Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - Zárgondnok dijai és költségeinek megállapításáról

- 46 ket megtenni. Ép ugy, mint a választmány meghallgatása után a csődbíróság — a törvényben előre látott esetben— atömeggondnok dijait megállapítja. Hogy mikor, azaz: a pernek mely stádiumában állapitandók meg, az a zárgondnoki tiszt megszűnése idejétől függ. Megszűnik pedig midőn a zárgondnok állásától maga lemond, vagy attól biróilag megfosztatik, a mikor a tárgyak a birói zár alól feloldatnak esetleg és megint alperes hűségére bízatnak, vagy pedig — a mi rendesen beáll — a tárgyak elárvereltetnek. Ez utóbbi esetben a zárgondnoki dijak s költségek törvényszéki gyakorlat szerint mint a végrehajtási költségeknek integráló része az előnyös tételekhez számittatnak és mint ilyenek a vételárból fizettetnek ki, a mint ezt a legfőbb ítélőszék 1878. évi 344. sz. határozatában akképen fejezte ki: »tekintve, hogy a zárgondnok feladata volta lefoglalt vagyontömeget mind végrehajtató, mind a végrehajtást szenvedett fél közös érdekében őrizni és kezelni, és igy magának a dolog természetének megfelel, hogy a zárgondnok költségei és dijai ama tömegből fedeztessenek.* Ezen határozat adja egyszersmind az útmutatást arra, hogy ki ellenében állapitandók meg. Minthogy a zárgondnok a biróság által kinevezett meghatalmazott és mindenesetre felperes érdekében is működik, azért dijai s költségei felperes által okvetlenül megtérítendők, illetve viselendök, vajon pedig alperes ellenében is megállapitandók volnának, az attól függ, hogy a zár gondnokának kinevezésére alperes is okot szolgáltatott-e vagy nem, a mi mindig quaestio facti. De bárki által is volnának viselendök, minden esetre felperes által előlegezendők a prts 333. §. nyomán. Az osztrák-magyar vasutak ezüstkölcsöneinek kamatoztatása és visszafizetése az arany pénzfolyam szerint. Ezen mint szelvénykérdés ismeretes, a külföldi elsőbbségi hitelezők és a belföldi elsőbbségi adósok közt folyó jogi vita fölött Dr. Haas Ignácz vasúti felügyelő ur a bécsi vasúti Körben felolvasást tartott, melyből mi a javaslatokat és jogkérdéseket emeljük ki. Mint tudva van, akörül forog a vita, vajon az akkori nemzetközi egyezmények szerint a lekötött mennyiségű osztrák értékű forinttal ezüstben teljesen egyenértékű mennyiségbeli külföldi pénzdaraboknak az illető kötelezvények- és szelvényekben történt kitétele által oly értékű meghatározott kamat- és tőkefizetésrek vagylagos Ígérete tétetik-e; vajon az 1873. évi jul. 9-én kelt német törvény, mely szerint minden tartozás az uj arany pénzfolyam szerint fizetendő, az osztrák elsőbbségi adósokra nézve is alkalmazást nyer-e; végre vajnn erre nézve csakugyan a német keresk. törvény 336. czikke irányadó-e azért, mert az osztrák-magyar vasúti igazgatóságok a külföldön fizetési helyeket fölál'itani Ígértek, melyekre nézve eshetőleg a német pénzláb érvényes. Az 'értekező mindenekelőtt a vasutak akkori jogtanácsosait vette oltalom által azon szemrehányás ellen, mintha a kötvények szövegezésében nem lettek volna tekintettel a 80—90 évig tartó hosszú kölcsön-időben bekövetkezhető valuta-változásra; az osztrák, nem pedig az akkori, illetőleg a jelenlegi vagy épen jövendőbeli idegen törvényeknek az Ausztriában kötött ügyletre vonatkozó subsidiarius érvénye mellett ez szükségtelen is volt, és másnemű kifogásokat idézhetett volna elő, mivel lehetetlen minden bekövetkezhető eseteket előre látni. A német bíróságok döntvényei szem elől tévesztik, hogy a 336. czikk határozatai csak kétség esetében nyernek alkalmazást, az illető szerződő felek akaratának kitudásánál azonban a k. t. 278. czikke szerint nem is kétséges; álokoskodás rejlik abban, ezen elsőbbségi kölcsön egész jogviszonyának megítélésénél az osztrák jogszolgáltatást elismerni, egyes részeit pedig a német bíráskodásnak alávetni; a lipcsei birodalmi főtszéknek 1878. évi decz. 6-án kelt legújabb ítélete, mely 7 vasúti társaságot esedékes szelvényekért 208,900 márka arany megfizetésében marasztal, ezeket csak Németországban a kamatos kamat iránt fenálló tilalom okáért menti fel a késedelmi kamatok fizetése alól. Nem is loyális eljárás, hogy a német bíróságok folyton az osztr. legfőbb itélőszéknek 1877. évi apr. 10-én 90. sz. alatt hozott határozatára hivatkoznak az esedékes szelvények beperesitésére szükséges gondnok kirendelése iránti kifogás ellenében, és teljesen eltekintenek attól, hogy ezen döntvény az 1877. évi okt. 16-án 100. sz. a. hozott határozat által hatályon kívül helyeztetett. A bomlokegyenes ellentét a német és valamennyi osztrák-magyar bíróságoknak ily Ítéletei közti egy és ugyanazon (a német) keresk. törvénynek (Magj arországban maga a németországi elmélet és gyakorlat által indokolt módosításokkal) való érvénye mellett fölötte sajnálatra méltó ; ezen diff'erentiának egy nemzetközi areopag általi eldöntése igen kívánatos lenne; a párisi összehasonlító jogtudományi társulatnak meg volna erre a tekintélye; gyakorlati eredmény azonban nem lenne tőle várható. Ilyet nyújtanak a kölcsönös törvénykezési segély iránt Németországgal kötött államszerződések, bár ezek az uj törvénykezési eljárás következtében merőben kétesekké váltak, mig ez utóbbi épen a német Ítéleteknek Ausztriában leendő végrehajtása elleni kifogásokat szünteti meg, 29. §-a szerint azon hely bírósága lévén illetékes, melyen a peres kötelezettség teljesítendő. Eddig ugyanis a valamely osztrák vasut-társulat ellen a külföldről kérelmeiéit végrehajtás csak azért lett a két alsóbb fokú bíróság által megtagadva, mert az eljárt német bíróság a viszonosságot nem biztosította és ezen fölül nem volt kereskedelmi bíróság. A külföldi Ítéletek szerződés szerinti végrehajtásának kétség kívül mint főelvet (május) a res judicata elismerését kell föltételeznie, mely kifogás az osztrák bii óságok megelőzése által itéletileg elérhető; különben kénytelen volna a diplomatia birói Ítéleteink szerződés szerinti elismerése iránt föllépni. Az osztrák bíróságok részéről kinyerendő Ítéletek iránt tett és az értekező által is megvitatott törekvéseknek semmi értelmök sem volna, ha a res judicata-nak hatása el nem éretnék. Az ált. polg. tk. 1425. §-a szerinti letéti ajánlatok és az ált. p. tk. 871. §-a szerint mindezen kölcsönszerződéseknek lényeges tévedés miatti kifogásolása az értekező által következményeikben behatóan tárgyaltatnak; azonban ezzel sem boldogulnak. Felette szükséges tehát egy enquéte a kölcsönös jogszolgáltatási segitséget illető állami szerződések jelenlegi állása és az osztr. vaspályáknak külföldi végrehajtások elleni megóvására czélzó rendszabályok iránt; egy a németországi ide vonatkozó törvényhozás és jogszolgáltatás megváltoztatása iránti diplomatiai tárgyalástól épen semmit sem várhatni. Egyelőre a vaspályák palliativ eszközökkel kénytelenek magukon segíteni. A menetüzleti eszközöknek természetesen nem szabad a határon tul menni, mig a kereskedelmi szerződés a német birodalmi gyűlés részéről jóvá nem hagyatott. A 17. §. ugyan csak az üzletbe átment eszközöket veszi oltalom alá, mint p. o. a kölcsönzött vagy megrendelt kocsikat; hanem casuis'ikába nem kell ertsz^dn', az illető tulajdonosok majd megfogják óvni jogaikat. Az osztrák vaspályáknak németországi elszámolásukból keletkezett követelései lefoglalásának megakadályozása czéljából az ily követeléseknek a velők barátságos viszonyban álló bankokra való engedményezése már is alkalmazásban van. Ilyen még csak jövendőben keletkező, eredetök és összegök szerint még ismeretlen követelések engedményezésének jogszerűségét és hatályosságát a bel- és külföld gyakorlati jogászai által véleményezésképen meg kellene vizsgáltatni. Jogtalan támadások ellen különben szabad a jogos védelem eszközeit alkalmazni. Az esedékes szelvények vagy a visszafizetés végett kisorsolt kötvények előmutatójától esetleg az illető consignatiókon kiállítandó írásbeli lemondó nyilatkozatot kellene kivánni, mely szerint minden további igényeiről lemond; különben a kifizetést meg kellene tagadni. Szükséges ezen óvatosság a német bíróságoknak szigorúbbá vált Ítéletei folytán, melyek a beváltásoknál fölvett óvások alapján az aranyban való fizetés megtagadása miatti agiokülönbözet iránti keresetnek most mára kötvényeknek a fizető helyeken kiszolgáltatása daczára helyt adnak, a mi ennek előtte nem történt. Azon vasúti társulatok, melyek nem bizonyos fizetőhelyeket neveztek meg a külföldön, hanem a kötvények- és szelvényekben erre vonatkozólag azon kifejezéssel éltek, hogy azok beváltába az ^igazgató tanács által közhírré teendő be!- és külföldi bankoknál* fog történni — egészen is mellőzhetnék külföldi fizető helyek meghatározását. Igaz ugyan, hogy őket erre az ált. p. tk. 914. §-a szerint szorítani lehetne, hogy e szerint ezen kijelölés kötelező és nem facultativ; azonban lehetne a külföldnek valamely nem némethoni helyét kijelölni. Az államot megilleti talán az általa teljesített jótállási előlegekre nézve a vasúti telekkvi bekebelezés és azzal a fenyegetett társulatoknak részbeni oltalmazása ; csak hogy illem tekintetéből nem fogna ezen jogával élni. Czélszerünek jelentkezik végre egyik vasúti társulat részéről alkalmazott, de jelenleg egyik gondnok által perrel megtámadott azon eljárás, mely szerint szelvényivek megújításánál azokban a külföldi pénzértéket egészen kihagyja. Indokolható ezen eljárás azzal, hogy az idevonatkozó osztrák ítéletek folyományából azon következtetés vonatik, hogy a korábbi szövegezés nem lett világosan megígérve, és hogy e szelvényeknek egy többé nem létező pénzértékben kiállítása merő képtelenség volna, a külföldön annak helyébe lépett másik pénzértékre nézve pedig semmi kötelezettség fen nem áll. Az értekező még a külföldi hitelezőkkel való kiegyezés esélyét is érintette ; összképviseltetésök az osztrák gondnoki törvény szerint problematikus volna. Németországban ily törvény nem is létezik. Ellenben a legkisebb áldozat mellett is a vasúti társulatok elvesztik jogi talajukat és feljogosítják a hitelezőket az elsőbbségi adósok részéről önkény és megkárosítás miatti panaszokra. Végül arra utalt az értekező, hogy nemcsak a vasutaknak az agio-kulonbozet által okozott évenkinti körülbelül 4^2 millió terheltetési többlete, hanem ugy a vasutaknak, mint az osztrák-monarchia becsülete és hitele forog itt kérdésben, mely össz-monarchia nem engedheti meg, hogy garantirozott vaspályáinak adóssági állománya és aIu ST1 garantia-visz°ny egy idegen törvényhozás és jogszolgáltatás által megtámadtalhassék. Az ügyvédi kamarákból. mini«7wÁ budfTs*i ü^Té(li kainara választmánya az igazságügyZ^JT ykV°XItkn> h°gy az ügyvédrendtartáAárgyában d o?, v rl Jl Z!, el°'- blZ0ttság°t alakított, melynek tagjai Hoííl 1 SzedV"CS János' Kövess György, Dr Győry niczky l;ue-rUnd VÍIm°S' Dr" ^-dmann^Bernát, Jseí