Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 10. szám - A perköltségek kölcsönös megszüntetése iránti kérdéshez

— 68 — leniek természetes hierarchiáját mesterségesen nivellálni törekszünk. A relatíve túlzott követelmény gyakorlati eredménye nem az, hogy a magas igénynek megtelel a képtelen, hanem az, hogy a középszerű saját mértékéhez levonja a képesebbet. Ez igazságnak dominálnia kell a vizsga- és tanrendszert. Valóban csodáltuk, hogy az enquéten e követelményt, a t e s t v é r t u d o m á n y o k kényszerházasságának felbontását, nem érvényesítették elég erélylyel azon jogtanárok sem, kik hallgatóikon tapasztalhatták, hogy jogászi képzettségük mily kevés lendületet nyert elemi statistikai, politikai stb. tanulmányok által, nem is szólva a »melló'zhetlenség, benső' összefüggés* semmitmondó állításáról, melyet minden tudományra ki lehet terjeszteni, mert valamennyi egy családot képez, a nélkül hogy ebbó'l az következnék, hogy minden egyes szak miveló'jének az összefüggés ismeretén felül a többi szak mivelésével is foglalkoznia kellene. A bifurkatió követelménye egyaránt megfelel angol, franczia, német, és a mi fó', rationalis rendszernek és az egyetemi tanszabadságnak. Nem vitathatjuk meg ez értekezés keretében az államtudomány ok fogalmának létjogosultságát; arra azonban, mint kétségtelen tényre utalnunk kell, hogy azon tudomán \ ok jelen fejló'dési állapotában a vizsga azokból egy küzdelem az ismeretlennel, az előreláthatlannal, és hogy ennélfogva az önfentartás ösztöne kényszeríti a jogászt, hogy minden lehetséges vizsgáló tanárának egyéni tudományát megismerje, nehogy teljesen jó akaratától, a véletlentől függjön. A vizsgálati utasítás e bajon csak tankönyv kijelölése mellett segíthetne, mi ismét az egyetemi oktatás és vizsga jellegét semmivé tenné. Hogy épen a középszem tehetségű és szorgalmú többség kiképezése szenved az által, hogy némely államtudományi tárgyat többszörösen és jogi tárgyakat egyszer sem hallgatnak, bővebb bizonyítást nem igényel. A mit az elvont jogtanokról mondottunk, a politikai tanulmányokra is alkalmazható. Amazokban a jogra vonatkozó része a társadalmi tudománynak (politika, nemzetgazdaságtan), benn kell hogy foglaltassák. A kölcsönhatás eredményeit mindegyik szakban közölni, nem pedig a hallgató elméjére bizni kell, kinek összefüggés nélkül egymás mellett egy halmaz tárgy előadatik. Köteles, beható tanulmányul elég a tudományos jogisme. Csak a szükséges ismeret igazolása követelhető. Ezen felül a hasznos és diszes tanulmányok választása az egyéni hajlamra bizandó. Az egyetem hivatása az általános, sokoldalú kimivelést is lehetővé tenni, mely a szakképzettséget is jobban emeli, mint egy »rokon« tárgyhalmaz magolása. Az egyénre és társadalomra nézve hasznosabb, ha kiki tehetsége és hajlama szerint bármily bölcseleti tanulmányokat mivel szakmája mellett, mintha politikai tanulmányokra kényszeríttetik. Már emiitettük, hogy ugy szaktanulmányi mint általános miveltségi érték szempontjából első sorban a természettudomány tarthatna igényt egyetemes miveltetésre. Gymnasiumban az élettan egyáltalán nem tanittatik, pedig annak ismerete nélkül a lélektan és minden szellemtudomány alapjában érthetetlen, mivelt ember, jó szülő nem képzelhető. Mit Buckle a mivelődéstörténetre, Spencer*) a mythologiára, philologiára nézve már kimutatott, a jogtudományról is áll. Leíróból okszerűvé és tudományossá**) csak természettudományi módszer utján lehet. Erről is kell, hogy szó legyen az egyetemi jogbölcseletben, mely a tudománynak nem 30 év előtti, hanem jelen állapotát tüntesse, fel, hacsak nem akarjuk az ösztönzendő tudóst és törvényhozót egészen Isten áldására bizni, s az önmivelésre iránytű nélkül, az irodalom tömkelegébe útmutatás nélkül bocsátani. E végből ismét tudós tanárok szükségesek, kik a tudomány előbbrevitelén fáradozván, elért határait ismerik. A tudományok fejlődésében, természetes rendszerében a jogtudomány az egyszerűbb, a prius, az alap, mely kihat az összetettebb politikai (társadalmi) tudományra, mely utóbbi az állami (társadalmi) élet minden oldalát és tényezőjét, mint ilyent a jogot is, felöleli. A politikai képződése*) Principles of sociology London. 1877. I. köt. 1. kül. a mesteri Appendix B ] Henri Brocher de Fléehere : Les revolutions du droit. I. köt. Paris l878.a per alkalmával történt ket, a viszonyok és tények hatalmának ez alkotásait is a korább kifejlődött erkölcsi szellemű magánjog alakítja jogiakká ; a jogképződés processusa, mely a család és forgalom szabályozásán indult meg, most tágabb körben ismétlődik: a nemzet, a nemzetcsoportok körében létesiti a közjogot és nemzetközi jogot. A politikai tudomány igy tárgyával válik jogtudománynyá. A jogász a jog elemeivel és azok combinatiójával foglalkozik; ezek képezik kosmosát. A politikai (társadalmi) tudomány az egész jogot mint állami (társadalmi) funktiót viszonyítja a többi állami (társadalmi) funktiókhoz. Mindannyi érv, hogy politikusra nézve a jogtudomány oly nélkülözhetlen, mint élettan mi velőjére nézve a physika és vegytan; de nem megfordítva. Ezekkel indokolható a valóságos bifurkatió követelménye. — — Igyekeztünk a jogtudományi oktatás jelen kórállapotának fő okait: egyetemi nevelés, tanszabadság, tudományos tanmódszer, észszerű tan- és vizsgarendszer hiányát és azok orvoslásának módját kimutatni. A szakiskolák eltörlése, a tanári állás méltóságának biztosítása és tudós tanerők képezése, következetes bifurkatió, tudományos gyakorlatok, bizonyos tantárgyak és vizsgák elejtése és mások felvétele képezik az egymást kiegészitö rendszeres reformok azon minimumát, melynek keresztülvitele nélkül komoly javulás nem képzelhető. E javulás sem lesz nyomban észlelhető. Az uj tudomány és uj világnézlet hirdetőívé a régi emberek már nem lesznek. Nem is ezekről, jövő nemzedékek, nemzetünk sorsáról van szó. A jelen nemzedék corruptiója nem orvosolható ; szellemi és erkölcsi tőkében szegény országnak, midőn hirtelen megnyílik a nyugot előrehaladt industrialis és materialistikus szelleme elől, azon axióma folytán, hogy a miveltség nagy különbsége esetén a befolyás a rosz és ártalmas elemek beszivásán kezdődik, nagy krízisen kell keresztülmennie. A naiv véleményegység helyébe a nézetek elágazása lép és elvész az egyetértő bölcsek vezető tekintélye. A szokatlan uralomra emelt osztályok és pártok visszaélnek hatalmukkal; miszent hit volt, most nevetséges phrázis; a nép bizalma nem támogat absolutismust, mely nem felvilágosodott, nem öntudatos, nem igazságos. Ha összehasonlítjuk az 1848. előtti korszakot a jelennel, közéletünkben, a jellemekben sülyedést látunk, melynek oka a patriotikus idealismus hanyatlása. Azon kor emberei szellemileg egyoldaluabbak, de mégis nagyobbak voltak az egyetértve vallott czél és leghatalmasabb emeltyűje: a lelkesedés által. De a krizis nem szükségkép az enyészethez vezet. Az önzéssé sülyedt patriotismus tágabb látkörü humanismussá, a meddő skepsis a belátott igazság munkás szolgálatává lehet. Reform és regeneratio — az útjuk egy; az útjuk az, melyet Széchenyi és Eötvös kijelöltek, melyet Arany megénekelt : az útjuk: a tudomány, és bölcsője: az iskola. Egységes tervet, eszmét kell uralniok az összes reformoknak, hogy üdvös hatással legyenek. E reformok egy lánczszeme a kérdés, melyről itt néhány észrevételt koczkáztattunk. Kérdés mely összefügg a nemzeti szervezet legnemesebb szerveivel, kérdés mely összefügg az emberiség legnagyobb kérdéseivel. Komoly meggyőződést követő ko°moly tettet, komoly küzdelmet, komoly alkotást várunk b. Eötvös József méltó utódjától. Dr. DeWAdami Bezsö. A perköltségek kölcsönös megszüntetése iránti kérdéshez. (S. M.) A »Jogt. Közlöny« mult heti számában megjelent egy fentirt czimü czikk, melyben Kirchner Sándor aljbiró ur a fölött panaszkodik, hogy »a perköltségek kölcsönös megszüntetése a nyertes fél kárára és a vesztett fél igazolatlan előnyére főkép felsőbb bíróságainknál mindinkább divatba jön«. Ezen panasz igen jogosult; mutatja hogy felsőbb bíróságaink nem a kellő megfontolással bírálják meg azon tényeket és okokat, a melyek a perhez alkalmat szolgáltattak; hogy figyelembe nem veszik a per tárgyára érdemileg vonatkozó változá-