Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - A kiskoruak cselekvési képességéről

- 44 Az államhatalom befolyásának a kiskorúak állása t-s védelme, a felette hatalmat gyakorlók feletti felügyelet tekintetében eleinte alig volt nyoma, s a fejlődés ezen stádiumában átalában ugy állott a dolog, hogy hét éves koráig a kiskorú semmi körülmények közt sem birt cselekvési képességgel ; ezen koron tul a terhelő jogi cselekvény érvényéhez gyámság alatt állóknál tutoris auctoritas volt szükséges, éspedig »praesens debet auctor fieri« ; az apai hatalom alatt nem álló serdült korúak cselekvési képességgel bírnak. Az ebből eredő bajoknál azonban segitségül jött a praetori jog, és pedig eleinte a tutorok sérelmes cselekvénycire nézve, azután átalában a restitutio in integrum védelme által. Midőn pedig az egyén előtérbe kezdett lépni, a családi kötelék mellett az állami közreműködés is fejlődésnek indult, melynek első jelenségeként a lex Attilia tekinthető, az oratio Severi óta pedig már a hatósági helybenhagyás, vagy inkább beleegyezés is mind több és több esotre kiterjesztetett. így p. o. kimondatott, hogy praedium rusticum vagy suburbanum elidegenítése praetori autorisatio nélkül semmis. A fejlődés ezen iránya mellett a justiniani jogban már a főgyámság nagy kifejlődésre jutott s viszont ezzel kapcsolatban tetemesen módosult a kiskorúak állása is, mind az apai hatalom alatt állóknál, mind különösen gyámság és gondnokság alattiaknál. Pupillusokra nézve irányelvvé lett, quicum his contrahunt obligantur ac in vicém pupilli non obligantur. Serdült komákra nézve fenmaradt a rest. in integrum, csakhogy a más kárával gazdagodás volt ellenvethető. S hogy ezen restitutiót a kiskorú igénybe vehesse, erre a főgyámsági helybenhagyás sem birt befolyással. E mellett is fenmaradt azonban, hogy házassághoz a gondnok beleegyezése, vagy nőknél a gyámé nem volt szükséges. A germán jog szintén magán hordta az ösjogok átalános jellegét s a gyámság s ezzel kapcsolatban a kiskorúak cselekvési képességének szabályozása a mundiumból indult ki s ennek alapján fejlődött. E jogban a tutela s cura közti különbség nem volt meg sa római jog receptiója sem tudla meghonositani. Sót ellenkezőleg, oda hatott, hogy a gem. Recht mindinkább a kiskorúak jogi állásának egyenlősítésére törekedett. Nem recipiáltatott az actio de rationibus distrahendis sem, más részről viszont a római jog a germánjogra tetemes hatást gyakorolt az »Obervormuudschaft« kifejlődésére, migez p. o. a porosz Landrechtnél odáig jutott, hogy egy német iró szerint már a gyámok helyeztettek gyámság alá. Ezen fejlődési irámnak a cselekvési képességre az volt hatása hogy a cselekvési képességet a kiskorúaknál mindinkább korlátolta, s ha nem is maradt fen a justiniani római jog emiitett egyoldalúsága, átalában elfogadottá lett, hogy a 7 éven felüli kiskorú elidegenítő vagy terhelő cselekményei apai vagy gyámi hozzájárulás hiányában semmisek, de csak feltételesen, a mennyiben utólagos helybenhagyás által érvényt nyerhetnek. E mellett aztAn kivételkép ruháztatott fel a kiskorú a forgalom érdekében vagy munkára serkentés végett bizonyos fokú, cselekvési képességgel. Az osztrák jog legnagyobbrészt a német közönséges jog álláspontját foglalja el. A franczia jog ellenben megállapít ugyan egyes eseteket, midőn a serdült korú kiskorú cselekménye semmis, de nagyobbrészt oly esetekben, midőn az a családi tanács, gyám vagy biró hozzájárulásával is az; átalában azonban a korábbi római jog álláspontján áll, szabadabb mozgást enged a kiskorú védelmére hivatottnak, de viszont fentartja a rest. in integrum intézményét s még azt is, hogy hatálytalan jogügylet is hatályossá válhatik idő multával. Ezek szerint két főrendszer különböztethető meg. Egyik, mely a főgyámság, az állami gyámság alapján áll, az állam az apa és gyám cselekményei fölött folytonos felügyeletet gyakorol, cselskvényeik érvénye számos esetben gyámhatósági jóváhagyáshoz vau kötve, szabály, hogy a kiskorúak terhelő cselekménye hozzájárulásuk nélkül semmis, és a kivétel csak bizonyos külön megbatározott esetekre szorítkozik. Másik, hol az állami gyámság nincs kifejlődve, az apa egészen szabad, a gyám is szabadabb mozgással bir, s a serdült korúak jogügyletei megtámadhatók, és pedig a megtámadási jog nincs kötve ahhoz, hogy a kiskorú e joggal saját cselekvényei vagy gyámjáéi ellen él-e? Azon esetek, melyekben serdült korúak jogügyletei semmisek, kivételek. A magyar jog az osztrákjog behozataláig az utóbbi rendszerhez tartozónak tekinthető. A fejlődés ennél is az utóbbi időkben a főgyámság kifejtése felé haladt; de ennek csekély befolyása rendszerváltozást nem eredményezett. Nálunk is ugy az apai hatalom, mint a gyámság kezdetben hasonló felfogás alapján állott, mint az ősjogoknál átalában. A Verbőczy korabeli gyámsági jog s a kiskorúak állása összefüggésben a család- és birtokviszonyokkal a törvényes gyámságot helyezi első sorba az ősi javaknál »quia successio bonorum causa est tutelarum.« A felvetett kérdésnek szabályozása Verbőczynél átalában a régibb római jog álláspontján áll. Fentartja az actio de rat. dist. jogvédelmét, fentartja a különbséget gyám és gondnok közt, mely utóbbiaknak választása a kiskorú joga, s az apa curatort nem is nevezhetett. A 7 éven felüli de még nem teljes korúnál megkívánja a gyám hozzájárulását, viszont a gyám sem idegenithet el (ősi) birtokot, ez sine longiorii processu restituálandó; mi a semmiségnek ezen rendszerrel járólag kivételesen meghatározott esete (rom. praed. rust. A serdült korúak cselekvési képessége el van ismervn felperességgel » bírnak (I HL). Átalában az árvák (I. 128. orphani), »si munenbus forte corrupti vei blandis sermonibus seducti, sive metu et comminationibus pervulsi atque coacti fecerant (fassiones) poterunt rectractanet in irritum revocari.« . .,„ .. , Ez mint látjuk, majdnem azonos azon esetekkel, midőn teljes korúak is megtámadhatják jogügyleteiket. Az, hogy helybenhagyás, beleegyezés járult-e a kiskorú cselekvényéhez, vagy csupán a gyám vagy gondnok cselekvénve volt, nem tett különbséget. El van tebát'ismerve a cselekvési képesség s még a megsemmisités is előleges visszavonástól van feltételezve, s a kereset férfiaknál a nagykorúság betöltésétől, a nőknél férjhezmenetel utáni 1 évtől, illetőleg az ezen határidőkön belül történt visszavonástól számítva 32 év alatt évül el. Ezen részint a törvények, részint a praxis később eredményeztek csekélyebb mérvű változást. 1715-ben a cura torválasztás megszűnt, 1765-ben a gyámok s gondnokoktól jeh ntések kívántattak a megyéhez, s a mint ezen törvényekben, valamint az 1792-ik évben hozott 26-ik t.-czikkben az állami felügyelet kezdett előtérbe lépni, itt is részint a gyakorlatban, de aztán a törvényben is a másik rendszer feléhajlást eredméryezte, s 1802. 21. t.-cz.-ben a pénzbeli adósságok már feltétlenül semmisnek nyilváníttattak. Másrészt a türvszéki gyakorlat mindinkább helyt adott, a más kárán való gazdagodás kifogásának. A magyar jognak az osztrák jog uralma utáni visszaállítását követett időben tetemes befolyást gyakorolt a tkvi rendtartásnak s ezzel kapcsolatban az osztrák polg. tvkv. azon szakaszainak fentartása, melyek tkvi jogok szerzésére stb. vonatkoznak; mert a kiskorú intézkedései tényleg nem nyerhettek foganatot, s igy úgyszólván elenyésztek a kérdés gyakorlati fontosságának esetei. Még inkább befolyással birt ezen intézkedés az által is, hogy a judicatura átalában igyekezett az osztrák joghoz alkalmazkodni. Ez természetesen iukább a létező jog mellőzése volt sok esetben, mint annak alkalmazása, s ugyanazért a magyar jogon s azon állásponton, mely felébb jellemeztetett, nem változtathatott. Leglényegesebb befolyással birt az ipartörvény 2. §-a, mely az önálló iparűzéssel szabad rendelkezést adván, ez által erősítette ugyan egyrészről a magyar jog elvét a kiskorúak cselekvési képességéről, de másrészt kiemelte a forgalom érdekében a revocatio által okozható bizonytalanságból. Korábban a perrendtartás, a törvényes képviseletre vonatkozó intézkedései által szintén gyakorolt a kiskorúak cselekvési képességére habár helytelen utat választva, nem egészen világosan megállapitb ató befolyást. Mindez arra mutat, hogy a fejlődés egyes tünetekben az ujabb német felfogás felé hajlott, hogy a gyakorlat kezdte levonni az ezen rendszerrel járó consequeutiákat a kiskorúak cselekvési képessége tekintetében. Ezen állapotot találta az 1877. 20. törv.-czikk, s a mi az állami felügyeletet s beavatkozást, a mi az apa és gyámok cselekvényeihez szükségelt helybenhagyást, az apa és gyám cselekvényeinek hatályát, a kiskorúak feletti gyámság és gondnokság különbségének megszüntetését s mindazon intézkedéseket illeti, melyek a magyaréval ellenkező rendszerrel kapcsolatosak, elment a legszélsőbb határokig, de nem vonta le azon következtetést a kiskorúak cselekvési képességére, mely az ekkép elfogadott rendszerrel, mint láttuk, szorosan összefügg; nem hagyta érintetlenül még azt som, mi az eddigi vergődés közt lassankint elfogadottnak lenni látszott; hanem a 3-ik §-ban a cselekvési képességre nézve kimondta világosan a fen ál ló jogszabályok fentartását; minthogy a bíróságok ítéletei jogszabályokat nem alkotnak, kimondta az addig tényleg alkalmazott s az uj rendszerbe jobban illő felfogás alkalmazbatlanságát. Sőt kimondta még azt is, hogy a kiskorúak cselekvési képességére vonatkozó jogszabályok alól csak annyiban van kivétel, a mennyiben az 1877. 20. t.-cz. állapit meg ilyet. Fen levén tartva ekkép a kiskornak cselekvési képességére nézve a törvény hatályba lépte idején fenálló jogszabályok s csak annyiban szenvedvén azok változást, amennyiben az 1877. 20. t.-cz. eltérést állapit meg, ily szakaszoknak csak a 3., 87., 88., 113. §. 5. pontja látszanak. A 3. §. a munka és szolgálat által szerzett feletti szabad rendelkezést állapítván meg, ha fentartásukról maguk gondoskodnak s 14. évöket betöltötték; ebből következtethető, hogy ily esetben a revocatio és annak alapján való megsemmités jogával ily szerzeményeket illetőleg ha nem revocáltatott, s igy nem a kiskorú volt rendelkezésében korlátolva, hanem jog adatott neki saját rendelkezését megtámadni s a vele szerződőre nézve volt ezen jog gyakorlata a hatályosság feltételévé teve, s igy e tekintetben a 7. §. csak zavarra adhat okot, de világos elterest nem állapit meg. A 87. §. a peres és nem peres ügyekben való képviseletet állapítja meg s ez korlátolja a 88. §-sal együtt a személyes perben állást de miután a 7. §. a cselekvési képességet, a mennyiben e törv. nem korlátozza, épen tartja, ezzel egyáltalán nincs kimondva, hogy a kiskorú a revocatio jogát s ezen alapuló keresetét elveszti, mi pedig a képviselet hatályát nagyon csorbítja. A 113. §. 5. pontja bizonyos kiskorúak házasságára feltété-