Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 19. szám - Az uzsora kérdése a német parlament-ben

— 154 — mányjavaslat szerint az uj birodalmi büníetőtörvénykönyv 302. § a után felveendő, hogy: a ki más szükséghelyzetének, könnyelműsé­gének vagy tapasztalatlanságának kizsákmányolása mellett kölcsön fejében avagy valamely pénzbeli követelés meghosszabbítása alkal­mával magának vagy harmadik személynek vagyoni előnyöket ígér­tet vagy teljesittet, melyek a szokásos kamatlábot oly mértékben túllépik, hogy a vagyoni előnyök az eset körülményei szerint feltűnő aránytalanságban vaunak a szolgálattételhez, az uzsora miatt hat hónapig terjedhető fogsággal és egyidejűleg háromezer márkáig ter­jedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Azonkívül a polgári becsületjogok , elvesztésére is elítélhető. Ezen szövegezéssel szemben gróf Bismarck I a következő szövegezést ajánlotta elfogadásra: »A ki kölcsön fejében avagy pénzbeli követelés meghosszabbítása alkalmával magának vagy harmadiknak oly vagyoni előnyöket ígértet vagy teljesittet, melyek a kö­vetelésnek ingatlanok általi biztosítása esetében 8 százalékát, különben 15 százalékát az összegnek meghaladják, az uzsora miatt hat hónapig terjedhető fogságra és egyidejűleg tízezer márkáig terjedhető pénz­büntetéssel büntetendő. Egyidejűleg a polgári becsületjogok elveszté­sére is elítélhető.« Ezen határozmányok alól Bismarck egy kivételt akart s illetve, hogy az uzsora-törvény egyáltalában alkalmazást ne nyerhessen a kereskedelmi ügyletekből származó követelésekre nézve, ! ha az adós mint kereskedő a kereskedelmi jegyzékbe bevezetve van. í A maximum elejtésére felhozatott, hogy szükséges, miszerint a bíróság belátásának szabad tér engedtessék. A dolog lényege nem a kamatláb áthágásának megbüntetésében fekszik, hanem abban, hogy az uzsora annak egész jelentőségében megtámadtassák. Nincs indokolva s aggodalmakra adna okot annak általános szabálykénti felállítása, miszerint bizonyos meghatározott kamatláb I alatt uzsora soha sem lehetséges. Az uzsora fogalmához nemcsak a tulcsigázott kamat, hanem az aljasság, a kizsákmányolás is tartozik Ami a birói szabad tetszést illeti, melytől a fogalom ily tág meg­állapítása mellett annyi függ, a büntetőtörvény számos más esetben még i sokkal többet bizott a bíróság bölcs belátására, és így például a becsület­sértés bűntetténél az egész tárgyi tényálladék megállapítását. Más- ! részt tekintetbe veendő, hogy Németországban 1867-ben a kamat­vétel korlátai lerontattak, a kamatvétel szabadságát biztosító tör­vénynek épségben fenállása mellett pedig ellenmondás volna bizo­n yos meghatározott kamatláb túllépését már eo ipso uzsorának meg­állapítani. Ha kamat-maximum állíttatik fel s a mi azon felül van, mint bűntett súlyosan megbüntettetik, ennek azon következménye van, hogy a maximum nagyon alacsonyra nem tehető ; egy magas maxi­malis kamatláb felállítása pedig sokkal többet árt, mint használ, mivel az uzsorások akkor ezen határhoz mindig simulnának s közön­séges kölcsönök is a maximumra fognának csigáztatni. Figye­lembe veendő továbbá, miszerint az ország különböző részeiben külön­böző az ipar és kereskedelem fejlettsége, a föld és pénz forgalmi értéke. A kamatláb a kereslet és kínálat, a pénzvásárlat viszonyai szerint irányul, a mely pedig az egyik vidéken egész más, mint egy másikon. Az uzsorát számszerüleges continuitásban egyenlősíteni nem lehet. Legczélszerübb ennélfogva, hogy a bíróságra bizassék, hogy az esetről esetre, azon népesség erkölcsi meggyőződése szerint, melynek körében él, döntsön a kamatvétel minemüsége felett. Az uzsorás sok esetben nem kér magas kamatokat, de tőkésiti az esedékes kamatokat, kötbért stb. köt ki. A maximalis kamatlábbal mintegy szabadalmi levél adatnék a magas kamat vételére, holott az uzsoratörvénynek épen az a czélja, hogy a gazdaságilag gyengét védje. És különben is valamely meghatározott kamatláb túllépése csakis a civiljog tárgyát képezheti; ily túllépés önmagában büntetőtörvény alá eső cselekmény tényálladékát nem alkothatja. A szükséghelyzet kizsákmányolása nemcsak tény, hanem jogi fogalom is, mely megállapítható. A keres­kedők exemtiója pedig veszélyes. A kereskedő fogalma igen tág; a kereskedelmi ügylet fogalma még sokkal tágabb; a bejegyzettségben semmi garantia foglalva nincs, és igy a kereskedelmi ügyletek álarcza alatt minden gondolható uzsoraüzelem volna folytatható. A másik felfogás, mely az uzsora fogalmát maximalis kamatláb­hoz köti, a következő gondolatsoron nyugszik. A szabad és a büntetett kamatvétel között objectiv és mindenki által felismerhető határvonal szükséges. Az uzsora fogalma nem az uzsorás aljasságában, nem a kölcsönvevőnek a kölcsönadóval szemben való helyzetében, hanem az uzsora közgazdasági vészességében fekszik. Az uzsoratörvény közgazdasági veszély ellen küzd. Ennélfogva az uzsora fogalmát egy kamatláb fix számához kell fűzni, nem pedig a morálnak nehezen megfogható -korlátaihoz. A csalás, lopás, okirat­hamisitás, mind olyan fogalom, melyek még sokkal tisztábban megva„. nak a nép jogi öntudatában mint az uzsora, s a törvényhozó mégis fáradságot vett magának mindezen fogalmakat legminutiosusabb pontossággal meghatározni s egyes tényálladéki mozzanataikat meg. másithatlanul fixirozni. Azért történt ez, mert a törvénynek ily fogalom­meghatározásai nélkül egyöntetű és biztos igazságszolgáltatás lehető­sége is ki van zárva. Ha a birák egyéni meggyőződésére hagyatik minden esetben annak eldöntése, forog-e fen érvényes jogügylet avagy büntetendő cselekmény, akkor az uzsora terén particularismus fejlőd­nék, nagyobb mint volt Németországban, mikor az még két tuczat büntetőtörvénykönyvnek örvendett. A modern felfogás, mely codifica­tio felé hajol, igenis hajlandó szabad tért engedni a birói belátásnak, a törvény keretén belül, de nem engedi azt, hogy még a büntete­tendő cselekmény törvényes fogalmát is esetről esetre alkothassa a biró. Ez halomra döntené a mai büntetőjog sarktanát: rmllum crimen sine lege. így lemondana a törvényhozás a biró javára, ennek kezébe rakná le sonverainitását. Ily felfogás mellett akár ugy is volna szövegezhető a törvény: »az uzsora hat hónapig terjed­hető fogsággal büntettetik«, mert a bírónak nem fogna több fárad­ságba kerülni, saját egyéni meggyőződése szerint az »uzsorát szó tartalmát megállapítani, mint a szükséghelyzet, a könnyelműség, a feltűnő aránytalanság fogalmainak megállapítása. Igaz ugyan, hogy az idő folyamában ezen utóbbi fogalmak ha nem is az egész ország min­den bíróságainál, de a különbö/.ő vidékek bíróságainál bizonyos állandóságot fognának nyerni, miután a biró ítéleteinek indokaiban kénytelen lesz megmondani, miért tartja a viszonyt feltűnően arányta­lannak, vagy miért nem tartja annak. Szükségszerűen következetes is lesz magához mindegyik biró az ily megállapításoknál a számviszo­nyokhoz, és igy a maximalis kamatláb rendszere, elvben perhorescálva tényleg a gyakorlatban érvényre fogna törni azon különbséggel, hogy annak minden hátrányaival járna, előnyeit, a bizonyosságot, pe­dig nélkülözné. Bíróilag megengedett kamatláb fejlenék, de nem törvényesen megengedett kamatláb. És ennek természetes következ­ményekép beállana az, hogy igen sok tőke visszavonulna a forgalom­ból, ugy hogy a tőkére szorultak még sokkal iokább esnének az uzsorá­soknak kezeibe. Pedig ezen visszavonuló tőkék felmondása is számos család tönkre jövetelét vonná maga után. A maximalis kamatláb meghatározásánál a bizonytalan üzlet piámiáját kell szem előtt tar­tani. Az adós fizetési képességének bizonytalanságával emelkedik a kamatláb. Egy embernek, kinek hitele inog s a ki rövid időre magas kamatra felvett kölcsönnel egyensúlyba hozhatná ismét megrendült hite­lét, lehetetlenné tétetnék, hogy magát megmeutse. Azon aggodalom, hogy magas kamat-maximum a közönséges ka­matvétel felszökését vonná maga után, alaptalan. Az országos kamat­láb nem dirigálható törvényekkel, mert az a nemzetközi pénzforgalom után irányul, mely forgalom a törvényt kényszeríti, hogy magát ő vele összhangzásba hozza, ha ésszerű akar maradni. Az országos kamat­láb s a törvényes kamatláb fogalmai nem vágnak össze. A kamat­maximum ellen azon ellenvetést szokták felhozni, hogy az oda vezet, miszerint pl. 15°/0 kamat megengedett dolog, a ki pedig 16°/0 kamatot vesz, súlyosan megbüntetendő, sőt becsületjogainak elvesztésével súlyosbított büntetéssel illetendő gonosztevő lesz. Ez ál-theoria. A ki egyszer a törvényileg megengedett kamat-maximumot áthágja, az egy vagy két százalékkal a maximumon felül nem fog beelégedni, hanem megfizetteti magának risico-ját s az ugrást legalább a kétszerannyira teszi. S különben ily ellenvetés a büntető törvény legfőbb határoz­mányai ellen volna felhozható, mert hiszen számokra vannak fektetve és fixirozott határvonalok közé felállítva annak legfőbb tételei. Jel­zálogos hitelnél a kamatláb alacsonyabbra, legfeljebb 8°/0-ra tehető. 8°/0 még előteremthető; többet az ingatlanok mai rentabilitása nem enged. Az ingatlanokrai adós rosszabb helyzetben is van, mint az ingókrai, és a személyes adós. Az ingatlan vagyon értékesítése sokkal nehezebb, mint bármely más vagyon-é, s a végrehajtás fenyegetésével a hitelező nyomasztó concessiókra szoríthatja az adóst. Az épitkezés­rei hitel is számos visszaélésekkel van párosulva, melyek ellenében alacsonyabb maximum megállapítása szükséges. Az adós ugyanis rendesen értéktelen vagy kölcsönben vett telkek beépítésére magas kamatokra vesz fel pénzt azon reményben, hogy az épülettel speculá­land szerencsésen. Igen gyakran azonban sokkal előbb tönkre tétetik hitelezője által. E téren egy öntudatos, de veszélyes vállalkozási kedv általánosan uralkodó. Ezen vállalkozásokat lehetőleg a bejegyzett kereskedőkre kellene szorítani. A kereskedők már régi idők óta a szabad kamatvétel szabadalmát élvezik. Reájuk nézve az nem annyira privilégium flebile. Az uzsora nem is árt annyira a kereskedelmi for-

Next

/
Thumbnails
Contents