Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 14. szám - A takarékpénztári tartalékalap természetéhez

_ 110 kérdések szövegezése által. Belátásuktól függ a büntetendő cselekmény mikénti körülirása. Hatalmukban van továbbá azon tényeket, melyeknek jogi hatályt nem tulajdonítanak, melyeket tehát azon esetre is, ha a végtárgyalás során bebizonyíttatnának, az ügy érdemére közömböseknek tartanak, egyszerűen kihagyni a kérdésekből. Befolynak a tények fixirozására továbbá az által, hogy felügyelnek arra, miszerint az csakis szigorúan törvényes bizonyitási eljárás fonalán történhessék; az által, hogy a hivatkozott bizonyítékok alaki megengedhetősége. tárgyi és hitelérdemlősége felett döntenek, a bizonyitási eljái'ást megszoríthatják s a tárgyalás folyamában felmerülő közbeeső viták felett határoznak. A szakbirák jogi oktatást adnak az esküdteknek. Megmagyarázzák a törvény vonatkozó szakaszát; világot vetnek annak elvont tételeire; kitanítják a feltett kérdések lényege és valódi értelme iránt. Az elnök végszavában ezenkívül a tárgyalás eredményének resumalása által befolyást gyakorol az esküdtek határozatára, és pedig a legfontosabb perczben, akkor, midőn azok lelkében a vélemények megállapodásra érlelődnek. Ha az esküdteknek kitanittatásuk daczára egyik-másik irányban kételyei volnának, felvilágosítást, ujabbi ki tanítást kérhetnek a szakbiráktól. Pótkérdések és eshető leges kérdések feltétele által alkalom nyujtatik az esküdteknek, hogy azok a cselekményt minden oldalról szabadon és alaposan megbírálhassák ; hogy a mennyiben a vádbeli cselekmény tényálladékát nem találnák megállapítva, vagy mentő, enyhitő, avagy súlyosító körülményeket látnának fenforgóknak, nyilatkozhassanak ez iránt s illetve vajon nem találják-e más csekélyebb bűncselekmény tényálladékát; és ez által eleje vétetik annak is, nehogy az esküdtek, kényszerhelyzetbe szorítva, kisegítőként kegyelemosztáshoz folyamodjanak. A mennyiben az esküdtek valamelyike óvást emelve a verdict elleti azon állítással, hogy az meg nem egyezik, vagy nem vág össze teljesen az esküdtek valódi határozatával; ha a szakbirák a verdict kihirdetése után ugy vannak meggyőződve, hogy az esküdtek a jogi oktatást félreértették, vagy hogy a kérdéseket nem fogták fel helyesen; avagy ha a verdictben lényeges ellenmondást találnak :kiigazgatási eljárást (Berichtigungs-Verfahren) elrendelve, visszaküldhetik az esküdteket a tanácskozási terembe ujabbi határozat hozatala végett. Ha a szakbirák egyhangúlag arról vannak meggyőződve, hogy az előbb felsorolt eszközök czélhoz nem vezettek, hogy az esküdtek az ügy lényegére nézve tévedésben voltak s hogy ennélfogva a vádlott ártatlanul Ítéltetnék el: a szakbirák vétójogot gyakorolhatnak; megdönthetik ez esküdtek határozatát s az ügyet más esküdtszék elé vihetik annak ujabb elbiráltatása végett. Az ujabb eljárások mind a fenti eszközök által módot nyújtanak arra, hogy a szervezet két tényezője egymást folytonosan támogassa és kiegészítse. A szakbirák felügyelnek, magyaráznak, felvilágosításokat nyújtanak, ellenőrzik, bírálják és corrigálják az esküdtek eljárását annak minden stádiumában. Jogkeresők is, jogorvoslók is. Ott van egyszersmind in facie loci a II. fórum. Nem kell minden botlás, tévedés vagy szabálytalanság miatt az ügyet perhuzammal s összeütközésben a szóbeliség s közvetlenség alapelveivel más fórumhoz küldeni 50 mértfőidre. Minden hiba azonnal és ugyanazon fórumnál orvosolható. S ezekben rejlenek a modern jury fontos előnyei. Magától értetődik, hogy mindehhez megkívántatik, miszerint a birák az esküdtekkel szemben tényleg éljenek is ezen törvényes hatalmukkal; hogy avval jóakaratulag éljenek. Ezt rendesen elmulasztják álszeméremböl. Népszerűtlen gyámkodásnak tartatik. S e szemrehányás nemcsak a magyar bírákat illeti, hanem többé-kevésbé a külföldi biróságokat is. Utalhatunk a szomszédországunkban legközelebb előfordult trienti esetre, melyben a bécsi semmitó'szék Grlasernek, a juryintézmény legkitűnőbb ismerőjének, közbelépése folytán az esküdtekegyverdictjét kijavítva, ezen határozatával egyben I az osztrák bíróságoknak az érintett tekintetben hét éven keresztül tanusitott kötelességszegését is mondotta ki. S ha azutána szakbirák ezen mulasztásaiI ból nem ritkán botrányos verdictek keletkéznek, gáncscsal illetik az esküdteket, kiket részrehajlóknak kürtölnek, az intézményt, Imely ártatlan, s nem a szakbirákat, kiknek j hanyagságából erednek a bajok. A takarékpénztári tartalékalap természetéhez. (Veszteség esetén fizethet-e a részvénytársaság a részvényeseknek kamatot vagy osztalékot a tartalékalapból ?) A kereskedelmi s főleg a hitelüzleti élet jogi oldalának vizsgálatával foglalkozókra nézve nem csekély theoretikus, s a gyakorlati jogászra és a takarékpénztári hitelüzlet mozgalmai által közvetlen érdekelt közönségre nézve nem csekély practicus érdekkel fog birni egy eset szellőztetése, mely legközelebb egy vidéki pénzintézeti rész' vénytársaság kebelében fordult elő. Az eset az, hogy egy takarékpénztár mint részvénysársaság évi j mérlegét jelentékeny veszteséggel zárja le s ahhoz képest a közgyűlés a mutatkozó veszteség fedezésére a meglevő tartalékalap jókora részét irja, ugyanakkor azonban a jóformán leapadt tartalékalapból a részvényesek részére a részvénytőke után 6%-kal számított kamat (osztalék) kifizetését határozza el. Ezen eset már különösségénél fogva bárkit azonnal azon kérdésfelvetésére indíthat: vajon üzleti s jogi szempontból lehető s megengedhető-e oly eset, hogy veszteségben levő részvénytársulat fenállásának 10-ik vagy talán 20-ik évében a részvényeseknek kamatot (osztalékot) ad? Azt hiszem, érdemes e tárgynak ugy egyik mint másik oldalát kissé szemügyre venni, nevezetesen előbb utána nézni, hogy a szóbanforgó intézkedés miféle alapra támaszkodhatik s aztán: hogy az alap helyes és törvényes-e ? Arra, hogy veszteségben 'evő részvény társulat részvényeseinek a tartalékalapból mégis bizonyos kamatot (osztalékot) ad, üzleti szempontból talán indokul lenne felhozható aféle tekintet, hogy a részvényeseknek a veszteség daczára valami mérsékelt kamat (osztalék) mégis ! adandó, mivel ha ez nem történik, az előbb meglehetős osztalékot nyújtó részvénytársulat részvényesei mi jövedelmet sem hozó részvényeiI ket azonnal tömegesen dobnák vásárra s a társulat iránt a közönség bizalma egyszerre annyira megingana, hogy a társulat könnyen egész alapjában megrendittetnék s talán össze is omolna. Jogi, törvényességi szempontból pedig a szóban forgó kamat-(osztalék)-adás azzal lenne támogatható, hogy a részvénytársulat daczára annak, hogy kérdéses évi üzlete veszteséggel végződött, egészben véve még mindig nyereségben van, mert tartalékalapjának az évi veszteség fedezésére leirt része után tartalékalapul még megmaradt részében a társulati alaptőkét meghaladó oly szabad vagyonnal bir, a mely vagyon mint az elóbbi üzleti évek tiszta nyereségéből megtakarított keresmény hovaforditása tekintetében a megtakarítást eszközlö részvényesek keze megkötve legkisebb tekintetben sincs, mert a hazai kereskedelmi törI vény is (165-ik szakaszában) csak az alaptőkére (részvénytőkére) nézve rendeli, hogy abból kamatot vagy osztalékot kifizetni nem szabad, ellenben ily rendelkezést a tartalékalap tekintetében fel nem állit. Körülbelül ennyi lehet az, a mi a kérdéses közgyűlési határozat indokolására felhozható. Az most a kérdés: megállhat-e ezen indokolás s megállhat-e a kérdéses közgyűlési határozat, vagy talán az áll, hogy e határozat egészen helytelen és alapjában jog- és törvényellenes ? E sorok írójának nézete szerint a kérdéses közgyűlési határozatot sem az üzleti czélszerüségi tekintetek nem igazolhatják, sem a jog, a törvény meg nem engedi, meg nem engedheti. Az első szempontot illetőleg egy részvénytársulat vezetésénél puszta merő önámitás azt hinni, hogy az intézet vesztesége, rosz helyzete által a részvényesekre, a részvények értékére gyakorlott kedvezőtlen hatást hatásosan ellensúlyozhatni oly intézkedés által, hogy a veszteség daczára a részvényesek mégis kapnak kamatot (osztalékot). Intézetnél, a mely csak még az imént busás osztalékokat adott, néhány százaléknyi sovány kamatnyujtással a veszteség nagyságát elfödni, a : részvényeseket a veszteséggel kibékíteni nem lehet, és a tekintetben, ! hogy a részvények semmi vagy a veszteség daczára a tartalékalapból i nyújtott csekély osztalék mellett mindenkép nagymérvű árcsökkenést