Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivonatokról

a bűnpártolás iránti előzetes megállapodás, a mennyiben az által a tettes a bűntett vagy vétség elkövetésére reábiratott, nem a 69. §. második, hanem első pontja alá leend subsumálandó, vagyis nem bünsegélyt, hanem felbujtást fog megállapí­tani. Sajátszerűnek fog ugyan mutatkozni, hogy a 69. §. a bűnpártolás iránti előzetes megállapodásról csak mint bünsegély esetéről tesz emli­tést, vagyis csak 2-ik pontjában, a bűnpártolás iránti előzetes megálla­podásról mint felbujtás esetéről pedig, vagyis ]-ső pontjában hallgat, noha a kifejezett intézkedés a 2-ik pontban sem látszik inkább vagy kevésbbé helyén, mint látszanék az az első pontban is. Mindazáltal a subintelligendum indokoltságát kétségbe vonni aligha lehet. Szűk séges az, hogy kikerüljük a felhozott képtelen, de nem minden tám­pontot nélkülöző, mert a szöveg átalános fogalmazására alapított következtetést. E kifejezés: »megelőzőleg egyetért« nem jelzi eléggé határozottan a megszorítást. A bűnpártolás iránti előzetes megegyezés positiv minősítésének kérdé-ét nem kevésbbé gondatlanul intézi el a n é m e t btk. 257. §-ának 3. bekezdése is: »Die Begünstigung ist als Beihülfe zu bestrafen, •\venn sie vor Begehung der That zugesagt worden ist.« A szóhangzat ellenére mondja Schwarze (Comment. ad §. 257): »Die Zusage der Begünstigung kann sich namentlich zur intellectuellen Beihülfe gestalten, ja selbst in Anstiftung übergehen.« Schütze pedig (Goltd. Arch. 20. kt. 364. lpn.) : »Es liegt ein blosses 11 e cl a c t i o n s­versehen vor, und dem wirklichenWillen des Gesetzgebers gemáss> muss Beihülfe als Theilnahme schlechihin verstanden, die vorher zugesagte Begünstigung je nach dem Untersuchungsergebnisse von Anstiftung bez. Gehülfenschaft absorbirt werden.« Hasonlóan Oppenhoff: »Hatte der Begünstiger den Thater vor Begehung der That zu derselben durch die Zusage der künftigen Be­günstigung bestimmt, so liegt Anstiftung vor, mit welcher dann die spátere Begünstigung realiter concurrirt (?).« Dr. Barna Ignácz. Jogirodalom. Fegyintézeti Értesítő. Börtönügyi havi folyóirat. A magyar fegyintézeti hivatalnokok szakközlönye. Szerkeszti Varga János. (S. S.) A fegyházreform kérdése hazánkban az igazságügyi reform mostoha gyermeke. A tájékozatlanságból eredő zűrzavar, mely nálunk a büntető justitia terén honol, fokozottan nyilvánul a büntetés végrehajtásának körében. A testcsonkitó, becstelenítő és hasonló bün­tetéseket elseperte korunk felvilágosodottsága; helyükbe nálunk is a szabadság-büntetések rendszere lépett. De ezen haladással nem tartott egyenlő lépést hazánkban a börtönügy javításának kérdése. Egy fejlettebb büntetési rendszer honosodott meg, melynek végrehajtá­sát még a mult szelleme lengi át. Mióta Eötvös lökést adott e téren is a reformmozgalomnak, három évtized alatt törekvést törekvésre te­mettünk el. A büntetés végrehajtásának problémái között, melyek megoldása körül az elmélet és gyakorlat sánczain szellemi harczot vív a külföldi szakvilág, csak az aránylag kevésbbé fontos, de annál hang­zatosabb jelszó talált visszhangra, mely a szabadon bocsátott fegyen­czek támogatására irányul. Azon felette szűk téren, melyen nálunk a fegyházreform küzdelme foly, a romantikus emberszeretet iskolája uralg, mely a szabadság-büntetés lényegét a fegyenczek vallási oktatá­sában, a reform teljét a tömlöczön kivül alamizsnák osztogatásában találja. A visztorló büntetés észszerű végrehajtásának, a büntetés indi­vidualisálásának, a fegyházi kényszermunka és annak értékesítése mikénti szabályozásának, a fegyházi beligazgatás javításának, a fegy­házügyi felügyelet szervezésének stb. stb. kérdései nemcsak megoldásra, de frzakbeli tárgyaltatásukra várnak még. Hanyagság terheli e tekin­tetben szakköreinket, melyek hivatva volnának tiztázni e téren az eszméket; hanyagság a sajtót, mely hivatva lenne e culturalis felada­tok irányában közvéleményt teremteni a társadalomban, tettre buzdu­lást a kormányban. Ily körülmények között örömmel üdvözöljük a »Fegyintézeti Értesítő* czimü börtönügyi havi folyóirat meg­jelenését, mely minta magyar fegyintézeti hivatalnokok szakközlönye tért nyitott az eszmecserére. A három szám után, mely már előttünk fekszik, a legszebb reményeket fűzzük a vállalathoz, mely komoly tárgyilagos­sággal felkarolja az oly régen parlagon hevert ügyet, s az után, a mit már eddig nyújtott, irányára nézve méltán sorakozhatik a' németek legjobb hasonirányu szakközlönye a »Blütter für Gefüngnisskunde* mellé. Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy el­veszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezeté­sének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges eelekkönyvi kivonatokról. 1. §. A részben vagy egészben megsemmisült, haszonvehetlenné lett, vagy elveszett telekjegyzökönyv (telekkönyvi betét) az illető királyi bíróság mint telekkönyvi hatóság által: a) a rendelkezése alatt álló kezelési és segédkönyvek, iratok s egyéb adatok alapján, és b) ha azok nem kielégítők, uj helyszínelés utján pótlandó. Az újra szerkesztés a telekjegyzőkönyv A. lapjára bejegyzendő. 2. §. A 1. §. a) pontja szerint újra szerkesztett telekjegyzőkönyv közzétételével a bíróság a netaláni hibák kiigazítása és a kihagyások vagy hiányos bejegyzések pótlására 45 naptól 3 hóig terjedhető fel­szólalási határidőt tüz. Ha a telekjegyzőkönyv pótlása czéljából ujabb helyszínelés (1. §. b) pontja) teljesíttetett, a különös betétek szerkesz­tése, s ennek utána a netaláni hibák kiigazítása, valamint a kihagyások vagy hiányos bejegyzések pótlása végett, a bíróság az érvényben levő telekkönyvi rendelet I. részének intézkedéseit a jelen pótláei eljárás természetében rejlő eltérésekkel alkalkalmazza. 3. §. A felszólalási és hirdetményi határidő elteltével a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné lett, vagy elveszett és az újraszerkesztés következtében forgalmon kivül helyezett telek­jegyzőkönyvbe nyert bejegyzések s azokkal kapcsolatos jogok harmadik személyek ellenében többé nem érvényesíthetők. 4. §. Az 1855. évi deczember 15-én kelt telekkönyvi rendeletnek a naplóra vonatkozó intézkedései hatályon kivül helyeztetnek. 5. §. A telekkönyvből a hatóságok és felek kívánságára sommás és részleges kivonatok is adandók. Az idézett telekkönyvi rendelet 144. §-a esetében, ha az ügy megbirálásához elégséges, a felső bíróságokhoz hasonió kivonatok terjesztendők. 6. §. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen tör­vény életbeléptetésének határidejét és az eljárás részleteit rendeleti uton meghatározza. Budapest, 1880. márczius 31. Dr. Pauler livadar S. k. igazságügymimszter. Indokolás. Az 1855. évi deczember hó 15-én kiadott, az ideiglenes törvény­kezési szabályok I. 145. §-a általi módosításokkal hatályban fentartott, és az 1868. XLIII. törvényezikk 12. §-ban foglalt felhatalmazás alap­ján az 1870. évi február hó 5-én kelt igazságügyminiszteri rendelettel módosítva, az erdélyi részekre is kiterjesztett telekkönyvi rendelet nem tartalmaz intézkedést a megsemmisült és az elveszett telekjegyző­könyvek pótlására nézve. Minthogy nincs kizárva a lehetőség, hogy a telekkönyvek a lehető óvintézkenések megtétele daczára, tüz- vagy árvízveszély esetében részben vagy egészben megsemmisüljenek, vagy egyéb okokból haszna­vehetlenekké váljanak; minthogy továbbá több kir. bíróságnál telek­jegyzőkönyvek hiányoznak, melyek megsemmisülhettek vagy elvesztek, és minthogy a telekjegyzőkönyvek mindaddig, mig be nem köttetnek, de a fennálló rendelet szerint kezeltetnek, a legnagyobb elővigyázat mellett is részben vagy egészben az elveszés veszélyének kitéve lesz­nek : a pótlást szabályozó eljárás hiányából eredő hátrányoknál fogva, ezen eljárásnak szabályozását nem tartottam elhalaszthatónak azon időpontig, mig a telekkönyvi rendtartás a tövvényhozás utján fog ujabban szabályoztatni, és szükségesnek tartottam, hogy az 1855. évi telekkönyvi rendeletnek fenébb emiitett lényeges hézaga addig is pótoltassék, mert azt a telekkönyvek elveszése által sújtott felek magánérdeke és a közhitel egyaránt sürgősen és elodázhatlanul követelik. A pótlásnak oly következményekkel kell történni, hogy az ujo­nan szerkesztett telekjegyzőkönyvekhez a közönség teljes bizalommal fordulhasson, és azon telekjegyzőkönyvek tárgyát képező ingatlanokra nézve jogügyleteket köthessen a nélkül, hogy azokból reá, az előző telekjegyzökönyvnek netaláni megtalálása következtében hátrány szármázhassák. A kérdéses jegyzőkönyvek első sorban az illető kir. biróság mint telekkönyvi hatóság rendelkezése alatt álló kezelési és segédkönyvek, iratok és egyéb adatok alapján pótolandók, mert majdnem bizonyos­sággal állithatni hogy: 1) az előzőleg netán kiállított kivonatok (másolatok) alapján, melyek kiadásáról a megrendelési lajstromból szerezhető meggyőződés; 2) más telekjegyzőkönyvekből, melyekből a kérdéses telekjegyzö­könyv tárgyát képező ingatlan, mint birtokrészlet esetleg bejegyez­tetett ; 3) a helyszinelési jegyzőkönyvek és a helyszinelés alkalmából a községek részére készített telekkönyvi másolatok ; 4) az adóföldkönyv; 5) vagy ha a megsemmisülést, hasznavehetlenné válást, avagy elveszést megelőzőleg az illető községben birtokszabályozás vitetett keresztül, a tagositási földkönyv és térkép alapján, valamint a telek­könyvi iktatókönyv, a telekkönyvi napló, az okiratgyüjtemény s okirat­másolatok, továbbá a név- és birtokrészlet-lajstrom, a tér-vázlatrajzol, [ és a helyszinelési jegyzökönyvek hiányában, a helyszínelést teljesített

Next

/
Thumbnails
Contents