Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 20. szám - A "Magyar Jogászegylete közgyűlése

— 162 — kiindultunk; ennek próbakővén vizsgáltatott mindenik szó, mindenik rendelkezés. A társadalom és az egyén jogának egyaránt hatályos, egyaránt valódi oltalma, a biró rokon- és ellenszenvének, hajlamának és akaratának, tetszésének és visszatetszésének, hiányai és tévedései hatásának, szóval az önkénynek lehető kizárásával; ez az, a mivel mindenik állam, a társadalomnak és az egyénnek egyaránt tartozik; ezt akarta megadni, megerősíteni, biztosítani alkotmányunk visszaállításának első éveiben a kormány és az általa irányzott felvilágosodott törvényhozás. A parantia nem tekintetett azon időben csempész-árunak, melynek behozatalát csakis a netaláni visszaélések szempontjából kell megfigyelni ; az eszmeszegény, a joggal és annak biztosítékaival semmi érintkezésben nem levő idegen rendszer alatt megcsökönösödött, a valódi tudománynyal és ennek lélekemelő, a szabadság szellemétől átlengett magasztos igazságaival a legtávolabbi összeköttetésben sem álló routine, akkor még nem merte a bureau törpe ötleteit az igazságszolgáltatás követelményeinek meghamisított neve és tekintélye alatt formulázni, s a praxis exigentiái czimén merényletet kisérleni a jogbiztonság, a törvény uralmának feltételei, az igazság ellen. És ha merészelte volna: oly élénk, oly erős, oly igazi volt akkor a jog iránti lelkesültség, oly tekintély övezte az ennek zászlaját fentartott vezérférfiakat, hogy a routine legravaszabb cselfogásai azonnal tettenkapattak, és a merénylő obscurantismus rögtön vi^szaüzetett volna. A garantiák kijátszására, eltörpitésére vagy leszorítására sohasem hiányzott az ürügy; az önkénynek és az obscurantizmusnak mindig voltak szólamai, a viszonyokhoz és a czélhoz alkalmazott, a czélszerüség több kevesebb látszatával biró érvei vagy tételei, melyekkel a legiszonyúbb visszaéléseket oltalmazta, azok megszüntetését akadályozta, s az elveszet tért legalább részben, s habár csak egy időre visszanyerni törekedett. Midőn Beccaria halhatatlan müve tarthatlanná tette a torturát és az inquisitiót: nem voltak-e többen, a kik az újkor e Prometheusát az »inposturák legborzasztóbbjának gyalázták.« Nem mondta-e róla az egyébként tudománya által kitűnő Jouffe, hogy a bűntettekről és azok büntetéséről szóló munka »az uj és legveszélyesebb eszmék egész rendszerét állapítja meg, melyek ha érvényre juthatnának, eredményük nem lenne más, mint felforgatása mindazon törvényeknek, melyek Európa legműveltebb nemzetei által elfogadtattak.« És Muyard de Vauglois a — Refutation des principes hasardes dans le traité des Delits et des peines — szerzője, nem kiáltott-e fel a megátalkodottság szaván: »Mit kellessék tartani azon szerzőről, aki rendszerét valamennyi eddig uralkodó eszme romjain akarja felépíteni, és hogy ezt tehesse : ítélőszéke elé idézi valamennyi müveit nemzetet, nem kíméli sem a törvényhozásokat, sem a bíróságokat, sem a jogtudósokat.« És nem történt-e meg, hogy Dupaty a bourdeaux-i parlament elnöke, három kerékbe törésre ítélt ártatlan ember érdekében szerkesztett emlékirata miatt, melyben az inquisitio és a titkos eljárás borzalmait, a valódi tényeknek megfelelöleg, de Beccaria emelkedett nagy szellemében ecsetelte, Segnier főügyész indítványára mint vádlott a párizsi parlament elé idéztetett, és az emlékirat tartalma bűnösnek mondatott ki? Ami akkor az inquisitio, a tortura volt — a jogtalanság és a hatalmaskodás, a jogeltiprás és megtagadás: az ma sem sziinc meg, csupán ma, más alakban, más elnevezés alatt is ismeretes. A mi akkor az emberiség, a szabadság és a jog halhatatlan előharczosainak, az inquisitio és tortura eltörlésére irányzott, istentől sugalmazott harcza ellenében felasználtatott és terjesztetett: az ma, más szavakkal és más formában — de ugyanazon szellemben, ugyanazon feltétlenséggel, dühvel, a vakság és a tudatlanság ugyanazon gőgével jut kifejezésre. Mai ostroma a garantiák mai alakja ellen van irányozva, a mint a mult századhan az észszerű, az igazi garantiák azon időnek megfelelő követelései ellen lázongott. A czél akkor mint most: egy és ugyanaz. A tortura talán még ma is szégyenitené századunkat, vérlázító istentelenséggel kegyetlenkednék az ártatlanokon, ha a routine azon időbeli praktikusainak lármája elnémíthatta volna a valódi bölcseség társadalmi evangéliumának igéjét hirdetőknek magasztos szavát; ha megtörhette volna az igazság bajnokainak fensőbb szellemű erélyét Vonjuk le a tant a jelenségekből, és reájövünk: hogy a rést, melyet a garantia üresen hagy, az önkény tölti be; hogy a jog, melynek biztosítását vagy feladjuk, vagy melyre nézve a lehető biztosítékokat ki nem meritjük: egyes esetekben a konokságnak és a rosz indulatoknak, de sok esetben a könnyüségnek és a tudatlanságnak lesz martaléka. Igaza van Iheringnek. midőn a Zweck ím Recht czimü munkájában mondja : hogy a jog, melyet az alkalmazás kényszere nem biz-, tosit, oly ellenmondás mint a tűz, mely nem ég, mint a világosság, mely nem világit. A bírósági szervezettel egybefüggő törvényeink meghozatala után jöttek létre törvények, melyeknek intézkedései nem állanak összhangzásban az 1869-dik: IV-dik t.-czikkel, sőt volt idő, midőn egy szerencsétlen áramlat szószólói a hazai intézmények és a nemzeti genius oltalmának hangoztatása mellett, zajos tetszés mellett emelhettek vádat, az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása, és a kinevezésen alapuló bírósági rendszer ellen. Talán nem váltak be uj intézményeink? Talán nem igazolták a hozzájuk kötött reményeket? Talán kifáradt a társadalom ezen intézmények javításában ? és hosszú türelem, sok javítási kísérletei után vette észre, hogy alapelvük helytelen, s hogy az eszmében levő organikus hiba, az alkalmazásban előforduló káros jelenségek orvoslásainak kísérlete által nem javítható? Nem igy volt! Az uj intézményeknek mindenütt és mindenkor egy természetes bajjal kell megküzdeniük. Az uj intézmények nem hoznak magukkal létre uj embereket, s ezért csakis a régibb intézmények alatt fejlődött vagy a régibb viszonyokból átvett személyekkel kezdhetik meg tevékenységüket. Közülünk némelyek csodákat vártak az uj bírósági szervezettől a mint népünk nagy része csodákat várt az alkotmány helyreállításától is; nevezetesen csaknem szó szerint elhitte, hogy az alkotmány ereje aranynyá varázsolja a követ. A kinevezett biró nem vétethetett máshonnan, mint a magyar társadalomnak erre legalább a külső minősítéssel biró osztályából; ez pedig azon viszonyok folytán, melyek alkotmányunk félbeszakítása után bekövetkeztek, nem minden tekinte'.ben bírta azon nagy tulajdonságokat, melyek a birói hivatás diszét, kötelességei helyes teljesítésének feltételét képezik. Ehhez járult, hogy egy nem jelentéktelen része a közvélemény irányzására befolyással biró férfiainknak, már elejétől fogva ellenezte a hatalmak felosztását, és a birói kinevezést. Ez utóbbiak legvérmesbjei és legföltétlenebbjei, heves szenvedélylyel ragadtak meg minden alkalmat, mely az általuk már keletkezése előtt helytelenített rendszer népszerütlenitésére s felforgatására alkalmatosnak mutatkozott. E czélból gyűjtettek egybe a jelenségek, melyek valamelyik biró tévedésének, talán buzgalom-hiányának, talán egyes esetekben erőszakoskodásának, vagy másféle kötelezettségsértésének általánosítására, és abból a mi egyeseket terhelt, maga a szervezet elleni vád képezésére alkalmasnak mutatkozott, vagy alkalmássá tétetett. És nem is minden felszólalás volt alapnélküli. Mindenik birósági szervezet főczélja: hogy kitűnő és lelkiismeretes bírókat biztosítson az állam és a polgár jogának megvédésére. Történt is intézkedés, egy erős, mélyen bevágó intézkedés az első szervezés kikerülhetetlen hibáinak lehető orvoslására, a törvényhozás nemes tulhajtásából származott káros következmények enyhítésére; intézkedés a melynek egyetlen mentségét— én azt hiszem, teljes igazolását is az addig még nem eléggé ismert körökből szükségessé vált nagyszámú birák kinevezésénél csaknem kikerülhetlen tévedéseknek csupán rendkívüli módon lehetővé vált orvoslása képezi. A birói intézmények helyessége csakis a hivatottak folytonos meditatiojának, felvilágosodott észlelödéseiknek, erélyes és czéltudatos, buzgó tevékenységének az idő által érlelődő, és erősbödő eredménye. Vértezetten és sisakosán, mint Minerva Jupiter fejéből, ami birósági szervezetünk nem jöheteit teljes tökélyben létre. Ahoz mérve, a mi a szervezet idején létezett, a mi rendelkezésre állt: az elért eredmények fényesen igazolják az 1869-dik IV-dik t.-czikk alkotóit és fentartóit, és még gyorsabb, még nagyszerűbb lesz a hatás: ha egy magas conceptióju vezetésnek sikerül feltatálni és alkalmazni azon módot, mely a kiváló jogásztehetségeket és egyúttal jellemszilárd férfiakat, a nem zajos és nem ragyogó, de fenséges és áldásos birói hivatásnak megnyeri. Szerencsére a birósági szervezet az alaptörvény alapján ma már minden ellenkező irányú megtámadás, minden roham és megszállás ellen teljesen biztosítva van; és ha az igazságszolgáltatásnak elválasztása a közigaztatástól még ma sem ismertetett el sérthetlen társadalmi és jogbiztositéki szükségnek : azon országok példája, melyeknek birósági intézményei szolgáltak a mi alaptörvényünk mintájául, kezeskedik róla: hogy az egyideig félreismert igazság e kérdésben is teljes valójában érvényesitendi magát; hogy az ellenmondás, mely a kormány és a felsőbb igazgatási közegnek rendeletét teljesíteni köteles közigazgatási tisztviselőnek ebbeli functiója és a kormány rendeletének törvényessége fölött határozni nem csak jogosított, de köteles közigazgatási tisztviselő mint biró közt a kettős functiók természetének inhaerens lényegénél fogva mutatkozni fog: előbb utóbb vissza hely ezendi alaptörvényünk e tételét is eredeti sértetlen, és oltalmat nyújtó valóságába. Be fogják látni az illetők, hogy van a mi alaptörvényünk tendszerében hely a rendőri birák és a rendőri bíráskodás számára, hogy tehát czélszerüségi indok sem szól a hatalmi körök természetellenes, egymást zsibbasztó, egymást megrontó összevegyítése mellett. A mi pedig a nemzeti geniust illeti: ez a viszontagságos hazai történet ezeréves tanítása, szerint a szabadság és és a jog biztosításának geniusa volt mindig. Érvényesült e genius azon alakban és azon irányban, melyet a kor, a viszonyok, a felfogás hosszú időn át talán igen szükkörü, de mindig a szabadságra, a jog oltalmára és biztosítására irányzott felfogás sugallt. Ez a vérszerződés eszméje ; ezt fejezi ki ^Szent István I. decreturaa, az aranypecsétes oklevél; ezt tárgyazzák a királyi hitlevelek, a sanctió pragmatica, az 1791: XII. t.-czikk, az 1848: III., az 1867: XII. és az 1869: IV. t.-czikkek. A politikai és az egyéni jogok biztosításával, és az ezek biztosítását tárgyaló intézmények oltalmával: mi épen a nemzeti genius sugallatát követjük és ennek alkotásait fejlesztjük tovább. Érvényesítjük ezen geniust azon alakulásokra nézve, melyek az ezeréves eseményeknek és viszontagságoknak egymásra gyakorolt hatása, a mindig terjedő felvilágosodás, a növekedő szellemi erő, a culturalis elemek befolyása következtében, történelmileg alakultak és mai alakzatukat nyerték. A jogért és ennek oltalmáért minden időben lelkesedéssel és kitartással küzdő nemzeti genius: ma az 1869. IV-dik t.-czikk védelmében, a szóbeliség és a közvetlenség behozatalában, az egyéni szabad-