Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 8. szám - Vidéki jogoktatásunk ujjászervezése

Kilenczedik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1879. február 20. Külön mellékletek: a „Döntvényeit gyűjteménye4', az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", a/. „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Büntetőjogi Szemle" ozimfi mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. .z előfizetési pénzek bérmei legczélszerübben postiuti küldendők. •idékrS MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeutn" részvénytársaság. TARTALOM: Vidéki jogoktatásunk újjászervezése. Dr. T i m o n Ákos győri jogakadémiai tanártó'. — Deczeinberi Ítélet. — A váltótörvény 8. § ához. (8. S.) — Ügyvédi sérelmek. VIII. — A kényszeregyesség az Apáthy-féle tervezetben. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny-bői. (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — KÜIÜll melléklet : A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Vidéki jogoktatásimk ujjászervezése. A jogoktatás reformja végett összehívott enquéte legutóbbi ülésén az elnöklő miniszter ur a kérdések eddigi sorrendjének megváltoztatásával a jogakadémiák kérdését tűzte ki tárgyalásra mindjárt az első kérdés, a tanulmányi rendszer kérdésének, befejezése után. Ez indit bennünket arra, hogy szerény véleményünket e tárgyban mielőbb nyilvánosságra hozzuk. Mindenekelőtt az elnöklő miniszter ur részéről tett sorrendváltoztatást csak helyeselhetjük, és pedig nemcsak az általa felhozott indokokból, hanem főleg azért is, mert a jogakadémiák újjászervezésének kérdése jogoktatásunk reformjának legfontosabb kérdése, s mert e kérdés a legszorosabban összefügg a tanulmányi rendszer reformjának kérdésével, s annyira előfeltételét képezi az utóbbinak, hogy talán még czélirányosabb lett volna e kérdést előzetesen letárgyalni, mert a tanulmányi rendszer terén teendő több rendbeli reform csak ugy valósitható meg, csak ugy lehet üdvös hatású, sőt egyáltalán csak ugy jöhet szóba, ha képesek leszünk a jogakadémiák újjászervezését, a vidéki jogoktatás rendezését, annak megfelelő irányban keresztülvinni. így, hogy csak egyet emlitsünk a sok közzül — többek részéről, nevezetesen az enquéten Hoffmann Pál részéről különösen hangsúlyozva lőn, hogy a vizsgálatok (kivéve a szigorlatokat) ne a tanárok túlnyomó befolyása mellett, ne is a tanintézeten belül tartassanak, hanem engedtessenek át a praxis embereinek. Kérdjük már most, vajon képzelhető-e ezen messzeható és alapjában véve helyes reform megvalósítása a jogakadémiák jelen szervezete mellett? Várható-e. hogy az üdvös eredményre fog vezetni addig, mig Pápán, Sárospatakon, Marmarosszigeten s más hasonló kisebb városokban, melyek nem központjai a vidéki tudományosság- és műveltségnek, jogakadémiák fognak fenállani ? Nyujtanának-e az olyan városok kellő garantiát a vizsgálatok alapos és szigorú kezelése iránt, hol még törvényszékek sincsenek? Bizonyára nem. Avagy talán az ilyen reformok indítványozói egyelőre csak a fővárost tartják szemelőtt és már a priori más mértéket akarnak használni a fővárosi s mást a vidéki jogoktatást illetőleg? Efeltevést igazolni látszanak ugy az enquéte több tagja részéről tett nyilatkozatok, mint a jogoktatás tárgyában irt czikkek, pedig hogy a fővárosi és vidéki, vagy ha ugy tetszik az egyetemi és akadémiai jogoktatásnak különböző alapokon való szervezése mennyire hátrányos, arra nézve épen a jelenleg fenálló, valamint 1874. előtt fenállott rendszer szolgáltatja a legkétségbevonhatlanabb bizonyítékot. A jelenleg fenálló rendszernek épen ez képezé egyik sarkallatos hibáját, ez állta útját a vidéki jogoktatás emelkedésének, ez teremtett monopolt a fővárosi jogoktatást részére. Igaz ugyan, hogy a jelenleg fenálló kettős rendszerből eredő I viszásságok egynémelyikét ezen rendszer fentartása mellett is lehet orvosolni, bizonyos mértékig a fővárosi jogoktatás monopolját meglehet szüntetni és azzal kapcsolatosan a vidéki jogoktatás részére nagyobb versenyképességet biztosítani : elég lesz erre nézve, ha a tudori fok elnyerése nem fogja többé feltételét képezni az ügyvédi diploma megszerzésének. Ezen versenyképesség azonban nem fog egészséges alapon nyugodni, nem leend biztos emeltyűje vidéki jogoktatásunk európai színvonalra emelkedésének, hanem egyesegyedül az ügyvédi kar alapos jogi képzettségének mértékét fogja leszállítani. Mindezek folytán, ha vidéki jogoktatásunk jelen szomorú állapotán gyökeresen akarunk javítani, ha azt európai színvonalra akarjuk emelni, ha azt egészséges alapon óhajtjuk versenyképessé tenni a fővárosi jogoktatással, —szükségképi követelmény gyanánt jelentkezik, hogy a fővárosi és vidéki jogoktatás egészen azonos alapelvek szerint szerveztessék azaz uniformáltassék, a mi ismét szükségkép maga után vonja, hogy az eddigi fölossz ám u jogakadémiák megszüntetésével az egyes vidékek természetszerű culturai és közgazdasági központjain teljes jog- és államtudományi facultások állíttassanak. Jól tudjuk, hogy ezen úgynevezett facultási rendszer ellenében részint elméleti kifogások fognak tétetni (és részben már tétettek is), részint annak keresztülvitele nagyobbmérvü gyakorlati nehézségekbe ütközik; szükségesnek látjuk tehát ezen kifogások és nehézségek mérlegelésével foglalkozni s annak alapján kimutatni, hogy a mi concret viszonyainkhoz képest ezen rendszer aránylag a legczélfelelőbb, a legkevesebb gyakorlati nehézségekbe ütközik. A facultási rendszer ellenében mindenekelőtt az elmélet részéről azon kifogás tétetik, hogy a jogoktatás elszigeteltsége annak felette nagy hátrányára van, mert az alapo8 képzettségű s tudományosan művelt jogásznak nem csak a szorosan vett jogi disciplinák, hanem a bölcsészeti karhoz; tartozó egynémely tantárgyak hallgatására is van szüksége, vagy legalább is azok hallgatása rá nézve kiváló haszonnal jár, ilyenek pl. a bölcsészeti erkölcstan, logica, történelem s annak segédtudományai: régi kézirástan (paleographia), pecséttan (sphragistica) stb., a classica és' modern philologia stb., szóval mindazon tanszakok, melyek összeségükben humanióráknak szoktak neveztetni. Ezen ellenvetés kétségkívül helyes, de ez koránt sem vonja maga után azon következtetést, hogy ennek folytán a mostani jogakadémiák fokozatos megszüntetésével még két vagy három egyetem volna felállítandó,*) ez legfeljebb csak Csengery azon nézetét igazolja, hogy a jog- és államtudományi facultások mindenütt a humaniórákra szorítkozó bölcsészeti facultással kiegészitendők, mert az exact és orvosi tudományok a jogtudománynyal semminemű közelebbi összeköttetésben nem állanak. Nézetünk szerint azonban egyelőre még az is szükségtelen s részben kivihetetlen volna, hogy minden jog-és államtudományi *) Ezen nézetet vallják mindazok, kik a pozsonyi egyetem felállítása mellett vannak.