Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivonatokról

— 12 bizottmány, az illető községi elöljárók, ugy az illető birtoktest volt tulajdonosa vagy jogutódának jegyzőkön) vbe veendő nyilatkozata segélyével, a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzőkönyv újra szerkeszthető. Csakis ha az 1—5. pont alatt felsorolt források és az azok kapcsán megemlített segédforrások nem kielégítők, szükséges azon módott igénybe vtnni ismét, a melyen a megsemmisült, basznavebetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzőkönyv szerkesztetett, t. i. a helyszínelést. Az ujabb helyszínelést azon okból kellett a törvényjavaslatba ielvenni, mert az 1855. évi telekkönyvi rendelet ilyent nem ismer, s ugy ez ujabbi helyszínelés, ha arra nézve a törvény nem intézkednék, a kérdéses telekjegyzőkönyv pótlása szempontjából nem volna teljesíthető. Az újraszerkesztés a telekkönyv A) lapjára (mivel kapcsolatosan az illető község telekjegyzőkönyveinél kezelt névlajstrom, valamint a telekkönyv, nyilvántartási jeg)Zék, és a birtokrészletlajstrom, továbbá tér-vázlatrajzoknál is meg lesznek az eljárást szabályozó rendelet alapján a szükséges bejegyzések teendők,) jegyzendő be, hogy az elveszett telekjegyzőkönyv megtalálása esetében, visszaélések el ne követtethessenek, és a telekkönyvi hatóság, valamint a közönség ne bozathassék zavarba arra nézve, melyik azon telekjegyzökönyv, a melyben foglalt bejegyzések irányadók, és a mely jegyzőkönyvbe az illető ingatlanra vonatkozó telekkönyvi bejegyzések megteendők. Az említett bejegyzés azért vétetett a törvényjavaslatba, mert az 1855. évi telekkönyvi vendelet határozott intézkedéseket tartalmaz: hogy a telekjegyzökönyv egyes lapjaira milyen bejegyzések tehetők, az I. §. 2-ik bekezdésében említett bejegyzés pedig azok közül egyiknek keretébe sem tartozik, de a telekkönyvi bejegyzések egy ujabb nemét képezi. A bírósági kezelési és segédkönyvek stb. alapján újra szerkesztett telekjegyzőkönyvekben előfordulható hibák kiigazítása és hiányok pótlására nézve, a kitűzendő felszólalási határidő azért volna 45 naptól 3 hóig terjedöleg meghatározható, mert az újraszerkesztésre alapot szolgáltatott adatok olyanok, melyek a helyes újraszerkesztést majdnem biztosítják, és mert ez esetben az előző telekjegyzőkönyvben foglalt bejegyzések, az ujraszerkesztettbe hivatalból jegyzendők be, a véletlen megejtett hibák kiigazítását, és az esetleges mulasztások pótlását pedig az írt idő alatt mindegyik érdekelt fél hátrány nélkül eszközölheti. Az uj helyszínelés befejeztével a különös betétek szerkesztését és ennek utása a netaláni hibák kiigazítását, valamint a kihagyások vagy hiányos bejegyzéseknek pótlását az eljáró bíróság, csakis az érvényben levő telekkönyvi rendelet szerint, a jelen pótlási < ljárás természetében fekvő eltérésekkel eszközölheti, miután az állapot hasonszerü azzal, mely az előző helyszíneléskor volt, s miután csakis oly eljárást lehet az illető felek érdekeinek megóvására alkalmasnak tekinteni. A 3. §-ban mulhatlanut kimondandó, hogy a hirdetvényi és felszólalási határidő után, az egészben vagy részben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzőkönyvbe nyert bejegyzések harmadik személyek ellenében nem érvén\esithetők, mert ha ily irányban a törvény nem in'ézkednék, ugy a kitűzött czél el nem éretnék. Az érdekelt feleken ily intézkedés nélkül ugyanis segítve nem lenne és a közhitelnek sem tétetnék szolgálat, mert az újra szerkesztett telelekjegyzőkönyv A) lapján foglalt bejegyzés, a minek pedig, mint említtetett, meg kell tétetni, visszaijesztő, vagy mindeneseti e intő körülményt képezne azzal szemben, ki azon ingatlanra nézve bárminemű jogügyletet óhajtana kötni, miután jogait kellőleg biztosítottnak nem tekinthetné. De az előbb szerzett bejegyzések érvényessége tekintetében felmerülhető kérdésekre nézve a bírónak a határozat meghozhatására támpontot is kell adni, e czélból is szükséges tehát, hogy a kérdésben forgó esetekre a törvény határozottan intézkedjék. És hogy ilyen anyagi természetű intézkédések a törvénybe és nem az eljárást szabályozó rendeletbe tartoznak, azt bővebben indokolni felesleges. Szükségesnek tartottam ezen javaslatba azon intézkedést is felvenni, hogy a szoros értelemben vett Magyarországon érvényes 1855. évi telekkönyvi rendeletnek, a telekkönyvi naplóra vonatkozó intézkedései (157—160. §§ ) megszüntessenek. Ezen naplóba való bejegyzésnek tárgyait azon ügydarabok képezik, a melyek az idézett rendelet II. része szerint kezelendők. A telekkönyvi naplónak vezetése előbbi időben, melyben azon telekkönyvi ügydarabokról, melyek az 1855. évi telekkönyvi rendelet II. része szerint kezelendők, külön iktatókönyv nem vezettetett, mulbatlanul szükséges volt. A nélkül azon hivatal feladatának, kivált a telekkönyvi rendelet 138. és 141. §-ainak meg sem felelhetett volna. Minthogy azonban a fenálló ügy\iteli szabályok szerint a telekkönyvi hatóságoknál mindennemű telekkönyvi ügyekben befolyt ügyiratokról külön iktató-könyv és sürgetési napló, valamint egyéb nyilvántartási jegyzékek vezettetnek és a telekkönyvi napló 4. és 5. rovataiba jegyzendő adatok egyéb uton kevesebb munkával és fáradsággal gyűjthetők; a 6. rovatot pedig a név- és tárgymutató, illetve iktatókönyv teljesen pótolja, egészen felesleges, hogy ezen napló, a melynek 2. és 3. rovatai az iktatókönyv 1. és 3. rovatainak ismétlése •és melynek 4. és 5. rovatai pótlások, illetve betétivek nélkül a czélnak megfelelően nem vezettethetnek, és a mely naplÓDak vezetése csak középszerű ügyforgalom mellett is egy munkaerőt majdnem kizárólag foglalkoztat, továbbra is vezettessék. Az igazságügyi minisztérium már akkor belátta e napló vezetésének feleslegességét, mikor az 1870. évi február 5-én kelt rendelettel az 1855. évi telekkönyvi rendeletet az erdélyi részekre kiterjesztette. Ezen rendeletben a napló vezetésének mellőzése czéljából azon intézkedés tétetett, hogy a 158. § ban meghatározott iktatókönyv 4. és 5. rovataikép vétettek fel a napló 4. és 5. rovatai. Azon idő óta szerzett tapasztalatok igazolják, hogy a czélnak, ugy mint a naplónál fentebb érintetett, tökéletesen nem felelnek meg ezen rovatok sem, mert teljes lehetetlenség oly nyomtatványt készíttetni, a melylyel a kívánalmaknak elég legyen téve az esetben is, ha a bírósági kiadvány 7 —8-nál több félnek és hatóságnak kézbesítendő és igy a hivatal vagy kénytelen azon mulasztást tenni, hogy tér szűke miatt nem az összes felek és hatóságok neveit íratja be, a mi az ügynek hátrányára van, vagy kénytelen betétlapokat használni, a mi a kezélésre nehézkes. A telekkönyvi naplók megszüntetése mellett azon körülmény is szól, hogy oly ügyeknél, melyek nem a telekkönyvi rendelet II. része tzerint kezelendők és igy a naplóba-vezetés tárgyát nem képezik, a nyilvántartást más módozatok között kell tenni; az pedig semmi esetre sem előnyös, ha a bíróság ugyanegy tanácsa illetve osztályába tartozá ügyek, különböző módozatok mellett nyilvántartatnak. Alig van bíróság, mely egyszersmind telekkönyvi hatóság, hogy a telekkönyvi napló ellen a felsorolt okokat részben fel nem hozná, és számos felszólalás tétetett az ügyvédi kamarák, valamint a közönség részéről is annak felesleges volta miatt. Minthogy pedig azon czél, mely végett a szorosan vett Magyarországon a telekkönyvi napló, az erdélyi részekben pedig a telekkönyvi iktatókönyv a napló 4. és 5. rovataival kiegészítve vezettetik, sokkal kevesebb munkával, és az összes telekkönyvi ügyekben ugyanazon módozat mellett elérhető, a mely szerint a polgári büntető és a telekkönyvi napióla való bejegyzés tárgyát nem képező ügyekben keletkezett bírósági kiadványok kézbesítése, és a vevényeknek nyilvántartására nézve kézbesítési jegyzék vezetendő, ennélfogva épen nincs ok, hogy a telekkönyvi napló jövőben is vezettessék. Sürgős szükségü a fenálló telekkönyvi rendeleteknek a telekkönyvi kivonatra vonatkozó intézkedéseinek módosítása is, mert aszoros értelemben vett Magyarországon érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-a szerint, telekkönyvi kivonat csak egyféleképen, azaz: a telekkönyvi betét egész tartalma hivatalos, szórói-szóra és teljes másolatának alakjában adható, az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-a szerint pedig kétféle kivonat készíthető t. i.: a) a telekkönyvi betét másolata egész terjedelmében; és b) a sommás s tulajdonképeni telekkönyvi kivonat, mely csak a fenálló tételeket és pedig egész terjedelmükben szórói-szóra leírva tartalmazza, és mely kivonatba a megszűnt telekről egyedül a sorszámok vétetnek be azon körülmény megemlítésével, hogy e szám alatt bevezetett tétel megszűnt. Ezen intézkedések több tekintetben a gyakorlati élet követelményeinek nem felelnek meg teljesen, mert számos jogügyletben nincs az egész telekjegyzőkönyvre szükség, hanem gyakori eset, melyben a felsőbíróságnak vagy a félnek csak az A., B. vagy C. lapról van hiteles kivonatra szüksége, amennyiben a birtokállás, a tulajdon vagy a terhek igazolandók telekkönyvi kivonattal. A telekkönyvi iroda pedig a fenálló íendeletek értelmében kénytelen az egész telejegyzőkönyvröl kivonatot adni, mi nem cekély és ok nélküli időpazarlással jár, különösen a budapesti kir. tábla területén, hol néha ivekből álló oly telekjegyzőkönyveket kell lemásolni, melyekben csak egy-két tétel áll fen. Ezen visszásság megszüntetése czéljából inditványoztatik, és pedig az 1855. évi telekkönyvi rendelet 172. §-ának 2. bekezdése alapján, mely igy szól: »ka később sommás vagy részleges telekkönyvi kivonatok szüksége mutatkoznék, az iránt külön rendelet fog kibocsáttatni*, oly intézkedés, melynek alapján egyrészt a budapesti kir. tábla területén és az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-ának b) pontja szerint kiállítandó telekkönyvi sommás kivonatok, másrészt mindkét tábla területén, a mai közszükséglet által igényelt részleges telekkönyvi kivonatok, vagyis a j telekjegyzőkönyv A., B. vagy C. lapjairól másolatok, továbbá a részleges és sommás kivonatok, vagyis a telekjegyzőkönyv A., B. vagy C. lapjairól c ak a fenálló tételeket, s a megszűnt tételek sorszámait tartalmazó kivonatok a hatóságok és felek kívánatára kiadathassanak, és a felsőbb bíróságokhoz a telekkönyvi rendelet 144. íjának esetében — ha az ügymegbirálásához elégséges — oly kivonatok felterjesztethesseuek. ° A részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált vagy elveszett telekjegyzőkönyvek pótlására nézve követendő eljárásnak rendeleti uton való meghatározására a felhatalmazás azért volt kérendő, mert a telekkönyvi i eudtartásnak a törvényhozás általi szabályozása rövid idő alatt várható, a mely törvénynek mindm részletre ki kell terjeszkedni; és mert ez okból nem czélszerti, hogy a törvényhozás a telekkönyvi rendtartási törvény meghozatala előtt, annak csakis egy ágára nézve az eljárás részleteire is kiterjeszkedő törvényt alkosson. Azon szabatosság, melylyel ily rendeleteket kidolgozni kell. ésazon körülmény, hogy a rendelet teljesen minden részleteiben mínoV