Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 20. szám - A budapesti egyetem - Óvadék lefoglalásának joghatályáról

Tizedik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1880. május 13. Külön mellékletek : a ..Döntvények gyűjteménye" si „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiok a kiadóhivatalhoz intezendók. Szerkesztőség : Fout 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGASZGYULES NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Előfizetési árat (helyben házhoz, hordával, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és a/. „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 lorinl, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen. vidékrM legczélszerübben postauta lvany utján küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A budapesti egyetem, (r. e.) — Óvadék lefoglalásának joghatályáról. S a r 1 a y Ede ügyvédtől. — Az irhoni börtön-rendszer hazánkban. EésŐ Ensel Sándortól. — Jogirodalom. (Schvarcz Gyula: Egyetemes alkotmányisme rövid vázlatban. Budapest 1880.) G. L. — A »Magyar Jogászegylet* közgyűlése. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csüdmegszüntetések. Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Rendeletek Tárás-nak egy ive. A budapesti egyetem. (r. e.) Azon intézet, melynek hazánkban egy évszázadon át a nehéz feladat jutott: befejezni a tudományért hevülő ifjúság nevelését, megadni az általános műveltség legnagyobb fokát s a legalaposabb szaktudományt, ma ünnepli újjáalakításának százados évfordulóját. A budapesti egyetem e ritka ünnepe a tudomány, a nemzeti szellem ünnepe is; mert ma már erős meggyőződéssé izmosult mindenkiben, hogy nemzetünklétkérdése, megszerezni a müveit nyugot minden vívmányát, helyet foglalni Európa müveit nemzetei között. Innen az a mély érdeklődés, mely nemzetünk minden rétegét áthatja, azon általános!, forró ragaszkodás legfőbb tudományos intézetünk múltja s jövendője iránt. Ama száz év, mely a budapesti egyetem újjáalakítása óta lefolyt, mély barázdákat vont a magyar állam történetében. A nagy uralkodónő, Mária Theresia, életének utolsó évében pecsételte meg egyetemünk inaugurale diplomáját, ezen intézet magna chartáját; ámde alig hunyta be az egyetem alapitója szemét: kezdetét vette a hosszú elkeseredett harcz nemzet s trón között. E létért való küzdelemben rész jutott az egyetemnek is. Senki sem tagadhatja, hogy a nemzetiségért való küzdelemben a budapesti tudomány-egyetem mindenkor a nemzet oldala mellett küzdött. A nemzet történelmének helyes megfejtésére ő törte meg az utat; a nemzeti nyelv < örvénye't ő igyekezett első felismerni s a nemzeti jog művelői között is diszes hely jut a magyar tudomány-egyetem tanárainak. Ámde midőn szivesen elismerjük a tudomány-egyetem ez érdemeit, nem zárkózhatunk el azon meggyőződés előtt sem, hogy a tudomány-egyetemnek a múltban nem volt meg azon döntő hatása, mely azt joggal megilleti. A berlini egyetem története a porosz nép, a porosz állam története is. Fichte, Savigny, Hegel, Stahl, e nevekhez fűződik a berlini egyetem története, s ki tagadhatná, hogy ezen férfiak tanainak ismerete nélkül nem találhatni meg a kulcsot a porosz nép történetéhez sem. És a tudomány-egyetemnek ez a feladata, ez létének egyik jogosultsága. Nevelni ifjakat, az igaz s jó szolgálatára; hirdetni a felvilágosodás igaz eszméit; iskolát alkotni, mely a nép utolsó rétegéig szél hintse a felvilágosodás sugarait. Az egyetem igy lesz a nemzet iskolája, a nemzet nevelője, a civilisatió, a haladás tényezője. Széchényi fellépése uj irányt adott a nemzetnek; fellépése nincs semmi összefüggésben a budapesti egyetem életével. S bár a negyvenes éveknek törekvései visszavezethetők az egyetem forrására: zászlóvivővé soha sem tudott emelkedni egyetemünk. Itt sem, a tudományban, a jogtudományban sem. Nem illik ezen ünnepi hangulatba megvizsgálni, kinek rovandó ez fel. Tény az, s a tényállásnak helyes ismerete szükséges, hogy a jövő dúsabb gyümölcsöket teremjen. Nagy remények fűződnek az egyetem jövendőjéhez. Kell, hogy kivívja az első helyet tudományos életünkben; kell, hogy szavának, a tudomány eszméitől áthatott szavának döntő szerep jusson, midőn a nemzet tudományos életéről van szó. Nagy és nehéz feladata. Ámde e feladat helyes megoldásától függ az ő, a nemzet élete. Csoportosítsa tehát az egyetem erőit; annyi tudomány, annyi akarat kell hogy diadalmaskodjék. Diadalmaskodjék akkor, midőn uj experimentatiók aerája fenyeget; midőn a nyegleség kezdi meg harczát a valódi tudomány ellen. Az egyetemnek mindenkor hűnek kell maradni a tudományhoz — s ha a budapesti egyetem újjáalakításának ez évszázados évfordulóján e jeligét veszi kiindulási pontjának, — ha mindenkor a tudomány müvelésére lesz szentelve minden ereje, idejének minden percze: akkor méltó lesz ama szeretetre, ama ragaszkodásra, ama pártolásra, melylyel ma viseltetik iránta mindenki. Óvadék lefoglalásának joghatályáról. Mi foganatja van a kielégítési végrehajtás foganatosítanának, melyet felperes alperesnek harmadik személynél levő óvadékára vezet ? Jelesen, tartozik-e az óvadék-tartó az óvadék által biztosított viszonynak szerződésszerű megszűnte előtt az óvadékot a végrehajtatónak kiadni ? Ha az óvadék pénzösszégben áll, a pénz átvételével az tulajdonába megy át az óvadék-vevőnek. Közte s az óvadék-adó között kötelmi viszony létesül. Az utóbbinak feltételes és időhöz kötött követelési joga van az óvadék-vevő ellen hasonló pénzösszeg kiadása iránt. Ha az óvadék egyedi dologból áll, annak átvételével az óvadék-vevő visszatartási jogot é s feltételes zálogjogot nyer arra. Az óvadék ugyanis rendszerint szolgálati viszonynak szolgál alapjául. Magában véve az, hogy ezen viszony szerződésszerűen épségben maradjon és hogy az egyoldalúan felbontható ne legyen, értéket képvisel. Első sorban ennek és illetve az e tekinetben netán okozandó kárnak fedezeti alapját képezi az óvadék. A cselédrendtartás e tekintetben még messzebbre ment. A cseléd és gazda közötti szolgálati viszonyból folyó ezen követelést a gazdának érdekében mintegy dologbani jogot fog fel. Revindicálható. Ugyanis a gazda, ki a szegődött cseléd befogadását (a cselédrendtartás 21. §-ában foglalt eseteken kivül) megtagadná, vagy a cselédet (az 51. és 52. §§-okban foglalt eseteken kivül) a szolgálati időnek lefolyása előtt törvényes ok nélkül elbocsátaná, a cselédnek kártalanítással tartozik: ellenben a cseléd, ki (a 22. §. esetein kivül) azon szolgálatba, melyre szegődött, beállani vonakodik, valamint azon cseléd, ki szolgálatát a szerződési idő eltelte előtt (az 51. és 52. §§-okban kijelölt okok nélkül) elhagyja, a gazda kivánatára a szolgálatba beállásra és illetve a szolgálatába való visszatérésre hatóságilag kényszeritendő. Altalánosságban tehát mihelyt szolgálati viszony létesült óvadék átadása mellett és mindaddig, mig e viszonynak létet szabott az azt létesített szerződés, a szolgálat-adónak a szerződési viszonyból folyó követelése van, mely kártérítési igény alakjában kereshetővé lesz a szerződési viszony megsértésével. A megsértés előtt is fenáll a vinculum necessitatis, a szerződésszerű viszonyban-maradás kötelezettsége. Evvel correspondeál óvadék átadása esetében az óvadékvevő részéről az óvadék birlalatában-maradás joga, vagyis a megtartás