Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 17. szám - A kik kétszer halnak meg

Tizedik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1880. április 22. Külön mellékletek : a „Döntvényei! gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek íjra" és az „Igazságügyi torvények anyaggylljteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reciamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Dontvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czlmil mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 torint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e legczélszerübben p o s t a u t küldendők. n. vidékrM i y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A kik kétszer halnak meg. (S. 8.) — A csődtörvény-javaslat. IV. Dr. Berkovits Ferencz ügyvédtől. — Tárcza : Párisi levelek. IV. Dr. Nagy Dezsőtől. — Jogtanár lehet-e ügyvédjelölt ? (—n.—) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny «-ből. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: a ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A kik kétszer halnak meg. (S. S.) Véletlenül nem bonczolták szét azonnal Takács Jánost. Véletlenül villanyozási kísérletekre használták fel előzetesen. S a test, melyet hullának nyilvánított a törvényszéki orvos, mely átadva az orvosi bonczkéseknek kiterítve feküdt a laboratórium egyik vágódeszkáján: e test összerezzent az orvosi műtétei kínjai alatt. Ezen jogi hullával, mely görcsösen védekezett a körötte fénylő metszó'szerek ellenében, ezer és ezer halálfej vigyorog elénk sírjából. Haladottságának gunyszózatát zengve, haláltánczot járnak századunkon az elevenen eltemetettek, a szétdaraboltak százezrei. Nem hihet többé az orvosnak a biró. Nem is az egyedüli eset a győri eset. Elénk emlékezetében van öregeinknek a Stahli-eset. A 40-es években a pesti orvosi kar disze, európai hirü tanárunk Stahli előtt feküdt egy gyilkos hullája. Levették volt az akasztófáról és átszolgáltatták volt tanulmányi anyagként a tudós tanárnak. S midőn Stahli ügyes kézzel felvágta vala a hullának vélelmezett test hasát, a szerencsétlen gyilkos felegyenesedett az asztalon. Stahli tanulmányozásának furor divinusában a jogászok, politikusok és bölcsészek netáni zavarainak röviden véget vetve, egyszerűen levágta az asztalra és folytatta öldöklő munkáját. Egy másik szintén hazánkban és pedig ujabban felmerült esetről értesültünk illetékes forrásból. Egyik magyar alföldi városban, melyben statárium volt kihirdetve, felakasztásra Ítéltetett egy gonosztevő. A bírósági orvos vonakodott megjelenni az executióhoz. Inkább hajlandó volt lemondani állásáról, mintsem hogy részt vegyen ahalálitélet végrehajtásánál. Más orvos a helységben nem lakott. De volt ott egy ötöd éves és egy harmad éves orvostanhallgató. Az ügyész számtani művelethez folyamodott: V. éves medicus -j- III. éves medicus-törvényszéki orvos. Felkérte a két hallgatót s a felakasztás azok assistálása mellett ment végbe. Az ügyész felszólítására megtekintették a felakasztottat s constatálták mindketten, hogy a halál beállott. A felakasztott levétetett az akasztófáról s — egyszerűen talpra ugrott. Az alföldi consilium azonban gyors volt elhatározásában: újra felakasztották. Kételyekre ráz fel az orvosi tudomány is. Hitvatkozunk Rosenthalra, a bécsi egyetem orvosi karának tudós tanárára. Legújabb elmélete szerint a halál beállta megállapításának azon módja, mely az orvosi tudományban és gyakorlatban mint csalhatatlan általánosan el van fogadva és alkalmazva, teljesen megbizhatlan és minden esetben a tetszhalál lehetőségének veszélyét hagyja hátra. A kórtani tünetek az illető testalkata, táplálkozása, neme, kora, az évnek, a környező közeg hőmérsékének stb. individuális tényezői szerint változók, az összerü körülményektől függők; az eredmény igen gyakran látszatból van levonva; a tévedés lehetősége mindig fenforog. Szerinte villanyozási próba kell. Tudjuk, hogy Rosenthal tana a mai szaktudósok által ki van gúnyolva, annak előharczosa elkeseredett üldözések tárgya. De Rosenthal egyetemi tanár, hírneves tudós és tanának helyességéről lelkiismeretében oly erősen van meggyőződve, hogy Bécsben halálozás beálltakor számos gyászoló család névtelen leveleket kapott, melyekben szigorúan intettek az elhalt megvillanyoztatására stb, mivel különben az elevenen eltemetés veszélyének tennék ki a netáni tetszhatottat, mely névtelen levelekről tudatott, hogy Rosenthal tanár volt azok elküldője, a ki azok miatt rendőri üldözéseknek is volt kitéve. Enapokban egy uj és tekintélyes szakember csatlakozott hozzá. A bécsi orvosegylet a győri akasztás megvitatása czéljából rendkívüli közgyűlést hiván össze, ezen alkalommal Billroth számos hasonló példát adott elő a saját tapasztalatából és a maga részéről is kinyilatkoztatta, miszerint az ily tévedések, mint a Győrött előfordult, a legkitűnőbb orvoso'c leggondosabb megfigyelése daczára is történhetnek : mivel a hiba a tudomány hiányosságában van, mivel a halál megállapítására felállított tételek nem csalhatatlanok. A ki a tudomány haladásának történelmét ismeri, ismeri számtalan példáját a keletkezésük idejében kigúnyolt, utólag beigazodott és általánosult tanoknak. A gőzhajózás felfedezésekora franczia tudós academia Napóleon kérdésére azt válaszolta, hogy az őrült, eszmezavart, nevetséges kísérlet. De akármikép álljon Rósenthal tana, elegendő az arra, hogy a laicusban kételyeket ébresszen ép ugy a fenálló mint az ő Rosenthal-féle rendszere csalhatatlanásága iránt, kételyeket annál inkább,mikor az élet azoknak ily rémületes táplálékot nyújt. Alig képzelhető a jogtörténelemnek egy leverőbb mozzanata, mintha a törvénybiró igazságosztó ítélete alapján kivégeztetik egy ártatlan polgár. A halálbüntetés ellen felhozatni szokott érvek között legnyomatékosabbként el van ismerve még a halálbüntetés hivei által is: ártatlan elitéltetésének, a bíróság tévedéseinek lehetősége. Köztudomású, miszerint ugy Európában, mint Amerikában a halálbüntetés ellen folyó eszmeharcz első megindítóját egy ártatlannak bizonyult polgár kivégzése, a toulousi parlament 1761. évi, utólag tévedésnek igazodott halálitélete képezte. Pedig tagadhatlan, hogy az ily tévedés lehetősége igen távol fekvő. Szük körre szorult a büntetés e neme a törvényben, a megkegyelmezés pótszerével apasztatott és szigorúan körül van sánczolva alkalmazhatósága a gyakorlatban. S daczára a tévedés lehetősége szerfeletti valószinütlenségének, e lehetőség a legerősebb érvként van elismerve a halálbüntetés ellen. Mennyivel leverőbb lehetőségek rémképeit tárta fel a győri eset! Mennyivel valószínűbben, mennyivel gyakrabban történhetett, a minek megtörténtét mult héten egy merő véletlen derítette ki. S e közel fekvő lehetőség mennyivel vérlázitóbb. A győri felakasztás után ki annak megmondhatója, mennyi eleven eltemetés, az élő emberek szétvagdolásának mennyi esete terhelheti müveit századunkat.