Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 6. szám - A kihágásokról szóló büntető-törvénykönyv javaslata. 2. [r.]

— 36 — ról is különösen. Kétség támadhatna az iránt, hogy miután vétségről van szó, a pénzbüntetés behajthatlansága esetében azon átváltoztatási elvek irányadók-e, melyeket a btk. 53. §-a állit fel, vagy azok-e, melyek a javaslat 23. §-ában tartalmazvák. Meghatározandó továbbá az is, hogy behajthatlanság esetében az elzárásnak a javaslat 20. §-ában megállapított speciális és generális maximuma fölemelhető-e és hogy mennyivel. Különösen fontos ez akkor, ha a vétségre megállapított pénzbüntetés csak mint mellékbüntetés szerepelvén, átváltoztatás esetében a fogház helyébe lépő elzárással concurrál. A kívánatos részletesség szempontjából tán megfelelő lenne a következőkép formulázandó külön szakasz, mely a jav. 20 §-át esetleg követné. »A 2. §. esetébenakiskoru ellen megállapítandó pénzbüntetés, az általa elkövetett vétségre a büntető-törvénykönyvben meghatározott pénzbüntetés legnagyobb mértékének feléig terjedhet, de 500 forintot nem haladhat tul. Bűnhalmazat esetében a pénzbüntetetés, az ezen büntetéssel büntetendő mindegyik vétség miatt, tekintettel az egyes vétségre kiszabandó pénzbüntetésnek az előbbi bekezdésben meghatározott legnagyobb mértékére, külön állapítandó meg. A pénzbüntetés behajthatlanságának esetében, a mennyiben csupán pénzbüntetés állapíttatott meg, tekintettel az elzárásnak a 20. §-ban meghatározott leghosszabb tartamára, a 23. §. rendelkezései irányadók; a mennyiben pedig a pénzbüntetés elzáráson felül állapíttatott meg, az elzárásnak a 20. §-ban meghatározott időtartama, tekintettel a 23. §. rendelkezéseire, 15 napig terjedhető tartammal fölém e 1 h e tő.« Nem intézkedik továbbá a javaslat 20. §-a a kérdéses kiskorú egyén által elkövetett több vétség halmazának esetéről sem. A btk. 97. §-a szerint: » vétségek vagy vétségek és kihágások halmaza esetében: az azokra megállapítottak közül a legsúlyosabb büntetés alkalmazandó, és a legsulyosabbra kiszabott szabadságvesztés-büntetés: egy évvel felemelhető«. Miként egyeztetendő össze ezen szakasz rendelkezésével a büntető-törvénykönyv 85. §-ának 4. pontja? E kérdés függ a következő előkérdés megoldásától. Mily visszonyban állnak egyátalán a btk. 85§-ában megállapított rendkívüli büntetési szabályok a büntető-törvénykönyvnek az anyagi bűnhalmazatra nézve a 96—99. §§-okban felállított szabályaival? Következő példa illustrálja kérdésünket. A btk. 84. §-ában meghatározott korú egyén valamely halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett mellett még más büntetendő cselekvényeket követ el. Vajon ez esetben is a 85. §. első pontjában megállapított: két évtől öt évig terjedhető börtön képezi-e a rendkívüli büntetési maximumot? Avagy a 85. §. első pontjában megállapított: 2 évtől 5 évig terjedhető börtön felemelhető-e a btk. 98. és 99. §-ában foglalt megkülönböztetéshez képest 2 illetve 5 évvel, ugy hogy a 2 évtől 5 évig terjedhető börtön helyébe mint büntetési maximum 7 évig illetve 10 évig terjedhető börtön lépne. E kérdés felette gondos meghányást tételez fel. Nézetünk szerint a btk. 85. §-áb an megállapított rendkívüli büntetési szabályok nem alterálják a bűnhalmazat szabályait. Ehhez képest a kérdéses kiskorú egyén által elkövetett anyagi bűnhalmazat esetében szintén a btk. 96. §-ának megfelelően: az egyes cselekvényekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki. Az összbtintetés a 85. §. első pontja esetében: börtön; második pontja esetében börtön vagy államfogház (a 101. §. megkülönböztetései szerint); harmadik pontja esetében: fogházbüntetésben állapítandó meg. Az 1. pont alatt megállapított 2 évtől 5 évig terjedhető börtön helyébe a 98. §. esetében: 2 évtől 7 évig terjedhető börtön, a 99. §. esetében 2 évtől 10 évig terjedhető börtön lép; a 2. pont alatt megállapított két évig terjedhető börtön, illetőleg hasonló tartamú államfogház helyébe a 98. §. esetében 4 évig terjedhető börtön illetőleg államfogház, a 99. §. esetében 7 évig terjedhető börtön, illetőleg 7 évig terjedhető államfogház lép ; a 3. pont alatt megállapított két évig terjedhető fogház helyébe a 98. §. esetében 4 évig terjedhető fogház, a 99. §. esetében 7 évig terjedhető fogház lép. Külön intézkedéssel kell azonban gondoskodnunk a 85. §. 4. pontja alatt megállapított rendőri büntetésnek halmazat esetébeni felemelhetéséről, mert a btk. 97. §-a szerinti felemelés aránytalan eredményekre vezetne. Erre való tekintettel a javaslat 20. §-ának következő átalakítását ajánljuk : »A 2. §. esetében akiskoru ellen megállapítandó elzárásaz általa elkövetett vétségre a büntető-törvénykönyvben megállapított f o gh á z v a g y á 11 a m f o g h á z leghosszabb tartamának feléig terjedhet, de hat hónapot nem haladhat tul. Bűnhalmazat esetében (btk. 97. §.) az elzárásnak a jelen szakasz első bekezdésében meghatározott időtartama 15 napig terjedhető tartammal fölemelhető*. Nem intézkedik a javaslat a rendőri büntetéssel büntetendő vétség kísérletének büntetéséről. A kísérletre nézve is a btk. 85. §-a 4. pontjának értelmében rendőri büntetés lévén megállapítandó, a btknek a kísérlet büntetésére vonatkozó 66. §-a csak első bekezdésében találhat alkalmazást. A javaslat 27. §-a által a büntető-törvénykönyvnek a kísérletre vonatkozó egész fejezete hatályon kívül helyeztetvén, már ez okból is helyén valónak mutatkozik a rendőri büntetéssel büntetendő vétség kísérletére nézve vagy a külön intézkedés vagy legalább a btk. 66. §-ának megfelelő alkalmazására való világos hivatkozás. Ajánljuk a javaslat 20. §-ához harmadik bekezdésként fűzendő következő toldatot: »A 2. §. esetében a kísérlet büntetésére nézve a btk. 66. §-ának elsőbekezdése szolgál irányadóul* Nem nyert határozott megoldást a javaslatban azon kérdés sem, hogy a rendőri büntetéssel büntetendő vétségek tekintetében mennyi idő alatt évül el a bűnvádi eljárás megindítása (a ki nem szabott büntetés), illetve a büntetés végrehajtása (a kiszabott büntetés). Vajon a btk. 106. illetne 120. §-ának utolsó bekezdésében a vátségekre nézve felállított 3 illetve 5 év alatt-e, avagy a javaslatnak 32. §-ában a kihágásokra nézve felállított 6 hó illetve I év alatt ? A javaslat indokai azt mondják, hogy az ifjúkor (illetve az e miatt megállapított: rendőri büntetés) nem alakítja mássá a cselekmény természetét, nem denaturálisálja a vétséget kihágássíi. Következnék ebből, hogy a rendőri büntetéssel büntetendő, de nem denaturálisált vétségekre nézve a btk. 106. illetve 120. §-ának utolsó bekezdésében felállított elévülési határidők lennének mérvadók. Ha az indokok felhozott kijelentése és ezen consequentia állna, ugy helytfogna az a btk. 85. §-ának egészére, vagyis annak mind a u égy pontjára nézve. Vagyis noha p. o. a 85. §. második pontja öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő bűntett miatt rendkívüli büntetési maximumként: két évig terjedhető börtönt, illetőleg államfogházat állapit meg: itt az eljárás elévülésére nézve a 106. §. második pontja volna alkalmazandó (vagyis tizenöt év elteltével állna csak be az elévülés), és nem a 106. §. negyedik pontja (vagyis nem már ö t év elteltével állna be az elévülés), noha a cselekményre az ifjúkor miatt öt éven a 1 u 1 i szabadságvesztés-büntetés van megállapítva: a büntetés végrehajtásának elévülésepedig már tiz év elteltével állna be, tehát megfordított arányban, azaz a ki nem szabott büntetés (eljárás) elévülésének határideje hosszabb lenne a kiszabott büntetés elévülésénél. A következményeket minden irányban megfontolva, az indokok a btk 85. §-ának 1. 2. 3. pontjára nézve aligha tették volna a felhozott kijelentést. Mi okkal teszik azt a 85. §. n e g y e d i k pontiára nézve ? Nem akarunk e helyütt az indokok pertangentem odavetett kijelentésének elvi oldalával tüzetesebben foglalkozni. Nézetünket röviden oda nyilvánítjuk, az indokolást más alkalomra tartva fen, hogy a correction a 1 i s a t i o elve a büntető-törvénykönyv rendszerének legfőbb vezéreszméjét képezi. Az ellenkező felfogás mellett a btk. 20. §-a nem tartalmazna üres, felesleges schematismusaál egyebet. A helyes nézet mellett nyilatkozott ujabban Dr. S c h n i e r e r a btk. 20. §-ához irt magyarázatában, (»A magyar btk. magyarázata« cz. müv. 53. lpjn), nem fogadva azonban el a correctionalisatio elvének kihatását a ki nem szabott büntetés elévülésének kérdésére. A mi ugyanis a correctionalisatio elvének alkalmazhatóságát különösen az eljárás elévülésére nézve illeti, nézetünk szerint Dr. F a y e r (»Themis« 1878. 40. sz.) világosan kimutatta, hogy a ki nem szabott büntetés (a bűnvádi eljárás) elévülésére nézve nem a btk. különös részének abstract minősítése, hanem azon minősítés mérvadó, mely az in concreto kiszabandó büntetés folytán előáll. A szóban forgó vétségekre nézve csak rendőri büntetés lévén kiszabható, azok elévülése is e szerint alakul. Vagyis azokra nézve a bűnvádi eljárás nem a 106. §. utolsó bekezdésében felállított 3 év alatt évül el, mert az in concreto kiszabandó büntetés nem vétség-büntetés - hanem a corectionalisatio itt mindenesetre irányadó elvénél fogva a javaslat 32. § ában felállított 6 hó alatt évülne el. A büntetés végrehajtása pedig nem a 120. §. utolsó bekezdéséi en felállított 5 év alatt évül el, mert kétségtelen ugyanis, hogy ott a correctionalisatio elve jutott al-