Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 11. szám - A végrehajtási jog átruházásairól ingatlanoknál

- 76 c) fényképészeti miinek utánképzése képzőművészeti mii által. Ezen utóbbi esetben a 63. §. rendelkezése nyer alkalmazást. 72. §. A jelen törvény által biztosított védelem a felvétel készitőjét illetőleg jogutódait öt évig illeti azon naptári év lefolyása után számítva, a melyben a felvétel jogszerű levonata vagy utánképzése először megjelent. Ha pedig ily levonat vagy utánképzés meg nem jelent, az öt évi batáridő azon naptári év lefolyása után számítandó, a melyben az eredeti felvétel negativ képe készült. Több kötetben vagy részben megjelenő müvekre a 12. §. rendelkezése alkalmazandó. 73. §. Egyebekben a jelen törvény 15.—43. §§-ai valamint a 66. §. a fényképekre is megfelelően alkalmazandók. HATODIK RÉSZ. Átmeneti és vegyes intézkedések. 74. §. A jelen törvény 18 . . év hó . . -ik napján lép hatályba. Védelme kiterjed mindazon irói-, zene-, szin- és képzőművészeti müvekre is, melyek ezen törvény hatálybalépte előtt jelentek meg. A jelen törvény hatálybalépte előtt készült példányok, bár előállításuk ezen törvény szerint tiltva volna is, mig a készlet tart, elárusíthatok. 75. §. A jelen törvény k terjed a belföldi szerzők minden müvére, tekintet nélkül arra: bel- vagy külföldön jeleut-e meg. Külföldi szerzőnek belföldi kiadónál megjelent müve szintén e törvény védelme alatt áll. 76. §. A jelen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi miniszter valamint az igazságügyi s a vallás- és közoktatásügyi miniszterek, illetőleg Horvát- és Szlavonországban a Horvát-, Sziavon- és Dalmátországi bán bízatnak meg. Dr. Herich Károly. A végrehajtási jog- átruházásairól ingatlanoknál. Gyakran történik, hogy a hitelező lejárt követelését, melynek behajtása végett adósának ingatlan javaira végrehajtást vezetett, s mely ingatlanokra ennélfogva a hitelező javára a végrehajtási zálogjog bekeblezve, illetőleg a már korábban bekeblezett zálogjogra vonatkozólag a végrehajtás elrendelése feljegyezve lön, a végrehajtási eljárás folyamában elidegeníti, másra átruházza. Ily esetekben az adóslevélre vezetett átruházási záradék erejénél fogva okiratszerüen is igazolhatólag a vevőt vagyis az engedményest foCTja illetni a kezéhez átadott kötelezvényből keletkező személyes jog, vagy a követelés joga, melynek érvényesítéséről (a tartozás behajtásáról) ezutánra ő, mint uj szerző, kell hogy gondoskodjék. A szóba hozott jogérvényesítés avagy behajtás rendszerint ugy kiséreltetik meg. hogy az átengedő javára már elrendelve és följegyezve levő végrehajtás s abból kifolyó lefoglalás birói és becslés alapján, az engedményes az átruházási záradékkal ellátott kötelezvény becsatolása mellett, a jelzálogul szolgáló telekkönyvi jószágtestnek birói elárvereztetését kérelmezi. Ezen kérelemnek a telekkönyvi hatósággal felruházott bíróságok némelyei helyt adván, a kivánt árverést elrendelik, mert azon követelés tekintetéből a megelőző végrehajtási lépések már megtörténtek; más telekbiróságok pedig a kérdéses árverési kérelmet elutasítják, mivel a kérelmező, azaz az engedményes javára előzetesen az elidegenített követelés engedményezése, illetőleg a végrehajtási jog átruházása nyilvánkönyvileg ki nem tüntettetett.*) Nézetünk szerint az utóbbi eljárás helyesebb; azt támogató érveink a következők: 1. A polgári törvénykezési rendtartás 427. §-a szerint a végrehajtató az árverésért azonnal folyamodhatik, mihelyt a végrehajtási zálogjog telekkönyvi bekeblezése megtörtént, önkényt szükségszerülegértetődvén, hogy az ő (végrehajtó) javára; miből aztán ismét észtani következtetéssel (logice) azon jogelv folyik, hogy az árverést kérni az van jogosítva, kinek végrehajtási zálogjoga a telekkönyvben be van keblezve, már pedig a kérdéses esetben az árverési kérelem tárgyát tevő követelés iránti végrehajtási zálogjog az elárvereztetni kért telekkönyvi birtoktestet tartalmazónyilvánkönyvben még mindigaz eredeti jelzálogos hitelező avagy az engedményező javára levén bekeblezve, s az engedményes vagyis a követelés uj szerzője ezen végrehajtási zálogjognak előzetesen javára leendő bekeblezését ki nem eszközölvén, annak megtörténte előtt az árverésért jogszerüleg nem is folyamodhatik. 2. A jelzálogilag biztosított követelések engedményezésénél két *) Telekkönyvi hatóságainknál valamint általában, ugy jelen esetben is a kifejezés szabatosságára nem sok figyelem fordittatik, hiszen országszerte használtatik, hogy a xzálogjognak tulajdonjoga", BÖt ilyforroán is : »az árverés tárgyául felvett ingatlan okh o z i 2000 forintnyi zálogjog iránti tulajdonj o g« keblezendő be, holott a jogi alapfogalmakra való utángondolás, kuvés figyelmezés meggyőzhetné ezen végzések fogalmazóit, hogy az idézett kitételek jogfogalmilag helytelenek, söt még nyelvészeti szempontból is az utóbbi csodaszörnynek méltán tartható. rendbeli jogosítványt kell egymástól szorosan megkülönböztetni, úgymint : a követelés jogát és a jelzálogjogot; az előbbi a kötelmi viszonyból kifolyó személyes (rosz nyelvezettel: dologhozi), az utóbbi pedig dologi, dologbeli (a polg. törvénykönyv fordítói szerint: dologbani) jog; az előbbi önálló jog, mely czélját önmagában találja, a zálogjog pedig csak járulékos jog, mely egy más jognak, az érvényes követelésnek létét feltételezi (ausztr. polg. törvkönyv 449. §.), mely csak a hitelező követelési jogának megerősítésére, az abból származó kötelezettségnek nagyobb biztosítására szolgál, tehát az elzálogitás valamely már létező jog megerősítésének egyik jogszerű módja (a polg. tk. 1343. §.). Ezen két jog keletkezése és megszűnése módját illetőleg is egymástól lényegesen különbözik, mert mig a követelés joga mint személyes (dologhozi) jog egyszerűen a szerződő felek, azaz a hitelező és az adós egybehangzó akarata által (jogérvényesen tett és elfogadott igéret alapján) a p. t. k. 861. §-ához képest létre jön, addig a jelzálogjog mint »ingatian tárgyak iránti dologbani jognak* keletkezéséhez okvetetlenül megkívántatik a ptk. 321., 431., 451. 6s 1368. §-ainak határozott rendelkezé-e értelmében, hogy a hitelező »követel?sét a felső javak tulajdona megszerzése végett előszabott módon bekebeleztesse*, vagyis »hogy a szerzési ügylet az e végre rendelt nyilvánkönyvekbe beiktattassék«; helyesebben szólva szükséges, hogy zálogj o g a a nyilvánköny vekbe bek ebeleztessék; továbbá a követelés joga a fizetés, azaz a tartozás teljesítése által is megszűnik (p. t. k. 1412. §.), a jelzálogjog elenyészéséhez ellenben »az adósság lefizetése magában nem elegendő, a jelzálogos jószág mindaddig lekötve marad, mig az adóslevél a nyilvánköny vekből ki nem törölte tik«, vagy helyes kifejezéssel élve, mig a bekebelezve levő jelzálogjog törlése be nem kebleztetik. Végül az átruházást illetőleg a követelés engedményezéséhez elégséges az engedményező és az engedményes egyező akarata (a p. t. k. 1395. §.), s az az adóslevélre irt engedményi záradékban kellőleg nyilvánul, sőt előmutatóra szóló adóslevélnél már ennek puszta átadása és birtoklása is elégséges az emiitett czélra (a p. t. k. 1393. §.), azonban a követelés átruházásával egyidejűleg az engedményes nem nyeri meg mindenesetre a jelzálogot is, mert a jelzálogjog megszerzése érvényes követelést feltételez ugyan, de megfordítva »nem minden követelés ad a zálogjog megszerzésére czimet (a p. t. k. 449. §.), hanem a jelzálogjognak mint dologbeli jognak átruházás utján való megszerzéséhez érvényes czim és jogos szerzési mód egyaránt megkivántatnak, előbbit nyújtja kérdéses esetekben a jelzálogos és az uj szerző önkénytes cselekvénye, azaz a zálogjognak átruházását tárgyazö szerződés, a szerzési módot pedig a bekeblezés (a p. t. k. 451. és 1368. §§.). Akár egyik, akár másik kellék hiányában a követelés engedményese által a jelzálogjog megszerzettnek nem tartható. Ezekhez képest avégből, hogy az engedményes mind a követelés jogát, mind az annak megerősítésére, nagyobb biztosítására rendelt jelzálogjogot megszerezze, szükséges, hogy a kötelezvényre vezetett engedményben ne csupán a követelés személyes joga, hanem az arra vonatkozó jelzálogjog is átruháztassék az uj szerzőre, és hogy az engedményben foglalt jogczim alapján az adóslevél és az engedményezési okmány avagy záradék bemutatása mellett a jelzálogjog az engedményes javára be is kebleztessék; máskülönben a követelés joga ezután az engedményest, a jelzálogjog pedig továbbra is a korábbi jogosított hitelezőt fogja illetni, s ez utóbbinak törlési engedélye alapján a jelzálogjog ki is töröltethetik a nyilvánkönyvből a nélkül, hogy azon törlés az engedményesre átruházott követelés fenmaradását, létezését alterálná, mivel az utóbbi önmagában is fenállhat. Ugyanis, nem mondható el általánosan, hogy a ki követelését átruházza, az minden esetben a zálogjogot, annál kevésbbé a végrehajtási zálogjogot is átbocsátani kívánná engedményesére, mert megtörténhetik, hogy adósát az az uj szerző zaklatásai alól megmenteni, annak fizetési terhén könnyíteni kívánván, a maga javára megnyert zálogjogot s kiválólag a végrehajtási zálogjogot nem szándékozik az engedményes jogkörébe átereszteni, mi végeredményben oly hatással van, mintha az engedményező átengedett adósának fizetési halasztást nyújtott volna, mely addig" terjed, mig az uj szerző is önjavára az átvett adós javaira zálogjogot rendes uton nem szerez, avagy végrehajtást nem visz. És igy kétségtelen, hogy a követelési jog egyszerű engedményese, a jelzálogjognak telek• könyvi bekebelezés utján való megszerzése nélkül, az adós ingatlanaira - bárha azok ugyanezen tartozás miatt egy harmadik személy (az engedményező) javára zálogjogilag lekötve voltak is - árverést nem vihet, azt jogszerűen nem kérheti. 3. Hasonló eredményre ke.l, hogy jussunk, ha a czélszerüség kívánalmait veszszük is irányadóul a vitás kérdés megoldásánál, mert a követelés engedményese az engedményezőt illető végrehajtási zálog-