Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 54. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 418 — oirná fizetni a költségeket, a gazdag pedig előteremtené, s igy előnyben lenne a szegény felett. A ténykérdésbem fölebbvitel ellen az angol bizottság jelentésében még a következő erős érvek is felhozattak : a) az esküdtbirák könnyelműen vizsgálnák a bizonyítékok bizonyító erejét, ha tudnák, hogy még fölebbvitel utján felsőbb biróság fogja azokat átvizsgálni; b) valószínűleg minden lehető befolyás érvényesíttetnék a tanukra, hogy második kihallgattatásuk alkalmával előbbi vallomásaikat módositják; c) megtörténhetnék, hogy a második biróság előtti tárgyaláskor nem léteznének az elsőbiróságnál használt bizonyítékok, a mennyiben időközben a tanuk elhalhatnak; d) a fölebbvitel által előidézett buza-vona késleltetné az ítélet végrehajtását, gyengítené az elsőbirórágok tekintélyét, a teendők halmaza pedig a birák számának szaporítását követelné. Nyomós érvek, melyeket eddig még senki sem czáfolt meg. Ha a fölebbvitelt minden áron meg akarjuk menteni: azt két módon tehetjük meg: 1. Meghagyjuk az írásbeli reudszert; ezt azonban senki sem óhajtja; vagy: 2. Alkotandó bűnvádi eljárásunkban nu-ghonositandjuk a hazánkban most tényleg fenálló eljárási rendszert, melyben az Írásbeliség a szóbeliséggel akkép van vegyítve, hogy az elsőfokú bíróságnál szóbeliség, a felsőbb bíróságoknál pedig Írásbeliség alkalmaztatik. Ezt a rendszert szakosztályunkban a fából csinált vaskarika rendszerének neveztem. (Derültség.) E rendszerben az elsőfokú bíróság közvetlenül látja és hallja vádlót vádlottat és a tanukat, s közvetlen észlelés utján szerzett meggyőződésből mond ítéletet; a felsőbb bíró nem látja és nem hallja a feleket; közvetlenül nem szerez meggyőződést, hanem postán küldenek fel neki hibásan felvett vallomásokat, semmit nem mondó jegyzőkönyveket, és a törvényes bizonyítási szabályok szük korlátai között mond felsőbb ítéletet, elrontván az elsőbiróságnak közvetlen észlelés utján hozott alapos Ítéletét. (Igaz!) E rendszert helytelennek és elvetendőnek tartom, mert ebben »a judice bene informato, ad judicem pejus informandum« történik a fölebbvitel. Ez okoknál fogva tartjuk mi, tisztelt jogászgyülés, a ténykérdésbeni fölebbvitelt meg nem engedhetőnek. Míg emberek ítélnek: addig nem lesz oly tökéletes eljárás, melyben hibák ne követtetnének el; de hogy a szóbeli eljárás tökéletesebb az Írásbeli eljárásnál: azt ma mindenki elismeri; hogy a szóbeli eljárással összeegyeztethetlen a fölebbvitel: azt az ujabb törvényhozások elismerték. És én megvallom, hogy a, többségi indítvány előadója, kitűnő beszédével, énjein az ellenkezőről meg nem győzött. Saját érveink előadása után bátor vagyok még különösen a többségi indítványra pár észrevételt tenni. A többségi indítvány tisztelt előadója azt állitá, hogy a bizonyítás ismételhető; mert ha — monda ö — semmiségi panasz folytán az elsőbirósági ítélet megsemmisíttetik: uj tárgyalást kell tartani. Azon tárgyalás között, mely fölebbvitel utján a felsőbb bíróságnál tartatnék, és azon tárgyalás között, mely semmiségi panasz folytán az elsőbiróságnál ismételtetnék: nézetem szerint, lényeges a különbség. A semmiségi panasz folytán az ismételve tartott tárgyaláson csak azon formai hiány pótoltatuek, mely miatt az első biróság Ítélete megsemmisíttetett, tehát e tárgyalás csak póttárgyalas lenne ; a második bíróságnál fölebbvitel utján tartott tárgyalás ellenben egészen uj és teljes tárgyalás lenne ; ezenkívül az első bíróságnál nem forognának fen azon nehézségek, melyeket a második bíróságnál tartandó ujabb tárgyalás előidézne, s a melyekről már a maga helyén szóltam. Meg kell jegyeznem továbbá, hogy a többség indítványában logikátlanságot látok. A többségi indítvány tisztelt előadója ugyanis azon indokothozá fel, hogy a második bírósághoz azéitkell megengedni a ténykérdésbeni tölebbvitelt, mert az elsöbiróságok tagjai nagyrészben nem birnak kellő képzettséggel, s igy a polgárokat nem lehet megfosztani azon jogtól, hogy ügyeikbe a nagyobb képzettséggel bíró és kitűnő birák is, milyenek a felsőbb bíróságok tagjai, beleszólhassanak. Ha igaz az, hogy a másodikfoku birák kitünőbbek az elsőfokú bíráknál: ugy iaaznak kell lenni szerintem annak is, hogy a harmadikfoku biróság tagjai a másodikfoku biróság 'agjainál kitünőbbek ; ugyanazon logikánál fogva tehát, mely az elsőfokú bíróságtól a nagyobb képzettség miatt megengedi a ténykérdésbeni fölebbvitelt, meg kell engedni azt a harmadikfoku bírósághoz is. Hová vezetne ez ? oda, hogy a harmadik bíróságnál is szóbeli tárgyalást kellene tartani, vagy ha ily tárgyalás nem engedtetnék meg, meg kellene engedni a harmadik biróságnak, miszerint ez a vizsgálati iratok és tárgyalási jegyzőkönyvek alapján hozhassa Ítéleteit, s ezután eljutnánk ismét az Írásbeliség nehézkes posványába. A többségi indítvány által felállított logika még arra is rávezetne, hogy csak a harmadikfoku biróság hozhat helyes Ítéletet, s ennélfogva a két alsóbb biróság, mint tökéletlen vagy legalább felesleges igazságszolgáltatási közeg, az igazságszolgáltatás gépezetéből kidobandó. A többségi indítványra mpgjegyzem továbbá, hogy az gyakorlatilag kivihetetlen. Ha hazánk területe öt főtörvényszéki területre fog is felosztatni: egy főtörvényszék térületé még akkor mértföldekre fog terjedni. — A távoleső főtörvényszéki székhelyeken vádlott és tanuk nagy idővesztés és költséggel fognak megjelenhetni; főleg téli időben, hóban, fagyban, sokszor járhatlan utakon valóságos tortura lesz tanukra nézve a megjelenés; hátha még vádlott vagy valami fontos tanú betegsége miatt a második biróság elhalasztani lesz kénytelen a tárgyalást, és a tanuknak majd ismételve kell megjelenniük; mire fog ez vezetni? Arra, hogy ha a polgárok megtudják, miszerint a tanuknak ily tortúrákat kell kiállniok: már az elsőbiróságnál elfogják tagadni azt, mit az ügyről tudnak, csakhogy a további tanúskodás kellemetlenségeitől meneküljenek; ez pedig a büntettek bebizonyítását fogja megnehezíteni, a mi miatt sok bűntett megtorlás nélkül maradand. A többségi indítvány tisztelt előadója a fölebbvitel mellett azt is érvül hozta fel, hogy a helyi bíróságok elfogultak, s le vannak nyűgözve a helyi befolyásoktól. Nem mondom, hogy ez állításban nincs valósán. Meglehet. De akkor másrészről az is igaz, hogy a helyi biróság jobban ismeri a büntetőper személyeit, mint a távolabbi, s e jó oldat kellőleg ellensúlyozza az emiitett gyenge oldalt. Nem akarom tovább fárasztani a tisztelt jogászgyülés becses figyelmét, mivel ugy vagyok meggyőződve, hogy az eddig előadottak eléggé indokolják a kisebbségi indítvány helyes voltát. A mi indítványunk helyet ad a fölebbvitelnek, de csak a jogkérdésben. Az elsőbirósági ítéletet sem hagyja minden jogorvoslat nélkül, mert megengedi az ellen a semmiségi panaszt; ez pedig nyilvánosság mellett elegendő biztosíték. Ha a biróság nem kellőleg alakult, vagy a feleket bizonyítékaik használatától elütötte, vagy ítéletét helytelen, vagy önmagukkal ellenmondásban levő ténykörülményekre alapította: semmisitttssék meg Ítélete, s köteleztessék a hibát helyrehozni. Elegendő biztosítékot szolgáltat a téves vagy igazságtalan birói ítélet ellen a perújítás és a kegyelem ; e jogorvoslatok elegendők arra, hogy senki ártatlanul ne büntettessék. Ezeken kivül a mi indítványunk egy nem megvetendő biztosítékot óhajt adni a feleknek , e biztosíték az indokolás nélküli birói viszszavetés joga. Ha az elsőbirói-ágok oly számban alakittatnak, hogy a felek, bár mérsékelten (például 9 biróból 4-et), visszavethetnek: az ellenszenves vagy részrehajlás gyanújában álló birói tagoktól megszabadulhatnak. Tisztelt jogászgyülés! Az emberi ész beláthatlan következményekre vezető találmányai, a gyors közlekedési eszközök, oly közel hozták a nemzeteket egymáshoz, hogy a különféle ajkú nemzetek ma egy nagy népcsalád tagjainak tekinthetik egymást. Mi magyarok, ki nem szakithatjuk magunkat a müveit nemzetek diszkoszorujából, s ha már némileg önhibánkon kivül elmaradtunk az elöhaladott nemzetektől, ne maradjuuk el legalább az előretörekvőktől. A mely intézmények a szabad és müveit nemzeteknél jóknak bizonyultak, és a melyekre a jogegyenlőségre helyezkedett magyar társadalmunknak is szüksége van: fogadjuk el és honosítsuk meg azokat. Uj társadalmunknak uj igényei vannak; ez igények megfelelő intézményekben elégíthetők ki. Honosítsuk meg tehát azon jogi intézményeket, melyek mig egyfelől az állam érdekeit védik, másfelől a polgárok szabadságát államhatalom túlkapásai ellen megóvják. Ily intézménynek bizonyult a müveit nemzeteknél az esküdtszéki intézmény, de nem azon szerencsétlen franczia kérdezősködési modorban, melyben hazánkba a sajtóvétségekre behozatott, de azon helyes modorban, melyben az ősi hazájában, Angliában, fenáll. Fogadjuk el alkotandó bűnvádi eljárásunkban a rendes bíróságok elé utasítandó ügyekben is a szóbeliséget, közvetlenséget és nyilvánosságot, a modern polgárisuk világ ez elválhatlan háromságát. Mivel pedig e rendszerrel az Írásbeliség, a törvényes bizonyítási szabályokkal megkötött bizonyítás és a ténykérdésbeni fölebbvitel össze nem egyeztethetők: dobjuk ezeket a történelem lomtárába. (Helyeslés.) Ezek alapján tisztelettel kérem: mondja ki a tiszelt jogászgyülés, hogy: 'azon bűnügyekben, melyekben a rendes társas b Íróságok i tél ne k, a f ö 1 e b b v i t eln e k — ténykérdésben — hely nem adandó; az ítélő bírósági tanácsok azonban a birák oly számából alakitandók. hogy vádló és vádlott azokból egyenlő számú tagokat indokolás nélkül visszavethessenek*. Ismételve kérem indítványunk elfogadását. (Élénk helyeslés.) A >Magyar Jogászegylet* alapszabályai.*) 1. §. A »Magyar Jogászegylet czélja a jogtudomány müvelése és a hazai jogélet fejlesztése. Székhelye Budapest. 2. §. Czélja elérésére szolgálnak különösen: 1. előadások és vitatkozások; 2. a jogirodalom, az igazságszolgáltatás és a jogi törvényhozás fontosabb mozzanatainak kritikai vagy ismertető méltatása; 3. pályadijak kitűzése tudományos és az igazságügyi törvényhozás körébe vágó munkálatokra; 4. évkönyv és időszaki közlöny kiadása; 5. jogtudományi könyvkiadó vállalat létesítése. 3. §. Az egyletnek alapító, rendes, levelező és tiszteletbeli tagjai vannak. *) Alkalomszerűnek tartjuk a .Magyar Jogászegylet* felhívásának kibocsátásakor az egylet alapszabályait is közölni. Szerk.