Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - A jogtudományi oktatás reformkérdeséhez. 6. [r.]

— 58 lesz, hanem előre számithat a >higgadt gondolkozók*, a »józan eszü«, szokásból hallgató többség helyeslésére. Nem igen vették észre, midőn a gymnasium és egyetem reformjának összefüggésére utaltak, hogy az akadémiák mint szakiskolák fentartása s az egyetemnek szakiskolává, akadémiává deformálása ellenmond az egész gymnasiumi nevelésnek. Gymnasiumi előképezés s egyetemi kimivelés egy történeti alakulat, egy padagogikus terv, egy mivelődési irány. A gymnasium valódi tudományosságra késziti elő, neveli a lelket; nyelvészeti, irodalmi, történelmi s bölcseleti tárgyakat miveltet leginkább, melyek legnagyobb része gyakorlati haszonnal alig bir, és nem is gyakorlati alkalmazás szempontjából taníttatik, hanem önmaga miatt, tudományos értékok miatt becsültetik. Tudományos érdeklődést ébreszt; tanit az igazat önmagáért keresni. Eszfejlesztést, széles látkört, általános miveltséget, első sorban történelmi szellemi felfogást akar nyújtani. Egy idegen (a classikus) világ szellemével, állapotaival, miveltségével megismertetvén, nemcsak tisztán szellemi gyönyör élvezetére szoktat, hanem a nagy látkör, összehasonlítás utján a létező mivelődési viszonyok relativitásának felismerését is közvetiti, tehát minden téren, vallásos, politikai, erkölcsi stb. téren az egyéni felfogás felszabadítását a tekintélyhit, szokásjárom, előítéletek uralma alul, szóval az egyéni gondolkodás önállóságát előkésziti. E müvet folytatja az egyetem, melynek lehetőséget kell nyújtania az e g é s z emberi s z e 11 e m é 1 e t megismerésére, melyen a tudományok kölcsönhatásának közvetittetnie kell. A szakiskolai realismus ellen ma még a természettudomány, az orvostudomány képviselői is nyilatkoznak. Epen most folyik újra Németországban a nagy harcz a reáliskolák s gymnasiumok hegemóniájáért, melyre az előbbiek gyakorlati irányuk, positiv szakképezés, a mathematika s természettudomány intensivebb mivelése czimén számot tartanak. Egész irodalom támadt azon törvényhozási kérdés alkalmából, vajon az orvosi facultásra bocsáttassék-e ezentúl reáliskolát végzett tanuló is. A porosz miniszteri enquéte tagjai egyhangúlag e javaslat ellen szavaztak; a lapokban és brochurekben orvostudományi tanárok és gyakorlati szakférfiak óriási többsége padagogikus és szakszempontokból ellene nyilatkozott. A mai orvosi szakképezés nélkülözhetlen eleméül tekintik azon propaedeutikát, mely az >általános miveltség« alatt értett szellemet ural. A legnagyobb physiologok elismerték a humanistikus miveltség szükségességét még a természettudósra nézve is; elismerte Dubóis Reymond hires értekezésében: Naturvvissenschaft und Culturgeschichte; elismerte legközelebb Moleschott Jakab, a lángelmü tudós, midőn a római egyetemen tanári székfoglaló prolusione-ban az egyetem feladatá', a tutudományok harmóniáját oly elragadóan ecseteié. És a jogi szakképezés letehetne ez összhangról, ez általános rniveltségről, e tágabb látkörről, a humanismusról ? Rövidlátó, szűkkeblű törvényhozás és igazságszolgáltatás lesz következése; rövidlátó és szűkkeblű, mint az ősi, mint a mostani igazságszolgáltatás. A forrásbálványozás, a tételes merev törvény vak tekintélyhite, a legistáknak, a német romanistáknak,a XVIII. század szellemét, bölcsészetét, forradalmát, az emberi haladást frondirozó reactionarius történelmi iskolának, a hatalom iránti szolgalelküségnek követése lesz a következés, mely szolgalelkűség a tételes jog egyoldalú, formalistikus, scholastikus mivelőit évszázadok óta jellemzi. Ne felejtsük el, hogy a jog az életben naponta változik, nő, fejlődik, és hogy e jogélet fejlődési irányát első sorban a jogászok határozzák meg; ne felejtsük el, hogy a biró minden Ítélete, minden törvényalkalmazása a törvény megszoritása vagy tágitása üdvös vagy ártalmas lehet, hogy a bírónak a törvény felett is kell ítélnie, a helyes törvénybirálattól függ tehát legfontosabb működésének helyessége. Egyik legfontosabb társadalmi érdekkör kezelését, a jogélet irányzását a nemzet nem bizhatja szakgépekre. Úgyis szomorú igazság, hogy a m iveit államok tételes joga messze elmaradt a társadalom gazdasági, erkölcsi fejlődése mögött; amaz ma is az ókori közület, a római civitas, alapeszméjét uralja, midőn emez az állami gyámság alul felszabadult egyén autonomiáj át követeli; amaz ma is a római jogon, tehát az osztályuralmon s ennek érdekei praeponderantiáján alapszik, midőn emez az állam jogkerete által ki nem elégítve már sociális forradalmat készit elő az egyének szabadsága és egyenlőségének realizálása végett. A jog szelí lemé, a jogtudomány igényelnek átalakulást, nehogy forradalmak előzzenek meg reformokat. Az egyetemi jogtudományi nevelés kell, hogy ez igényeknek is eleget tegyen ; e nevelés és a gymnasiumi előképezés szoros összefüggésben állnak; a szakiskola torsot csinálna e nevelésből. A franczia szakiskolára hivatkoztak. Igaz, hogy a mellett nagy jogászok hosszú sora támadt; de az üdvös, nagy jogreformok e jogászok nélkül, ellen, daczára vitettek keresztül. Az iskolájuk szelleme meglátszott legnagyobbjaikon. A tanítási, a tanulási szabadság elfojtása, az állami dressura megtették hatásukat. Igaza van a tanítási szabadság egyik lelkes szószólójának, a nagy franczia jogtudós és tanár, Emilé Acollasnak, midőn nagy müve végén az annak egész folyamán indokolt nézetét a franczia jogászokról és a franczia szakiskoláról ezekben foglalja össze: Quant á la doctrine actuelle, elle est demeurée, il est bon de le redire á cetté place, une pnre science du Moyen áge: sa méthode est du Moyen áge, ses solutions du Moyen íl g e, ses professeurs du Moyen áge, touten elle est du Moyen áge! Et en effet, qu'est-ce d'abord que sa méthode? C'est celle del"á priori, du syllogisme de form-í, ne sachant pas d'oü il vient, ne sachant ' pas oü il couduit! Qu'est-ce que l'ensemble de ses solutions? Un amas Je choses confuses es incohérentes, de traditions non raisonnées, de régles de rencontre et d'expédient, de fictions en retard de cinq skcles ou de vingt, d'idées oü le fond manque autant que la forme! Qu'est-ce enfin que ses professeurs, que ses sectateurs, pris en masse ? Ce sont des horames ayant tous les préjugés. toutes lessuperstitions, ne sachant rien du mouvement généra 1, ne s'en préoccupant pas, etqui, cantonnés dans leurs rubriques, se doutent k peine que l'Avenir n'est pas le Passé et que le génre humain va en avant! Qu'on se le dise donc, en définitive! Pas plus pour la législation civile que pour la législation politique l'Ordre, inauguré par le Révolution francaise, n'est en possession de ses bases! Tout est á reprendre, tout est á refaire en matiére juridique et politique, tout est á refaire par le seul procédé, qui convienne anjourd'hui k la science, nous voulous dire par la méthode inductive d'observation de la natúre De tous les Codes et de toute la doctrine actuelle, qu'y a-t-il donc k conserver et que subsistera-t-il? Puen, rien, rien! (Manuel de Droit Civil. Paris 1874. III. kötet 961. lap).*) Mit szóljunk magyar szakiskoláról ? Mit várhatunk az uj tudomány érdekében akadémiáinktól ? Hány évtizeddel maradnak el azok a haladó tudomány mögött? És mivé válik itt az általános szellemi kiképezés, melynek érdekében egyetemek szervezése mellett, puszta szakiskolai képezés ellen még a conservativ Angliában is oly mozgalom indult meg, melynek irányát és terjedelmét a szaksajtó, a politikai sajtó, a meetingek egyhangú nyilatkozatai feltüntetik, melynek sikerére következtetni enged az osztatlan tetszés, melylyel legközelebb (a londoni Mansion-houseben 1879. február 19-én tartott meetingen) Gladstone, Lipót királyi berezeg stb. beszédei fogadtattak? A római és tételes hazai jogon kivül tervezetünkbe felvett _ tárgyak, (logika, lélektan, művelődéstörténet, jogtörténet, jogbölcsészet, összehasonlító jogtudomány) a törvényhohozási jogtudomány és a tisztán tudományos kiképezés érde*) Egy másik helyen (II. k. 776. 1 ) a Code Napoléon 1130. art. exegesisében gúnyosan jegyzi meg, hogy a .choses futures* kőtelem tárgya lehetnek de a jövő örökség nem, mivel a római törvényhozónak e tilalomra oka volt mi elévolt arra hogy e tilalmat a »tres docile Pothierc és »ses non moins doci'les imitateurs* a franewa jogba is átvigyék. »Et la tente viagére ? . . . . et l'assurance sur la vie1uen font les auteurs qui approuvent ? Nous ne sommes pas k Romé, nous sommes en Francé, a une triste époque, cela est vrai, a une époque ou les professeurs du droit sont les contempteurs du droit et les adorateurs du fait; enfin nons sommes en Francét.