Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 54. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 417 — ottani reáliskolában az érettségi vizsgálatot kitűnően letévén, megkérte édes atyját, hogy mielőtt az egyetemre távoznék, tanitói Wérdemesbikének részéről emlékül valamit juttatni szíveskedjék- mire édes atyja ínég ugyanaz évi april hó 11-én testi lelki barátjához a helységukbeli reáliskola conrectorához V. úrhoz egy levelet intézett, kiemelvén, hogy ő örömmel teljesítené a fia kívánságát, de nem tudja! hogy V. ur és collegáinak mivel szerezhetne nagyobb örömet, mivel kedveskedhetnék nekik legjobban, kéri tehát a conrector urat a levélhez mellékelt ezer márkát a legjobb tudomása szerint collegái közt felosztani vagy ezen összegért fia nevében, a neki alkalmasnak látszó emléktárgyakat vásárolni szíveskedjék. A levélben különösen hangsulyoztatott, hogy E. ur ezen emlékeknek szánt pénzösszeget fia tanítóinak azéit juttatja, mivel a tanitó urak nehéz hivatásuknak oly hiven megfelelve, a fiúnak ugy erkölcsi mint szellemi kiképeztetését az ő teljes megelégedésére derekasan előmozdították és szép eredményre juttatták. V. conrector ur a pénzösszeget elfogadta és 3—4 collegái közt részint készpénzben, részint emléktárgyban osztotta fel. Az ügy ezzel közmegelégedésre befejezettnek lenni látszott. Azonban 1878-ik év július havában a képviselő választások megkezdődtek. Nevezett főtanító urak, élükön a conrector ur, a liberális párthoz hajlottak. Csakugyan egy napon az ultramontán lapban ez volt olvasható: »Ime mily urak a liberális párt vezérei; hivatalos müködésökért megvesztegettetik magukat.« Erre az eset elbeszéltetvén, a nevek megneveztettek. Ugyanazon évi szeptember havában az államügyész a tanítók ellen a megvesztegetés miatt vádat emelt. 1879-ik évi január 10-én a h.-i törvényszék mint első fórum ítélt ez ügyben, s vádlottakat elitélte. A bíróság azon tényálladékot állapította meg, hogy vádlottak a német bírod, btőtkv. 331. §-a ellen vétettek, a mennyiben mint közhivatalnokok egy a hivataluknál fogva teljesített cselekményért ajándékot fogadtak el. Az elitéltek ez ítélet ellen felebbezvén, az illetékes felebbviteü bíróság 1879-ik évi május 3-án a felebbezést tanácskozás alá vévén, azt elvetette, és az első bíróság által hozott ítéletet helybenhagyta, különösen pedig a következő indokokból: Bár feltehető, hogy V. conrector ur miután E. úrral személyes benső barátságban élt, utóbbinak levelét és ajándékát csakis mintegy személyes barátságuk tanúsításának fogadhatta. Jelen esetben azonban ezen felfogás ki van zárva, mert az ajándék nem csak személyesen "V. urnák, hanem még több a levélben meg sem nevezett főtanitó urak- j nak volt szánva; továbbá egy tanítónak működése a tanitványrai történt erkölcsi behatásban, magánoktatásban vagy egyéb effélében állhat, mi hivatalos cselekményt nem képez ugyan, azonban E. ur a V. úrhoz czimzett levélben tisztán kimondja, hogy az ajándékok a hivatalos kötelesség hü teljesítéséért adandók a tanítóknak, tehát a főmüködésükért, a H.-beli reáliskolai működésükért; ezen működésük pedig hivatalos, melyért a büntető codex331. íj-i szerint ajándékokat elfogadni tilos. A másod bírósági határo?at azzal végződik, hogy ezen ajándékkinálás és elfogadás még akkép is értelmezhető, hogy E. urnák akkor még az i-kolában megmaradt ifjabb fia haladását mintegy elősegítse. Az elitéltek ezen Il-od bírósági ítélet ellen is jogorvoslattal éltek, s az egyedül még alkalmazható semmiségi panaszt jelentették be. A német Reichs-Gericht harmadik büntető tanácsának f. évi november 8-án tartott nyilvános ülésében az ügyet tanácskozás alá vévén, az államügyészséget Stenglein államügyész, V.conrectort Arndts ügyvéd, a többi vádlottakat Romberg ügyvédképviselte. Azelőadó véleményét beterjesztvén, az előterjesztett vád után legelőször is a fővádlott védője emelt szót: A fölötti sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a törvény illetőleg a 331-ik §. határozatlan fogalmazása lehetővé teszi azt, hogy becsületes emberek, anélkül hogy egy elkövetett büntetendő cselekmény tudatában lennének, ugy vád mint esetleg elitéltetés alá kerülhettek volna. Védő a 331. §. keletkezése nyomán bebizonyítja, hogy a Il-od biróság nemcsak tényleg tévedett, hanem jogtévedésben is van, tehát a semmiségi panasznak helyadandó. Hogy egy közhivatalnok a többször idézett 331. §. ellen vétett légyen, a törvény szerint keil, hogy egy concret cselekményért ajándékot fogadott volt el. Egy ilyen concret cselekménynek nem tekinthető az összes, nevezetesen egy -több éven át folytatott tanitói működése a nyilvános tanítónak. Ez máiegyes concret hivatalos cselekményt nem képez. Hisz a tanitó, nem egy tanítvány, hanem az egész osztályra irányozza tevékenységét. E szerint E. kereskedő legjobb akarattal sem juttathatott volna fia tanítóinak .a javára szolgáló egyes hivatalos cselekményekért tiltott ajándékokat. E.-nek szándékában sem volt a tanítóknak hivatalos cselekményeit, hanem csakis a rendkívüli fáradozásaikat kötelességük hü teljesítésével, és az ez által eredményezett kitűnő nevelését fiának, ennek jó kiképeztetését akarta megjutalmazni. Szóló ebbeli fejtegetéseit a fent idézett 331. §-nak a 332. §-ali (Bestechung zur Verletzuog einer Amts- oder Dienstpflicht) összehasonlítása által iparkodik jobban megvilágítani és mindkét rendbeli Ítélet megsemmitését és vádlottaknak a vád alóli feltétlen felmentését indítványozta. Il-od rendű vádlottak védője szintén sajnálkozottá 331. §-nak határozatlan fogalmazása fölött. Épen e miatt a bírónak e szakaszt az alkalmazásnál a lehető legpontosabban kell interpretálnia,ugy a védelemnek szent feladata a szavaknak az arany mérlegeni mérlegelése. A neheztelt határozatokban a dolus tényálladéka vádlottak ellenében nem constatáltatott; hogy vádlottak egy, a hivataluknál fogva teljesítendő cselekményért fogadták volna el az ajándékokat, nem is állapíttathatott meg. A Il-od biróság Ítélete indokaiban maga beismeri, hogy a tanítóknak a nevelésre irányzott tevékenysége, irányadó befolyásuk a tanítványra, indította leginkább E. urat az ajándékozásra, tehát ez semmi esetre sem vonatkoztatható kiválóiag hivatalos cselekményeikre. Ellenkezőleg a Il-od biróság állapította azt meg. hogy a vád alatt lévő tanitó urak az ajándékot nem tanórájukért, hanem tanítói müködésök összeredményeért fogadták el. Ez pedig semmi esetre sem büntethető. A tanitönak morális befolyása a tanítványra nem képez hivatalos cselekményt, kéri tehát védenczei felmentését. Stenglein államügyész a védők inditványávali teljes egyetértését nyilvánította. Alapos és ékesszóló beszédének főbb vonásai ezek: A birod. biróság áldásos működésű lenne, ha tevékenységét oda irányozná, hogy a biróságok a törvények szellemét helyesen felfogják és alkalmazzák, és a túlságos grammaticalis nyelvtani törvénymagyarázat a lehetőségig mellőztessék. Jelen esetben határozottan jog-, és nem ténykérdésről van szó. Ha a jogorvoslattal megtámadott ítéletekből kitűnik, hogy a biró a törvény fogalmainak egész sorát nem helyesen fogta fel, akkor jelen esetben jogi és nem tényleges felfogásról szólhatunk. A Il-od bíróság a czélon tul lőtt, midőn a segédeszközöket, melyeket a 331. §-nak interpretatiójához a német birod. gyűlés jogügyi bizottságának tanácskozásai nyújtanak, egy kis nonchalance-al figyelmen kivül hagyja, különösen pedig Lasker képviselőnek nyomós indítványával majdnem megvetőleg bánik el. Oly esetben, midőn egy képviselő a maga indítványát oly élesen és behatólag magyarázza, mint ezt a többször idézett §. tárgyalásánál Lasker képviselő tette és magyarázatainak senki sem mondott ellen, akkor ezek mint általánosan elfogadottaknak tekintendők és így természetesen a törvénymagyarázatnak fontos segédszeréül szolgálnak. Csak azon esetben, ha a törvény szövege ezen indokolástól lényegileg eltér, kell a bírónak magát a törvény szövegéhez alkalmaznia. Jelen szakasz azonban Lasker indítványával teljes összhangzásban van, tehát ugy is kell azt értelmezni. Megkülönböztetendő az ajándék, mely egy hivatalos cselekmény miatt és mely egy hivatalos cselekményért adatik. A birod. gyűlés tárgyalásai szerint az ajándékok bizonyos neme nem esik a 331. §. fogalma alá, mint péld. okáért: levélhordóknak, vonatvezetőknek stb. bevett szokás szerint járó borra valók, újévi ajándékok és több effélék. Ennek azonban nem a szokás a kritériuma, hanem ez egy magasabb elvre vezetendő vissza. Szóló pedig ezen magasabb elvet abban leli, ha a cselekmény, minden tekintet nélkül egy nyerendő ajándékra, már megtörtént. Az ajándék ezutáni elfogadása nem képez büntetendő cselekményt, mig ellenben, ha a cselekmény csak azért foganatosittatik, mivel ahivatalnokegy ajándékot remél, vagy épen a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményt egy ajándéktól teszi függővé, büntetendő cselekmény forog fen. Mert az államnak érdekében áll, hogy a hivatalnok a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményeit áru tárgyává ne tegye. Mig az semmi esetre sem áll az állam érdekében, hogy a közhivatalnok kötelességét teljesítve, az általa teljesítendő cselekményt szabadon elvégezvén, az érdekelt féltől a teljesítés után nyert és elfogadott ajándék miatt büntettessék. Szóló ezen felfogását a 331. és 333. §§-nak egybehasonlitása által kitűnően értelmezvén, nevezetesen azt bizonyította be, hogy a 333-ik §., mely a megvesztegetés tényálladékát a megvesztegető vagy is az ajándék-adóra nézve állapítja meg, az elfogadó részéről azt követeli, hogy ez az ajándék által egy hivatalos kötelesség megszegésére reá biratott legyen. Ezen kellék a 331. §. alkalmazásánál is szem előtt tartandó; a fenforgó esetnél kétségtelen, hogy vádlottak nem a kapott ajándék által indíttattak a rég befejezett cselekményre. Az államügyész, beszéde befejeztével, valamennyi vádlottnak a vád alóli felmentését inditványozá. A bíróságnak hosszas tanácskozása után, az elnök azt jelentette ki, hogy az ítélet csak néhány nap múlva] fog kihirdettetni.— A birodalmi törvényszék megsemmisítette az ítéletet és visszautasította az ügyet a másodbirósághoz, mivel nem alkalmazható a büntető törvénykönyv 331. § a, mely csak teljesített vagy teljesítendő concret hivatalos cselekményekre vonatkozik, nem pedig az egész tanári működésért nyújtott ajándékokra. Vádlottakat felmenteni nem lehetett, mivel a bizonyítási eljárást ki kell terjeszteni arra, vajon a tanár és a szülök közti viszony nem volt-e olyan, hogy befolyást gyakorolhatott, és vajon ezen befolyás nem észlelhető-e a távozási vizsgálatnál. A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. l)r. Körösy Sándor beszéde a II. teljes ülésben a felebbezésröl. »/• (Befejezés.) Nem tartjuk megengedhetőnek a ténykérdésbeni fölebbvitelt: 4-szer pénzügyi szempontból sem. —Ugyanis, ha fölebbvitel folytán a másodfokú bíróságnál ujabb szóbeli tárgyalás tartatik: vádlottnak gyakran fegyveres kiséret melletti felszállittatása, a tanuk utazási költségei és napidijai tetemes összegre rúgnának. Azt vagyok bátor kérdeni: ki fogja e nagy költséget viselni? Az állam, vagy a felek? E kérdés, mint Mittermaier egyik nagy müvében előadja, felvettetett a parliament által küldetetett enquéteben, s e tanácskozó testület azon jelentést tette a perliamenthez, hogy ezen kiadás az angol kincstárra oly terhet róna, melyet az alig lenne képes elviselni. Ha az angol kincstár nem mert erre vállalkozni, hát a magyar kincstár birjon e bátorsággal ? Azon magyar kincstár, mely folytonosan a deficit sorvasztó nyavalyájában sinlik, s ki tudja mennyi időre Bosznia és Novibazár költségeivel is terheltetik. Ezt alig hiheti, sőt alig kívánhatja valaki. A felek viseljék a költségeket ? Ez, mint a kikallgatott angol birák mondák, az államban jogegyenlőtlenséget teremtene, mert a szegény nem