Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - Deczemberi ítélet

nem hagyták meg a két helyet ? Világosan, mert a malomjog nem a karónak járuléka, 8 alperes csak azért vesztette felperes szerint B-/. a.ból szerzett jogát, mert nem épített malmot a vett helyre, akkor felp. beismeri, hogy a malom a jog feltétele, beismeri hogy malom nélkül nincs jog, beismeri, hogy a B-/. a. kötéskor magának sem volt már joga, mert rég eltávolította malmát. Kétféle eljárás, jogsértés és törvényellenes intézkedésről vádolni egy országos bizottságot oly vakmerőség, melyre csak felperes képes. De végre felperes nem tagadja azon tényt, hogy a bizottság saját régi helyemet s karómat kárpótlásom nélkül másnak, felperesét pedig nekem adta; csak ez döntő. Mert ha alperesét adhatta másnak, ki malomjoggal ugyancsak birt, ugy még inkább tehette ezt felperesével. Merthogy felperes az MR szerint megszűnt malomjogát fen nem tartotta — habár illetéktelenül fizetett volna is bért, mit tagadok, az kétségtelen. Hogy pedig nekem nem felperes kötése alapján adatott az általam most is birt malomkaró és malomhely, ezt IV. a. begyőztem, de különben e részben szükség esetében kérem a felhívott tanuk kihallgatásán kivül a IV. a. eredetijét s az egész p romontori malomösszeirásijkönyvet hivatalból áttétetni a közlekedési minisztériumtól, melyből az is kitűnni fog, hogy felperesnek semmi malomjoga sem létezett vagy létezik. Ad b) elleniratomból: »A 1 p e r e s a per érdemére nézve kifogásolja felperes kereseti jogát a B. a szerződés érvénytelensége miatt; s mennyiben inkább ő bir az ennek alapján felperes részére felperes beismerése szerint (sine causa) teljesített fizetések visszatérítése iránt követelésjoggal felperes irányában, ki által a perindításban csak megelöztetett, visszkeresetileg felperes keresetének elutasításán felül az érvénytelen szerződés előtti állapotba visszahelyezést vagyis felperesnek a felvett összegek s járulárulékainak s költségeknek megtérítésében való marasztalását igényli. Érvénytelen és semmis a B"|. a. szerződés mert a joghatály lényeges kelléke: a tárgyi szerződési képesség abban hiányzik, mennyiben annak tárgya (malom állóhely, úgynevezett karójog) forgalmon kivül helyezett, mely iránti kötés nemcsak semmis, azaz polgári kötelezettségeket nem alapító, banem igazgatási közjogilig tilos és birsággal fenyítendő cselekmény. Annak jogi igazolására, hogy felperes a B-/. a. kötés tárgya fölött nem birt magánjogi, érvényes rendelkezési képességgel, előterjeszti. A malom állóhelyének meghatározása ősi magyar jog szerint a malomjognak kiegészítő alkatrésze, mely mint kisebb kir. haszonvétel ex lege a nemesi birtok elválbatlan tartozéka (beneficium domina'e). Már a hármaskönyv (I. Rész 24. czim 8.) a nemesi birtok (ius possessinoarium) tartozékai közt felszámlálja a ^malmokat és helyeiket* (»molendina ac eorutn loca«). Az 1769-ihi úrbéri rendelet eltiltja a parasztot malomtartástól, s hogy e körül jogot nem szerezhet, kimondta újra az 1836. 6. t.-cz. 6. §-a, mely szerint a földesúr kizáró rendelkezési jogánál fogva rövid uton elveheti a malmot még olyantól is, ki arra szerződésből vagy privilégiumból jogot nyert. A földesúri magánjoggal concurrált az államnak közjogi ius eminens-se; közigazgatási jogosítványát e téren szabályozta — magának fentartva a malom elhelyezés jogát — az 1827. évi deczember 24-én 80425. sz. a. kibocsátott udvari kancelláriai decretum (lásd Rudolf Mühlböck Baugesetzsammlung Bécs 1847. Donaustrompolizeivorschrift 202. sz. 303. s k. lk.), melynek mint kétségtelen hazai jogforrásnak alapján mindhárom fokú hazai bíróságaink 1872/73. években Guttmann Sándornak a m. k. kincstár elleni malomperében ítéltek. Az 1853. mart. 2. kelt úrbéri nyiltparancs (fentartva az 1861-iki ideigl. törv.-szabályok által) 24. §-a az ide vonatkozó hazai jogot az 1848. január 1-éig fenállott gyakorlathoz képest fentartotta; a kizáró államjogot a földesúri jog mellett s felett élesebben formulázta az 1851. február 15-iki hajómalomrendtartás. Az utóbbi hasonmása a m. k. közmunka s közlekedésügyi minisztérium 1867. september 16. kelt rendelete (Törvények s Rendeletek Tára hivatalos kiadás 1867. Pesten 164. sz. 456. s k. lk.), melynek bevezetése szerint czélja »a hajómalmok felállítása, elhelyezése s megerősítési módja iránt lábra kapott önkény megszüntetése« mire az első függelékét képező »ideiglenes hajómalmi rendszabály* szolgálandott. Ez a földesúri jog fentartásával (3. §.) kiemeli az állam kizáró jogát uj malmok felállításának engedélyezésére, azok helyeinek meghatározása s megváltoztatása fenálló malmok beszüntetése stb. tárgyában az ipar és közlekedés ügyeinek érdekében (4. §.), melynek ellenére szerzett jog érvénytelen (5. §.). Az 1850. év előtt helytartótanácsi engedélylyel közvetlenül a földesúrtól vagy közvetve adásvétel öröklés stb. utján egyes vagy testület által szerzett jog átruházható dologi (realipar) jog marad; ellenben az 1851. feb. 15 óta szerzett s ezentúl szerzendő jog csak személyes, átruházhatlan iparüzletre jogosított fel, mi alul kivételt csak az özvegyi használatjog képez (6. §.), különben a jogosult halálával joga megszűnik s csak a malom és részei in natura öröklés tárgya (7. §.). Kétes esetben az átruházhatóság felett a niinüzterium dönt (8. §.). A jogszerzés érvényéhez kell tehát iparhatósági bejegyzés, illetve átíratás, eredeti jog nyeréséhez annak engedélye, mely helyszíni vizsga nyomán adatik (9., 11. §§.). Minden feltételnek eleget nem tevés esetén 6 hó alatt a malomjog beszüntetendő (10. §.). Mint jogszerzés, ugy malomhely változtatás érvényéhez is iparhatósági engedély s közbejárás helyszíni vizsgálat njomán megkívántatik (15. §.). A malomhely hatósági kijelölése azonban nem kizáró jogot arra, hanem csak kötelességet ró fel: csak ott vinni az üzletet, parancsra a helyet ismét elhagyni; »minélfogva az eddig különösen a Duna mentében gyakorlatban volt és sok visszaélésre alkalmat szolgáltatott azon szokás, hogy a malomtulajdonosok a hatóságilag engedélyezett malomkaróra bizonyos elsőbbségi jogot tartottak, ezennel végkép megszünte11et i k (18. §.). A malomhely elhagyása (vagyis a malom eltávolítása) után a malomjog megszűnik, s vele az előbbi birtokos minden jogigénye, a malomkaró a tulajdonos által, vagy ha ezt nem tenné, költségén a hatóság által eltávolítandó (19. §.). Egy malomhelyet átengedni más malomnak vagy két helyet használni tilos (19. §. b). Az elhagyott hely hatóságilag a hamarabb folyamodónak engedélyeztetik; a malmot tettleg eltávolított előbbi birtokosnak nincs semmi foglalási elsőbbsége (19. §. c). E szabályok megtartásáért személyesen felel a tulajdonos megbízottjaiért is (22. §.), azok megsértése 25 frt birsággal, jogvesztéssel stb. büntettetvén (22. 23. §§.). A helyjelölési jogot gyakorolja egy vegyes bizottság, melyben a minisztérium (tagja é3 folyammérnök által) az iparhatóság s a földesúr képviseltetik (34. §.) Ugyanazon minisztérium fenti rendeletét magyarázó 1868. márcz. 14. kelt rendelete (1. u. o. 1868. 25. sz. 66. s k. lk.) kiemeli, hogy az 1851 febr. 15. előtt szerzett malomjog is csak annyiban, mennyiben még azon időbeli szerzők vagy örökösök tulajdona, és csak folyamrendőri ellenőrzés mellett átruházható (a) még ily jog is — mely már febr. 15. előtt fenállt — átruházhatlan, ha 1851. febr. 15. utáni vevőé lenne; különben lehető szabadelvűén fognak megbiráltatni az 1851—1867. történt szerzések (b). A személyes jog oszthatlan s átruházhatlan, sőt a reáljog átruházásánál is jogengedély, a szerző iparképessége megkívántatik, sa szerző márcsak személyes jogot nyerhetett 1851. febr. 15. után (c). Mind e vis/onyokat tisztázza az évenkénti bizottmányi malomvizsga, illetve összeíró küldöttség (d). Az 1872-diki ipartörvény (8. §.) által is íentartott e törvényerejű rendeletek az ügy bírálását szabályozván (1869. 4. t.-cz. 9. §.), világos, hogy felperes a malomhelyet, honnét a B. •/. a. kötést 2—3 évvel előzőleg eltávolította (Paksra eladta), malmát el nem árusíthatta, miután őt erre nézve s egyáltalán többé semmi jog sem illette meg. Nem létező jogot eladni nem lehet, mert senki sem ruházhat másra több jogot, mint a mennyivel maga bir; nem teljesítvén, mert nem teljesíthetvén érvényes jogátruházást, viszonteljesités n^m illette meg részemről felperest, s a jognélküli, tévedésből teljesített fizetéseim megtérítendők (condictio indebiti). Ad b) viszonválaszomból: >Felperes jogérveket tagad, holott azokat csak czáfolni lehet, s üresen okoskodik, hol ellenbizonyitania kellene. Mint ügye felett kétségbe esett rabulistához illik, szól lehetetlenről, felfú a dologra nem tartozó szappanbuborékokat, hogy azokat ismét szétfuhassa s e szélmalomharcz mellé mondhassa: J>IQI engem akarnak csalni! de malmom áll!< — Valótlan, hogy alperes hasznot vont a B. ./• a.-ból, hogy jobb helyet kapott az által, de még ha lett volna is haszna, e hasznot megadóztatni nem lenne joga felperesnek, kinek minden joga már 1870-ben vagy még előbb megszűnt, midőn malmát eladta s üzletével felhagyott, s kinek helyét MR. szerint bárki tehát alperes is minden vevés és kártérítés vagy megváltás nélkül elfoglalhatta. Valótlan s megczáfolva van a MR. által, hogy alperes megvédhette volna magát, ellenálhatott volna, kikerülhette volna a bizottság eljárását, s hogy ebbeli mulasztása okozta kárát; mert az országos bizottság törvényszerűen járt el, mert a B. ./• a. kötés, mint eredettől fogva semmis — ha mindjárt malomjogról szólt volna is, és ha alperes malmot is oda állított volna — nem volt sánálható. Begyőzve levén ekként, hogy a B. ./• a. kötés érvénytelen mert az idézett törvények s rendeletek szerint forgalmon kivül helyezett tárgy, megszűnt, nem létezett jog felett rendelkezik; hogy felperes a kötés előtt évekkel eladva malmát s felhagyván a malomüzlet tényleges gyakorlatával, ugyanazon törvények s rendeletek nyomán malomjoga s pedig ugy a dologi iparjoga, mint a malomkaró helyjoga megszűnt, hogy alperes malomjogát s malomhelyét nem a B/. a. kötésből és felperes átadásából birja, hanem II. szerint a helytartó tanács közvetlen adományából s az országos bizottságtól kapta, tehát felperes illetéktelenül vett fel fizetéseket nem létező jog s rendelkezés alá nem tartozott tárgyak érvénytelen eladása folytán, míg alperes a B-/. a.-ból semmi hasznot sem vont: annálfogva az előbbi állapotba való visszahelyezés az ellenbeszéd értelmében foganatosítandó*. Mindezek szerint a malomkaróval nincs összekötve malomhelv es orlesi jog, nem vettem használatba és nem használom azokat a szerződés alapián, nem igazolták azt a tanuk és nem ismertem be én hanem az ellenkezőt vallották a tanuk, az ellenkezőt bizonyítottam és vallottam, az ellenkezőt ismerte be felperes, az ellenkeS SÍS^a a A második ítéleti indok tehát nem e-yéb bírói tévedésnél. "euiegyeDDlIII. «Uo rendeletek saennt felperes Utal mar eladható nem "olt, telnem