Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - A kényszeregyezség az Apáthy-féle tervezetben

- 54 — ogérvényesen megállapított marasztalási összeg sérelme nélkül 104 írt 82 krt 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, s panaszló iratait és különösen az Éder és Herczegfy-féle eredeti kötelezvényeket 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett panaszlónak kiadni. Az ügyiratok pedig a budapesti ügyvédi kamarához jelen határozat jogerőre emelkedtével áttétetni rendeltetnek. Indokok: Panaszlott a 8522/78. számú kérvényhez csatolt mellékletek tartalma valódiságát beismerte, ezen okiratokkal pedig igazoltatik, miszerint az Éder-féle i őrben fölmerült költségek némely részét panaszló jóvá nem hagyta. (!) Panaszlott beismerte (!) továbbá, hogy az általa behajtott pénzekből a jóvá nem hagyott költségekre jutott összeget, s a panaszló tulajdonát képező periratokat és két eredeti kötelezvényt is visszatartotta. (!) Minthogy pedig a pnnaszlott által behajtott s megbízója, a panaszló tulajdonát képező összegekből, megbízott ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 44. és 48. §-ai értelméhez képest nemcsak hogy a megbízója tulajdonát képező periratok s netalani más egyéb eredeti okiratok, de még a megállapított költségek visszatartására sem jogosított, őt tehát az általa visszatartott összeg megfizetésére és illetőleg kiadására, — azonban tekintettel azon körülményre, hogy panaszlott ügyvédi munkadija megítélése czéljából panaszló ellen a budapesti I.—III. ker. kir. járásbíróság előtt pert indított, az ezen perben jogérvényesen megállapítandó összeg sérelme nélkül az okiratok kiadására pedig föltétlen kötelezni kellett. A marasztalási összeg megállapításánál alapul vétetett, hogy panaszlott behajtott s illetőleg készpénzben felvett a 3. C. a. melléklet szerint 1009 frt 37 krt, a 7. G. a. melléklet szerint 771 fit 47 krt, s a 14065/78. sz. a. bemutatott jegyzőkönyvben foglalt beismerése szerint 139 fit 64 krt, tehát összesen 1919 frt 37 krt; ebből pedig levonandó levén a 8 H. és 12 M. a. levelek szerint elfogadott költségek összege a panaszlónak az 51830/78. sz. beadvány szerint pósta utján beküldött 657 frt 78 krt, s a panaszlott által panaszlónak közvetlen fizetett 740 frt 50 krt, és a 16343,27039/78. sz. beadványok mellékletek panaszlóriak posta utján utólagosan küldött 10 frt 82 krt, összesen tehát 1724 frt 55 krt; kijő a marasztalási összeg, vagyis 194 fit 82 kr. Miután pedig ezen ügy folyama alatt oly körülmények merültek fel, és illetőleg állíttatlak, — mint például a végrehajtási lépések lassúsága és szakadozottsága az ingóságok le nem foglalása, az ingatlan becslése körüli eljárás stb. stb. — melyek fegyelmi eljárás alapjául szolgálhatnak, ennélfogva az ügyiratok jelen határozat jogerőre emelkedtével az ügyv. rendt. 66. §-a értelméhez képest a budapesti ügyvédi kamarához átteendők voltak. Budapesten 1879. évi január bó 22-én. A budapesti kir. törvényszék, stb. Ezen ítélet bölcsesége mély ámulásra késztet. Feltételes, határozatlan, végrehajthatlan marasztalás, valótlan, helytelen indokolás, légből kapott számítás, melynek alapján több ítéltetik oda panaszosnak mint a mennyit ő maga a polg. perbeli visszkeresettel követelt! A tisztességes ügyvéd azonban rettegjen az 1874. 34. t.-cz. ily magyarázata mellett. Minden rosszakaró felének alaptalan rágalma szentesítést nyer s a védtelen ügyvédet sújtja. Ajánljuk ez esetet az ügyvédrendtartás reformja tervezőinek figyelmébe. A kényszeresiyezséii; az Apáthy-féle tervezetben.*) Azon kérdés, hogy kivánatos-e egyáltalában vagy nem, egy modern csődtörvén}ben a kényszeregyesség intézményét felvenni, minden megjegyzés nélkül mellőzhető. Az e kérdés tekintetében mindenesetre legirányadóbb (?) kereskedelmi világ arra már több alkalommal igenlő választ adott. Ma elegendő annak a constatálása, hogy a kényszeregyesség a keresk. csődben minden jelentékenyebb európai állam csődtörvényében felvételt talált. Ma már csak arról lehet szó, hogy a kényszeregyesség a magyarországi viszonyokra való tekintettel minő módon, minő kiterjedésben és mely cautelák mellett hozassék be. Vizsgálódásaink kiindulási pontját annak a meggondolása képezi, hogy a kényszeregyesség első sorban a hitelező érdéinek nézpontjából veendő szemügyre. Ezen állásponthoz a hazánkban fenforgó viszonyok között annál is inkább ragaszkodnunk kell, mert közismeretü tény, hogy nálunk még az ugyanazon üzletágat gyakorló kereskedők között sincs az érdekugyanazosság öntudata kifejlődve. Sőt mindennapi tapasztalatok alapján mint sajnos tény constatálható, hogy a hitelezők jelentékeny része minden egyes fizetésbeszüntetésnél hitelező társai érdekeivel ellentétes külöD érdekekkel vél bírni, miket minden egyes bukásnál érvényre juttatni törekszik. Ezen külön törekvések következménye a bíróságon kívüli egyezmény meghiúsulása. Ugyanazért nálunk azon tény, hogy az érdekugyanazonosság érzete majdnem egészen hiányzik, nézetünk szerint igen fontos ok arra nézve, hogy a kényszeregyesség intézménye k i v á 1 ó 1 a g a hitelező érdekeinek nézpontjából vétessék szemügyre. Megengedjük, hogy ezen nézpont csupán nálunk bir kiváló jelentőséggel, és hogy ott, hol, mint Eranczia és Németországban, de sőt Ausztriában is, a solidalitás érzése ki van fejlődve, a kényszeregyességegyes határozmányainál más nézpontok lehetnek irányadók. *) A budapesti kereskedők csarnokának ezen memorandomát kivonatilag közöljük. Az általa elfoglalt állátpont méltatására lesz alkalmunk visszatérni. Szerk. Másrészt azonban meg vagyunk győződve arról is, hogy a kényszeregyesség intézményénél nemcsak a hitelező, hanem az adós, de sőt az állam érdekei is tekintetbe jönnek. Nem helyezkedünk a kizárólagosság álláspontjára. Midőn vizsgálódásunknál hazai viszonyainkra va ó tekintettel a hitelezők kiváló érdekeit toljuk előtérbe, nem akarjuk az adós és az állam magasabb érdekeit tagadásba venni. Elismerjük az érdekek jogosultságát is, de csupán azon határig, míg a hitelező érdeke csorbát nem szenved. Álláspontunknak első fo'yománya azon meggyőződés, hogy lehetőleg, és a mennyire ez a különböző, néha egymással ellentétes érdekek összeegyeztetésévei lehetséges, minden akadály elhárítandó, mely az egyesség létesítését nehezítheti. Ezen szempontból a tervezet 216. § nak határozmányát, melynek értelmében az egyesség csakis a közadóssal köthető meg, felettén szűknek tartjuk. Törvényhozások, melyeknek nem volt oka, a kényszeregyességet első sorban a hitelezőnek uézpontjából tekinteni, és melyek az egész intézményt többé-kevésbbé mint az adósnak nyújtott jogkedvezményt, avagy nemzetgazdászati-társadalmi szempontból vették szemügyre, az általunk czélszerütlennek hitt megszori'ást következetességgel vehették fel. (Code de commerce 507. Art. 1855. évi csődtörvény 181. §., osztrák csődtörvény 207. §., német birod. csődtörvény 160. §.) A szóban forgó határozmány tökéletesen megfelelhet azon felfogásnak, mely a kényszeregyességet a közadós érdekeivel hozza szoros kapcsolatba, és kiindulásul annak a kívánatos voltát veszi, hogy a közadós a társadalmi és kereskedelmi életnek ismét visszaadassék. Az általunk jellemzett és hazai viszonyainkra alapított felfogásnak azonban meg nem felel. A tervezet ezen határozmánya mellett eiső sorban ugyanazon aggályunk van, melyet Poroszországban az 1855. évi csődtörvény hasonló intézkedésének tárgyalása alkalmával az első kamara bizottsága nyilvánított, hogy t. i. az-e a törvényhozó szándéka, hogy a kényszeregyesség, — a közadós halála ese ében — még ennek örököseivel sem köthető meg, avagy, hogy a törvény szándéka szerint ezen megszorítás az örökösökre ki nem terjed e. Ha a tervezet szándéka az. hogy a kényszeregyesség kizárólag csupán a közadóssal, és még annak ösököseivel se legyen megköthető, akkor a javaslat ezen intézkedésével még akkor sem érthetnénk egyet, ha az egész intézménynél nem a hitelező, hanem az adós érdekeit tartanok szem előtt. De a mi álláspontunk még tovább vezet. A hitelező, kit mindenekelőtt védelmezni akarnánk, egyességet óhajt. Rá nézve egészen közömbös, hogy követelése hányadát az adóstól, avagy más valakitől kapja, csakhogy bizonyosan megkapja. Kívánatosnak tartjuk tehát, hogy a kényszeregyesség ne csak a közadóssal, hanem akár ugyanennek beleegyezésével, akár pedig beleegyezése nélkül, harmadik személyekkel is megköthető legyen, és hogy ehhez képest a tervezet 216. §. ennek megfelelően áldolgoztassék. Természetes, hogy az esetre, ha a kényszeregyesség nem a közadóssal, hanem más harmadik személyijei köttetik meg, (kinek az egyesség létesítése rendszerint erkölcsi vagy anyagi érdeke lesz) ugyanennek a tömeg értékei is tulajdonjogilag átengedbetők. A hitelezők összeségének ebbeli jogosultsága annál kevésbbé vonható kétségbe, mert a hitelezők azon joga, hogy a létező csődtömeget legjobb belátás szerint értékesíthessék, kétség tárgyává nem tétethetik. Magától értetődik továbbá az is, hogy a közadósnak büntető uton való elítéltetése, magánjogi következményeiben is csupán a közadós, és nem a közbenjáró harmadik személy irányában lehet befolyással. Részint mert a kényszeregyességet mint jogintézményt a hitelezők érdekeinek álláspontjából fogjuk fel, részint pedig, mivel álláspontunk következetes keresztülvitele mellett harmadik személyek közbenjárását is megengedhetőnek véljük, — a tervezet 217. §-ában foglalt megszorításokat is czélszerütleneknek hiszszük. A 217. §. 1., 3. és 5. pontjai egyikének fenforgása az adóst legtöbb esetben a büntető törvényekkel hozza összeütközésbe, és előreláthatólag ugyanannak büntető uton való elitéltetését eredményezi. És minthogy a közadós büntető uton való elitéltetésének az adós részére kényszeregyességileg nyújtott elengedésre mi is befolyást óhajtunk adni, még a közerkölcsiség érdekeit is eléggé megóva látjuk, ha a tervezet hivatkozott pontjait már csak azért is kihagyandóknak véleményezzük, mert azok alapján alkalmatos eszköz nyujtatik az egyezmény létrehozásának nehezítésére, a nélkül, hogy azon magasabb érdekek védelmeztetnének, melyek védelme azok által szándékba vétetik. Álláspontunknak a hivatkozott §. 4-ik pontja sem felel meg. Még az adós érdekei nézpontjából is tulszigoruuak tartjuk, hogy a kényszeregyesség lehetősége azért zárassék ki, mivel az adós évtizedek előtt már egyszer csődben volt, vagy kényszeregyességet kötött, és évtizedek után szerencsét'en események lánczolata által ismét csődbe kergettetett. Abbeli irányadó álláspontunkból, hogy kereskedelmi csődökben a kényszeregyesség mindenekelőtt a hitelező érdekében veendő szemügyre, a tervezet hivatkozott §-ának 2. pontjával sem érthetünk egyet. A. mi álláspontukból magánál a kényszeregyesség keresztülvitelénél minden kozados egyenlő elbánásban lenne részesítendő. Minden k ö zy e sség A hiteadosnak megadandó a jog, hogy kényszeréé létesítésén fáradozzék és olyant létesítsen.^ lezo érdekében, ki minél előbb a létező viszonyoknak megfelelő egyességhez akar jutni, nem tartjuk czélszerünek, hogy az adós netáni bünetoiogi beszámítás alá eső tényei a kényszeregyesség keresztülvitelének akadályaiként állitassanak fel. Ugyanez okból nem óhajtunk a