Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivonatokról

— 123 — addig ki nem dolgozható, mig a jelen javaslat törvénynyé nem vált, és ép oly nem előnyös, ha hasonló törvények az eljárást megállapító rendeletet megelőzőleg lépnek hatályba, tette szükségessé azt: hogy az életbeléptetésre nézve is az igazságügyminiszterium felhatalmazása kéressék. Budapest, 1880. évi márczius 31-én. Dr. Pauler Tivadar s. k., igazsígügyminiszter. Különfélék. — Az igazságügyi költségvetés feletti vita, mint értesülünk, nagyon élénk lesz. Eddig már tiz képviselő jegyeztette fel magát a szólásra. Veszter Imre határozati javaslatot fog benyújtani a kir. tábla decentralisátiója és a szóbeliség behozatala iránt. — Zlinszky Imre ur a »Jogt. Köz].« szerkesztőségétől, eddig ismeretlen okoknál fogva, minden bucsu nélkül visszalépett. A lap felelős szerkesztője ismét Dr. Dárday Sándor. — A kolozsvári ügyvédi kamara feliratot intézett az igazságügyminiszter úrhoz a marosvásárhelyi kir. táblának Kolozsvárra való áthelyezése tárgyában. A feliratból átveszszük a következőket: 2>Miért lett országrészünk felsőbb bíróságának székhelye Marosvásárhelyre téve ? Annak oka az akkori Erdély nagyfejedelemségnek a »három nemzet uniójára« alapított államszervezetéből folyó azon elvi megállapodásban található fel, hogy ha a főkormányszék a magyarok földjén: Kolozsvárra, az országos kincstári igazgatóság az u. n. »szászok i'öldjén« Nagy-Szebenbe lett elhelyezve, a felsőbb bíróság székhelyének a »székelyek földjének« kellett jutnia. így lett Marosvásárhely a kir. itélő tábla székhelye. Ha régibb időkben, a mikor a szellemi és anyagi forgalmi viszonyok még kevéssé fejlődött, ugy szólva kezdetleges állapotban voltak, és ehhez képest az elméleti és gyakorlati jogtudomány mivelése is még szűkebb és szerényebb körben mozogván, a felsőbb bíró az intelligentia központjától távol eső kisebb provincziális városban gyakorolta hivatását, ennek még ugy a hogy eredménynyel megfelelhetett, mert elégségesnek tartatott, ha némi elméleti jogismeret alapján a positiv jogot elsajátítva, gyakorlati jártassággal alkalmazta. De mióta az érintett forgalmi viszonyok oly óriási lendületet vettek és ezekkel a jogviszonyok is tetemes mérvben kiterjedtek és bonyolultakká váltak, az elméleti és gyakorlati jogtudomány is roppant mérvben tágult és fejlődött, ugy hogy a jogász, ki feladata színvonalára akar emelkedni, jelentékeny elméleti és gyakorlati szellemi tőke felett kell, hogy rendelkezzék és ezeket szüntelenül gyarapitnia kell. Ha valakitől, ugy a felsőbb birótól méltán megkívánhatjuk, hogy a jogtudomány magaslatán álló fokozott és mindig gyarapitandó miveltséggel, valamint emelkedett és széleskörű szellemi látkörrel bírjon. Ezen igazolt igénynek azonban egy harmadrendű vidéki város kicsinyes és szükkörü közmivelődési és társadalmi viszonyai között igen nehezen tehet eleget, mert ezek a megkívántató eszközöket nem szolgáltathatják rendelkezésére. Kolozsvár sz. kir. város azonban hazai viszonyaink között az előnyök legtöbbikét egyesiti magában, melyek egy felsőbb biróság székhelyéül alkalmassá teszik Magyarország keleti részének ugyanis elsőrendű nagy városa. Központja az oktatás minden ágait mivelő tanintézeteknek, különösen az ország második egyetemének az irodalom minden ágat felölelő müvekben gazdag könyvtárával. Ezen körülménynél, valamint annálfogva, hogy a gyakorlati tudományok pályáján müküdő egyének nagy számát foglalja magában, magasabb rendű közigazgatási kivatalok, nagyobb mérvű ipar- és kereskedelem, valamint számos közhasznú intézet székhelye; annyi intelligens elemet rejt magában, a mennyit lakosságának számához képest hazánk egy városa sem. A kérés teljesítésével még egy előny biztosíttatnék hazai törvénykezésünknek, mely egy rég óta érzett baj orvoslását eszközölhetné. Köztudatu tény ugyanis, hogy a budapesti kir. Ítélőtábla területe szerfelett kiterjedett és nagy. Ezen állapotból származó bajok régóta nyomasztólag hatnak az anyaország törvénykezési viszonyaira. A maros-vásárhelyi kir. Ítélőtábla területe azonban az országnak aránylag kicsiny részére terjed ki. Hogy egyfelől az ország területe a felsőbb bíróságok katásköre tekintetében arányosabb mértékben legyen felosztható, másfelől a két kir. tábla között a munkafelosztás méltányosabb alapra legyen fektethető, az erdélyi részek szomszédságában fekvő anyahoni vármegyékben elhelyezett több rendbeli törvényszék volna felsőbb bíróságunk területéhez csatolandó, melynek Kolozsvár lenne különben is legalkalmatosabb voltánál fogva a központja. Ezen czélba veendő szervezeti változás ellen nem érvényesíthető azon ok, hogy a maros-vásárhelyi kir. tábla területe főként azért kell, hogy az erdélyi részekre kiterjedjen, mert ezekben az anyahoniaktól eltérő törvények lévén hatályban, az itt gyakorlottságot szerzett birák lehetnek leginkább hivatva az erdélyrészi bíróságoktól felebbezett ügyekben ítélni. Ezen •érvnek helyességet tulajdonítani azért nem lehet, mert a nagyméltóságú semmitő- és legfőbb ítélőszék hatáskörüket az egész ország területére terjesztik ki és számos esetben olyan bírái előadók és szavazók az erdélyrészi bíróságoktól felterjesztett ügyekben, a kik soha nálunk törvénykezési gyakorlatotnem folytattak. Valamint ezek qualificálhatták magukat az ügyeknek nálunk hatályban levő törvények szerinti elintézésére, ugy qualificálhatják magukat kir. táblánk birái is az anyaország bíróságaitól felterjesztendő ügyek ellátására; annál is inkább, mert tényleg több anyahoni törvényszék területéből lettek már kisebbnagyobb részek közvetlenül bíróságaink, közvetve pedig a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla területéhez csatolva; tehát a szóban forgó érv nyomatéka épen törvényhozási illetőleg kormányi intézkedés által meg lett gyengítve; a mihez még az is járul, hogy azon sajnos állapot, melynél fogva hazánk különböző részeibeu különböző törvények vannak hatályban, tetemes mérvben javult, a mennyiben az utóbbi években számos törvény az egész ország területére kihatólag léptetett életbe, és remélhető, hogy nemsokára az emiitett különbség merőben meg lesz szüntetve és ezzel együtt azon panaszok is, melyek hangoztatott speciális viszonyainkból származtatnak. Végül még egy okra kell súlyt fektetni. A törvény szerint az ig.-miuiszter az ügyvéd-vizsg. bizottságfelét a kir. táblák székhelyén levő ügyvédi kamarához nem tartozó jogtudókból van hivatva kinevezni. A midőn montanság ezen kinevezési jog vétetik gyakorlatba, az csupán a maros-vásárhelyi kir. ítélőtábla biráira s elsőrendű főügyészi hivatalnokaira szoritkozhatik; mert Maros-Vásárhelyt oly testület nincs, melynek kebeléből jogtudók kikerülhetnének. Nem szenved kétséget, hogy ha az említett bizottság csupán birákból és ügyvédekből, tehát a gyakorlat férfiaiból alakul, az ügyvédjelölttel szemben nem azon mértéke az igényeknek érvényesül, melyet meg kell ütnie, hogy mint ügyvéd feladata színvonalán állhasson. Az ügyvédségre nézve ugyanis egyik kellék ajogtudori szigorlat. Ez biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a jelölt nemcsak a törvények szövegét sajátította el, hanem azok szellemébe is behatolt és azon elvekkel megismerkedett, melyeket a tudomány kifejtett és a törvényhozó intézkedéseiben megtestesített. Azokat azonban kiválóan a tudomány szolgálatában működő egyének első sorban a jogtanárok kérhetik számon a jelölttől, a kik hivatásuknál fogva képesek reá azt a mértéket alkalmazni, melyet a magasabb jogi miveltség megkövetel. Ezen fokozottabb mértékből folyó követelmény érvényesítése biztosítja az államot és társadalmat, hogy hivatásukra teljesen képes egyének lépnek az ügyvédi pályára és mozdítják elő a jogszolgáltatás érdekeit, és biztosítja az ügyvédi kart, hogy tudományos qualificatióval bíró képzett és mivelt tagok lépnek sorába, a kik az ügyvédi kar tiszteletét és tekintélyétemelni fogják. Márpedig Marosvásárhelyt absolute nincs alkalma az igazságügyminiszternek jogtanárok sorából bizottsági tagokat kinevezni, de még olyan magasabb állami közigazgatási hivatalok sincsenek, melyeknek kebeléből oly;in tagokat választhatna, a kik az ügyv. rendt. 6. §-ában előszabott némely vizsgatárgyból a jelölt képzettségét próbára tehetnék. Ez azonban oly súlyos fogyatkozása az ügyvédi vizsgáló bizottságnak, melynél fogva azt lehet mondani, hogy jól értelmezett feladatának csak fele részben felelhet meg.« — Dr. Samitsch 1874 óta a bányajog rendkívüli tanárát a bécsi egyetemen és az osztrák közigazgatási törvényszék életbelépte folytán keletkezett »Oesterreichische Zeitschrift für Gesetzgebung und E, e c h t s s p r e c h u n g auf dem Gebiete der Verw al tungs-K. ec h t sp f 1 ege« megalapitóját és szerkesztőjét épen a III ik évfolyam 3-ik és 4-ik (kettős) füzetének előkészítő munkája közben ragadta el a halál. Azóta elárvult az emiitett folyóirat; az idézett füzet az utolsó, mely megjelent, mert mindeddig nem találkozott senki sem, ki a folyóiratottovább szerkesztené. Dr. Samitsch folyóiratában a közigazgatási jogtudománya és gyakorlata találkoztak, és ennek ezen Ausztriában eddig oly annyira elhanyagolt térre nézve csak termékeny következményű lett volna. Méhszorgalmát és áldozatkész odaadását folyóiratának szentelte és halála a közigazgatási jog művelőinek amúgy is ritka soraiban oly űrt okozott, mely aligha egyhamar ki lesz pótolható. Legközelebbi csődbejelentési határidők: (Apr. 13-tól apr. 20-ig.) Blirian Endre bpesti e. f. kir. tsz. apr. 14. 15. 16. (62.) — Lederlíilger Nándor n.-szebeni tsz. apr. 15. (44.) — Lövrillger Mór zombori tsz. apr. 19. 20. 21. (54.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-"^. RSviditések: bh. = benyújtás! határidő és beielentés határidő ; vh. = végrehajtó; L = ideiglenes; t. = tömeggonduok ; p. = perügyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a „Bpesti Közlöny" azon szamát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent A budapesti ügyvédi kamara részérói ezennel közhírré tétetik, miszerint Sámuel Ferencz (1. IV. Calvintér 5. sz.) és Wollner Henrik (1. VII. Akáczfa utcza 59. sz. a.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Péteri/ Antal és Simonyi Béla budapesti ügyvédek és kamarai tagok, önkénytes lemondásuk, — Dr. Schiller Zsigmond budapesti ügyvéd és kamarai tag, Pozsonyba történt elköltözése folytán, fenti lajstromból kitörültettek; előbbiek irodái részére gondnok kinevezésének szüksége fen nem forgott, utóbbi pedig iratait Dr. Schiller Henrik budapesti ügyvéd és kamarai tagnak adta át ; — továbbá hogy Kummer lUdó budapesti ügy«éd és kamarai tag az 1874. 34. t.-cz. 105. §. a.) pontja alapján az ügyvédség gyakorlatától felfiiggesztetett. A. pécsi ügyvédi kamara választmánya részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint tamási lakos Klein Lipót ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A székes-fehérvári ügyvédi kamara ezennel közhírré teszi, miszerint Körmendi/ Dániel pápai, és Galamb Géza enyingi lakos, ügyvédek elhalálozásuk folytán ezen kamara lajstromából kitöröltettek és hogy elülnevezeUnek irodája részére gondnokká liarlhalos István pápai lakos ügyvéd neveztetett ki, utóbbinak irodájára nézve azonban gondnok kirendelésének szüksége fen nem forgott; továbbá hogy Sándorfy Ignácz ügyvéd és kamarai tag lakását ezen kamara területén belől Moórról Veszprémbe tette át. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Frank Dezső és Bodnár Dániel miskolczi lakos ügyvédek a kamara lajstromába