Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - A váltótörvény 8. §-ához

— 53 — világosittattam, soha fel nem szóllaltam, sőt a szerződésben kötelezett vételár részletfizetéseket minden kényszer nélkül önkényt teljesítettem.« Lélektani képtelenség, kényszer fen nem forgásából, melyről különben is az egész esetben szó sincs, tévedés nem létére következtetni. Jogi képtelenség, kimondani azt, hogy valamely szerződés tárgya forgalmon kivül helyezett, hogy e szerződés tiltó törvénybe ütközik és azért érvénytelen, és hogy mégis magánfelek akarata megerősíthet ilyen érvénytelen szerződést. Ezen ítéleti érvelés szerint érvénytelen szerződés folytán tévedésből teljesített fizetés soha sem lenne visszakövetelhető, mert önkényt adatott és megerősítette az érvénytelen szerződést! A harmadik Ítéleti indok tehát tévedés a jogban és a perbeli tényekben. IV. A II. a. kifejtettek szerint birói tévedés azon negyedik ítéleti indok is, hogy: »a megvett és használatba vett malom-karö különösen értéktt is képviselt.* Tanuk vallomása szerint a karó nem éri meg kihúzása költségeit, tehát semmi esetre sem compensálhatja a kamattal és költséggel közel 500 frtnyi visszkövetelésemet, melylyel elutasittattam. A karó sem a szerződés tárgya sem a kereseti követelés alapja : jelen perben tehát arról itélni sem lehetett. De el sem adhatta volna felperes a karót, mert malmát évekkel előbb eltávolította, ez esetben pedig az idézett rendeletek szerint mindenjog a karóra in natura is megszűnik. Nem is felperestől, hanem a miniszteri bizottságtól kaptam az általam birt karót ugyanakkor, midőn saját régibb karómat tőlem elvette és minden kárpótlás nélkül másnak kiosztotta. E tekintetben felperes válaszára utalok, melyben a B"/. a. értelmét oda ferdítvén, hogy a karó in natura adatott el, azt állítja, hogy habár 40 frtot sem érne, én különös előszeretetnél fogva adhattam érte 500 frtot. E cynismus, melylyel szegény munkásra rá fog előszeretetet karó iránt, jellemzi felperest, mint ezt viszonválaszilag bőven kifejtettem. Mindezek szerint a IV. ítéleti indok nem egyéb birói tévedésnél. I V. Az ö ödik Ítéleti indok: »viszonkeresetemet elutasítani kellett tekintet nélkül arra, hogy az őrlési jogot később saját jogom o n gyakoroltam.« A II. a. kifejtettek szerint őrlési jogomat nem később, hanem 22 évvel előbb, nem felperestől, hanem a helytartótanácstól nem aB/. a. hanem a II-/. a. alapján nyertem. A B'/. a.-ban egyáltalán nincs szó és nem is lehet őrlési jogról, mely a malom-karóval vagy helyijei össze nem függő átruházhatlan személyes iparjog. E szerint az V-ik Ítéleti indok sem egyéb birói tévedésnél tényben és jogban. VI. A perköltség megszüntetésére vonatkozó és utolsó Ítéleti indok, hogy »felperes magát az addig soha meg nem támadott szerződés alapján hátra levő vételár követelésére jogosítva hitte* a II'/. a. kifejtettek szerint ténybeli tévedésen alapszik, miután felperes roszhiszemüségének legalább is valószínűsége beigazolva lett. Felperes már az ügyletkötésekor ismerte érvénytelenségét, de ha ezt nem ismerte volna is még akkor, ugy minden esetre megtudta a miniszteri bizottság eljárásából két évvel a pernek megindítása előtt. Ily körülmények között a teljessen pervesztes felperest az általa okozott költségek alul felmenteni törvény szerint nem lehetett. Lehetetlennek tartom, hogy ezen ítélet, melynek intézkedései önmagukkal ellenkeznek, melynek minden indoka birói tévedésen alapszik, a perbeli tényekben és a jogban való tévedésen, hogy ezen ítélet, mely jogtalan gazdagodást káromra szentesit és a világos joggal ellenkezik, hogy ezen Ítélet meg ne semmisittessék stb. Ezen ítélet illustrálja a sok számot az alaposság rovására elintéző bíróság könyelniü eljárását, annak gyászos következményeit. A további határozatokat közölni fogjuk, remélve, hogy deczember előtt hozatnak. — A váltótörvény 8. §-ához. (S. S.) Az idézett §. szerint a forgatmánynak váltójogi hatálya nincsen, ha a kibocsátó a váltó átruházását e szavakkal: »nem rendeletre« vagy más hason értelmű kifejezéssel megtiltotta. A 16. §., mely a váltóból eredő jogok engedmény utján való átruházására vonatkozik, nem tartalmaz ily megszorítást. Az engedmény nem vehető forgatmánynak. Az engedmény tehát ha-, tályos, habár a kibocsátó a váltó átruházását a 8. §. szerint megtiltotta. Kérdéses immár, vajon a meghatalmaz ási forgatmány bir-e joghatálylyal a 8. §. esetében? Látszólag nem. A 8. §. forgatmányról szól általában. Nem distinguál. Már pedig a meghatalmazási hátirat is forgatmány. Nyilván így czimezi a törvény is. A 15. §. csak körülírását tartalmazza e különnemű »forgatniány« jogi foganatjának;de a váltó ily átruházását is kifejezetten »forgatmány«-nak, az átruházottat forgatmányosnak nevezi. Midőn tehát a »forgatmány* általános czime alatt a 8. §. in generáli és megkülönböztetés nélkül így szól: »a forgatmánynak váltójogi hatálya nincs*, első pillanatra azon következtetésre kényszerit, hogy a behajtás végetti forgatmány (Procura-Indossament) is hatálytalan, ha a kibocsátó a váltót nem rendeletre állította ki. Ez azonban absurdumhoz vezetne. Az idézett §. intézkedése nem indulhatott ki azon feltevésből, hogy a forgatást tilalmazó kibocsátó kizárni akarta annak lehetőségét, hogy aláírása keringjen a publicumban; miszerint az átruházást azért tiltotta volna meg, hogy a váltó a rendelvényes kezében maradjon csak. Mert ha ezt tartotta volna szem előtt s biztosítani akarta volna a tilalmazó számára a törvényhozó, ugy meg kellett volna fosztania ily tilalom esetében az engedményt is joghatályától. De ha az engedmény, vagyis a váltóból eredő összes jogok ily uton való átruházása meg van engedve s illetve ennélfogva logikai következetesség szerint az engedmény utján való átruházások egész lánczolatának is lehet helye, értelemnélküli volna a törvényt szószerint oda magyarázni, hogy a behajtás végetti forgatás ki van zárva. Az engedménynyel a váltó tulajdona átruháztatik. A hitelezőség átruházását képezi. Egy uj személy lép a váltóüzletbe, a ki bár csak jure cesso, de mint önálló váltóbirtokos, saját nevében és saját javára érvényesítheti jogait. A meghatalmazási hatiratos pedig egyszerű megbízottja forgatójának, a forgatmány által csakis a törvényben elősorolt váltócselekmények teljesítésére van legitimálva. A meghatalmazási hátirat csakis mandatariusi viszonyt alkot forgató s forgatmányos között s személyes actoratust a forgatmányosra nézve. Ha tehát a 8. §-ban érintett tilalom fenforgása daczára a plus juris transferre potest, a majori ad minus következtetve, ellenmondás rejlenék abban, ha a minus ki volna zárva. Tekintve tehát, hogy váltótörvényünk a fentebb kifejtettek szerint I a nem rendeletre kibocsátott váltónál is megengedi az engedmény 1 utjáni átruházást, nézetünk szerint a 8. §. érintett kifejezésével szemben feltétlen szükségessé válik a restrictiv magyarázat oly értelemben, hogy az abban előforduló »forgatmány« alól a behajtás végetti forgatmány okvetlenül kiveendő. Ügyvédi sérelmek. Mottó : Az ügyvéd sérelme az igazságVIII. szolgáltatás sérelme. K. K. sz.-fehérvári őrnagy ur Dr. G. T. bpesti ügyvéd urat, ki őt néhány ügyben képviselte, a behajtott pénzeket s költségjegyzékét neki átküldte és az utóbbinak jóváhagyása reményében a felszámított költségeinek fedezetéül szolgáló összeget visszatartotta volt, szóval felkérte az iratok kiadására és jóváhagyta a költségek jegyzékét és visszatartását. Dr. G. T. ur az iratokat jegyzékelismervény és téritvénye visszaadása mellett kiadni késznek nyilatkozott. K. K. ur utóbb máskép gondolva meg a dolgot, levélben felhívta Dr. Gr. T. urat a visszatartott pénz birói letételére és költségei birói megállapittatására. Dr. G. T. e levél folytán az összes nála maradt pénzt birói kezekhez letette s ugyanez összeg megítélése iránt K. K. urat a bpest I.—III. ker. jbiróságnál beperelte. E perben K. K. ur számtalan kifogást tett a költségjegyzék ellen, állitván, hogy ő abból csak egy részt ismert el és hogy a többi mérsékelt birói megállapítás tárgya ugyan, de viszonkeresete alapján előzetesen feltétlenül részére megítélendő, mert az ügyvéd csak utóbb keresheti költségeit, de azokat vissza nem tarthatja. K. K. saját emiitett levele folytán e viszonkeresettel az e. b. ítélet által elutasittatott s Dr. G. T. felperes keresete értelmében, csupán néhány költségjegyzéki tételnek összesen mintegy 8—10 írttal mérséklése mellett, elmarasztaltatott. Ez ítéletet mindkét fél felebbezte. Időközben a bpesti e. f. k. tszéknél is panaszt emelt K. K. ur Dr. G. T. ellen a pénz és iratok kiadása végett. Dr. G. T. ur hivatkozott arra, hogy a pénzt K. K. ur felhívására birói letétbe helyezte, s hogy függő per tárgyát képezi e pénz vitás tu'ajdona, mit a becsatolt e. b. Ítélettel és felebbezésével igazolt, hogy továbbá az iratok kiadását soha nem tagadta meg s arra most is kész elismervény s téritvénye kiadása esetén. A tszék a helyett, hogy eljárását legalább felfüggesztette volna, I s a nélkül, hogy a folyó per adatait megismerhette volna, 1968/79. sz. a. következő ítéletet hozott: A budapesti kir. törvényszék K. ív. Dr. G. T. ügyvéd ellen 1878. évi 8522. sz. a. kérvényével folyamatba tett panaszos ügyében a mai alólirt napon tartott ülésében következőleg határozott: Panaszlott Dr. G. T. ügyvéd köteles K. K. panaszlónak, azonban a budapesti I.—III. ker. kir. járásbíróság 1878. évi 23966. sz a. kelt ítélete vagyis az ezen ítélettel befejezett perben panaszlott részére