Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 5. szám - Kemény idők

30 vagy annak egy eszméjéét. Pedig a jog nem egyéb a társadalom egyik szellemi productumánál és factoránál. Jogászunk egyetemes jogtörténetében csupa magnélküli hüvelyt, életnélküli schemát, mesterkélt rendszert talál. Botanikus, ki ma Linné nyomán osztályoz. Valóságos jogtörténetet ezen egyetemes európai jogtörténetben ép oly kevéssé tanul, mint aprioristikus kanti észjogi rendszerében valóságos jogbölcsészetet. »Alaptudományi* ismeretei tehát nagyon gyarlóak. A mily fontos pedig az elemző' elméleti jogtudósra nézve a valóságos jogtörténet és jogbölcselet, oly fontos az a construáló jogászra nézve is az összehasonlító jogtudomány és törvényisme alakjában. Képzeljünk csak ma összehasonlító boncztan nélkül physiologiát és következéskép pathologiát és therapeutikát! Nemde képtelenség, a tudomány viszszakeltezése volna ? Ez ami jogi alaptudományunk* állapota, Az öszs z e h a s o n 1 i t ó jogtudománynak tanszéke sincs. A codificatiók töténetéből jogászunk egyetemes jogtörténetében II. Frigyes constitutióin túl haladó ismeretet alig merít. Legjobban ismeri a tizenkéttáblás törvén)' keletkezési történetét, sokkal jobban mint Hunyady Mátyás decretum maiusáét. A jelenkori legjelentékenyebb codificatiókról p. o. az amerikai államokban nem is álmodik. Mi neki egy louisianai törvénykönyv érdeme? Vagy brasiliai codificationalis munkálatok kitűnősége, Nabuco de Araujo, Feixeira de Freitas epochalis müvei? Az ö egyetei. es jogtörténete csak európai és abban a spanyolokról is csak lex wisigothorum és fuero juzgo hangzású szavakat és bölcs Alíons egy törvénye azon hirességét hallotta, hogy hét részből áll. Portugálba még önálló sem volt egyetemes jogtörténetében, Brasilia fel sem fedezve! Hanem azért jogászunk maholnap codifikálni és könyvet irnifog, mint őelőtte codificáltak és könyvet irtak: terv és eszmék nélkül. Ebben fog állani a jogfolytonosság. És a mit az alaptanok módszere ellen felhoztunk, a politikai és jogi tanok azon mesalliance a ellen is felhozható, mely egyetemünkön oly terméketlen tevékenységet fejt ki. A politika és nemzet-gazdaságtan különböző irányainak csak egyike van képviselve; véletlen szerencse ha előre haladott irány. Egyesitő bölcseleti társadalmi tudománynak (sociologia) tanszéke nincs. Minden még állami, sőt alkotmányos, sőt pártbeli. A kölcsönhatás a jogtudományra a jogász szellemében csak az, hogy a politikai vizsgán megbukva jogi vizsgára nem bocsáttatik. Tehát tanul valamit. Ha jogász lesz, majd elfelejti az érték, ár stb. elméletét. Ha politikus lesz, (főleg nálunk) nagyra viheti jog nélkül is. Szépen hangzik, hogy a coustruáló jogásznak, a törvényhozónak nemcsak a logikus consequentiák, a jogszabályoknak rendszerbe való illesztése szempontjából szabad kiindulnia, hanem figyelembe kell vennie a társadalmi organismus egyéb (politikai, gazdasági stb.) erőinek érintését és visszhatását is, nehogy czélszerüségi calculusa megcsalja, nehogy a mellőzött nem jogi elemek hatása megzavarja a tervezett jogi hatást. A jogi rendszer benső összhangjához a többi társadalmi functiókkal való összhangjának kell járulnia. A jog körén kivül eső ismeretek tehát szükségesek a jogászra nézve. Mindezt összefüggő rendszerben a jogbölcseletnek kellene demonstrálnia; ilyennek nincs tanszéke. E helyett isolált politikai tanokat kell memorisálni. És ha a tanuló egyszer alkotó jogász lesz, majd felismeri, hogy az életben a gazdasági és politikai tényezők ma még csupa ismeretlen mennyiségek, hogy csak tapintat a tapogatódzásban, divinatio a feltalálásban lehetséges, hogy legislator nascitur. A technica elégtelen. A politikai és gazdasági érdekek érvényesítője saját hatalmuk, nem a törvényhozó belátása. Jogászunk politikai ismeretei brouillonok antiquált és embryonalis ügynevezett tudományokból; összefüggés nélkül felületes és alap nélküli jogi ismeretekkel és sem tudományos, sem gyakorlati értékű tárgyak halmazával — mily borzasztó képe az ^oktatási rendszer* természetes eredményének! Ehhez hozzáadva az évenkénti vizsgák pólyarendszerét, az elzárást a külföldtől, irodalomtól, magántanulástól: kész az emiitett »encyclopedikus tudatlanság* rendszere. Ha nálunk a tanulás szabadsága ellen felhozták, hogy nem tanulás szabadságára értelmezetett, mit különben csak a vizsgák szigortalansága tesz lehetségessé, ezt pedig a túlterhelés szükségessé, akkor a tanítás szabadsága ellen is el lehetett hozni, hogy szükségesek nem tanítására és feleslegesek tanítására felhasználtatott. Vizsgálati utasitás és az államvizsgák állaim vezetése, sőt az alapvizsgák eltörlése sem elégséges panacea. Ily kóros rendszer reformálását eltörlésén kell kezdem. I)r. DdVAdami ííezs'ú. Kemény idők. (km.) Most, midőn az évi üg) kimutattok időszaka jár, számos magyar biró, utalva aszámszeiinti eredményié, pompázni akar azzal, hogy mennyit dolgoznak az igazságszolgáltatás közegei. Erre, az érdemleges munkát nem bírálva, csak azon megjegyzésnek lehet helye, hogy más országokban sem henyélnek. De arra, a mit nálunk igen kevesen tudnak, mégis fel akarjuk hivni a magyar bírói kar figyelmét. Ma minden esetre anyagilag és az állomás biztonsága tekintetében a magyar birói kar előnyös helyzetnek örvend, melyet igen nagy országok birái irigylésre méltónak fognak kijelenteni. Európa legtöhb államában bizonyos visszahatás van a birói személyzet ellen, kormányzati és parlamenti körökben egyaránt, és a hol ennek tényleg kifejezést lehet adni, ott a bíróságok meg is érzik a hatalom vas kezét. Olaszországban jelenleg igen szabadelvű minisztérium van. Tajaui a jelenlegi igazságügyminiszter a \olt baloldal egyik legkiválóbb szónoka volt, a ki minden alkalommal megragadó szónoklatának egész hevével megtámadta az igazságügyéreket, ha valamely közigazgatási intézkedés által a bíróságok függetlenségét megtámadva vélte. Mancini a fenkölt tbeoria embere, minisztersége kezdetén egy rendeletet bocsátott ki, mely szerint fötörvényszéki bíró (consigliere del Corte d'appello) csak ugy helyezhető át akarati ellenére, ht ez iránt előzetesen a legfelsőbb fokú biróság (Corte di Cassazione) meghallgattatván, ez teljes ülésben az áthelyezés mellett nyilatkozik. Tajani mint ellenzéki, ezen rendeletet, mely által a miniszter feltétlen jogát korlátozta, erőben megtámadta ; keveselte és a fötörvényszéki birák részére a törvényben megbatározott esetek kivételével teljes elmozdithatatlauságot kbánt. Alig volt azonban rövid ideig igazságügyminiszter, be kellett látnia, hogy a kormányi és az ellenzéki állás igényei között nagy különbség van. Az összes olasz birói kar nagy bámulatára néhány héttel ezelőtt egy körrendeletet tett közzé, melyben Mancini emiitett körrendeletét egyszerűen hatályon kivül helyezte és a régi állapotot visszaállította, a mely az volt, hogy az olasz igazságügyminiszter a szolgálat érdekében (per bisogna delle servizio) bárkit, bármikor és bárhova áthelyezhetett. Nagy lárma keletkezett ezen rendelet folytán a sajtóban. Tajani különböző variatiókban hallhatta az elvtagadást, a köpenyforgatást hangoztatni. A conservativ lapok mint szembeszökő példára mutattak, miképen tisztelik az ellenzékiek a birói függetlenséget, ha a kormányhatalomra jutnak. Egyik fötörvényszék— nem tudjuk a milanói vagy pedig a florenczi volt-e — a rendelet törvén)essé-;e ellen a senatushoz feliratot intézett. A senatus pedig azt találta, hogy ezen rendelet alkotmányos törvénybe nem ütközik,hanem teljesen correct. Tajani nem hallgatva a nagy zajra, derüre-borura áthelyezte a főügyészeket és föbirákat sa ját belátása szerint. A palermói és nápolyi fötörvényszéki személyzet egy részét felhajtotta az Alpesek aljához Bergamoba, Velenczébe, Milanóba. Az éjszaki vidéken levő fötörvényszéki bírósági személyzetből pedig igen sokat lekergetett Maffia hazájába. Ilyen kemény időket él a biróság jelenleg Olaszország szép ege alatt. Dufaure, a jelenlegi franczia minisztérium feje, néhány nap előtt elmondotta nagyszabású progjammját, melyben az igazságügy teréu jelentékenyebb személy változást helyez kilátásba. Ezen programm — a mint tudjuk — igeu heves megtámadásban részesült az előrehaladt republicanus képvis lök részéről azért is, mivel nem ígéri meg a birói kar gyökeres megtisztását azon elemektől, a melyek a köztársasági kormányformának nem igaz lelkű tántoríthatatlan barátai. Köztársasági kormányzat mellett kizárólag republicanus érzelmű és meggyőződésű bírákat akarnak az igazságszolgáltatásnál. Dufaure mint igazságügy, miniszter már 200-nál több járásbirót (juge de paix) elcsapolt, mert ezeknek nyugdij nem jár. Közel hatvan törvényszéki elnököt nyugdíjaztatott és ennél több ügyésztől vonta el a megbízást, mivel a reactionar:us Broglie kormány készséges eszközei voltak. De ezen elmozdításokat a franczia republicanusok még mindig keveslik. Ők általános megtisztítását a főbb bíróságoknak akarák »une hecatombe des magis-