Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - Deczemberi ítélet

— 50 facultás mellé ilyen szűkebb értelemben vett bölcsészeti facultás állittassék; teljesen elég lenne téve ezen irányban, ba csakis a jogászokra nézve legszükségesebb bumaniorák, mint bölcsészet, történelem stb. előadása végett két vagy bárom tanszék minden jog- és államtudományi facultással összekapcsoltatnék. Ennél tovább menni, ba a vidéki jogoktatás terén rövid idő alatt akarunk teljes sikert biztosi tó reformot keresztülvinni, már csak azért sem lebetséges, mert a szükséges tanerők erre nézve teljesen hiányzanak; de különben is azon kevesek részére, kik a jogi kiképzés mellett alapos humanistikus műveltséget is akarnak szerezni, talán azért, mert pl. a tanári pályára készülnek, — a két egyetem úgyis nyitva áll. A vidéki jogoktatás sikeres reformja tehát egyáltalán nem kivánja, hogy az eddigi jogakadémiák helyébe bizonyos számú egyetemek állitassanak. De a vidéki jogoktatás reformjának ilyetén múdoni keresztülvitele egyéb okok miatt sem volna ajánlható. Nem különösen azért, mert az a szellemi és anyagi erők hiánya folytán csak igen lassan, talán évtizedek múlva volna megvalósítható, addig pedig a jogakadémiák Európa guuyjára jelen állapotukban fen nem tarthatók; de nem főleg azért sem, mert a többi facultások tekintetében koránt sem oly nagy a szükséglet, mint a jogi facultásokat illetőleg. Azt hiszszük, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a közélet szempontiából aránytalanul több joghallgatóra, mint bölcsészethallgatóra vagy orvosnövendékre van szükség, s hogy ennek folytán a joghallgatók száma a bölcsészethallgatók és orvosnövendékek számát messze túlhaladja; ezen ténykörülmény szükségkép azon helyes felfogásra vezet bennünket, hogy a szükségletben mutatkozó különbségnek megfelelőleg a jog- és államtudományi facultásoknak nagyobb számmal kell lenniök, mint akár a bölcsészeti, akár az orvosiaknak. Mig Magyarországon talán még egy bölcsészeti és még egy orvosi kar teljesen ki fogja elégiteni az ezen irányban mutatkozó szükségletet, addig a jogoktatás czélirányos berendezése szempontjából még legalább is négy-öt jog- és államtudományi facultásra van szükségünk. Hozzá tehetjük még mindehhez, hogy a facultási rendszer az egyetemi rendszert nem zárja ki, sőt nálunk annak természetszerű előfeltételét fogja képezni, mert idők folytán, ha majd szükségesnek fog látszani, s ha majd elegendő szellemi és anyagi erőkkel fogunk rendelkezni, a már felállított jog- és államtudományi facultásokat fokozatosan bölcsészeti és orvosi facultásokkal kiegészíthetjük, szóval lassankint teljes egyetemekké emelhetjük. A nézeteltérés súlypontja tehát abban fekszik, hogy mi a jogoktatás gyors és sikeres reformja czéljából mulhatlanul szükségesnek tartjuk a mostani jogakadémiák helyébe azonnal teljes jog- és államtudományi facultásokat léptetni s azokból az egyetemeket fokozatosan fejleszteni, holott az egyetemi rendszer pártolói a jogakadémiák helyébe közvetlenül egyetemeket akarnak léptetni, (de talán csak hosszú idő lefolyása alatt és fokozatosan ?) Legyen ennyi elég a facultási rendszer elméleti igazolására, s lássuk már most azon nehézségeket, melyek concret viszonyainkból eredve, ezen rendszer életbeléptetésénél szükségkép fígyelemhe veendők. Nézetünk szerint csak két ilyen nehézség létezik: az egyik a szükséges pénzerő hiánya, a másik a felekezetek autonómiája. Mindkettő azonban ugyanazon módon egyszerre és könnyű szerrel megszüntethető, t. i. a kormánynak a felekezetekkel való helyes alapon nyugvó egyezkedése folytán. Magyarországon (Erdélyt bele nem értve, hol a kolozsvári egyetem teljesen megfelel a szükségletnek) elégséges volna a mostani jogakadémiák helyébe öt jog- és államtudományi facultást felállítani és pedig: egyet Pozsonyban, egyet Kassán (vagy Eperjesen), egyet Debreczenben (vagy Nagyváradon), egyet Szegeden (vagy Temesvárott) és egyet Pécsett. Ezen öt facultás közül kettő vagy esetleg három az állam által, kettő vagy esetleg három pedig a felekezetek által volna felállítandó, természetesen az állam részére szigorú felügyeleti jog biztosítása mellett. Az állam felállíthatná a pozsonyit és szegedit, az evangélikusok a kassait, a protestánsok a debreczenít, a katholikusok a pécsit, vagy a mennyiben ez utóbbinak ily módoni felállítása nehézségekbe ütköznék, szintén az állam vehetné azt kezébe. Ez volna vidéki jogoktatásunk reformjának legegyszerűbb és legczólfelelőbb megoldási módja. Ez által meglenne szüntetve az eddigi miseria, biztositható volna a vidéki jogoktatás helyes alapon nyugvó versenyképessége s azzal együtt európai színvonalra emelkedése. De továbbá a tanulmányi rendszernek helyes irányú átalakítása szintén csak ezen biztos alapra támaszkodva lesz lehetségessé téve; ide soroljuk különösen: a tanulási szabadság kiterjesztését, a bifurcatio keresztülvitelét a Hoffmann Pál által javasolt módon, azon hozzáadással mégis, hogy a közösen hallgatott két első év után mindenki által egy alapvizsgálat volna leteendő a következő tantárgyakból: római jog, egyházjog, középkori jogtörténet és nemzetgazdaságtan, végül az államvizsgálatoknak a tanintézet kebelén kivül tartását a practikusok túlnyomó részvéte mellett. Ez utóbbi azonban a vidéki facultásokon csak akkor volna életbe léptetendő, ha a királyi táblának decentrálisatiója végbe megy,*) miért is szükséges volna a felállitandó facultások székhelyéül azon városokat kijelölni, hova talán már nem sokára — a közóhajnak megfelelőleg — a másodfolyamodásu biróságok elhelyeztetni fognak. Az általunk fentebb elsorolt városok talán e tekintetben is legalkalmasabbnak mutatkoznak mint az egyes vidékek gazdasági és culturai központjai. Végül nem hagyhatjuk érintés nélkül, hogy a vidéki jogoktatás általunk javasolt reformja, kapcsolatosan a királyi tábla várva-várt decentralisatiójával nagy mértékben előmozdítaná, hogy az egyes vidékek természetszerű központjai egyszersmind a tudományosság és műveltség kisebb gyupontjaivá fokhelyeivé váljanak, hogy a szellemi élet és az az iránti fogékonyság a vidéken is erőteljesebb lendületet nyerjen, hogy ezen irányban is nagyobb vidéki városaink a fővárossal méltóbb versenyre kelhessenek. Eddig a tudomány és művelődés összes elemei és eszközei a fővárosban lőnek összpontositva, — és ez helyesen volt igy, mert hazánk jövőjének biztosítása érdekében lehetőleg rövid idő alatt egy világvárost kellett teremtenünk; de most már elérkezettnek látjuk az időt, hogy a vidéki szellemi életnek emelése érdekében is történjék valami. Dr. Timon Akos, győri jogakadémiai h. tanár. Deczemberi ítélet. H. L. egy malomhely vételárának hátraléka (300 írt) s jár. iránt pert indított F. I. ellen. Első- és másodbiróságilag elutasittatott s a már felvett vételárrészletek 257 fit s jár. visszafizetésében alperes viszonkeresete értelmében elmarasztaltatott. A legfőbb ítélőszék 1878. év d eczember havában 11617. sz. a. hozott ítéletet e jogilag érdekes és periratok, bizonyítékok tekinteteben bő anyaghalmazt nyújtó perben, ügy az eset, mint kiválóan ez Ítélet, mely felperest keresetével, alperest meg viszonkeresetével (a la bölcs Salomo) elutasitá s a perköltségeket (mintegy 250 frt) kölcsönösen megszűnteié, megérdemlik a nyilvánosságra hozatalt. Legczélszerübb erre a legfőbb Ítélőszék Ítélete ellen megkisérlett (néhány itt érdektelenkint mellőzött alaki sérelemre is kiterjedő) semmiségi panasz indokolását kivonptilag közölni a következőkben: A pprts 245. §. szerint: »peres ügyekben a bíró a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapján a törvények szerint hoz határozatot.« A pprts 245. §. ezen sarkalatos szabályát legmélyebben és legméltatlanabbul sérti a felebbvitt ítélet. E sérelem is gyakorlatunk értelmében a pprts 297. §. 1. pontja alá vonandó semmiségi esetet képez. Annak igazolásául, hogy az ítélet, mennyiben viszonkeresetemet elutasítja s a költségeket megszünteti, nem a perbeli tényeken és nem a törvényen, hanem azokkal ellenkező téves birói állításokon és véleményeken alapszik, a következőket bátorkodom előadni : I. Az első Ítéleti indok, hogy: »alperes nem tagadta, hogy a szerződés kényszer nélkül jó hiszemmel köttetett.« Ez egyszerűen birói tévedés a perbeli tények tekintetében. Ugyanis elleniratomban következők szórói-szóra foglaltatnak»S ha felperes nem is cs alardul (dolo-malo) és r os z hisz emuleg ejtett volna tévedésbe e kötés által, mint hihető, hogy annak jogervenytelenségét s tiltott voltát tiltott voltát ismerte, mennyiben azelőtt 2000 "5'yert, míg, kétségkívül, mert megtudta saját jognélküliséget, A. szerint 1872. april 4-én 500 írtért rám ruházta azt, s áltat ta?taAtnaklamVÍZ3eálat0k Póro82orsz^ban is a másodfolyamodásu biróságok