Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - Deczemberi ítélet

— 51 ha nem lenne is irányadó a »Fraus nemini patrocinatur« jogelv, hanem felperes vélt jogát jóhiszemmel vagyis jogtudatlanságból s tévedésből akarta volna eladni: ennek a jogi lehetetlenség ellenállván, felperes tévedéséből sem ő hasznot nem vonhat, sem én kárt nem szenvedhetek, hanem a semmis kötés előtti állapot helyreállítandó (restitutio in integrum). Visszajár tehát nekem mindaz, mit felperes tőJem kapott; ellenben ő mit sem kaphat azért, mert mit sem adott nekem.« Viszonválaszomban szórói-szóra következők foglaltatnak: »Ennek igazolására felperes felhozza, hogy lehetetlen, hogy alperes nem tudta legyen, hogy érvénytelen és tilos kötésre lép, tehát »volenti non fit iniuria.« Felperes ezen »okszerü következtetése* 1. alaptalan, 2. mit sem bizonyít. Lélektani monstrum ugyanis feltenni, hogy azon fél kösse tudva az erénytelen szerződést s találjon abban ravaszságot, a mely fizet, a mely megadja árát — semminek. Hogy alperes nem volt őrült s nem akarta sine causa felperest meggazdagitani, az épen a B. a.-ból világos, melyben kétoldalú értékteljesités van feltételezve. Alperes szegény ember s ezért vehette csak részletfizetésre az általa érvénynyel átruházhatónak vélt malomhelyet (karójogot). Nagyon is megmagyarázható tehát — (hisz felperes maga mondja, hogy Promontoron nem hitték s most sem hiszik a jogszabályokat) — hogy alperes nem ismerte a szabályzó törvényeket s rendeleteket ; hogy azonban felperes azokat ismerte volt s csak azért adta 500 forinton —kénytelenségből szegénynek s részletfizetésre nem létező jogát: ez már okszerű következtetés, mert az előtt 2000 frtot követelt, minek bizonyítására szükség esetén tanukként kihallgattatni kérem Schleicher József, Schantz János és Edelmayer Nándor és Rittenbacher György promontori molnárokat az V.'/. a. kérdőpontokra.« Az V. "/• a. kérdőpontok másodika igy hangzik: » Való-e, hogy felperes malom-karójogát 2000 írtért kinálta, illetve annyit követelt érte, miután a malmát eladta és az üzlettel felhagyott volt ?« Ezen kivül Schmikl József tanúnak kihallgatását kértem a VI.'/. a, kérdőpontokra különösen annak igazolása végett, hogy felperes a vételárról kölcsönkötvényt akart magának kiállíttatni, és csak nevezett tanú figyelmeztetése folytán, hogy ez esetben vételi jogom kitüntetve nem lenne, követeltem szerződésnek kiállítását. E körülmény világosan bizonyítja felperes roszhiszemüségét. A legfőbb itélőszéknek tehát, ha kétesnek találta felperes roszhiszemüségét, póttárgyalást és különösen Schleicher József, Schautz János, Edelnoeyer Nándor és Rittenbacher György kihallgatását az V. •/• a. második kérdésre, valamint Schmikl József kihallgatását a VI. '/. a. kérdőpontokra el kellett volna rendelnie, miután az első és második bíróság ezt feleslegesnek találta volt. Kétségtelen előadottakból, hogy éa nemcsak tagadtam felperes jóhiszeműségét, hanem kész is voltam roszhiszemüségét bizonyítani. Kétségtelen tehát a7-is, hogy azon Ítéleti indok, miszerint felperes jóhiszeműségét beismertem volna, a perbeli tényekkel ellenkezik és nem egyéb bírói tévedésnél. II. A második ítéleti indok: »Alperes nem tagadta, hogy e jóhiszemüleg kötött szerződés folytán a malomhelyiséggel és őrlési jogosultsággal összekötött malom-karót tényleg használatba vette, s azt ez idő szerint is használja, mely utóbbi körülményeket az összes tanúvallomások is bizonyitják.« Ezen indok szintén nem egyéb bírói tévedésnél a perbeli tények és a törvény tekintetében. Ugyanis nemcsak állítottam, hanem be is bizonyítottam, különösen a II. "/. és IV. •/• alattiakkal, hogy malomjogomat már 1850-ben szereztem és hogy jelenlegi malom-helyemet és malom-karómat a miniszteri-bizottság adta nekem, midőn egyúttal előbbi helyemet és karómat másnak adta, mert törvény szerint karóval nem jár sem helyjog, mely nem létezik, sem őrlési jog, mely egészen önálló és átruházhatlan személyes iparjog; és mert törvény szerint a jog akaróra in natura megszűnik hat hét alatt a malom eltávolítása után. Világos ennélfogva, hogy felperes a B*/. alatti kötésekor sem hely-jogot sem őrlési jogot nem adhatott nekem; de még a karóról in natura sem rendelkezhetett, miután az összes tanuk vallomása szerint malmát már évekkel a B'/. a. kötése előtt eltávolíttatta (Paksra eladta). Következésképen a B1/. a. szerződés alapján, melyet a legfőbb itélőszéki ítélet is érvénytelennek mond, sem jogot sem karót birtokba nem vettem és nem vehettem. Ezt bizonyítják az összes tanuk vallomásai, egyedüli kivételével Bonyhárd Mártonnak, kinek eltérő állításai azonban a jogi kérdésre vonatkozván, bírói figyelembe nem jöhettek. Előadottak igazolására kértem Csatth Kálmán, Bucz Károly és Szálé Mátyás tanuknak kihallgatását is a VII"/. és VIII"/. a. kérdőpontokra, melyet az első és másod bíróság szükségesnek nem talált. Annak további igazolására, hogy a legfőbb itélőszéki ítélet második indoka is ellenkezik a) a perbeli tényekkel, b) a törvénynyel, bátorkodom következőket szórói-szóra idézni: Ad a) elleniratomból: >Ugyanis felperes in natura legfölebb 40 frtot érő karóját — eltávolított malma tartozékát — törvényellenesen el nem távolitván, arra minden joga elenyészett s az hatóságilag helyével együtt részemre kiosztatott, valamint másrészt saját malmom régi karója s helye — melyet fiamnak szántam volt — a törvény alapján kárpótlás nélkül tőlem elvétetett, illetve mint engem már mi jogon sem illető, másnak adatott; ez történt az 1874. júniusban Promontoron rendező vegyes bizottság, mint illetékes hatóság által, mely hasonlókép a törvény alapján p. o. Hellinger Lipót által a B-/. a. kötéssel egyértelmű kötés által Schanz János részére eladott karót s helyét Bonhart Mártonnak adta s engem a B/. a. kötés érvénytelenségéről s visszatérítési igényemről felvilágositott. E bizottság Csatth Kálmán m. k. közlek. miniszteri titkár ur elnöklete alatt állott Bucz Károly m. k. folyammérnök, Szilágyi Lajos járási szolgabiró s Szálé Mátyás cs. k. családi uradalmi tiszttartó urakból. Részemre a 4. sz. malom helyet a II. a. eredeti 1850. évi cs. k. főbiztossági engedély nyomán szerzett dologi malomiparjog folytán jelölte ki, mint ezt a m. k. közlekedés minisztériumnál eredetiben s a m. k. folyammérnökségnél hiteles másolatban őrzött 1874. nov. 24-ről jegyzett 13046/874. sz. rendelet alapján felvett összeirási jegyzőkönyv tanúsítja, melynek hiteles másolatát VII. a. végzés szerint folyamodásom daczára ki nem kapván, csak egyszerű másolatban IV. a. csatolhatom. Ugyanaz áll a B-/. a. emiitett partjog (Winterstand) s szerszám (Requisiten) tekintetében. Felperes ezekre malomjogának megszűnése (malmának eltávolítása) után mi joggal sem bírt, mert »accessorium sequitur principale;« de rám tényleg sem ruházott semmi használati jogot, mert egy malom után avval már úgyis birtam, s többet a hatóság fentiek szerint nem engedett. De különben a malomjog s malom e tartozékai magukban még kevésbbé tárgyai az átruházásnak, mert 1. a téli álláshely vagyis a part a földesúré, melynek ennek használata, malomjogbér fejében csakugyan most is minden promontori molnár évi hét frtot fizet; 2. a szerszámok (12 — minden malom részére egyegy csavar (Winden), — 1 csigasor (Flaschenzug), — 1 kos (Schlagzug), — összesen körülbelül 240 forint értékben a promontori 12 molnár czéhének, illetve egyesületének közös tulajdona, melyből mit sem vásárolt volt felperes, mely közös költségen fentartva s közösen használva, egyéni rendelkezésnek nem tárgya, hanem testületi vagyon. Kétségtelen ennélfogva, hogy a B/. a. kötés által semmi vagyoni érték vagy jog rám nem ruháztatott.« Ad a) viszonválaszomból: »A mit alperes szándékolt, — karójogot szerezni — az lehetetlen volt, tehát itt akarategyesülés, szerződés nem létesülhetett. A birtokbavétel mitsem változtatna a tiltott szerződés semmiségén; »quod initio vitiosum erat, tractu temporis non potest convalescere.« De itt birtokbavétel, joggyakorlás nem is történt, mert nem volt birtok, nem volt tradito, mert nem volt eladónak átruházható joga, nem volt dominus és possessio. Felperes ezt téveszté szem előtt, midőn saját jóhiszeműségét igyekszik igazolni. Mitsem érinti a tárgyi szerződési képesség kérdését az alanyi vétkesség kérdése, mennyiben nem kártérítésről, hanem az előbbi állapotba való visszahelyezésről van szó. Felperes az obiectiv jogérvek kérlelhetlen súlya alól, bűnös öntudata elárulásával keres menekülést a B-/. a. s a tárgyilagos jog szövegei s értelmük elferdítésében. Azt vitatja felperes, hogy ő malomjogot, reáliparjogot i adott el a B-/. a.-ban; holott a B*/. a.-ból világos, hogy abban csak karójog, tehát malom álló helyről van sző, holott épen az 1867. évi 4910. sz. M. R.-ből világos, hogy felperes malomjoga megszűnt már 2—3 évvel a kötés előtt, miután eltávolitotta (eladta) malmát. Absurd felperes okoskodása, hogy nem lehet a malomjog válhatlan a malomtól, mert ez utóbbi csak gép; hogy malomjoga létezett malom nélkül is, hogy az animus derelinquendi fen nem forgását mutatja az ott hagyott karó mintegy eleven kiáltó jel; absurd, mert ép az uraló jog megerősíti a józan ész kívánalmát, hogy malomhoz és malomüzlet tényleges gyakorlásához köttetik a malomjog s hogy tárgy és alap nélkül nincs jog, s hogy megszűnik azon visszaélés, hogy az üzlettel felhagyó előjogot fentartson s helyét elárusítsa s igy a folyam helyet, mint priváttulajdont bitorolva tőkésítse a szegény versenyző munkás ellenében, ki e szerint a legnagyobb áldozat nélkül pályáját nem kezdhetné. Mily abs>urditas feltenni csak, hogy alperes még egy malomjogot akart venni, mikor malomjoggal már úgyis birt, mikor a malomjogot különben is a hatóság engedélyezi s azt nem kell venni. Jól tudja felp., hogy alp. csak malomhelyet kivánt birni éz azért engedte magát jóhiszemű tévedésében kifosztani felperes által, ki O/. szerint ingyen szerzett s ingyen éveken át használt jogát annak megszűnte után, midőn már évekkel előbb malmát eladta, üzletét odahagyta volt, még egyszer törvényellenesen értékesíteni akarta s rászedte alperest a kötésre. S hogy ezt mind jól tudja felperes, hogy roszhiszemüleg tagadja meg a jogellenesen felvett zsákmány kiadását, ezt tanúsítja midőn a hasztalan kísérlet után oda ferdíteni a B"/- a. t, mintha abban a malomjog, a reálüzlet lenne eladva, holott arról szó sincs stb. Határozottan kiemeli alperes, hogy téve tagadva, hogy a B-/. a. malomjogról szólna, ez mitsem változtatna a viszonyon, alperes igénye jogosságán, mert az idézett M. R. 19. §-a szerint világosan a malom eltávolításával a malomjog is megszűnik és a karó is azonnal eltávolítandó s a volt birtokos semmi igénynyel sem bír többé, sem a karóeltávolitást stb. nem gátolhatja meg. Valótlan, hogy felperes malomjogát fentartotta, de fen sem tarthatta, legkevésbbé bérfizetéssel, melylyel nem tartozott üzlete s joga megszűnte után. Felperes beismeri, hogy alperes malomjoga fenállott a II. alatti alapján; miért vették tehát el alp. régi karóját s helyét?"ha alperes, mint felperes mondja, a B-/. a. folytán két joggal (!)birt; miért