigi gyakorlatban* a minisztériumtól '/8 mértföldnyi távolságon belül. Mielőtt a hosszú határidő lejár, a letartóz­tatott a szülés közelsége miatt a törvényszéknek adatik át, mert az egyes biró nem rendelkezik kórházzal. A törvény­széki orvosi vizsgálat, coristatálja, hogy a terhesség még uem előrehaladott és hogy a lebetegedésről még hónapokig sem tarthatni. De miután az egyes biró az »átszolgáltatott« fogolyt nem tartja többé evidentiában, ez »előzetes« letartóztatásban elfeledve lesz és több hónapon át ülve marad. Most folyik a fegyelmi vizsgálat szép csendesen, mely a kir. ügyészségnek ily esetben ismert »lovagiassága« folytán bizonyára hivatalos »helytelenítéssel* íog végződni, mert mindennek oka tulajdonkép a »szóbelileg* letartóztatott, ki szó nélkül leült annyi időt. Ezek a »leggyengébb* esetek példái, minők százával előfordulnak. Nincs bennük egy csepp rosz akarat, csupa szokott kényelem, alaktalanság és bevett gyakorlat. Es ezen 20 évi ^ideiglenes* joggyakorlat, mely tettleg a jogtalan gyakorlata, most törvényes szentesítést nyert! Az aggódó kedélyek megnyugtatására Emmer és Pauler az egyes birói büntető eljárásnak kilátásba helye­zett, rendeleti szabályozására utaltak, mely majd meg­alkotja a vádeljárás, nyilvánosság, védelem, vizsgálati fog­ság korlátozása stb. jogbiztositékait és véget vet a bevett osztrák reactionarius eljárás önkényü zsarnokságának. Azzal is vigasztaltak, hogy a túlságos hatáskörből eredő, most törvényesített bajok majd orvosolhatók (!) lesznek felebb­vitel utján, mely alkalmasint a ^szóbeli* letartóztatás ellen is ^birtokon kívül* azaz »kóteron belül* kegyesen meg­engedtetni fog. Azt persze ezen logikával sem magyarázhatták meg, hogyan lehessen egész eljárást néhány rendeleti szakasz­szal rendezni, hogyan lehet az állam elleni bűnesetek­ben magán panaszost fogni, ki a kir. ügyészt pótolja és vádeljárást biztosit (!), hogyan lehet hatályosan ellen­őrizni a nyomozó és itélő egyes biró eljárását, mikor a felső bíróság ezen egyes biró actáiból meríti még az egész tényállást is. E nehézségek méltatása nem akadályozta Zsiros Lajost abban, hogy egy az általános vitán elfojtott spee­chet állapotaink és »gyakorlati« igazságügyi politikánk védelmére el ne mondjon és ki ne jelentse, hogy ő nem he­lyesli a büntetőtörvénykönyvek nem nemzeti szellemű intéz­kedéseit és hogy ő az egész európai jogfejlődésnek büszkén odaveti keztyüjét. Mert Ő ellenmondá3t lát az állam, káro­sult fél és tanuk érdeke és az egyéni szabadság biztositékai között és ő az elsőt többre tartja az utóbbiaknál. Hivatkozott arra, hogy testületi bíróságaink is egyes birák kitűnő vizs­gálatai alapján járnak el, stb. Nem tudjuk, felvette-e a kihívott európai jogfejlődés Zsiros Lajos kt-ztyüjét, de már vizsgálatainkról tudjuk a tes­tületi, főleg felsőbb bíróságok kifogyhatatlan panaszait a felett, hogy e hiányos, helytelen vizsgálatok büntető eljárá' sunk rákfenéjét képezik. Ha tehát egyes birói rendszerünk mértéke ez legyen, akkor gyenge lábon áll nemzeti jogunk, melyet a Bachkorszakból átvettünk. Eredeti volt Bokross. Csak akkor szólalt fel az egyes biró elleni harmadik instantia feleslegességéről, midőn a köz­igazgatási hatóságok biráskodása 60 kihágási esetben, két hónapig, 300 írtig terjedő büntető-hatalommal már bizto­sítva volt. Ha itt nincs semmi jogi garantia, amott elég a táblai controle, mert a tábla igen jó — Bokrossnak. Ez érvelés trivialiter azt tartja: ha tegnap felhőszakadást bocsá­tottunk rátok és mégis megtagadtuk a íedelet, akkor ma a csendes eső ellen ne kérjetek ernyőt. Bokross szerint ez il­logikus volna, ü a helytelenségeket párosan szereti, a sym­metria embere. A logikát »csak ezen törvény keretébení ismeri. Ez persze furcsa logika. Legérdekesebb természetesen Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán dialektikus párbaja volt, melyben utóbbi vesztett ügyet, a közigazgatási hatóságok gyors eljárását védte s azok birói ellenőrzésében a sikeres működésük és felelősségük korlátozását akarta felfedezni.

Next

/
Thumbnails
Contents