Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - Zárgondnok dijai és költségeinek megállapításáról

- 45 — lesen, mások házasságára s a házassági szerződésre feltétlenül a gyámhatósági jóváhagyást kívánja meg, és pedig az előleges helybenhagyást, s ez oknál fogva következtethető, hogy ezen intézkedés tényleges korlátot fog képezni, de erre sem mondható, hogy a cselekvési képességet szorítaná meg, vagy általában arra nézve állapitana meg változást, mert azon esetre, ha kiskorú ily helybenhagyás nélkül lép házasságra, fen van tartva a korábbi jogszabály, mely szerint prot. házasság •érvényéhez szükséges a gyámi, apai beleegyezés, nem protestánséhoz még az sem, mi annál világosabb, mert itt még a 114. §. sem alkalmazható, mert ez csak a gyám által jóváhagyás hiányában kötött ügyletekre vonatkozik. Igen csekély mérvű tehát, sőt legnagyobb részben csak látszólagos a változás, mi e szakaszok által a kiskorúak cselekvési képességére nézve eszközöltetik. A mi a törvény azon szakaszait illeti, melyek a gyámhatósági helybenhagyás eseteiről szólnak,s a melyek ennek hiányában az apa vagy gyám cselekvényeinek érvénytelenségét állapítják meg. már magukban sem érintik a kiskorú cselekvési képességét, legkevésbbé vannak pedig a revocatio jogával összefüggésben, mert a 7.§. szerinc fentartott jogszabályok szerint a kiskorú nern csak a saját, hanem gyámja cselekvényei ellen is élhet e joggal, s cselekvénye érvényének e szemponthóli megítélésénél a gyámi beleegyezés vagy gyámhatósági jóváhagyás befolyással nincs. Nem is említve, hogy még a gyámok cselekvényeinél sincs meghatározva, mily érvénytelenség értetik ; annyi kétségtelen, hogy a gyámi törvény a két teljesen ellenkező rendszer fölvételével a kiskorúak jogügyletei tekintetében is zűrzavart, cbaost teremtett. A 7. §. intézkedésével még ott is. hol már előbb segitve volt, bajokat és kételyeket idézett elő. így p. o. c<ak azon esetet véve, hogy a gyámi törvény gyámhatósági engedélyt kiván akkor is, ha az apa önálló ipart enged 20 éves fiának. Ezen engedély mellett eléretik a teljeskoruság. De ha hiányzik az engedély, és a 20 éves fiu önálló ipart üz atyja engedelmével, akkor nem lesz teljeskoruvá, s igy kétessé válik, hogy élhet-e ügyletei ellen i-evocatióval, mert kétes, hogy az utóbbi törvény intézkedése mellett, mely a 20 éves fiút ily esetben kiskorúságban tartja, alkalmazható-e az 1872. 8. t.-cz. 2. §-a, mi ha alkalmazható, vagyis ha ezen 2. §. értelmében az önálló iparüző vagyona felett apja beleegyezésével gyámhatósági helybenhagyás nélkül is szabad rendelkezést nyer, nincs értelme a későbbi törvénynek, mely e szabad rendelkezést gyámhatósági helybenhagyástól teszi függővé. Ezekből látható, hogy e részben is mily elhibázott a gyámi törvény, s különösen mily helytelen következményekre vezet a rendszertelenség. A 7. §. mellett csak oly rendezés felelt volna meg, mely a korábbi jog elveivel összhangban áll. Ha pedig szükségesnek látszott más rendszerbe lépni át, okvetlenül szükséges lett volna mindenek felett a kiskorúak cselekvési képességét megfelelőleg szabályozni. Az egész törvény magán viseli jellegét idegen törvények nagymérvű r felhasználásának. És ha már nem volt oly fontos anyagi jogi kérdésekben, mint a melyek a gyámi törvény számos fejezetében foglaltatnak, a rendszeres munkálat bevárható, legalább abban jó példát lehetett volna venni ott, hol a gyámügy szintén külön rendeztetett, s mint Poroszországban, kapcsolatosan meghozandó lett volna a törvény a kiskorúak cselekvési képességéről. Hogy mikép volna a rendezés eszközlendő, az nem képezte az előadás tárgyát. Zárgondnok dijai és költségeinek megállapításáról. (S. M.) Törvénykezési rendtartásunk 401. §-a szerint jogában áll a végrehajtatónak — a mennyiben a végrehajtást szenvedő félben nem bizik, vagy a helyiséget eléggé biztosnak nem tartja — a lefoglalt tárgyak őrzésére zárgondnokot javaslatba hozni, mi iránt a kiküldött, illetőleg a foganatosító bíró-ág intézkedik. Ezen kivül még csak «gy helyen szól a zárgondnokról: a 328. §-ban a 'zárlatnál. Nem intézkedik a törvény az iránt, hogy a zárgondnok költségeit, eljárási és kezelési dijait ki viselje, miképen, mikor és mely bíróság által állapitandók meg ezek: még kevésbbé ad felvilágosítást arról, hogy a zárgondnok mint a pernek mellékszemélye minő állast foglal el a bíróság és a per főszemélyei irányában. Mindezen hiányoknak okszerű következménye az lett, hogy ezen agyakorlatban majdnem minden nap felmerülő kérdések megoldásánál bíróságainknál a legtarkább eljárás divik. Csak néhány példát: 1. A bpesti VI.—VII. ker. kir. jbiróság a zárgondnok egyszerű (egy példánybani) kérelmére a felek előzetes meghallgatása nélkül alperesnek végzésileg meghagyta, hogy az ezúttal x írtban megállapított dijat és költséget N. N. zárgondnok részére különbeni végrehajtás terhe alatt fizesse le. 2. A bpesti IV. kerül. k. jbiróság a zárgondnok kérvénye folytán — melyben ez egyszersmind működéséről számadást tett — előzetesen pótlás végett a kérvényt visszautasította avval, hogy mindegyik fél számára is külön példány csatoltassék ; az utasítás szerint kellően felszerelt kérvény folytán pedig következő végzést hozott: A zárgonduoki jelentés tudomásul vétele mellett jelen kérvény I. példánya a kérvényező, II. példánya a perbeni felperesnek, III. példánya pedig alperesnek azon figyelmeztetéssel kézbesittetni rendeltetik, I miszerint a felek a zárgondnoki felszámítás iránt 3 nap alatt nyilatkozzanak, mert különben a zárgondnok kérelmére dijai iránt végzés fog hozatni. — Erre felperes részéről nyilatkozat beadatván, az eljáró bíróság a zárgondnok ujabbi kérelmére dijait és költségeit végzé.ileg mérsékelten megállapította csupán alperes ellenében, de felperes által előlegezendőleg. Egy 3-ik eset. A bpe-ti V. kerül. k. jbiróság a zárgondokot dijai megállapítása iránti kérelme folytán ebbeli keretével külön perre utasította a felek ellenében. Ezen végzés ellen azonban kérvényező semmiségi panaszszal élvén, a nagym. k. Curiamint Semniitőszék a bíróságot — mint a melynél a per lefolyt és a végrehajtási lépések történtek — a zárgond. dijak és költségek megállapítására illetékesnek mondotta ki, és meghagyta neki, hogy ezeket a felek meghallgatása mellett megállapítsa. Facta locuntur! Az egyik bíróság a felek teljes mellőzésével, a másik azoknak írásbeli nyilatkozata alapján véli megállapíthatni a zárgond, dijakat és költ-égeket, a harmadik pedig arra egészen illetéktelennek tartja magát. Törvényes intézkedés, mely útmutatást adhatna, nincs. A kérdések megvilágítását tehát kellő értelmezésben kell keresnünk. A prts 401. §-a szerint végrehajtató felperes csak javaslatba hozza a zárgondnokot, a biroság pedig kinevezi, a mit is rendszerint tesz, mert azon körülmény, vajon zárgondnok felállítása szükséges volt-e vagy nem, Cf;ak azon kérdés eldöntésénél jöhet tekintetbe, hogy a zárgondnoki költségek ki által viselendök. A zárgondnok ilyképen a bíróság részéről mandátumot nyerés fogad el lel- és alperes érdekében, mely megbízás őrzésre, kezelésre, felvigyázatra, stb.-re kiterjed, melylyel nagy vonásokban ugyanazon jogok és kötelezettségek járnak, mint a melyek a letéteményi szerződés és egyéb meghatalmazási viszonynyal összekötve vannak, illetve ezekből folynak. Ez stricte véve a zárgondnok jogi állása. Perrendünk a zárgondnokot csak a lefoglalt tárgyak őrzésére megbizza, de tudjuk, hogy a tárgyak minősége szerint ezeket egyszersmind kezeli, és hogy letiltott követeléseknél jogában áll a pénzt felvenni és szükség esetére a peres felek javára biróság utján is behajtani, mivel az összegeket nem kezelheti, ha ezek kezéhez nem jutottak. És min alapulnak a törvényben világosan nem érintett, de a gyakorlat által elismert eme jogai? Csak nem máson, mint a meghatalmazással szült jogi viszonyon, és csak ennek fonalán határozhatta a nagym. k. Curia (döntvénytár VIII. 589.), hogy a 401. §. szerint kinevezett zárgondnok jogai és köte'ességei ugyanazok, melyek a prts hetedik czim I. fejezetében a prts 324. §-a szerinti zárlatnál kinevezendő zárgondnokra nézve megállapittattak. A zárgondnok tehát, a mennyiben kinevezése szükséges volt, ugy fel- mint alperes érdekében jár el, és eljárásáért, kötelességeinek hü betartásáért mindakettőnek felelős, miért is ezeknek számolni tartozik, ugy hogy a felek mindegyikének kérelmére — de semmi esetre nem felhívási kereset alakjában — a biróság által felelősségre vonatkatik, sőt azt a biróság hivatalból is teheti, a mint valamely rendetlenséget észre vesz, vagy felelősségre vonásának szüksége a körülményekhez képest fenforog. Némi felvilágosításul szolgáljon még más törvénynek a zárgondnoksAggal összhangzásba hozható intézkedései. Jelesen az 1877. • XX. t.-czikk szerint a gondnok is az illető gyámhatóság által kineveztetik, megbizását tehát rendszerint ettől nyeri meg, ez által is felelősségre vonh itó, illetve számadástételre felszólítandó és kötelességsértés fenforgása esetében pénzbirsággal sújtandó; de viszont ugyanazon eljáró gyámhatóság a gondnoknak dijait is megállapítja. Ép ugy akadunk a csődtörvényben az ideiglenes tömeggondnokra vonatkozó némely hasonnemü szakaszaira, melyek szerint az id. tömeggondnok meghatalmazását a bíróságtól nyeri meg a tömeg érdekében, sth. — Vegyük ide végtére még a ptrs 328. §-át. E szerint is a zárlatot kérő jelöli ki a zárgondnokot, a zárt foganatosító biróság pedig kinevezi; a mi a zárlat költségeit illeti, hogy ezeket ki viselje, azt a 333, §. szerint a per hirűja határozza el, azonban mindig azon fél tartozik ezeket előlegezni, s ki a zárlatot kérte, különbség nélkül arra, hogy a zárlat intézkedése okozta legyen azokat, vagy, pedig a zárolt tárgyak kellő fentartása által szükségesekké váltak. És ki tagadná, hogy a zárolt tárgy őrzésére és kezelésére fordított költségek s fáradság a fentartási költségekhez tartoznának! Ergó köteles a zárlatot . kérő egyszersmind a zárgondnoki költségeket is előlegezni; azárg. dijak és költségek nagyságát, ugy mint azt, hogy ezek ki által viselendök: a hivatkozott §. szerint a per birája határozza meg. Mindezekből folyik, hogy maga a prts és némiképen kisegítőül per analógiám az 1877. XX. törvez., ugy a csődtörvény is adja a vezérfonalat ahhoz, hogy a prts 401. §. szerint kinevezett zárgondnok dijai es költségei megállapítására — a mint ez a fentebb közlött 3-ik esetben érintett semmitőszéki határozatból is kiviláglik — csakis a végrehajtást foganatosító, tehát a zárgondnokot kinevező biróság van hivatva, minek folytán illetőségében áll a zárgondn. számadásokat is megvizsgálni. Minthogy azonban a biróság ilyen számadásban körülirt tények valódiságáról hivatalból meggyőződést nem szerezhet, sőt arra hivatalból jogosítva nincs, és igy nem tudhatja, vajon a zárgondnok az igényelt dijakat megérdemelte-e, ennélfogva szükséges hogy a számadás helyessége és igy a dijak és költségek fölött a biróság okvetlenül a felek meghallgatása mellett határozzon, mivel a zárgondnok csak a felek érdekében járt el és csakis ők adhatnak felvilágosítást, mely tekintetben utalunk 1877. XX. tcz. 122. §-ára, mely szerint a gondnokoltnak szülei, nagyszülei és esetleg rokonai jogositvák a gondnok számadásait és a számadási okmányokat megtekinteni és észrevételei-