Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 20. szám - A "Magyar Jogászegylete közgyűlése

— 161 — tit, nem silányit, nem kápráztat: hanem alkot, emel, nemesit és felvilágosit. Mi tudjuk és átértjük: »hogy nem a legáldásosabb elemek azok, a melyek a legnagyobb robajjal jutnak a felszínre.* Időszerűtlen a mi egyletünk ? Ha van Európában ország, mely egy tartós, állandó jogászegylet ernyedetlen működését épeu most szükségessé teszi: ez ország mindenek fölött Magyarország. Es nem látjuk Francziaországban, mely több századon keresztül tudományos alapokon és tudományos rendszerben müveit valódi jodtudománynyal bir, melynek régi és uj jogászai, tudósai bámulatát képezték és képezik a világnak, melynek jogtörténetét, jogliteraturáját egész Európa a legnagyobb élénkséggel tanulmányozta, melynek codtxei és ezeknek elvei vagy egészbea vagy főbb részében, közvetlenül vagy közvetve Európa nagy részén uralkodnak, egy más részének pedig törvénykönyveit áthatják: nem látjuk-e e hatalmas és lelkes államban, a jogtudósok nagy számát állandó társulattá alakulva, azon czélból, hogy a külföldi törvényhozások jogi alkotásait szakadatlanul megfigyelje, a nevezetesebb termékek elvei és főbb intézkedései iránt a társulatban eszközlött felolvasások és ismertetések által a franczia jogászköröket tájékozza; szóval, hogy magát a jogtudomány világ-mozgalmával érintkezésben tartva, a felismerés eredményével saját nemzetének tudományát és jogéletet termékenyítse ? És nem látunk-e Angliának csaknem mindenik nevezetesebb városában állandó tevékenységben működni egy-egy L&w-reform society-t, melynek észleletei, vitái, tervei a jogélet mindenik ágát átfoglalják, bonczolva, bírálva az alakítás és átalakítás uj eszméit; felderítve azoknak tartalmát, horderejét, vonatkozásait, helyességét, czélszerüségét vagy hibáit? E társulatok munkái azok, melyek számtalan folyóiratban közzétéve a társulaton kivül állóknak tevékenységére is ösztönül, alkalmul szolgálnak: mindenesetre pedig tájékozást nyújtanak Anglia nem-jogászközönségének is az iránt, a mi intézményei körül szükséges, az iránt, a mi közvetlenül a teendők küszöbén áll, valamint az iránt, a minek létrehozatala a jövőtől váratik. Németországban az állandó jogászgyülésen kivül szintén fenállanak külön jogászegyletek, és Ausztriában is permanens tevékenységet fejt ki a Juristen-Verein, pedig mindnyájan tudjuk, mily nagyszerű tevékenységet fejt ki a német jogliteratura; mily hatalmas és rendszereket képező alkotásokat hozott létre vagy fejlesztett tovább a német tudósok buvárlata; hány sarkalatos elvet állapított meg, hányat igazított helyre, hánynak mutatta ki kétes becsét, és hány a százados megszokottság mély medrében megtámadhatatlannak tartott úgynevezett elvre nézve mutatta ki, hogy az minden benső jogosultság nélkül, csakis a kényelmes traditiónak eszme-tunyasága által tartatott fen. A közjog, az anyagi magánjog, a perjog, a büntetőjog, a kereskedelmi jog, az illető disciplinák Aristarchusai által eszközlött ujabb és ujabb szempontokat előtüntető rendszeres feldolgozásai; az egyes részekről, majd az egyes institutumokról, majd egyes kérdésekről, ezek természetének legváltozatosabb elvekre, alapfelfogásra való viszszavezetésével, állásuknak a rendszerben, viszonylataiknak más institutumokhoz vagy jogi tételekhez, más és más irányban való kimutatásával, az alapeszme hajszálnyi különbségéből feltétlen szükségességgel származó eredmények leguagyobb változásának éles feltüntetésével keresztülvitt nagyszerű monographiák; a tudomány kincsbányáját képező értekezések százezrei: mindmegannyi szövétnekek a német jogtudomány terén; mindannyi előmunkálatai a német codificationak, útmutatói a német joggyakorlatnak. És ha mindamellett Németországban, és a vele csaknem tudományos közösségben élő Ausztriában, hasznos működési tér jut még a jogász-egyletek testületi munkásságának is: akkor lehet-e mondani, hogy Magyarországon az itt létező viszonyok között egy állandó jogászegylet megalakulása nem volna időszerű? Nagy, sőt bámulatos haladás mutatkozik főleg a legutolsó évtizedben nálunk is a jogtudomány terén; ki nem észlelné, hogy a tanulás komolyabb, a buvárlat mélyebb lett? hogy az elvek tüzetesebben vétetnek szemügyre? s folyományaik egész területére kiterjeszkedő beható bírálatok tárgyaivá váltak ? A phrázis. mely oly hatalmasan hangzott és viszhangzott egy évtized előtt, ma már csak ritkán gyakorol vonzerőt, és a legtöbb esetben szánalmas mosolyt idéz a komoly hallgató vagy olvasó ajkára. A hivatkozás valamely külföldi törvény tételére vagy valamelyik nagy iró szavaira sem ragadja többé bámulatra a kebleket. A nagyobb arányokat nyert és intensivebben müveit tudomány elvitte a gyermekded hiszékenység könnyű lelkesedését, a rideg scepsisnek bonezoló szigorát állítva helyébe. Literatúránk is erősebh, tartalmasabb és terjedelmesebb lett; mindazonáltal nem ringathatjuk magunkat azon illusióban, hogy feladataink magaslatáig eljutottunk, hogy a jogéletünk megállapítására nélkülözhetlen előfeltételeket teljesen birjunk, hogy az előrehaladottabb államok tudományossági fokáig elértünk volna. Részletezzem-e a hiányokat? Nem szükséges. Egy művelt, öntudatos, felvilágosodott jogász-közönséghez szólok, mely ismeri helyzetünket, előítélet és túlbecsülés, de egyszersmind a jogosulatlan ócsárlásban való tetszelgés keresett túlzásai nélkül birálja meg állapotainkat. Önök tudják, hogy mennyinek és minek vagyunk hiányában; hisz már azon tény, hogy nemes törekvésük egyesületünk körébe vonzotta Önöket: élénk nyilvánulását képezi azon erőkifejtés szükségessége érzetének, mely erőkifejtés, épen e hiányok leplezetlen bevallásában, de egyszersmind a pótlások elkerülhetlenségének tudatában találja nemes indokát és czélját. Igenis, mi hátrább vagyunk a jogtudomány ösvényén, mint a kedvezőbb viszonyok között fejlődött európai nyugoti nemzetek. De nincs okunk szégyenleni elmaradásunkat, mert oly okoknak következménye ez, melyek nemzetünk hazaszeretetének, erkölcsi erejének és politikai értékének a világtörténelem legszebb lapjaira bevésett büszkeségét, politikai életünknek jogezimét és biztositékát képezik. Ha megadatott volna e nemzetnek, hogy a század negyvenes éveiben uj irányban megindult szellemi áramlat csakis természetes akadályaival megküzdve tovább fejlődhetik; ha a Deák Ferencz, Szalay László, Eötvös József és más jelesek által újra felvett és fentartott jogi reform nagy kérdéseinek eszmeharcza nem szorittatik le egy előre nem látott nagyszerű esemény és az azt követő sötét visszhatásnak minden nemzeti tevékenységet elzsibbasztó kényszere által: semmi kétség, hogy e nagy szellemek biztos és erős kezében tartott szövétnek világossága eloszlatta volna a jog nagy elveit és ezek nagy áldásait elborított homályt; nincs kétség, hogy a hazafiak meleg vonzalma megnyeretik a 18-ik század bölcsészetének, a túlzásoktól megtisztult jog követelményei és garantiái számára; és hogy a folytonos terjedésben haladó jogtudományi buvárlat mindinkább fokozva a tevékenységet, ujabb ösztönt nyerve az eredmények által: eljuttatta volna nemzetünket a fejlődés azon fokáig, melyen más nemzetekkel egy vonalban küzdhetne a haladás további vivmányaért. A végzet akarta, hogy művelődési haladásunk e legfényesebb korszakát más természetű harezok, később pedig a nemzeti létfentartás végett folytatott vihartalan, de mély, meglepő tünemények nélküli, de bámulatos küzdelmek váltsák fel. Mi megmentettük nemzeti életünket: ezen eredményt tészszük a mérleg egyik szelenczéjébe; ez ezerszeresen felér azon vád súlyával, mely ellenünk a jogtudomány fejlődésére különösen termékeny másfél évtizednek elvesztése folytán, hátramaradottságunk miatt felhozathatik. Fájdalom, azon összekötő fonalak, melyek fejlődésünket a negyvenes évek irányával újra egybekapcsolhatták volna a hazai közérzületben, a hosszú küzdelem alatt csaknem elenyésztek, és igy alkotmányunk helyreálltának első éveiben egy-egy nézet, egy-egy felvergödő látszatnak vagy tünetnek ellenőrizetlen befolyása alatt gyakran a legellentétesebb áramlatok érvényesültek. Büszke emléke lesz mindazonáltal ezen időszaknak az 1869: IV-ik t.-czikk. Nem von le magas irányú tételeinek értékéből sem az, hogy egy-egy pontban talán nem eléggé óvatosan, talán nem elég megfigyelésével a létező állapotoknak, rögtön teljes mértékben meg akarta valósitani azt, a minek egyideig a szakadatlan megfigyelés és az ennek megfelelő óvatos, de erélyes intézkedés hatása számára kellett volna nyitva tartatnia. Nem von le értékéből az sem, hogy legfőbb elve, a jogélet föltétlen követelménye, a transactiót nem tűrő categorikus impeiativusa.- a közigazgatásnak elválasztása az igazságszolgáltatástól, alig hogy kimondatott és jogrendszerünk alaptételévé emeltetett, már meg is sértetett. Nem von le ezen minden erőlködés daczára is csak ephemer életű hatalmi tulkapás által megsértett sarktörvény epochalis értékéből és a nemzetnek az ezen törvényt megalkotott törvényhozás iránti örök hálatartozásából az sem, hogy az ezzel csaknem egyidőben keletkezett más jogi törvények, habár egyes helyein, különösen egyes ártatlan fentartásaival és a jövőre szóló utalásaival ugyanazon eszmék származottjainak mutatkoznak mint a birói hatalomról szóló törvény: mindazonáltal nélkülözik a kérdés tüzetes átfoglalását, melyet megoldani, a feladat egész tartalmának belátását, melynek megfelelni akarnak ; főleg nélkülözik az egy és uralkodó eszme keresztülvitelének erélyét és bátorságát, a tüzetességet és határozottságot. A garantiák szüksége hozta létre az 1869: IV-ik t.-czikk mindenik lényeges tételét. A 18-ik század bölcsészeinek szelleme, az ezek tanait hirdető és terjesztő nagy hazánkfiai kezdeményezésének és culturai apostolkodásának áldásos műve lett e törvényezikk nagy horderejű rendelkezései által államintézményeink közé nemcsak fölvéve, hanem ezeknek uralkodó szabályzója. E törvénynyel, e törvény által lépett be törvénykezésünk a polgárosult világ közös jogrendébe és fogadtatott az el az európai társadalom jogoltalmának a többiekkel egyjogu tényezőjévé, biztositékává. E törvényre való utalással utasitotta vissza egyik külföldi miniszter a hivatalos befolyást, mely Magyarország meg nem tisztult igazságügyi viszonyainak felemlítése által vissza akarta tartóztatni a külföldet attól, hogy a jogsegélyezési szerződésnek hazánkkal is leendő megkötése által mi is elismertessünk a nemzetközi jog tényező alanyaivá. Magyarország igazságügyi viszonyai — válaszolá a külföldi miniszter — a legutóbbi törvények által örvendetesen és a többi államokkal egyenlő alapokon fejlődnek : súlyt helyezek reá, hogy a szerződő felek közé Magyarország is bevétessék. Ma, midőn számtalan nemzetközi szerződés hirdeti és constatálja nemzetközi létünknek kétségbevonhatlan tettleges elismerését, ma illő megemlékeznünk azon időről, melyben ezért küzdöttünk és azon alkotásunkról, mely 1867: XII. t.-czikk után a többi üdvös eredmények közt, ezt is — nem a legcsekélyebbet, politikai életünk elismerését illetőleg mindenesetre, fölötte fontos eredményt eszközölte. Ugyanazon szellem, melyben megfogamzott az 1869: IV-ik t.-czikk: hatja át és lengi keresztül a birói felelősségről, a birák áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, valamint a királyi ügyészségről szóló törvényeinket is. Garantiát a jognak, hogy az ne legyen irott malaszt, holt eszme, hanem tevékeny, életerős valóság: ez volt az alapfelfogás, a melyből