Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - Rendelet és meghatalmazási hátirat

— 60 végetti forgatmány is hatálytalan, ha stb.< Pedig ez nem áll. Az ily átruházásnak még mindig engedmény a czime és tartalma, mint a melynek váltójogi hatálya nincsen. Azonban a vtk-ben az engedményről mondottakból a meghatalmazásra következtetni és restrictive magyarázni nem csak hogy helytelen, hanem egyenesen felesleges kísérlet. Szükségtelen azért, mert itt magyarázni épen nem kell, hanem egyszerűen a >rendeletre« vonatkozó váltójogi tanokat alkalmazni. Midőn a kibocsátó vagyis intézvónyező — és minthogy a forgatmány a meglevő váltóhoz csatlakozó ujabbi intézvény, a forgató is intézvényezői minőségben — a meghagyást rendeletre bocsátotta ki, az intézvényezett mint a meghagyás elfogadója eleve kötelezte magát a váltóösszeget nemcsak az intézvényesnek, hanem annak megfizetni, kinek részére az intézvényes vagy ennek bármely követője lejáratig, illetve ovatolásig a váltóösszeg kifizetését rendelni fogja; tehát a határtalanig terjedhető lánczolatba felvett valamelyik személynek, ki a meghagyás teljesítése idején a váltó birtokosa. A meghatalmazásbeli hátirathoz a »rendeletre« kibocsátás egészen felesleges; mire is szolgáljon az? Az intézvényes marad itt mindig azon személy, kinek részére a meghagyás teljesítendő; azon körülmény, hogy a fizetés a per procuram — forgatmányos kezéhez történjék, és hogy ezen mandatarius a vtk. 15. §-ában foglalt hatalommal van felruházva, mit sem változtat a váltóadós és intézvényes közti váltójogi direct viszonyon; a váltóadós azért csak az intézvényes részére fizet. Miből önkényt foly, hogy a »nem rendeletre* kibocsátott váltó meghatalmazásból akárhányszor forgatható. Nem is fogadható el helyesnek a meghatalmazási hátiratnak ezen szövegezése: »helyettem N. N-nek vagy rendeletére behajtás végett« — hanem inkább: »fizettessék meghatalmazásul N. N.-nek« vagy egyéb hason kifejezések, csakhogy a »rendelet« szó benne elő ne forduljon, mint a mely kifejezés a meghatalmazási hátiratban ennek lényegére nézve zavart hoz. A »rendelet« szónak, ha mégis az ily hátiratban előfordul, semmi foganatja nincs. Innen magyarázható meg aztán a 16. §. 2. bekezdésének értelme, melynek szavai ezek: (a meghatalmazási forgatmányosnak) ellenben nem áll jogában a váltót tulajdonilag még az esetben sem átruházni, ha a meghatalmazási forgatmányban ezen kifejezés : »vagy rendeletére« foglaltatik. Nézetünk szerint tehát váltőtörvénykönyvünkben semmi hézag e részben nem található, sőt ellenkezőleg a czikkiró ur által idézétt§-ok helyes voltát a theoria igazolja. Inkább azt hinnők, hogy czikkiró ur a 8. §. megtekintésénél a 15. §. alkalmazására azon elhibázott praemisse-ből indult ki, hogy átruházás és forgatás egyre mennek; innen themája által tova sodortatva, az engedményről szóló 16. §-t is belevonta, mire mind szükség nem volt. Törvénykezési jeremiádok. III. Schieberek. Mi az a schieber ? Nincs perrendtartás, mely definitióját tartalmazná. De nem is a perjog tárgya a schieber, hanem a törvénykezési eljárás kórisméjébe tartozó fogalom. A ki ezt meg fogja irni, annak a schieberrel is kell foglalkoznia. A schieber kikerülése a fejtörő munkának, színleges elintézése a pernek, ügyforgalmi számot szaporító segédeszköz, a bírói közöny egy flagrans nyilvánulása, s in ultima analysi nem egyéb, mint munkaszapoiitás a pillanatnyi kényelem kedvéért. A schieber szerte burjánzik első folyamodásu bíróságainknál; még inkább azonban a felső bíróságoknál, s mint valóságos endemikus ragály honosodott meg különösen a kir. táblán. Ott annyira uralkodik, hogy az első folyamodásu bíróságok szinte félnek már annak nyilvánulásait előidézni, s inkább maguk schiebolnak, csakhogy az ügy felülről újból nyakukba ne schieboltassék. Ki nem hallotta már e. f. birótól, hogy csak azért rendeli el a nyilván haszontalan tanúkihallgatást, mert a kir. tábla okvetlenül feloldja az ítéletet, habár a tanút csak arra kérte is kihallgattatni alperes, hogy akkor a nap sütött, mikor ö a kötelezvényt aláirta. Kezünkbe kerül egy vastag percsomó. Ezt el kellene olvasni s meg kellene emészteni. De hátha megtakaríthatjuk a munkát. Kiveszünk egy periratot és lapozgatunk. Üres szalmacséplés, unalmas érvelések. Ezt kár lenne elolvasni. De íme kihull egy irat — kérdöpontok. Mohón keressük a tanuvallomási jegyzőkönyvet; az nincs. Egy rövid feloldó végzés, és kész a schieber; — a per érdemi elintézése egy évvel vissza van lökve, de az ügy el van intézve. Ily felületes elintézés mellett persze nem csoda, hogy egy ügy néha ismételve tolatik vissza az e. f. bírósághoz. így felebbeztem 1877. évi július 26-án egy e. b. Ítéletet a kir táblához. Ott azt vették észre, hogy az e. b. Ítélet I. r. alperesnek, ki nem védekezett, nem lett kézbesítve. Visszaküldték tehát az iratokat az e. b. ítélet kézbesítése és a netáni felebbezés bevárása végett. Ez megtörténvén, 1878-ban megint a királyi táblára került az ügy. Most azt vették észre, hogy az iratoknál nincs meg a telekkönyvi kivonat hiteles alakban. 1879-ben, tehát két év múlva, ezen okból megint viszszaküldik az iratokat a hiány pótlása végett.|Mig most az e. f. bíróság újból ítél s az iratok megint a kir. táblára felküldetnek s az ügy ott elintézést nyer, megint elmúlik egy év; pedig ha a referens első izben jól megnézi az iratokat, a jelzett hiány pótlását már 1877. évben elrendelhette volna. Egy másik perben feloldja a kir. tábla az ítéletet, mert a telekkönyv hiteles másolatban nincs csatolva, pedig felperes azt az Ítélet hozatala előtt a tanúvallomások feletti észrevételekhez csatolta; s mert felperesnek alkalmat akar nyújtani a megvett ingatlan azonosságát bizonyítani, holott az azonosság a perben vita tárgyát sem képezte. Egy harmadik perben feloldja a tábla az ítéletet, mert a felek személyei meghallgatása által akarja kisütni az igazságot, pedig alperes személyes meghallgatásakor épen ugy tagad, mint tagadott ügyvéde. Csak még egy esetet. I. r. alperes mint ismeretlen tartózkodásu pereltetett. A bíróság ügygondnokot rendelt részére ; de megfe'edkezett a felhívás kibocsátásáról és hirlapi közzétételéről. A per becsomózásakor azonban az e. b. előadó észrevette ezen hiányt és az ítélethozatal előtt uj perfelvételi határnap kitűzése mellett pótolni akarta azt. A többi alperestársak ügyvédje az előadó ezen szándékáról sürgetés alkalmával é rtesülvén s a hir'api idézés által előidézendő nagy késedelmet kikerülni óhajtván, bejelentette a felperes által ismeretlen tartózkodásuDak jelzett I. r. alperes lakását, minek folytán a kereset és a perfelvételre idéző végzés ennek pótlólag azoa hozzáadással kézbesittetett, miszerint meg nem jelenése esetére az fog vélelmeztetni, hogy a részére kirendelve volt ügygondok áltil előterjesztett védelemhez csatlakozik. I. r. alperes a perfelvételnél meg nem jelent és az Ítéletet nem felebbezte. Az érdemben a többi alperesek felebbezték az ügyet, az ügygondnok pedig csak a költségek tekintetében. A kir. tábla egy esztendei szünet után hivatalból semmiséget észlel abban, hogy az ügygondnok kirendelése alkalmával felhívás nem lett kibocsátva és átteszi az adatokat a semmitőszékhez. Első schieber. A semmitőszék persze visszaküldte az iratokat azzal, hogy semmiség nincs, mert I. r. alperesnek utólagos perbe idézése folytán a gondnok álta' való képviseltetés s így a felhívás hirlapi közzétételének szüksége elesett. Most már joggal azon reményt tápláltuk, hogy az ügy valahára érdemben fog elintéztetni. Dehogy is. A kir. tábla ugy okoskodott. Hátha az ügygondnok csak azért nem felebbezte érdemben a pert, mert azt hitte, hogy I. r. alperes személyesen értesítve lévén, az ő dolga az érdemben való felebbezés? Újból kézbesítendő tehát az itélet az ügygondnoknak, s kitanítandó, h o g y ő neki joga van az érdemben is felebbezni. Második schieber. Még pedig egy a javából. A kényelmen alapuló schieberek által ezek pathologiája azonban még nincs kimerítve. Van a schiebereknek még egy osztálya, mely tudákossági, hogy ne mondjam, boszantási viszketegen alapszik. Ezen faj a rosszabbik, és különösen némely e. f. bíróságoknál honos. Ily schieber az, ha a budapesti váltótörvényszék pótlás végett viszszaadja a végrehajtási kérvényt, mert alperesnek foglalkozása, mely már a kereseten megjelöltetett, a végrehajtási kérvény külzetén megjelölve nincs; ha a váltótörvényszék visszaadja a keresetet, mert a háztulajdonosnak vagy törvényszéki ülnöknek jelzett alperes lakása után azon körülmény, hogy »üzleti helyisége nincst, kitüntetve nem lett; ha a váltótörvényszék visszaadja pótlás végett a keresetet, mert a H-od példánynak Vörösvárra vagy Budakeszre kért kézbesítése alkalmából a keresetben nincs megjelölve azon hatóság, a melynek utján a kézbesítés eszközlendő; ha végre ugyanazon bíróság mint kereskedelmi törvényszék az adásvétel jogczimére alapított keresetet a kereseti jogczimet feltüntető könyvkivonat pótlása végett adja vissza. Notabene a könyvkivonat csatolva van, azonban nem tetszik az előadónak vagy a keresetet elintéző joggyakornoknak. De feltéve, hogy a könyvkivonat hi-