Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 6. szám - Zálogjogbekebelezés örökös ellen

— 37 — kalmazásra, és nem látható be, hogy miért foglaljon helyet a correctionalisatio a 120. §. 1., 2., 3., 4. pontjaiban és miért nem ép az utolsó bekezdésben? A cselekmény tehát a jav.'32. §-ában felállított 1 év alatt évülne el. Akár az általunk kifejtett ezen nézet legyen a helyes, akár annak ellenkezője, a javaslatnak egyik vagy másik irányban határozott állást kell foglalnia. »Rendőri büntetéssel büntetendő.* Erre nézve mitseni old meg. Ajánljuk a következő szakaszt: »A 2. §. e s e t é b e n a b ü nvádi elj árás megin ditásának és a büntetés végrehajtásának elévülésére nézve a 32. §. rendelkezései mérvadók.* Dr. Barna Ignácz. Törvénykezési jeremiádok. I. Két ellentétes kir. táblai határozat. Egy adattal akarok hozzájárulni azon nézet támogatásához, hogy a kir. táhla centralisatiója nem garantia a határozatok egyöntetűsége mellett. Négy ettyeki paraszttól F. nevü fővárosi szállító külön-külön hitelbe vásárolt bizonyos mennyiségű szénát és zabot. F. a fizetésre felszólittatván, azt megtagadta, előadván, hogy ö a vásárlást csak B. nevü főszállitó megbízásából eszközölte. A parasztok emlékeztek arra, hogy nekik F. a vásárláskor ilyes valamit mondott, de ők erre súlyt nem fektettek, mert F. megígérte nekik, hogy ő fogja őket kifizetni. F. a fizetést a mondott okból megtagadván, B.-hez mentek. Ez azonban határozottan tagadta, hogy ö F.-et a vásárlásra megbízta s hogy F.-ért ő fizetni tartoznék. A parasztok hozzám fordultak. Kit pereljek ? Ha F.-et egyedül perlem, ez B.-re mint szavatosra hivatkozik, s én perrendtartásunk dicső intézkedése folytán rendes perutra utasíttatom. Ha pedig egyedül B.-t perlem, mivel igazolom azt. hogy F. az ő megbízottja volt, a mit F. is csak állit, de mivel sem bizonyít. Bepereltem tehát mind a kettőt, és a keresetben azon vagylagos kérelmet terjesztettem elő, hogy B. marasztaltassék, a mennyiben F. a perben bebizonyítaná, miszerint ő B.-nek csak megbízottja volt, — hogy ellenben F. marasztaltassék, a mennyiben ezt be nem bizonyítaná, s végre hogy meg nem jelenésök esetére mindketten egyetemleg maraszta Itassanak. Négy külön álló jogügylet forogván fen, négy külön, de a felperes nevét és a kereseti összeget kivéve szórói-szóra teljesen egyező sommás keresetet nyújtottam be a budapesti VIII—X. ker. járásbíróságnál. Két kereset D. bírónak, a másik kettő V. bírónak lett kiosztva. Mind a négyre tárgyalás lett kitűzve ; alperesek nem kifogásolták a kereseti követelés valódiságát és mennyiségét, de F. B.-re és B. F.-re tolta a fizetési kötelezettséget. D. biró igen egyszerűen intézte el az igen egyszerű ügyet. Kihallgatta F. tanúit, a kikkel ez a megbízási viszony fenállását igazolni akarta, s miután azok nem vallottak semmit, elmarasztalta F.-et és felmentette B.-t. Nem ugy V. biró. Ebben a vagylagos kérelem alaki aggályokat ébresztett föl. Midőn ugyanis az ügyvédek által felvett és mindkét ügyben szórói-szóra egyező két jegyzőkönyvet elolvasta, felhívta felperest, nyilatkozzék határozottan, melyik alperes ellen tartja fen keresetét, mert ha ezt nem teszi, mindkét alperes ellenében el fogja utasítani a keresettel. Felperes hivatkozván az alperesek által előadottakra, kijelentette, hogy a kereseti kérelemhez ragaszkodik. A bírói felhívás s felperes nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetett. Ezután V. biró daczára annak, hogy a kereseti követelés valódisága s mennyisége egyik fél által sem kifogásoltatott, elutasította mindkét felperest mindkét ügyben a keresettel azon indokból, mert vagylagos kérelemnek személyek tekintetében nincs helye. Felperes részéről mindkét Ítélet felebbeztetett. A két kereset, tárgyalási jegyzőkönyv és felebbezési indokok, melyek mind szóról szóra egyeztek, egyszerre felküldettek a kir. táblához. Es mi történt? A kir. tábla az egyik ügyben 36589/878. sz. a. indokaiból helybenhagyta az e. b. Ítéletet, a másik ügyben 38701/878. szám a. feloldotta azt s elrendelte a tanúkihallgatást. Azt fogják mondani, hogy ez kivételes eset; de mások megint azt mondják, hogy ez a kir. táblán már többször megtörtént, — pedig két teljesen egyenlő ügy szintén csak kivételkép fordul elő. II. Drága — de rosz ! Nem mondunk ujat, ha ezt mondjuk igazságszolgáltatásunkról; de azért csak ismételjük váltig, talán idővel majd ezis használ valamit. Az ügyvéd, ha előleg nélkül dolgozik, a mit pedig legalább a fővárosban a nagy concurrentia folytán a felek nagy része már egész természetesnek tait, akár kamatnak tekintheti az ügyvédi munkadijat; oly arányban van ez a készkiadásokhoz. Kimutathatom, hogy egy 500 frtos végrehajtási ügyemben a készkiadás 83 frt 17 kr., a munkadíj 37 fit, s várni kell két esztendeig, mig a készkiadás megtéríttetik s meghozza a kamatot — a munkadíjt. Az eljárás a sommás váltóper, a közjegyzői okiratok végrehajthatósága által egyszerűsíthetett — de csak az ügyvédi munkadij rovására. Az eljárás ezért olcsóbb nem lett, mert az egyességi bélyeg helyett most minden esetben a jóval magasabb határozati illeték rovandó le, és az igazságügyminiszterium egy rendelete által, mely a hirlapilag közzéteendő árverési hirdetményekbe az árverési feltételek egész terjedelemben való felvételét rendeli el, gondoskodott arról, hogy a ^Budapesti közlöny« se szenvedjen kárt. Az igazságszolgáltatás ezen drágaságának egyik szomorú következménye, hogy a telekkönyvi hitel a kisbirtokra nézve tökéletesen veszendőbe ment. Egy 400—500 frtot érő zsellérségre — szőllőbirtokról nem is szólok — a tőke veszélyeztetése nélkül mai napság alig lehet első helyen 50 frtot hitelezni, kivált, ha az igazságszolgáltatás drágaságához, mint gyakran előfordul, annak roszasága is hozzájárul. De beszéljenek a tények. Egy kis eset a sok közül. Ügyfelemnek egy csobánkai zsellérségre második helyen volt bekebelezve 200 frt tőkéje. Első helyen volt 40 frt 6°/0 kamattal, egyéb semmi. Az ingatlan végrehajtásilag a 100-szoros adó alapján, a mi tudvalévőleg igen alantas becsű, 416 frta volt becsülve. A 200 frt tehát elegendőleg látszott biztosítva lenni. A 40 frtos hitelező árverést kért. Erről nem értesítették ügyfelemet. Az igazságszolgáltatásnak a kiadó hivatalban működő egyik geniális hátramozditója elküldte az árverési végzést Pomázra, holott ügyfelemnek budapesti lakása a törvényszéknek be volt jelentve. Az árverést megtartották ügyfelem tudta nélkül s eladták az ingatlant 201 írtért. Az árverést ezután jóváhagyta a törvényszék s ügyfelemnek a jóváhagyó végzés Budapesten kézbesittetett. Semmiségi panaszszal éltem ajóváhagyó végzés és az árverés ellen, mert felemnek mint jelzálogos hitelezőnek az árverést rendelő végzés nem kézbesittetett. A semmitőszék következő döntvénynyel vetette el 1878. évi 23994. sz. alatt semmiségi panaszomat: »a semmiségi panasz elvettetik; mert az 1878. évi június hó 8-án foganatosított árverés 1878. évi september hó 18-án j ó vá h a gy a t v á n — e jogcselekményt a ptr. 298. §. b) pontja szerint sikeresen többé megtámadni nem lehet.* Ezen döntvény szerint tehát az, a mit az elsöbiróság jóváhagy, szentírás. EzeD elv kissé merész ugyan, de legalább uj. Azért tehát, mert a ptr. 298. §. b) pontja szerint az önképviseletre nem jogosított fél törvényes képviselője és azon fél, kinek a nevében felhatalmazás nélkül járt el egy harmadik, az árverés helybenhagyása előtt bármikor élhet semmiségi panaszszal, — azért az árverést helybenhagyó végzés ellen, bármilyen szabálytalan és semmis legyen is az, semmiségi panaszszal élni egyáltalában nem lehet. A logika kissé sántit. Denique elverték rajtam a port*s következett a vételárfelosztás : Végrehajtási költség 122 frt — kr. adó és illetékek 48 » — » az első helyen bekebelezett követelés .... 40 » — » ennek 3 évi kamata 7 > 20 » Ös:zesen 217 frt 20 kr. A befolyt vételár pedig 201 frt. Tehát még a 40 frtos hitelező sem kapja meg egészen pénzét. Ügyfelem pedig travestálhatja Schillert; Wo Schlechtes sich mit Theurem paarte Da gibt es keinen guten Klang. Sztehlo Kornél. \ Zálogjogbekebelezés örökös ellen. Cs. L. 60 írtról 1876. évi július hó 10-én kötelezvényt állítván ki: ebben megengedte., hogy a zálogjog a jmost emiitett összeg erejéig a cs . . . i 69, 136. és 143. sz. tjkvben foglalt ingatlanságokból tulajdonául már bejegyezve lévő részre, ugy — nemkülönben az öröklési jogon őt illető, általa már tényleg birtokba is vett, azonban telekkönyvileg még örökhagyó nevén álló birtokjutalékra is bekebeleztessék. Ennek alapján a zálogjog bekebelezése iránti kérvény az illetékes m . . . . i törvszék mint telekkönyvi hatósághoz 1876. július 21-én beadatott s ezzel egyidejűleg a kötvényt kiállító adós által az öröklött ingatlanság átadása a hagyatéki bíróságnál kérelmeztetett. A zálogjog bekebelezése iránti kérvény mellé zárt családi értesitővel az, hogy a nyilvánkönyvileg bejegyzett tulajdonos elhalálozván, utána a törvényes öröklésre egyedül hivatott adósnak örökjoga megnyílt; a szintén csatolt »felzettel« pedig az, hogy adós öröklési végzésért már folyamodott, igazolva lett. A kérvényre hozott, 6312/ tk. 876. számú törvényszéki végzésnek